Tank a spájzban
- Részletek
- Készült: 2024. március 24. vasárnap, 09:31
- Találatok: 2047
Bár kacifántosan lett megfogalmazva, mi, porbfingók úgy értelmeztük a Magyar Közlönyben megjelent jogszabálymódosítást, hogy ezentúl a NER-elit (abban az értelemben, ahogyan gondoljuk) is jogosult katonai védelemre. Jelentsen ez bármit is. „A vezérkari főnök egyes felső vezetők házas- vagy élettársa és gyermeke részére biztosítja a Honvédségnek a felkészített erőkkel védett személyek személykísérésében való részvételéhez szükséges személyi és technikai feltételeket”. – Ez volt érvényben eddig.
Csütörtöktől, a módosulás után azzal a toldással egészült ki (63. számú rendelet) a cucc, hogy ez kiterjed a hozzátartozókra, akik közé tartoznak a szülők, testvérek, „az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa”, vagyis például sógorok, vők és menyek, apósok és anyósok. Sőt vonatkozik a rendelet a felsorolt vezetők „által kijelölt közreműködőre” is. Mielőtt értelmezni próbálnánk, kitetszik elsőként az, hogy ez valóban családbarát kormány. Az „elit” családjaié. 
Sulyok Tamás államelnökünk első hivatalos útja Lengyelországba vezetett, mint a legfrissebb hírek szólnak erről, elfedve azt, hogy nem igazán kellene utazgatnia. Hivatalosan főleg nem, mivel már korábban is bebizonyosodott, hogy méltatlan a méltóságra (közjogi), de ez sem a Fideszt, sem őt egyáltalán nem zavarja. Kezdődött a filoszemita papával ugye, akiről kiderült először, hogy virtigli náci volt, de a fiacskája erről egy öblöset hazudott.
Orbán Viktor – megkésve tán, de törve nem – levélben gratulált Vlagyimir Putyinnak elsöprő választási győzelméhez, az uniós vezetők közül egyetlenként. Nem véletlenül maradt magára a sündörgésben, ugyanis az orosz a világ civilizált részében háborús bűnösként van nyilvántartva, ellene elfogatóparancsot adtak ki. Nem tudható, ennek érvényt is szereznének, ha olyan idegen országba tévedne, ahol ezek szerint körözik (wanted), mert az orosz nem utazgat, főleg nem ilyen helyekre. Nem is hívják. Szóba sem állnak vele.
Az Európai Bizottság rászánta magát arra, hogy külpolitikai kérdésekben megszünteti a vétó lehetőségét. Vera Jourova, az EB alelnöke szerint leginkább azért, mert többször előfordult az, hogy valaki visszaélt a vétójával, és zsarolta a többieket olyan kérdésekben, amelyek nem is kapcsolódtak az adott témához. Nem is kertelt aztán az alelnök, kimondta, amit eddig is tudtunk, és akkor szó szerint citáljuk: „nagyon egyenlőtlen, hogy három és félmillió Fidesz-szavazó blokkolja a négyszázhatvan millió ember életéről szóló döntéseket”.
Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke elbeszélgetne a bíróságokkal a hazaárulás büntetőjogi tényállásáról. Mindenekelőtt arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a kormány hivatalnokának nem kellene a független bírósággal beszélgetnie semmiről, főleg nem bizonyos passzusok értelmezéséről, noszogatva őket ellenzéki képviselők elítélésére. Viszont tudjuk, Lánczi Tamás a fent említett minőségében nem egyszerű hivatalnok, hanem Orbán kinyújtott karja, a NER oszlopa, a Fidesz hatalmának minden áron való őrizője.
Amíg mi a hét végén önfeledten ünnepeltünk, elkezdtünk csomagolni (kasza, kapa, bunkósbot) Brüsszel bevételére, a kokárdán túl is zajlott az élet. Például megjelent egy interjú a Lebensmittel Zeitung című osztrák szaklapban Hans Reisch-sel, a Spar Austria vezérigazgatójával. Mint látjuk, koncentrált támadás ez hazánk ellen, hogy épp a forradalom évfordulójára időzítették a szöveget, bár, ha onnan nézzük, hogy Szijjártó meg ahelyett, hogy itthon tapsikolva ünnepelt volna, Bécsbe ment bevásárolni, elgondolkodunk mindenen.
Magyar Pétert, a magyarok friss messiásjelöltjét lehet szeretni vagy nem szeretni, gyanakodni rá vagy megváltóként üdvözölni, de az nem tagadható, hogy új szeleket hozott a magyar közélet posványába. S bár sok újat nem mondott a rezsimről, de belülről mondta, és az volt az általános vélekedés, csak azért nem esett neki teljes erővel a fideszfalka, mert olyan fogást nem találhattak rajta, amiben ne lettek volna benne maguk is nyakig.
Jutka néni azt adta nekünk házi feladatul, hogy válasszunk ki egy képet március 15-éről, és írjunk róla. De – mondta az ujját felemelve -, kedves gyerekek, arról kell mesélnetek, ahogyan a miniszterelnök bácsi a múzeumnál beszélt. Tudjátok, mintha Petőfi szavalta a Nemzeti Dalt a nagy tömegeknek, hogy aztán elmenjenek forradalmárkodni a szabadságért, és ahogyan mindenki örül. Mert biztosan megnéztétek a tévében, ahogyan azt szintén föladtam házi feladatul – mondta a Jutka néni.
Az odaút kellemes volt a busszal. Korán indult a kis csapat, hogy fölérjen a beszédre, s mert csípős volt a reggel kicsit, jól fogyott a házi főzésű alapvető élelmiszer, így, mire a bábeli Pesten kiszálltak, már fátyolos volt a szemük. Mintha előre könnybe lábadt volna, pedig csak a maligán tükröződött benne, s ahogyan dolgozott a cefre, úgy emelkedett bennük a hazafias lelkesedés, meg az öröm persze, hogy láthatják, sőt, hallhatják Őt, akit eddig csak péntekenként a Kossuthon, vagy olykor az M1-en, kivételes alkalmakkor, de akkor nagyon.