Hírek

Ez már maga volt a trip, de a sorok között jártak-keltek a füvesemberek mindenféle szerekkel por és bogyó formájában, és leginkább ők voltak azok, akik jót derültek akkor, amikor Ő a budapesti narkósokról beszélt olyan hangon, akárha a seggéből rángatta volna elő őket. De ez is túlzás, a vizenyős szemén látszott, hogy még odavalónak sem tartotta az emberiség azon szemetjét, akik a hidakon tüntettek, mert nem akartak éhen veszni, ahelyett, hogy Őt hallgatták volna, csókolták volna a kezét, és ütemesen skandálták volna a nevét, mint ezek, akiknek az agya az égre párolgott fel. Így az eljövendő szeánsz tökéletes alanyai és tárgyai voltak egyben, a nagy, nemzeti misztérium maga. Meg a kipcsakok istene.

Tűzijáték, baszki. Tűzijáték nélkül nekünk élni nem lehet, mert hová is vezetne az. Ezt épp nem tudjuk, mert ki tud itt valamit is. Ugyan százezrek írták alá a kérvényt, hogy ne legyen a kurva nagy nemzeti ünnepen másfél milliárd elpufogtatva, a városok sorra fújják le a semmire sem való cirkuszt, és a pénzt közjóra, szegényekre fordítják, mert akad, akiben még él a józanság szikrája. Viszont a NER nem enged. A NER azt mondta, lesz tűzijáték, és lett tűzijáték. Mint ahogyan vasaló a nyaraláskor. Úgy is lett. Valahogy úgy nézünk tátott szájjal ki a fejünkből a szemünknél lévő lukon, az egyre szűkülő résen a tébolyda kerekülő sarkaiba.

Nem számonkérés ez és nem sajnálkozás, mert Hegedüstől nem várt és nem is vár az ember semmit, ez a gesztus csak egy szépségtapasz, és annyit is ér. Hegedüs nincs abban a helyzetben, hogy akármit is tehessen, sőt, ezután még inkább nem lesz, mert tegnap délutánra Orbán pincsijei átharapták a torkát, a kebelbarátból kommunista lett, s ha míg eddig szó nélkül tűrték, hogy a szegények pénzét elissza, mert voltaképp ők is ezt teszik, nagy valószínűséggel most ezt is számon fogják kérni rajta, mert megvannak hozzá az eszközeik, és nem félnek használni. Hegedüst egy lendülettel lökték ki a paradicsomból, és címkézték át ellenséggé, nagy valószínűséggel nem lesz neki kegyelem, de meg sem érdemli.

Kormányunk is megnyugtatott, nem kell annyira beszarni, illetve nem mindenkinek. De akkor mennyinek, illetve ki esik bele abba a kategóriába, hogy eljővén a számla, azt nem tudja kifizetni egyáltalán. Azért, mert nem keres annyit, amennyit a csekk mutat. Az ilyen élethelyzet már elég húzós, az ilyennek távlatai, de jelenje sem nagyon van, egy ilyenbe belekerülve indul az ember a sufniba a kenderkötélért, hogy kissé késve, de eleget tegyen Kövér elvtárs egy korábbi bájos kérésének. Minielnök elvtársnál nem tudjuk, ki készíti a család költségvetését, de aggódnia nem kell, mert a bevétel rovat a duplájára emelkedett.

Amikor a nácik 1936-ban olimpiát rendeztek, arra a kis időre eltüntették az antiszemita feliratokat, nem verték meg az utcán azt, aki másképp gondolkodik, Berlin az odautazók szemében maga volt a szabad, nyüzsgő város, ahol az élet csodaszép. 2019-ben Manfred Weber néppárti csúcsjelölt érkezett Budapestre – mert akkor még szóba állt Orbánnal -, és erre az időre a ferihegyi reptérről a városba vezető út mellől a Fidesz eltávolíttatta azokat a plakátokat, amelyek az EU-t, Sorost és Junckert gyalázták. Ezzel a cél az volt, hogy Weber Budapestet szabad, nyüzsgő városnak lássa, ahol az élet csodaszép, az emberek pedig maradéktalanul boldogok. 1936-ban azonban nem volt internet.

A komplett kormányról beszélünk, a Fidesz vezérkaráról és a fazék körül sündörgő csürhéről beszélünk, beleértve azon ellenzéki alakokat is, akik odamentek Tusványosra akármilyen céllal is, mert korpa közé nem keveredünk, ugyanis fölzabálnak a mocskos disznók. Bevett, eltartott kisujjú viszonyulás, hogy Orbán beszédekkel nem foglalkozunk, mert a manus nem normális – egyébként tényleg nem az -, illetve, hogy csak a híveinek beszél, a nyájat akarja egyben tartani, és ilyen nézőpontból számunkra érdektelen. De nem az. Ez a csürhe most egy évig ebből az uszításból fog táplálkozni, és ezek az ordas eszmék leszivárognak a mélyrétegekbe.

Németh Szilárd ilyen. Aztán olyan is, hogy a főnökének akarva megfelelni, ha az irodát szenteltet, akkor ő is villámgyorsan. Németh Szilárd életeleme a lojalitás és a szervilizmus. Voltaképp ebből áll, egyébje sincs neki, és az ilyen ember szánni való lenne, ha nem volna felettébb kártékony. Ő viszont az. Nem nekünk, akik már a kezdetektől kellő távolságból, lenéző szánakozással és egyben hányingerrel szemléljük, amit ki tudja milyen meggyőződésből vagy érdekből összedelirál, s amit mindenféle szégyenérzet nélkül tesz közzé. Az ő áldozatai a Fidesz szerencsétlen hívői, azok az emberek, akik életükben mindent mástól remélnek.

Szólítsatok csak Katinak. Kövér Katinak, sugallta nekünk új minőségében, midőn minibölcsődét adott át Tökölön, és nem tudni kinek, tán a minibölcsődéseknek megjegyezte, „ha van gyerek, van jövő, ha nincs gyerek nincs jövő”. Mindeközben pedig megigazította a melltartóját, mert szorított kicsit. Az idő és a nemzeti szaporulat ilyetén összekapcsolásának helytelenségére nem szívesen mutatunk rá, mert jövő az mindig van, kivéve a fekete lukak szingularitásában, a kérdés így sokkal inkább az, hogy van-e kedv gyereket csinálni. Olyan helyen, amelyről a másik Katalin, a Novák azt mondta, „nehogy már az járjon jól, aki nem vállal gyereket”, ergo azon vannak, hogy az ilyen magtalanok rosszul járjanak.

Ez tragikus az országra nézvést. Ennél nagyobb baj már csak az lenne, ha sikerrel járna, viszont nem fog, így mindenki megnyugodva láthat neki az éhezés és megfagyás nemes időtöltésének. Az ország helyzete nagyjából és egészéből tragikus, amit Orbán eddig titkolt, de a választás sikere után elérkezettnek látta az időt, hogy elhülyített választóira borítsa az éjjeli edény tartalmát, akik viszont ettől még jobban rajonganak érte. Visszatérve azonban hősünkhöz, ő kincstári optimizmussal adta elő az MCC értő közönségének, hogy közel a megállapodás a pénzcsap megnyílásához, viszont – tette hozzá rezignáltan – az Európai Unió, ezen belül pedig az Európai Bizottság „politikai akaratát nem tudom kitapintani” – mondta hősünk.