Európa szégyene
- Részletek
- Készült: 2023. június 14. szerda, 11:50
- Találatok: 1901
Michael Roth, a német parlament külügyi bizottságának elnöke egy mondatban foglalta össze azt, ami Orbán évek óta tartó ámokfutása miatt belészorult. Kibukott belőle mintegy a keserű minősítés, amikor azt mondta: „Egyszerűen gusztustalan. Orbán úr szégyen Európának”. Mint látjuk, ezen már nincs mit magyarázni, ezt nem lehet szépíteni. Ez annak ellenére, hogy még így is igyekszik PC maradni, tartalmában és a mi megfogalmazásunkban, akit nem kötnek az illendőség és a diplomácia szabályai, annyit tesz, ez egy kártékony féreg, akitől jó volna megszabadulni. Régóta tudtuk, hogy elérkezik ez az idő, csak ki kell várni.
Orbán Viktor gennyes fekély Európa testén. Olyan alak, akitől jó volna megszabadulni, ám Orbán csomagban van, és ennek a csomagnak mi is részesei vagyunk. És most nem azon siránkozunk, hogy miként néznek ránk, állampolgárokra a civilizált világban, hogy kiköpnek-e, amikor megtudják, magyarok vagyunk, akik – mindegy hogyan – több mint egy évtizede hatalomban tartjuk ezt a meghatározhatatlan állagú alakot. Most már, mint egyre inkább fenyegető veszedelem, az a teljesen jogos félelmünk, hogy Orbán minősíthetetlen ténykedésével velünk együtt rántja a szakadékba az országot. 
A legújabb NER-szenzáció ez: Borkai elvtárs (aki már nem jó elvtárs) elindul megint a polgármesteri székért. Állítása szerint azért, mert Győrnek szüksége van rá, szerintünk más lehet az ok és indok, de éppen ez momentán egyáltalán nem érdekes. Hanem inkább, ami az újraindulás okán kirajzolódik, a fölbugyogó trutyi, hogy ez milyen strammul mutatja nekünk azt a morális nihilt, amiben Borkai, Győr és Magyarország, mint a NER által determinált „keresztény” szarhalom éppen van. Ahová került, illetve jutott Orbán második és végtelennek tűnő országlása nyomán.
Megnyugvással tölt el minket, hogy a magyar fasiszták milyen odaadó figyelemmel kísérik egy amerikai színésznő gyerekeinek öltözködését. Ha azt hinnénk, az ég egy világon semmi közük nincs ahhoz, hogy valahol a nagy vízen túl egy olyan tíz éves forma fiúcska rózsaszín pólót visel rajta olyan felirattal: „erős lányok”, akkor tévednénk. Mert Bayernek ehhez is van, mert még a haja is hosszú annak a gyereknek, a fiúcskák kukacát pedig megvédjük szerte az Univerzumban. Mielőtt elmesélnénk a sztorit, in medias res tesszük ide Bayer reakcióját a fotóra, ami ez: „Szétrohadt ez az egész. S a rothadás bűzében a meganfox-lárvák tenyésznek. Kikelnek, falnak, szaporodnak, új fiakat nevelnek”.
Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes formában van mostanában. Két napja megtudtuk tőle, hogy az is hisz, aki nem hisz, következésképp minden ateista keresztény, illetve ezek folyományaként és bizonyságául azt a megdönthetetlen axiómát, ha a pogány nem lenne keresztény, meg sem tudna szólalni, mert minden szava a kisjézustól ered. Azaz, kaptuk a képünkbe, a szeplőtelen fogantatás előtt a komplett emberiség néma volt. Illetve, mint emlékezhetünk az akkori delíriumra, senkinek nem volt méltósága sem, ami szintén csak a kereszténységnek köszönhető. Beláthatjuk, ez a tébolynak már az a foka, ami tiszteletet vált ki az indiánokból.
Magyarország megint vétózott az Unióban, ezúttal a lengyelekkel együtt, mert nem az oroszokról volt szó. Az igazságügyi miniszterek gyűltek össze Luxemburgban, azaz, ha vétózni tudtunk, akkor ott kellett lennie Varga nacsasszonynak is, ez alkalommal azonban nem tett közzé képet arról, hogy a jól végzett munka után elégedetten sörözget, mert talán szégyellte a pofáját. Ez csak tételezés, mert az is lehet, csak ideje nem volt rá, mert szaladt haza hegedülgetni vagy dekázni, kiülni a nevezetes erkélyre meghitten orbánozni. Ki tudhatja ezt ebben a kuplerájban. Viszont nem csigázom tovább a nagyérdeműt, az én nyájasaimat, akik megérdemlik a történet elejét. A vétót.
Lányos zavarban vagyok itten keresgélve a szavakat, amióta megtudtam Latorcai ’álomtitkártól, bármit is mondok, azt a kereszténység nevében mondom. A kereszténység nélkül ki sem tudnám nyitni a szájamat, mert ez adja nekem a fogalmaimat. Közbevetve, ezek szerint, ha arra ragadtatnám magamat, hogy azt mondanám Latorcai ’álomtitkárnak, húha anyád, az is keresztény volna, és megkapnám érte a napi betevő ostyámat. Tegnap, amikor a hülyéinkről értekeztem, és szerényen azt mondtam, a kormányban is bőven vannak roggyantak, de nem mutogatok rájuk, hibáztam vagy túl elnéző voltam.
Tegnap leleplezték a Corvin áruházat. Volt egy kis ünneplés, ahogyan a zöld takarót lehúzták a homlokzatról, megmutatva a nagyvilágnak, milyen lett az épület, és eljött a pillanat, amikor az esztétikum, az elvégzett munka fölötti közös öröm huss, szerteszállott. Mint azt a közösségi térben közzé tett felvételen látni lehetett, két magyar ifjú ezt az alkalmat használta ki arra, hogy üzenetet fogalmazzon meg, szóljon mindenkihez mintegy, olyan dolgot, ami sehogyan sem illett az eseményhez, s ebből fakadólag vélhették azt a hülye fejükkel, hogy majd nagyot üt. Hogy majd mindenki rácsodálkozik a merészségre meg bátorságra, s a Párt majd elégedetten csettint, illetve, ami nem utolsó, utalja a pénzecskét bizonyára.
Novák K. formában van. Tegnap láttuk, hogy mint valami rozzant apáca, egyfolytában az úristent emlegeti, hol a kegyelmét dicsérve, mint sorsának jobbra fordítóját (hogy ne kelljen nevetséges tanári fizetésből vegetálnia), hol pedig abban az örömben merülve el szügyig, hogy Csíksomlyón a talpasokkal együtt tudta imádni őt. Innen látható az is, hogy az úristen jósága végtelen, mert, ha nem volna az, már rég pofán vágta volna Novákot. Másrészről ez az az úristen, aki pedig minket magára hagyott, egyre inkább megerősítve bennünk a kérdést, hogy egyáltalán létezik-e. Fogós, ravasz feladvány.
Most legújabban Novák K., kijelölt államelnök nyilatkozott úgy, hogy azért terpeszkedhet a Sándor-palotában, mert az Isten így látja jónak. Egészen pontosan arra a kérdésre, minek vagy kinek köszönheti ezt, azt felelte: „Legnagyobb mértékben ezt az úristen kegyelmének tartom”. Éppen csak azt nem tette hozzá zárásul: ámen, vagy ha már ezeréves kereszténység, hogy kirielejszon. Minden további értesítés helyett érdekes volt megtudni, hogy Orbán Viktor fedőneve immár „úristen”, de van, aki ezzel eddig is tisztában volt, a többség azonban csak röhög rajta kínjában. Illetve reménytelenül káromkodik.