Hírek

Fel, Berlinre!

sutyerakIndul az európai hadjárat. Fel, Berlinre!” – ezt üzente a hülyéinek Orbán nagyvezír, midőn felöltötte egyenruháját, a szurkolói sálat, és a stadionba indult meccsnézőbe. Minden további előtt eszünkbe ötlik erről a harcias kiskakas pózról maga Svejk, aki – mint emlékezhetünk – Müllernével toligáltatta magát a flaszteren a tolókocsijában, és mankójával hadonászva ordibált, miszerint „Fel, Belgrádra”. A Svejk, mint regény egyébként a világirodalom azon remeke, amelyik a legröhejesebb és leglehangolóbb egyszerre, ahogyan tükröt tart a széthulló K&K birodalom elé, megmutatva annak pitiánerségét. Mintha magunkat néznénk a NER-ben.

 
Sorolni lehetne a párhuzamokat, ami arra lenne alkalmas, hogy Orbánt, a rendszerét, annak mindenféle felfújt hólyag jellegű aljasságával Svejk szemüvegén keresztül mutassuk be. De sajnálatos módon nem vagyunk egy Hasek, csak szeretnénk, ám érzéseink és meglátásaink, legalábbis azok világosságát tekintve hasonlatosak vagy majdnem ugyanazok, ezért is röhögünk sírva azon az Orbánon, aki megrekedt az időben, vagy épp vissza is fordult valami régen volt világ felé, amelyben hősnek képzeli magát, aki a futballcsapatán keresztül vívja kisded harcait, mert más eszköze már nem maradt egyáltalán.

Bővebben ...

Ének az esőben

B2ap3A hét végén az írták az időjárás előrejelzésben a meteorológusok, hogy eső, sőt, zivatar várható Neria kies tájain. Azon a napon, amikor erről tudósítottak, hírszerkesztőként azzal adtam lapom olvasóközönségének tudtára mindezt, hogy ma eső rondítja el a napunkat és a kedvünket, de akkor még nem gondoltam volna, hogy kihúzom a gyufát Orbán sajtójában mindezzel. Ám ez is megtörtént. Ugyanis kisvártatva gúnyos bejegyzés jelent meg a prostisrácok helyi fiókoldalán – amit aztán a hasonló világlátásúak ezerrel osztogattak a közösségi oldalon -, miszerint a libsi fotelújságírónak már a tavaszi eső is fáj, megfejelve a közjóért való aggódás hazugságával, hogy pedig földjeink erősen szomjazzák a vizet.

Ugyanezekben a körökben – Orbán sajtója és értő közönsége – nagy, egyetértő derültséget, jóízű böfögést váltott ki a közös öröm, hogy én (illetve a lapom) jól megkaptuk mint libsi fotelújságírók, akik még a nemzeti esőnek, ami felvirágoztatja kertjeinket, sem tudunk örülni. Életképtelenek vagyunk, ülünk a foteljeinkben, számolgatjuk a Sorostól kapott pénzünket, és az időjárásjelentéssel is sokat szenvedett hazánk életére törünk. Ellene dolgozunk mintegy. A fotelújságíró ilyenkor elképzeli az esőnek való közös örülést, ahogyan a nemzeti ifjak és vének állnak az esőben mozgalmi dalokat énekelve, és élesítik az esernyőiket, hátha arra téved egy részeges bölcsész, akit fejbe lehet verni, miután képen öntötték savval.

Bővebben ...

Élet a zavarosban

Vszili23Mint emlékezhetünk, kormányunk jól túljárt az imperialisták eszén (akiknek természetesen nem lennénk a helyében most), és lemondatta Szili Katalint a kormánymegbízotti állásából, hogy megtarthassa a kuratóriumi pénzecskét. Ugyanakkor, és itt verte át kormányunk azt a Brüsszelt, ugyanazzal a lendülettel főtanácsadót csinált ebből a Sziliből azt remélve, hogy akkor így rendben is lennének a dolgok. Nem, nincsenek rendben, és nemcsak azért, mert bár kormányunk úgy véli és azt hiszi, a távoli Brüsszel hülye. De nem, csak egy kicsit lassú, és nagy valószínűséggel reagál a trükkre, aminek a vége az lesz, hogy nem jön az a kis pénzecske.

Erről már elmélkedtünk egyszer arra jutva, hogy ez nincsen jól. Most viszont újabb aspektus merült fel, mégpedig Navracsics által, aki a brüsszeli pénzszerző állásából fog nyugdíjba menni, de eredmény nélkül, most azonban – mert másért nem, de ezért nagyon is – azért lettünk figyelmesek a szavaira, mert Sziliről szóltak, csak éppen másképp. És úgy, hogy ebben benne van az egész elcseszett és leharcolt hazánk, s benne, illetve ormain a Fidesz a maga moráljával, ami mindent visz, de legfőképp a pénzeket. De nem mókázni gyűltünk össze, sőt, nem is dicsérni, hanem temetni inkább az egész bagázst és vele az életünket.

Bővebben ...

Orbán Viktor álávjú

vgy_noÜzent nekünk a kedves vezető. Brüsszelből szólt hozzánk egyenesen, mert szívbéli jóságában és értünk való aggódásában egy percet sem bír ki, hogy valamit ne böfögjön. Ha kell, ha nem, ha van értelme, ha nincs. Mostanában egyre inkább az ég egy világon semmi tartalmat nem lehet felfedezni a pállott szagú mondandóban. Ahogyan a kedves vezető szellemi állapota rohamosan hanyatlik, üzeneteinek – ahogyan mifelénk, a sparhelt mellett mondanák – se füle, se farka. Kiesnek belőle a lecsupaszított bölcsességei, ha így folytatja, már nem is tőmondatokban vagy egy-egy szóban, hanem morgásokkal és vakkantásokkal fog kommunikálni, a nyála pedig csöpög.

Ezúttal az érkezett tőle a távoli Brüsszelből – ahol újólag rábólintott a szankciókra, és ettől az akciótól nagy valószínűséggel meghasonlott -, hogy: „No migration! No gender! No war!” Ezeket persze csupa-csupa nagybetűvel (nyomdászul verzál) írta nekünk, hogy érezzük a hatalmas fontosságát neki. S miután ez megtörtént, csak akkor látunk neki mélázni azon, hogy a kedves vezető mi az anyánk valagát is akar mondani a maga sajátos módján, mi a megfejtés, mi a félelembe rejtett csatazaj, ha már verzál, ugye. „No war!”, hát nem akar háborút a lelkem, a cukipofa, de ki az, aki akar a Putyin haverján kívül, nem ártana ezt bővebben kifejteni, mert hülyék vagyunk mi, és nem tudjuk az igazat.

Bővebben ...

Tévedés racionális érvekkel magyarázni a sajátos magyar külpolitikát

vgy_khmmA „Változó világrend” című sorozatban arra keressük választ, hogy Magyarország milyen helyzetből és hogyan reagálhat az országot érintő geopolitikai kihívásokra.

Ha jobban meg akarjuk érteni a mai magyar külpolitikát, paradigmaváltásra van szükségünk. Descartes-nak és a felvilágosodásnak számos dolgot köszönhetünk, de sajnos 200-300 éve bezártak minket egy hamis gondolati keretbe, a „racionális emberkép” börtönébe. Ezt a régi paradigmát használva mi is magyarázhatja a magyar külpolitikai döntéshozók viselkedését? Olyan színtiszta racionális megfontolások, mint a szavazatmaximálás („azért kuruckodunk az Unióval, mert népszerű a választók körében”). Vagy gazdasági megfontolások („azért barátkozunk Kínával és Törökországgal, mert megéri az országnak/egyes politikusoknak/egyes kormányközeli üzletembereknek”). Vagy összeesküvés-elméletek („Azért gyakorol a kormány gesztusokat Moszkva fele, mert fogják őket.”). Csupa látszólag racionális magyarázat, de véleményem szerint egyik sem magyarázza a sajátos magyar külpolitikát, különösen nem a különutas epizódokat.

Bővebben ...

Éberség, elvtársak, éberség

vgy_eberetHarc folyik az infláció ellen Neriában, mert a kedves vezető kijelölte a vonalat és a célt. Egyszámjegyű legyen az a rohadt infláció nem több és nem kevesebb, s mindebben az a kiváltképp érdekes, hogy a harc – mivel mi mindent másképp csinálunk – nem a közgazdaság eszközeivel folyik, hanem csupán hasra ütve. Csak úgy porzik. Aztán meglátjuk, mi lesz, ha elül a felhő. Végül is, lehetne rosszabb is. Hiszen a kedves vezető eljárhatott volna a fehérorosz Lukasenka módján, aki leegyszerűsítette az eljárást, és betiltotta az inflációt rendeletileg. Hogy mire ment vele, arról azóta nincsenek hírek, pedig járt nála maga Szijjártó elvtárs is.

Ő ezért büszkén zsebelte be másodjára is a szaralak minősítést, de ettől még nem lesz olcsóbb a Tescóban a zsömle, úgyhogy másképp kellett odahatni az árakra. Az élen ebben Nagy elvtárs, a parasztminiszter haladt, aki nem is olyan rég a boltosokat tette meg felelőssé az Európa bajnok magyar pénzromlásért. Elmélete szerint ők a bűnösök, generálják a hiányt, így hajtva fel az árakat mégpedig akként, hogy nem teszik ki a polcra az árut, a magyar proletár pedig ott tombol a térköveken, hogy drága is a cucc, de még nem is lehet kapni. Ilyenkor lehet emlegetni az elhibázott szankciókat, esetleg szőrmentén a Sorost.

Bővebben ...

Vajon hányjunk-e csendben a sarokba?

muller_pete2Tegnap délután föltűnt a Müller Péter Sziámi AndFriends Facebook-oldalon a kérdés, amit az adott helyzetben föl kellett tenni, s ami ez volt: „Kedves Péter! Ezzel a Petőfi Zenei izével kapcsolatban lesz valami nyilatkozat, hogy miért is kell ezekhez dörgölőzni, vagy csak csendben hányjunk be a sarokba? (Elnézést a hangnemért, de óriási a csalódásom. És igen, tudom, ez a zenekar csoportja, de itt lehet nyilvánosan kérdezni és mindenképpen így szerettem volna.) Szeretettel (tényleg): Tibi.” – E visszafogott érdeklődést követően pedig elkeseredettebb, keményebb és ordenárébb megnyilvánulások is akadtak.

A filozófiai alapvetést azonban ez hordozta, és az egyetlen igazi dilemmát is, miszerint kell-e nekünk a sarokba hánynunk a hír, s annak tartalma hallatán. Az információ pedig az volt – ami soha nem látott sebességgel és hanghatással söpört végig az egész országon -, hogy Demeter Szilárd, Orbán szellemi helytartója, a magyar könnyűzene gauleitere úgymond, megalapította az úgynevezett Petőfi Zenei Tanácsot, amelynek az lesz a küldetése, hogy a magyar popkultúrát jobbá tegye. Már ezen a ponton kétségeinek vannak, mert aki ilyenbe belevág, az nem tudja, hogy a popkultúra természetszerűleg felülről nem szabályozható.

Bővebben ...

Szili K., a sunyi főtanácsadó

ahr0chm6ly95Szili Katalin, miután meghasonlott önmagával, Orbán szolgájának állt 2015-ben, és nekilátott urát miniszterelnöki megbízottként szolgálni. Abban az időben még feltették neki a kérdést, hogy miért lett áruló, amit úgy igyekezett tagadni, hogy nem is, nem is, ezután azonban Szili Katalin, mint tényező és mint ember is elfelejtődött. Dolga sem nagyon akadt, a kisebbségekért kell aggódnia a határokon túl az ő lelkében és szavaiban, s valljuk meg, ehhez túl nagy képzelőerő nem kell. Aggódni mindenki tud, csak pénzt nem kap érte, s ami fontosabb, nem szerepel Orbán kormányának névsorában.

S ha szerepel ott, ha nem, ezután Szili K. még annyira sem lett tényező, mint előtte volt, csak azon ment a morfondír, minek lehet az ellentétele, a fizetsége mintegy a beosztás, mi volt az a szolgálat, amit Orbánnak tett, hogy élete végéig gondoskodni akar róla nagy vezérünk. Mert egyre inkább így néz ki. Szili K. ugyanis jól fizető egyetemi kuratóriumi tagságot is kapott, a Fidesz olvasatában ez halálig szól, csak közbe szólt Brüsszel, mint általános alany mostanában, amely minden fideszes ganyéságot kezd rossz szemmel nézni egyre inkább, és megtalálta azt az eszközt is, amellyel hatni lehet a maffiára. Ez pedig a pénz.

Bővebben ...

Túlélünk téged, Bencsik

vgy_bekaBencsik moszkovita szerint azzal, hogy Orbán Kiskőrösre ment az ünnepen magát Petőfinek képzelni, Budapesten nem volt otthon a macska, ezért cincogni kezdtek az egerek. Ez világos besorolás, a bűnös város ellenzéki, civil vagy akármilyen megemlékezői ebben a kontextusban sajtrajongó (legalábbis a mesék szerint) kis bajszosok, a kedves vezető viszont egyenesen Kacor király vagy Csizmás kandúr, a mesei hős, illetve hősök, bár egyikben sincs túl sok szeretni való. Bencsik moszkovita érezhette, hogy ez kevés, mert esetleg akadnak olyanok, akik jobban szeretik a kis egeret, mint a gőgös macskát, tehát tovább haladt szarral kikent útján.

Második nekifutásra, bár az elsőből egyáltalán nem következve, ilyképp a logika és kognitív képességek erős hiányát mutatva már svábbogaraknak nevezte ugyanezeket az ellenzékieket. Teljes volt a zűrzavar a moszkovita fejében, mert a macskás elgondolás szerint „ezek kinyomultak az utcára, és egyik pimaszabb volt, mint a másik”, a svábbogaras kontextusban pediglen „ezek a kis svábbogarak, ezek kitódulnak az utcára, mert látják, hogy lehet”. Első körben megkérnénk, tessen eldönteni már Bencsik moszkovita elvtársnak, hogy mik volnánk, mert egerek és svábbogarak egyszerre nem lehetünk.

Bővebben ...