Hírek

Az érdeklődés persze pöttyet érthető, mert arra (is) kíváncsi volt az ember, milyen állapotban van a vezér, sikerült-e őt a nagy csapások után összedrótozni, mert tudvalévő, hogy hajlamos szétesni. Továbbá azért azt sem ártott megtudni, hogyan mászik ki abból a váratlanul mély gödörből, ahová a pártját, őt magát és mind az összes gondolat nélküli rajongót ez a mocskos kegyelmi ügy taszajtotta, ha egyáltalán. Egy kis látlelet volt ez az előadás arról, milyen mély a repedés a monolit hatalmi kockán, vagy csak épp karcolta ez az egész.

Ezt a hallgatást törte meg tegnap az estébe hajló délutánon. Akkor, amikor birodalmának fővárosában tízezrek voltak az utcán, és nem elsősorban azért, hogy őt és a rendszerét éltessék, de mindeközben jelent meg egy kép a Facebookon, amelyen ilyen képünkbe világító reflektorok látszottak, akárha vallatószoba valami pince mélyén, s rajta a felirat „Készülünk”. Hogy kik és mire, azt nem közli a fotó, tehát olyan ez, mint amikor pörög a dob a manézsban.

A szélesebb közönség mi vagyunk. Akik, miként az utóbbi napok tapasztalatai mutatják, a hozzá való viszonyunkat, érzelmeinket, reményeinket vagy legyintésünket igen széles skálán mozgatjuk. Itt az ideje tehát, hogy érdekek és érzelmek nélkül vizsgáljuk meg, mi az, amit Magyar Péter momentán csinál, és mi lehet ennek a vége. Mert emlékszünk még Simicskára, aki első felhorgadásában O1G-zte tele az országot, és akkor mindenki azt hitte, olyat tud, vagy tudhat, ami megrengeti vagy meg is döntheti a rendszert.

Ilyen a nemzeti disznóvágás is. Ha ilyenről eddig nem hallottak, akkor most majd fognak, s nem is egyszerűen nemzeti ez a Dezső gyilkosság, hanem egyben a Kárpát-medence legnagyobbja is. Ezt pedig nem az ujjamból szoptam, hanem a hét végén, Győrváron lezajlott esemény szervezői aposztrofálták így a nagy öldöklést, ahol a meghirdetett program szerint közel harminc Dezsőnek kellett meghalnia. Következésképp fröcsögött a vér, és disznósivalkodástól volt hangos a mező és a rét, amit visszavertek a hegyek. Meg a bércek.

A kussoló nagyvezír általa (is) tisztára óhajtja mosni magát, illetve a véres lepedőjét, mint Ágnes asszony a patakban, de olyan eredménnyel is. Azaz, felkerült rá a stigma, ami soha el nem tűnik már. Mégsem róla szólunk – illetve természetesen, mert a NER nem egyéb, mint Orbán Viktor maga, eszerint mégis csak az ő nyomora az, amikor a meg-, és felszólított Balog püspök sztoriját előadjuk, aki egy dologról tett tanúbizonyságot a tegnapi dzsemborival: beszari. Továbbá jellemtelen alak, de tegye fel a kezét, aki ezt nem tudta róla eddig is.

De ne legyünk telhetetlenek, semmi sem lehet tökéletes. Popcornra még akkor sem gondoltunk, amikor peregtek a dobok, és fanfárok helyet gyászzene szólt, amikor híre jött, elnökasszonyunk mindjárt rendkívüli bejelentést tesz. Tudtuk, mit fog mondani, hiszen azt mégsem remélhettük, hogy esti mesét mond a közjószágoknak, ha már a család, meg minden. Olybá tűnt tehát, hogy szombaton úgy délután öt óra tájban szépen bejelenti a távozását, aztán véget vetnek a zenének, és hazamennek a legények.

Ahogyan Schmitt Pál bukása után, most is az udvartartás viszi el a balhét, akik viszont jó szokásukhoz híven nem hajtják le a fejüket, hanem egy hiénafalka üvöltésével kenik rá a saját szarukat mindenkire, aki rajtuk kívül áll. A legvégéről kezdjük, Bayerrel, aki szintén most kapott egy méretes maflást, de annyi morál sincs benne, hogy legalább pár napig kussoljon. Ő egyenesen utcai erődemonstrációról álmodozik, hogy megmutassa, nem jött el azoknak az ideje, akik nem ők. Mindezt persze a tanítani való stílusában.

Novák elnökasszonyunk még úgy menekült el Katarba a vihar elől, mintha mi sem történt volna, énekelgette ott a vízilabda meccsen a himnuszt, és gusztálta a fiúk izmos testét, illetve a sport nagyszerűségéről értekezett, ami a családok után az új heppje volt. De mókás is lett volna az apa férfi, az anya nő szent kettősségéről értekeznie éppen a mostani események fényében, maradtak hát az apróbb örömök, és a szűkölés magában, mire jut itthon az az ember, aki felkente őt a magas hivatalra, s akiért eddig élt, s halt.

Illetve kipipáltak egy rubrikát a szervilisség kis ellenőrzőkönyvében, hogy nyugodtan aludhassanak. Ezt a tizenkét milliót a Líra azért kapta, mert nem fóliáztak le egy könyvet, amit amúgy állítólag le kellett volna. Valakik valahol írtak egy törvényszöveget, amely alapján röpült a bírság, s amely ez: …a könyv „a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Mint látjuk, ennek a mondatnak egyértelmű a jelentése, mégpedig az, ha a többi terméktől elkülönítik azt a nyüves könyvet, akkor kell rá zárt csomagolást tenni.