Szerencse, hogy megint összegyűltek a Parlementben a honatyák-, és anyák, illetve a hazátlan bitangok, vö.: ellenzék, azaz homelessek. Mivelhogy ősz van. És bár a nyárra egyáltalán nem panaszkodhatunk, hogy uborkaszezon lett volna, mostantól minden bizonnyal nagyobb koncentráltsággal kapjuk a képünkbe a showt. Van egyrészt a falak között a Fidesz (per KDNP), akik, illetve amelyek másfél évtizede azt csinálnak, amit csak akarnak, illetve egy olyan ellenzék, amelynek már eddig sem kellett volna bejárnia, hogy legitimizálja a maffiát.
Mára viszont egy olyan ellenzék csinál úgy, mintha a létezésnek egyáltalán volna valami értelme, amelynek tagjai jelen állás szerint be sem jutnának az országgyűlésbe. Így innen nézve delikát ez az egész. Viszont azt nem tagadhatjuk, hogy mindig tudunk valami újat tanulni, vagy régi dolgokat látunk olyan új köntösben megjelenni, amitől leesik az állunk. Feltéve, ha van még valami, amin el tudunk csodálkozni, de ez a készség és képesség már egyre kevesebbünkben van meg, így többnyire mélán nézzük, mit dobott nekünk a gép.
Hát ezt. Ritka dolog és alkalom, ha doktorminiszer urunk megjelenik az ódon és avas szagú falak között, ha ott adja elő azt, amit előtte számtalan alakban mindenféle leuralt médiában. Most sem volt ez másként, s mivel a jelenlegi agymacskája a gazdasági semlegesség, amiről már születése pillanatában állapították meg a hozzá értők: olyan nem létezik, ő azonban annyira rá van pörögve momentán erre, hogy képtelen abbahagyni. Tehát tegnap is erről értekezett azzal a teherrel, senki nem röhögött e képébe, hogy hagyja abba a mókálódást.
Nincsen ehhez már sem kedve, sem ereje senkinek, a magyar országgyűlés az idők során lassan belesüppedt a totális hülyeségbe, ám innentől egyszerűsítünk a dolgon. Azaz, nem mondjuk el újólag Orbán totális sületlenségeit, hanem segítségül hívunk egy lapot, amely semlegesen akar tudósítani arról, amiről ily módon nem lehet, mégis sikerült egyetlen mondatban összefoglalnia egyetlenünk eszement agyamenését, amit amúgy ott a falak között rezignáltan hallgattak azok, akik éppen már be sem kerülnének oda.
„A miniszterelnök parlamenti beszéde a tényeket illetően érintőleges kapcsolatban volt a valósággal, helyzetértékelése már párhuzamos univerzumban mozgott, a jövőre vonatkozó tervei pedig lázálomba illők.” – Így a tudósítás kezdete, ami után a többit már el sem kell olvasni, hiszen előttünk áll ekképp is a téboly maga. De bármilyen meglepő is, a kulcsot a fölfejtéshez Kövér pedellus adta meg egy, épp az üléssel párhuzamosan megjelenő interjújában. Kövér minden szava maga a kinyilatkoztatás, ez is az volt.
Mindnyájunk kedvenc házmestere szerint: „aki államtitkári pozíciót tölt be, az ne kezdjen el értelmiségi módon viselkedni, és okoskodni, mert hibát követ el”. Ezt az intést amúgy Orbán Balázs kapta a meglehetősen élénk ordítást kiváltó ideája miatt, miszerint az oroszoknak nem szabad ellenállni, hanem szépszerével megadni magunkat nekik, viszont ezzel az a baj, hogy nem értelmiségi attitűdöt, sokkal inkább a hazaárulásét látjuk benne. Hiába magyarázkodik tehát Kövér, a baj megtörtént, viszont ez az idea, amit előadott, azért nekünk is új.
Volt már itt ilyen kijelentés: „A szakértelem ócska bolsevista trükk” (Csurka, 1991), ez azonban még annál is tovább megy, mert, ha jól értjük, arra int, ha az Orbán-kormány tagja vagy, akkor nem elég hülyének lenned, annak is kell látszanod. Nos, örömmel konstatáljuk, hogy Orbán jelenlegi kormánya megfelel a Kövér támasztotta kritériumoknak, anélkül, hogy neveket emlegetnénk, vagy ujjal mutogatnánk bizonyos egyedekre. S bár Kövér maga nem kormánytag, de eleget tesz az elvárásoknak. Mintapéldány a lelkem-virágom.
Be is mutatta az ülésteremben, amikor amúgy mindenki (még a fideszisták is) néma felállással tisztelegtek Karsai Dániel emléke előtt, a pedellus nem állhatta meg, hogy oda ne böfögje, kikéri magának a megemlékezést azok nevében, akik „a halál kultúrájával szemben az élet kultúráját képviselik”. Kövér ezzel két dolgot bizonyított: 1.) bunkó – de ezt eddig is tudtuk, 2.) fingja nincs arról, Karsai miért küzdött – ezt pedig sejtettük. Ugyanakkor ezzel bizonyságát adta annak, élen jár abban a törekvésben, hogy nem nagyon kellene értelmiséginek látszani.
Ide be lehetne szúrni egy bekezdést az értelmiségi lét mibenlétéről, megfoghatatlanságáról, de látszik, hogy Kövér a marxista tipizálást alkalmazza. Ezt tanulta, ő ez, tehát ismét visszautalva az egyik szlogenjére, miszerint „kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”, kitetszik, hogy magától és más Orbán-kormány tagokról beszél. Ez volt a lényege az őszi ülésszak első napjának. Semmi új, minden a régi. Szerettem volna még pár szót mondani az egyiptomi halálkultuszról miheztartás végett, de beláttam, fölösleges. (Kövér miatt.)
Orbán Balázs, Ukrajna és a magyar történelmi emlékezet / 2024.09.30. Van egy nagyon találó, az amerikai politikában sokszor előkerülő kifejezés arra, amit Orbán Balázs miniszterelnöki tanácsadó csinált, amikor az ukrajnai háborút kommentálva azt mondta, 1956 tapasztalata alapján nem tanácsos védekezni az orosz agresszióval szemben. „Saying the quiet part loud”, vagyis „hangosan kimondani, amit csak magunkban mondunk.” Akkor használják, amikor egy közszereplő óvatlanságból kimondja azt a kellemetlen igazságot, ami a jól felépített politikai lózungok mögött húzódik, és valahol mindenki sejti, a politikusok talán még be is ismerik maguknak, de nem mondanák ki nyíltan …
Az értelmezés elviselhetetlen könnyűsége / Készült: 2024.09.28 Orbán Balázs – Orbán Viktor politikai igazgatója, tanácsadója mintegy – egyértelműen fogalmazott hazánk és Oroszország kapcsolatáról egy feltételezett agresszió esetén. Egészen egyszerű nyelvre lefordítva az az álláspontja, s mivel többes számban beszélt, akkor a Fideszé is, a kormányé is, hogyha Putyin megjelenne a baráti tankjaival, akkor Magyarországot neki kékszegélyű kistányéron kellene átnyújtani, esetleg egy kupica vodkával együtt.
Kakukk lesz az, nem fecske / Készült: 2023.11.27 Meg kell hagyni, öles léptekkel haladunk a múltba. Mondanám, hogy vissza abba a jövőbe, amit a rendszerváltó politikai pártok teremtettek meg több mint harminc éve, de nem, ennél rosszabb a helyzet. Szerintem egy egészen szürreális időutazás formájában az 50-es évek sejlenek fel a kedves utazó előtt.
Kövér és a tiszta ész kritikája / Készült: 2022.10.10 Olyan csendes hétvégénk volt, hogy még a szomszéd gyomra korgását is hallottuk ebéd előtt, majd azt követően csendes és megadó emésztését eldőlve a kanapén. Nem vagyunk mi kantok, hegelek meg schopenhauerek, egyszerű, porbafingó irkáló emberek vagyunk a magunk barlangjában, mégis, ennek ellenére is, vagy tán éppen ezért hiedelmünk szerint rendelkezünk valamennyi józan ésszel. Ha nem is mindig tűnik úgy, de legalább megpróbáljuk, mint a néma indián a Kakukkban. És most, hogy elmeséltük az életünket, keressünk valami vidámat, amit Kövér Lászlóban vélünk felfedezni, bármennyire tűnik is ez magának az antagóniának momentán. De már elég régóta is.
Kövér elvtárs Brehmje / Készült: 2019.12.22 Kövér elvtárs interjút adott egy közpénzből eltartott, kézivezérelt nyomdaipari terméknek – lánynevén Magyar Hírlap -, amelyben kijelentette, hogy a gyűlölet nem pálya, azzal nem megyünk semmire, majd ezzel a lendülettel végzett állattani besorolást ellenzéki embereken. Karácsony főpolgármestert kiskutyához hasonlította, Hadházy Ákost viszont nem találta meg a Brehmjében. Róla szó szerint így vélekedett: „Zoológiai besorolása szerint Hadházy Ákos, nincsen párja széles e világon”.
Kövér intelligens torokharapása / Készült: 2019.08.24 Annyira jó már, de tényleg pitypangosan örömteli, hogy nagyjaink naponta adják a szellemi muníciót nekünk. Nélkülük az ember olvasgatna meg dudorászna, nézné a fellegeket, ilyenek, így meg csak elmélázik, hogy mit mondott, mért mondta, hogy is mondta. És még csak az sem igaz, hogy nem kellene foglalkozni vele, le sem szarni úgymond, de aztán mégis igen, s nagyon. Hiszen, akkor az volna, ha mindent beleegyezőleg rájuk hagynánk, nagyjaink tévesen azt hihetnék, náluk a bölcsek köve, a seggükből böjti szelek fúnak, és csupa drágakő minden egyes szavuk.