Mi lesz itt?
- Részletek
- Készült: 2024. május 02. csütörtök, 10:10
- Találatok: 1944
Pár napja világraszóló diadalként kaptuk a képünkbe, hogy az S&P hitelminősítő nem rontott az ország besorolásán. Orbán Viktor csak azért nem posztolta ki, hogy „na, ugye”, mert gazdasági kérdésekkel nem foglalkozik, illetve valahol bujkál épp. Magtárakban és Ibolya presszókban, illetve ezek végtelen számú permutációjában bukkan fel itt meg ott. Ő ettől reméli a győzelmét itt is, Brüsszelben is. Lelke rajta.
Ennél sokkal érdekesebb azonban, hogy az S&P a hírek azért volt kegyes a NER adósbesorolásával, mert állítólag ígéretet kapott arra, hogy a választások után megszorítások lesznek kies hazánkban. És bár ezt a Sátántól való szót, vagy mint Isten titokzatos nevét (JHVH) itt ki nem lehet mondani, az hírlik, hogy a Bokros-csomag kutyafasza ahhoz képest, ami majd következik. Csak épp nem árulják el, és megvédésként lesz eladva. 
2030. Valami miatt mostanában mindig belebotlunk ebbe az évszámba. Nemrégen Orbán álmaiban jelent meg abban az összefüggésben, hogy addig szeretne hatalmon maradni – vagy addig minimum, ez nem volt világos -, illetve, ha nem is ezzel összefüggésben, de ugyanígy 2030 az az időpont, amire már tényleg úgy nagyjából (egy kicsit) utolérjük a sátáni nyugatot. Ez Nagy Márton delíriuma volt pár napja.
Ha Gergelyiugornya felől közelítjük meg Jándot, ezt a szabolcsi kis falut, akkor annak határában nem az a felirat fogad, mint másutt, és miszerint „Isten hozott”, hanem ez:
Kocsis Máté szerint már megint az imperialisták fenyegetik hazánkat – illetve csak őket -, mert ahogyan fogalmazott az aranyhaltulajdonos: „a külföldi finanszírozók most is háborúpárti baloldali kormányt akarnak Magyarországon”. Illetve bővebben: „a mögöttük állók szándékai, a külföldi finanszírozók céljai ugyanazok, a jelenlegi háborúellenes magyar kormány megbuktatása, vagy meggyengítése”. 
El is felejtenénk ezeket a mi kereszténydemokratáinkat, hogy egyáltalán a világon vannak, ha olykor nem böfiznének egyet. Valahogyan ilyen kényszeres életjeladásként lehet értelmezni Nacsa Lőrinc (ez is ki a rosseb amúgy) videóját a háborús benzinárakról. Mindez csak azért említésre méltó, mert szerte a világban nincsen háborús benzinár, csakis itt, minálunk, ahogyan a Kádár érában sem lehetett megállítani soha a begyűrűzést, és többek között ez (is) okozta a vesztét. Nem az, hogy Orbán hazazavarta a ruszkikat.
Mint aztán kiderült, az a CPAC konferencia, amelyen Orbán hadat üzent a civilizációnak, és szégyenteljesnek nevezte az emberiség történelmének rajta kívül eső részét, egymilliárd forintjába került a magyar adófizetőknek. Ez a NER-ben annyira nem tétel és összeg, hogy voltaképp nem is kellene felháborodnunk rajta, csupán azért idéztük meg, mert példa arra, hová teszi a maffia azt a pénzt, amiért mi verejtékeztünk. Ők meg homárt zabálnak rajta.
Hirtelen nem tudom, de voltaképp nem is érdekes igazán, melyik történt előbb: a Szakma Sztáron, illetve a CPAC-n való igehirdetés, de ez Orbán legújabb mérlege. A Szakma Sztár című rendezvényen nemes egyszerűséggel megfenyegette az irodistákat, számítógépes szakembereket, meg mindenkit, aki nem olajtól iszamos kézzel keresi a kenyerét, hogy reszkessenek, mert nem lesz rájuk szükség, hanem kizárólag szakmunkásokra, akiket szerinte nem tudnak leváltani a robotok. Azokat meg igen.
Menczer Tamás pedig megvédte. Hogy mit, az nehezen eldönthető, mert Magyarországról beszél, ám abba a hibába esik (vagy bűnbe gusztus szerint), hogy a Fideszt és annak mindenható urát azonosítja ezzel a szerencsétlen országgal, ami ellen kézzel-lábbal szoktunk tiltakozni. Sikertelenül. Pedig elég sok minden másképpen volna, ha ilyen alapvetésekkel tisztában lenne a Párt, az efféle reményeink azonban hiábavalóak.
Szijjártó futsalos, ez a mi külügyesünk az EU külügyminisztereinek luxemburgi tanácskozásán hőbörgött, és jelentette be, Magyarország (illetve ebben az olvasatban kizárólag a Fidesz) immár kétmilliárd eurót blokkol abból a közös uniós forrásból, amely az Ukrajnának juttatott fegyverszállítások refinanszírozására szolgál. Még csak nem is a békére hivatkozva tette s teszi ezt, hogy ne tudjanak az ukránok (mint a mi kedves vezetőnk) lőni mindenre, ami mozog, hanem pár szem gyógyszer miatt (szimbolikusan természetesen).