Nehéz napok
- Részletek
- Készült: 2024. június 25. kedd, 09:05
- Találatok: 2032
A századik percben rúgott góllal győzte le a magyar láblabdás válogatott a skótokat. Ezzel pedig jogot szerzett arra, várakozzon, hátha akad nála rosszabb a sok közül, és vigaszágon becsusszanjon a legjobb tizenhatba. Erre semmi garancia nincsen. Matematikai esélynek szokták nevezni az ilyet, kies hazánk azonban – illetve annak egy része – olyan eufóriába került ettől, mintha magát az Eb-t nyerte volna meg a csapat. Már megint nem ért véget az éjszaka.
Ezek itt nem a fanyalgás sorai, hanem a józanságé, mert másképpen nem lehet szemlélni a történéseket, ha az ember nem a meghirdetett új vallásként tekint a futballra, amely ilyen eseményekkor (mint például egy Eb) csúcsra jár. Olyan az ország, mit egy eszét vesztett sámán, s ha az ember nem ordít meg vonaglik gyönyörűségében, akkor nem is magyar. Illetve, mint emlékezhetünk, ha nem fideszes, szurkolni sincsen joga, mert nem érdemli meg. 
Az Európai Parlamentben a német nagyon szélsőjobbos (neonáci) AfD párt frakció létrehozását tervezi a hangzatos, és Orbánnak oly kedvesnek tűnhető Szuverenisták néven. Ez az AfD mókás társaság, még a Le Pen vezette ID frakcióból is kipenderítették őket orosz és kínai kémkedési gyanú, illetve a nácizmus relativizálása miatt. Hiába sündörögnének vissza, nem megy. Ám mivel, ha frakcióban ülnek, nagyobb költségvetési támogatást kapnak, több megszólalási lehetőségük adódhat, mintha függetlenek volnának, ezért kell nekik a Szuverenitás csoport.
Lezajlott hát a Budapest Pride megint. Ki ott volt rajta, ki pediglen nem. Kötelező ezen részt venni nem muszáj, nem is ajánlott, nem is tiltott, hanem egyfajta lelki kényszer. Bizonyos empátiát tételez, egyfajta világlátást, hogy úgy ne mondjuk, filozófiát is, mert nem színekről, nem vonulásról, nem beszédekről vagy akár zenéről van szó. A mai Magyarországon a regnáló hatalom jellegéből fakadóan a Pride-on való részvétel morális minimum.
Ha azt mondom péntek, ön azt mondja Kossuth. Ha rávágom: Orbán, önnek elakad a szava. Azért mégpedig, mert, ha belehallgat a szokásos szeánszba, olyan univerzum tárul föl ön előtt, amelynek a bugyrai ismeretlenek. Hétről-hétre, midőn alkalmunk van csodálhatni doktorminiszter urunk eszmefuttatásait az éter hullámain keresztül, mindig és újra arra kell rádöbbennünk, hogy ugyan ismerjük a kappanhang tulajdonosának megroggyant elmeállapotát, de mindig akad egy újabb sötét odú benne, amit megmutat.
És akkor megszólalt Kocsis Máté. Egy bizonyos időpontban tette ezt, ami a mi világunkban, amelyben az idő lineárisan és egyforma sebességgel telik, nem elhanyagolható tényező, úgy is mondhatnánk, bizonyíték. Itt természetesen eltekintünk amúgy az idő kétes természetétől, attól, hogyha sheldonok volnánk, kiselőadást tartanánk, hogyan viselkedik ez a jószág a fekete lyukak közelében, lassul le, vagy az eseményhorizontot átlépve visszafordítható (elméletben), de ezt azért nem tesszük, mert Kocsis Mátéról van szó.
Tegnap, mint valami megszokottat, akárha születési előjogot, úgy néztük a NER „
Nem bevallottan – vagy épp eltagadva -, az, hogy a Tisza Pártot a kebelére ölelte az Európai Néppárt, olyan lehetett Orbánnak, mint egy gyomorszájas, ha már utcai harcos ő. Ez az a Néppárt, ahonnan a Fidesz azért lépett ki, hogy megelőzze a kirúgatását, így azóta ez a lehangoló aktus győzelemként szerepel a kollégisták legendáriumában, a pártcsalád pedig a Sorostól fertőzött ördög maga, amely ráadásnak háborúpárti is. Legalábbis a legutóbbi idők előadásában, a kampányban pedig pláne.
Ha önnek rémálmai voltak annak idején a testnevelés óra miatt, mert verejtékben fürödve a kötélmászás, szekrényugrás és más efféle cuki kurvaságok, mint teljesíthetetlen kihívások tették tönkre zsenge gyermeki életét (vö.: közjószág), most megnyugodhat. A kisonokának mostantól fogva ilyen gondja egyáltalán nem lesz. Ugyanis mind az összes efféle kínokat fejben lejátszhatja, az ügyesebbek képletekkel magyarázhatják el a testnevelési tanerőnek (lásd: mondjuk katonatiszt), milyen erők hatnak és dolgoznak a mutatványok közben.
Arra kér minket a soknevű hadügyminiszter, a visszalépő ásványvizes férje, hogy menjünk a várba díszőrséget nézni, ami egy új tradíció kezdete. No most, nyelvi és időzavarba kerül az ember, mert a tradíció múltat és hagyományt jelent, ezt meg most akarják kezdeni, ráadásul terepruhában. Amúgy meg megy a rosseb díszőrséget bámulni, inkább a lányok szoknyás lábának ringását, mint a szép magyar vitézeket. Gyönyörű leventéket.