Hírek

„Olyan időket élünk, amikor a világ alapjaiban reng, ez alól mi magyarok sem vagyunk kivételek.” – Most tessenek hátradőlni kávéval a kézben, és elképzelni, mi több, érezni, ahogyan mimagyarokként rengeni tetszenek, ahogyan azt vezénylő tábornokunk delirálja. Viszont nem ezzel foglalkoznánk, hanem a jóslattal, ami ez: „Olyan idők jönnek, amikor a gyenge népek elvesznek, az erősek megmaradnak”.  Nem először halljuk ezt a tételt, ám ezúttal mellé került – mint már idéztük – az „erő” fennhatósága, hogy hol kell neki megmutatkoznia. Na még egyszer: „szükség van erős államra, erős kormányra, erős gazdaságra, erős hadseregre és erős rendvédelmi szervekre”.

Csak nehogy megegyék a benszülöttek früstökre sóval, borssal és ecetes tormával, bár bizonyára elég szálkás lehet a húsa. Varga Judit úgy indul az öreg földrész leigázására, hogy úgy véli, annak lakói is olyan hülyék, mint a Fidesz belföldi szavazói, mert, mint kifejtette, „faék egyszerűségű jelszavakkal kell operálni”. Tehát az Unióba is el akarja vinni a goebbelsi módszereket, amelyek hazai pályán olyannyira hatásosnak bizonyultak és bizonyulnak. „Nem leköszönök, hanem beköszönök”, határozta meg harcba indulását, holott még van egy éve egyrészt, másrészt pedig honnan olyan biztos abban, hogy megválasztják.

A másik platformon ugyanezt látjuk és halljuk, csak pepitában: „A csőd szélére sodorták az Európai Uniót. Tudni akarjuk, kik felelnek ezért”. – Itt megállunk egy szóra, sóhajtunk, és elmormolunk egy kósza káromkodást. Egészpályás letámadás már ez, hiszen az alaphangot megütötte nemrég ugyanebben a stílusban először Deutsch, majd Szijjártó elvtárs is. Ők azt sugalmazták, a magyarok pénzét Ukrajna kapta meg, doktorminiszter urunk ennél is tovább menve odáig jutott, hogy az Unió ellopta az általa befizetett pénzt, így most indul Brüsszelbe, mint valami nyomozó hatóság felelősöket keresni.

Amit ő személy szerint hozzá tette a NER meséjéhez, az a hegedülgetés, dekázgatás volt csupán. Minden más, ami a száján kijött, amit a keze aláírt, Orbán hangja meg karja volt, és voltaképp ennyi, félredobott bábu csupán, akinek az emléke sem nagyon marad meg, és ez nem valami melankolikus lemondás, hanem a jelentéktelenség belátása és bizonyítéka. Annyi öröm van ebben az egészben csupán, hogy többé nem fog idegesíteni a hülyeségével, de mielőtt széles jókedvünk kerekedne, belátjuk, hogy van másik.

Mi több, sőt, különösképp, ezzel szemben elég erős a tiltakozás mindenütt, ahová ezeket az energia-, és vízzabáló készségeket telepíteni és építeni kívánják, de a mindig hivatkozott magyar emberekkel, mint akiért élnek állítólag, egyáltalán nem törődnek. Sőt, el akarják hallgattatni őket. Már közmeghallgatást is online tartanak, telefonon lehet kérdéseket feltenni, amelyekre aztán Youtube-on válaszolnak. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy nem igazán lehet közmeghallgatásnak nevezni, hanem az, nem mernek az emberek szemébe nézni.

Voltaképp azt tudtuk meg, kézben tartotta a dolgokat, petiminiszter már minden kimenetelt ismert, már akkor, amikor még az érdekeltek sem, megengedőleg szinte azt sejtette, ő rendezte el a dolgokat. Megazisten a tulurszaros életben, jegyezzük meg ezen a ponton első kifogásként. És látjuk ám, hogy azért kellett baráti újságírókkal találkoznia kizárólag, hogy ott élesben ne hangozhassék el mindez, és hősünk ilyen kiskakasként zárhassa a monológját, ahogy zárta, hogy akkor ő megindul Kínába. De, hogy miért, azt sem kötötte a barátok orrára, ők meg nem kérdeztek, mert nem úgy dresszírozták őket a NER-ben.

Ebbe a vonalba bekapcsolódott aztán Szijjártó is, szerinte sem „járja”, hogy szintén a Balkánra kevesebb jut, pedig ott is lehet egy háborús góc – így a futsalos -, s mint azt látjuk, mindent meg is tesznek, hogy kialakuljon, és ehhez óbégatnak uniós pénzekért. Ezek azonban csak a bevezető futamok voltak, annak a szimfóniának az első taktusai, amelyek majd ezután csapnak át fortéba – csak figyeljenek -, amikor is a pénztelen NER abba köt bele, azt kéri számon, másnak miért jut, amikor neki nem. Csak azt hagyják ki a képletből, az, hogy nem az ország, hanem a Fidesz kenyéren és vízen van tartva, arról csak saját maga tehet.

Sem ő, sem a kormánya, sem Szijjártó meg nem szólalt. Sőt, akkora volt a kuss, hogy teljesen leállt a kommunikáció. Más napokon a minisztériumok a Fidesz frakció, a kormány, Szijjártó pedig különösen, telefossák a lapszerkesztő email-fiókját, hogy alig is bírja törölgetni a sok hülyeséget. Tegnap azonban semmi. Ahogyan Prigozsin először csak Sojgut, aztán már Putyint is fenyegette, a moszkvai polgármester hétfőre munkaszünetet rendelt el, hogy a népeknek ne kelljen a veszélyes utcákra kimenniük, aki pedig tudott, repülőn menekült, a mi utcai harcosunk és kakadu barátja megnémult.

L. Simon László a televízió nagy nyilvánossága előtt abszurdnak nevezte a feltételezést, hogy az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs (aki egyben a miniszterelnök politikai igazgatója is) határozná meg, mely könyvek kerülnek a Libri boltok kirakatába.

 

Mielőtt elsietnénk a választ, politikamentes, szikár objektivitással szögezzük le: L. Simon megint fején találta a szöget, s igazat mondott: valóban abszurd lenne, ha az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója határozná meg, mely könyvek kerülhetnek a Libri boltokba.