Tizenöt év, az már egy korszak: ennyi idő alatt nagyra nő a kisgyerek, termőre fordul a diófa, és a köpönyegét rutinszerűen forgató, meggyőződését az alsóneműnél is gyakrabban váltogató politikus is kiismerhetővé válik. Kitanuljuk, mint a KRESZ-t, odafigyelés nélkül is képesek vagyunk alkalmazni a szabályait. Tisztában vagyunk vele például, hogy amikor Orbán Viktor az ellenfelét vádolja valamivel, akkor mindig saját magáról és a tettestársairól beszél. Politikabefolyásoló álcivil szervezetek? Guruló eurók (rubelek, jüanok)? Lopás, hazugság, pedofília? Idegen érdekek kiszolgálása? Háborúpártiság? Gazdasági együttműködés helyett példátlan tempójú blokkosodás? Tényleg mintha önmaga paródiája lenne ez a Fidesznek nevezett családi (szürke)gazdaság: hiába látja mindenki, hogy egyedül Putyin az, aki háborút akar, és hogy Trump lassan több kárt okoz, mint a Covid meg a 2008-as válság együttvéve – ők rendületlenül nyomják tovább az „Oroszország a megbízható partnerünk, Amerika a barátunk” szöveget.
Egyszóval ismerjük őket, mint a rossz pénzt.
Tudjuk, hogy a rendszernek üzembiztosan legyőzhető ellenségre van szüksége: ha nem talál, akkor csinál. Fő hivatása, a közpénz-eltüntetés után valószínűleg ebben, vagyis az ellenségrajzolásban a legkreatívabb a NER. A legjobban a kitalált ellenségek ellen szeret harcolni – tipikus példa a Soros-fantom, amelyről maga a kiötlője, a boldogult Finkelstein szárnysegédje vallotta be, hogy gondosan kimunkált, számos országban tesztelt politikai termék. De ideszámíthatjuk a rezsiharcot – a rezsicsökkentésnek nevezett általános állami árbeavatkozás nyolc évéből hétben a piaci energiaár alacsonyabb lett volna, mint amennyit a rezsicsökkentett számlákért fizettünk –, vagy a „Brüsszel” elleni küzdelmet is (a belga főváros uniós intézményeiben a kormányok, Magyarország színeiben az Orbán-kabinet által delegált hivatalnokok, a részben Strasbourgban ülésező EP-ben pedig az egyes nemzetek választott képviselői ülnek, vagyis az az önérdekű, arctalan bürokrácia, amellyel a magyar miniszterelnök szellemkardozik, valójában szintén nem létezik). A legfontosabb, hogy akár virtuális, akár valódi, mindenképpen olyan ellenség legyen, amelyik nem akar velünk háborúzni: „Brüsszelt” tizenöt éve provokálják az orosz-párti magyar patrióták, kemény ellencsapás azonban máig nem érkezett.
Vannak természetesen a hatalom választott ellenségei között olyanok is, akik fizikailag léteznek. Mivel (mint fentebb utaltunk rá) ebben a játékban nem a részvétel, hanem a permanens győzelem a fontos, az ő kiválasztásukat még alaposabb felkészülés előzi meg. Előbb – jogszabály-toldozással, alkotmányátírással, a közvélemény manipulálásával stb. – el kell venni tőlük a lehetőséget, hogy egyáltalán ellenállhassanak, majd jöhet a fényes diadal. Melegek? Mossuk őket össze jogszabályilag a pedofilokkal, indítsunk sokmilliárdos kampányt, és nevezzük „pedofilvédőnek”, aki mégis ki mer állni mellettük. Kormányfüggetlen sajtó? Hitessük el, hogy külföldi megrendelésre támadja a kormányerőket, és korlátozzuk törvényben a finanszírozását – nézzük, mire megy így ellenünk. Ukrajna? Hazudjuk azt, hogy miattuk, a három éve indult honvédő háborújuk miatt nem épül-szépül (hatodik éve) az ország; terjesszük az összes médiacsatornánkon az oroszbarát, ukránellenes propagandát; szervezzünk álinformációkra épülő, indulatszító kamunépszavazást; éljünk vissza azzal, hogy mi már az EU-ban vagyunk, ők meg nem; tegyünk úgy, mintha létezne más esély is a határon túli magyar kisebbségek helyzetének javítására, mint az EU-tagság vagy annak lehetősége; gátoljunk másokat is abban, hogy támogassák őket és hogy az orosz agresszort felelősségre vonják; aztán várjuk meg a kezünket dörzsölve, amíg esetleg összeomlanak.
A baj csupán annyi ezzel a remek módszerrel, hogy időnkén szembejön egy-egy valódi ellenfél is
– járvány, infláció, akkuipari válság, hogy csak néhányat említsünk –, és vele a menetrendszerű kapituláció. De amíg olyanokkal harcolnak a nevünkben, akik nem tudnak visszaütni, addig kétségkívül működik: lesznek még nagy győzelmek.
Lakner Zoltán, Unger Anna: A hatalom vonatán nincs fék / 2025.04.17. - Tizenöt évvel ezelőtt szerezte meg először a kétharmados hatalmat a Fidesz. A Fidesz győzelme után Orbán Viktor meghirdette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Másfél évtized alatt, a Fidesz teljesen átalakította a demokratikus intézményrendszert, új alkotmányt írtak, a független intézményeket elfoglalták, a nemzeti banktól, az állami számvevőszéken át egészen a köztársasági elnöki székig. Podcast sorozatunkban ezt a 15 évet fogjuk áttekinteni. Az első részben Unger Annával és Lakner Zoltánnal arról beszéltünk hogyan épült ki a rendszer, és honnan hova jutott 15 év alatt.
Brüsszel Péter a gombák veszedelme / Készült: 2024.11.14 Menczer et. eddigi érdemei mellett immár keresztapa is lett. Előadásában, s mostantól, ha tetszik a Pártnak, minden szinten és fórumon, lapokban és degenerált megszólalásokban Magyar Péter neve Brüsszel Péter lesz. Hogy ez a frenetikus agybéli teljesítmény Menczer sajátja-e, vagy leírták neki egy cetlire, az nem ismeretes, de voltaképp mindegy is. Mindenképpen benne van a jobboldali szellemi fölény, a morálisról nem is beszélve.
Európa nem méltó Orbánra / Készült: 2022.11.10 Hallottunk már érdekes dolgokat a fideszistáktól eddig is a világról és benne magukról – hadaik élén Orbán Viktor bölcs vezérük -, de a helyzet fokozódik. Ha azt mondom, Deutsch EP képviselő lakossági fórumozott, és adta elő bölcsességeit a szavait szürcsölő talpasoknak, akkor önök meg azt mondják nekem, hülye az, minek vele foglalkozni. És voltaképp ebben igazuk is van. No de, mondom én erre makacsul és hajthatatlanul, csak figyelni kell rá, mert az a szomorú állapot van, hogy igazából Deutsch sem klasszisokkal hülyébb, mint az összes többi, mert mind ugyanazt mondja. Ha tehát megnézzük, miket beszél össze ő, máris tudjuk, mivel van tele a rajongók feje. Úgyhogy ez egy laboratórium.