Hírek

Az anyu csak azt kérdezte, hogy kell-e ünneplősbe menni ehhez a golbatához, de az Ibojnéni ilyet nem mondott, úgyhogy meg is nyugodott, hogy akkor baj nem lehet, legalábbis olyan nagy. Hideg volt reggel, ahogyan mentünk az oviba, fújt a szél nagyon, meg mintha kicsit szállingózott volna a hó is, hogy gondótam, de jó, ha sok esne, akkor lehetne hóembert építeni répa orrával meg fazékkal a fején, de azért jó volt, hogy megérkeztünk az oviba, mer kezdtem már fázni egy kicsit nagyon. Vigyázz magadra kisfiam, monta az anyu, ahogy bebocsátott az oviba, és tényleg olyan volt a szeme, mint amikor félteni szok, tehát mindig.

Egyébként senki nem tudja, mivégre áll ott a vasalkotmány, amely immár Orbán szimbólumává válik, mert mostanában amerre jár-kel a kedves vezető, ott ilyenek nőnek ki a földből. Ezt annak tudjuk be, hogy a nagy vezér egészen egyszerűen és köznapian be van szarva, ám ez nem olyan nagy nóvum, amióta a parlamentben is a függöny mögé bújt. Mindazonáltal a paranoia kezd elhatalmasodni rajta, de ez is természetes a diktátoroknál, számtalan példa van erre a történelemben. Orbán neves elődei (Hitler, Sztálin és a többiek) is ebben szenvedtek, nem mondhatnánk tehát, hogy a mi diktátorunk megőrülése egyedi dolog volna.

Íme, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a NER pillérei, amelyre támaszkodva érik el, hogy mindenki ki legyen fizetve, akit arra érdemesnek tartanak. Azt viszont még ma is titok fedi, ki, hol és mikor dönti el, hogy a közpénzből melyik szolgájuknak mennyi jusson, másképp fogalmazva: milyen közel ülhet a kondérhoz, s mekkora lehet a kanala. Sajnálatos módon nem ismernek ezek Radnótit, aki – mikor még élt, mert nem lőtték tarkón -, így sóhajtott fel versében: „Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen…” Kitetszik, nem ez a NER vezérlő ideája, ők sokkal inkább az Európa Kiadó félmondata szerint élnek, mint emlékezhetünk, „a sok jóból jó sokat”.

Az amerikai hülyék nyomora nem érdekelné az embert, ha Orbán nem hívná fel rá a figyelmet, de valami értehetetlen okból kifolyólag egyetlenünk nem bírja befogni a száját, és Trumpnak üzent a Twitteren: „Tartson ki elnök úr! Önnel vagyunk.” Az nem derül ki, ki van az elnök úrral, Orbán a nevünkben beszél, a Fidesz vagy csak a kedves családja szószólója, de nem ártana konkrétabb alanyt használnia, mert ez így félrevezető. Én magam például nem vagyok Trumppal, és nem azért, mert kurvázik, hanem, mert egy fasiszta briganti, de nagy valószínűséggel Orbánnak ezért annyira kedves. Tehát a rejtély megoldódott.

Mind az összes bátorak nekiláttak kórusban békét óbégatni, egyenként telefossák vele a közösségi tereket, a leuralt lapjaikat, televízióikat és rádióikat, napok óta ömlik a ganyé. Kocsis Máté azonban mindenkit überel, a kossuthi Vasárnapi Újság címre hallgató felületen, amely leginkább eléri a leghülyébbeket, Kocsis világ-, és atomháborúról delirált, vagy inkább adta elő jéghidegen. Akkor az aranyhalaknak most már biztosan végük lesz egészen, ha megkapják az atomot meg a sugárdózist, ilyen krakenek kelnek ki belőlük, mint mutánsok a vízből.

Ez a kiindulás Semjén előadásában, amit azzal támasztott alá a szarvasvadász, hogy ez Szent István óta így van. Ezen a ponton látjuk ám, hogy hősünk eltévedt az időben mintegy ezer évet, és abba a súlyos hibába esik, mint minden nerista aljas idióta, hogy azt képzeli, illetve az alattvalókkal azt képzelteti el, hogy az egyház ma is államalkotó tényező, mint azt a hivatkozott király kényszerből belátta. Felhívnánk a figyelmet ezen a ponton arra, hogy Szent István, aki ma leginkább gurulós pléh formájában létezik az ünnepeken, a saját kora parancsának engedelmeskedett, amikor tűzzel-vassal térítette pogány népét.

Mindez csak annak fényében érdekes, hogy föltehessük a kérdést, vajon mit remél Szabó Tímea és a Párbeszéd, amikor följelenti Orbán Viktort – ahogyan ez megtörtént – rémhírterjesztésért, midőn a mi eszelős miniszterelnökünk háborúpártisággal vádolja meg a komplett ellenzéket. Meg Európát, illetve, ha jól emlékszünk saját magán és a Varikánon kívül mindent és mindenkit, aki él és mozog. Hiába gondolja úgy viszont úgy Szabó Tímea és a Párbeszéd, hogy olyan kijelentésekkel, miszerint sodródunk bele a harmadik világháborúba, ami Orbán hangoztatott agymacskája, szintén csak a rémeket terjeszti.

Voltak hullámverései a nem orbánsajtóban Fónagy államtitkár tulokságának, következésképp a kedves vezetőhöz is eljutott a híre, és örömmel fogadta a történéseket. „Irigyellek János” – kommentálta, és adta áldását ez a mi egyetlenünk a magyar köz-, és fideszélet eme újabb gyöngyszemét. Nagy valószínűséggel aztán történt egy kis visszahorgadás a felhőtlen lelkesedésben, mert később az egészet cakumpakk tüntették el. Ám épp elég ideig volt kint ahhoz, hogy a drótok megőrizzék az utókornak okulásul, és egy eljövendő szerencsésebb idő számára elszörnyedő elrettentésül, hogyan nem kellene élni és gondolkodni, ha az ember intellektuálisan és morálisan tartja magát valamire.

Most azonban képzeljük el Fónagy államtitkár tézisét a korról és a káromkodásról, és máris előttünk áll akármely nyugdíjas klub, ahol ezek szerint olyan párbeszédek zajlanak, hogy egy filmben végig szólnia kellene a sípnak a beszélgetéseket elfedendő, sőt, inkább egy hajókürtre lenne szükség. Tudjuk azonban, hogy ez nincsen így egyáltalán, s attól, hogy valaki megette a kenyere javát, még nem lesz ordenáré, hacsak nem méretes tapló, amit Fónagy álamtitkár „faragatlan” jelzővel definiál eufemisztikusan. De nem tartunk még a sztori lényegénél, mert a Karmelitánál zajlott a nyelvművelő akció, ahol is a Momentum kordont bontott ugyanúgy, mint annak idején Orbán egyetlenünk a Kossuth téren, mint emlékezhetünk.