Hírek

Kinek a szégyene

bulvgyNem akarna az ember már a több mint egy hete tartó woke-LMBTQ-keresztény vonatra újra felszállni, de akkora a hangzavar, ami kényszerít. Nem a megoldás szempontjából, sem az igazságtevés, a győzelem miatt pedig végképp nem, hanem amiatt, hogy önmagunkat nyugtassuk meg, nem vagyunk egyedül, mi több, nem vagyunk kisebbségben azzal a morális tartással, ami alapvető emberséget, toleranciát és civilizációt tételez az ocsmány csatazajban.

Az algír bokszolónő történetét és kálváriáját mindenki ismeri, amely az olimpiai megnyitó, a szaros Szajna és a többi után újólag alkalmat kínált arra, hogy működjön a wokebusters, amit Szánthó alapjogos meghirdetett, és kormánytagok is csatlakoztak hozzá. Ilyképp és a kontextusát nézve nem az az érdekes, hogy mennyire nő Hámori ellenfele, hanem a kultúrharc szemszögéből, ami rég túlmutat egy egyszerű bokszmeccsen, és élet-halál harc lett belőle.
 
Két világ összeütközése, és minden további részletezés helyett, mert mindenki ismeri ától cettig az ordítás tartalmát, arra az egy mondatra hívnánk fel a figyelmet, amit Hollik képviselő pérselt ki magából, akit amúgy elég régen hallottunk már, de jobb lett volna, ha ez most sem történik meg. Azt mondta a Fidesz egyik esze, hogy Hámori ellenfele, Imane Khelif szégyellje magát, és ezen a mély ponton állunk most meg kicsinyég, mert ez már ontológia.
 
Egészen egyszerűen azt kérdeznénk Hollik képviselőtől, hogy Khelifnek vajon, miért kellene szégyellnie magát, de bárhogyan is forgatjuk a választ, arra kell jutnunk Hollikot értelmezve, azért mert él. Annak idején nekilátott bokszolni, most elindult egy olimpián, mert a nagyok így tartották megfelelőnek. Nem tolakodott, nem követelőzött, élt azzal a jogával és lehetőségével, hogy bokszolhat. Hollik szerint ez nem helyes, de indoka nincs, amivel magyarázná.
 
Ha Khelifnek szégyellnie kell magát, akkor valami bűne vagy vétke kell legyen, de ilyet, bárhogyan is firtatjuk, nem lelünk, holliki értelemben tehát a lehajtott fejnek azért kellene bekövetkeznie, mert olyannak született, amilyennek. Rá kellene mutatnunk arra a náci gondolatra, amelyből Hollik kijelentése fakad, de nem megengedően, csak nyugtázva azért nem borítjuk rá az asztalt, mert annyira hülye, hogy azt sem tudja, mit beszél.
 
Be akart állni a sorba, megfelelni a tébolyult elvárásoknak, de nem is ez az igazi tragédia, hanem a megnyitó kapcsán is, de most még jobban látszó elborzasztó meglátás, hogy a magyar társadalom jó részében van erre fogadókészség. S itt is el kell mondani azt, mint amit a megnyitó kapcsán már egyszer, hogy nagy valószínűséggel tizenöt évvel ezelőtt teljesen más lett volna a reakció, de azóta szárba szökött a fasizmus, csak a fasiszták nem tudnak róla.
 
Nem gondolják, hogy fasiszták volnának, hanem nemzetinek, kereszténynek, szuverénnek meg patriótának híjják magukat, mert az hiszik talán, ezzel a mocskot el lehet takarni, de tévednek. Így visszatérve arra, hogy kinek kellene szégyellni magát, rá tudnánk mutatni arra az egy hete tutuló rétegre, amely mintha hírből sem hallott volna semmit mondjuk Jézus tanításaiból, így egészen mókás is lehetne, ami itt folyik.
 
Viszont nem az, ez kitetszik mindabból, amiről egy hete írunk már permanensen, egyre keserűbben és egyre kilátástalanabbul, de mégis kötelességtudóan. Viszont fölösleges ragozni tényleg már, mindig újra meg újra, arra utalnánk azért mégis a szégyen kapcsán, amit Kafka írt meg A perben, mikor is Josef K, miközben kivégzik, úgy érzi, szégyene túléli őt. Ez nem utalás, nem jóslat, semmi sem, csak egy kép. Bár lehangoló.
 
Khalifnak egészen biztosan nem kell szégyellnie magát semmi miatt, Holliknak és a bandájának annál inkább, de az egészen bizonyos, hogy ilyesmi érzésre ezek képtelenek, mert ez morált tételezne, ami nincs. Voltaképp nincsen több mondanivalónk, csak az intés önmagunkhoz, miszerint ellen kell állnunk a gonosznak legalább annyira, hogy ne daráljon le, ami az erkölcsi minimum, illetve már az is lehet, hogy  a maximum ebben a pokolban.
 
 
 

Kapcsolódó cikkeink:

obojkottBojkott / Készült: 2024.08.03
Az lenne ám a szép, a csudálatos dolog, ha a MOB beleállna a Mi Hazánk kérésébe (követelésébe), és a magyar sportküldöttség nem venne részt az olimpia záróünnepségén. Mert – miként aggódnak -, semmilyen biztosítékot nem látnak arra, hogy a botrányos előadássorozat ne ismétlődjön meg. Egy hete volt a világ egyik felét nagyszerűségével, a másikat képzelt sértettséggel sokkoló megnyitó, amire a Mi Hazánk utal, s ezek szerint nem bírják feledni. Hogyan is lehetne azt, ugye.