Önnek vette a Vodafone-t Orbán
- Részletek
- Készült: 2023. január 11. szerda, 11:57
- Találatok: 1617
Annyi marha sok pénzért vette meg a Vodafone-t a magyar állam és a 4IG, amennyi valószínűleg sehol nincs is. Erős a késztetés az emberben, hogy elmenjen a demagógia irányába, elmélkedjen válságról, nyomorról és a tanárok fizetésemeléséről, de ennek értelmét már nem látja. Meg különben is, annak idején a lélegeztetőgép volt a zsinórmérték a stadionhoz képest, de mire mentünk vele, annyit vettek belőle, hogy raktárban rohadnak szét. Effajta morgásunk tehát már nem lehet, és ki az, aki arra már emlékszik, hogy ezek a készségek nem azért lettek beszerezve, hogy Kovács János szalagmunkás likacsos tüdejébe pumpálják a’ zoxigént, hanem hogy kevesek gazdagodjanak belőle sokat.
De mindez már történelem, el is feledtük a majd’ ötvenezer halottal együtt, akiket el se sirattunk. Olyan iramban történnek az aljasságok kies hazánkban, hogy napra nap egyik múlja felül a másikat, de ez a Vodafone-os buli már döfi, a hatszázhatvan milliárd, amibe kerül ez nekünk, azért már hiányzik valahonnan, amit nem kötnek az orrunkra, csak érezzük létünkön a huzatokat. De hatszázhatvan vagy egymilliárd, az az átlagos Fidesz szavazónak nem oszt és nem szoroz. Értelmezhetetlen és fölfoghatatlan, ezért nem is törődik vele, főleg, ha meg is magyarázzák, hogy mint amúgy is minden, ez is érette van, csak neki történik, neki lesz jó. Ilyenkor lehet tátott szájjal nézni, és mondani: Isten áldásával. 
Az Aranybulla című filmalkotás (sorozat) ölég szarul sikerült a közvélekedés szerint. Van ilyen, nyamvadt egymilliárdból vagy -tól ne sokat várjon az ember. Viszont nem is reménykedett semmiben, ha látott már NER-kurzusfilmet a dicső magyar múlt bűvöletében, az ilyenekből jó kisülni soha nem szokott. A pénz nem csinál filmet, s mint kiderült, Rákay Philip sem, csak szeretne, miközben meggyőződése, hogy nála van a jobboldali kultúrfölény. A bajok itt kezdődnek. Így nem is a nyüves sorozatról beszélgetünk máma, hanem inkább arról, miért csesződik el minden, amihez hozzáérnek, illetve, miért él bennük mégis az olthatatlan vágy, hogy őket elismerjék és szeressék. Ezzel azonban lehetetlent kérnek.
Nem kell nekünk se mozi, se kabaré, ha itt van Varga Judit és népizenekara egyenesen a Gyalog galoppból. A nacsasszony, ha nem hegedül vagy dekázik, ahelyett, hogy Völner kolléga – mármint neki – ügye miatt papírt és ceruzát venne elő a lemondását körmölve, nekilát mindenkit kioktatni a maga lekezelő és ostoba stílusában. Az Uniót most például, és jegyezzük meg hangsúlyosan a nyitánynál, a Völner-ügytől terhesen, mert akadt – hol nincs ilyen a legjobb családban is – két-három korrupt ember a köreikben, akiket annak rendje és módja szerint bilincsben vittek el. Ahogy épp Vargát is kellene, ha nem volna a képletben a Polt-állandó, mint a NER fundamentuma és oldalfala egyben.
Ha akkor nem halott volna róla, most megtudhatja, hogy a tavalyi kampányban az ellenzéki összefogásnak arra is volt gondja, hogy kormányellenes budipapírokat gyártasson. Ezeken Orbán-idézetek voltak/vannak, s arra szolgáltak volna, hogy miközben törli vele a seggét a honpolgár, megerősödjön benne az ellenállói tudat, így a nagydolog után átszellemült arccal és megtisztult lélekkel induljon a Fidesz ellen szavazni. Mint látjuk mostani nyomorunkból, a terv nem sikerült. Ebből is kitetszik, hogy budipapírral nem lehet választást nyerni, főleg úgy, hogy annak idején el sem juttatták a forradalmi készségeket a megfelelő helyre, rengeteg porosodott belőle egy raktárban, akárha lélegeztetőgép volna.
2015-ben történt, amikor Balog szentember még miniszter volt, hogy kör-emailben tudatta a beosztottjaival, nem ajánlatos a „szegénység” szó használata. Sok más lexikát is száműzni szerettek volna a szótárból, és a tiltottak helyett újakat javasoltak, ekkor lett például a stadionból „fedett sportlétesítmény”. Illetve – a felsorolás terhe nélkül –, szinte egy komplett szótárat adtak ki, mely szavak tiltottak, s mi mivel helyettesítendő. Ez egyrészt az Orwell 1984-ében megtalálható „újbeszél” fideszi változata, másrészt szándék és tudás nélkül a gondolkodás civilizáció előtti időkbe való visszalökése, a totemek és tabuk világába, de erről tessenek Freud papa esszéjét elolvasni, ha bővebben érdekli önöket.
Mottó: „A konyak a dolgozó nép itala, amelyet a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság választott képviselői útján fogyaszt.”
„Az Európai Parlament hungarofób és gyűlöletkeltő Magyarországgal szemben. Ott semmilyen racionalitásnak nincs terepe, semmilyen megnyilatkozásnak nem kell, hogy ténybeli vagy jogi alapja legyen. Az a legnépszerűbb, aki a legmélyebb gyűlölettel tud Magyarországról nyilatkozni.” Gulyás Gergelytől származik a fenti gondolat, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint az unió parlamentjében nem kedvelik a magyarokat. Nem az ujjából szopta mindezt Gulyás miniszter, más kormánypárti potentátok is mondtak már hasonlókat, legutóbb Orbán Viktor, aki decemberben, a nemzetközi sajtótájékoztatón nem kevesebbet állított, minthogy „az EP hungarofób ösztönöktől vezérelve rendszeresen inzultálta hazánkat.”
Alig ért véget a vendégeskedés Katikánál a Sándor-palotában, a vendégek – csecsszopók, az apa férfik, az anya nők, nyugdíjasok és más rajongók – még ki sem húzták igazán a lábukat, már elkezdődött a Petőfi-emlékév kilenc milliárdból. Hogy a csapból is ez a szerencsétlen fog csöpögni permanensen. Ez nem lenne akkora baj. Csakhogy az állaga, hogy mivé facsarja a NER, nos, az lesz majd delikát, hogy az a kevés, aki netán szerette őt még picinyt, hányingerrel fordul majd el tőle, amikor nem kevesebbet, mint kétszáz évet hamisítanak meg. És Schmidt Mária ebben az ügyben még meg sem szólalt, Dózsa László (1942-) sem lett előrángatva mint szemtanú, hogy ő ott volt, és mindent látott.
Nem könnyű műfaj az elnöki újévi beszéd. Mert mit is mondhatna az ember a totál vagy félrészeg honfitársaknak, amikor mondanivalója amúgy sincs pátoszos paneleken kívül. Novák elnökasszony – úgy is, mint nemzetünk Katikája – már ott megbukott, amikor elkezdte a Petőfi idézettel, hogy miszerint