Boldog karácsonyt
- Részletek
- Készült: 2023. december 24. vasárnap, 10:32
- Találatok: 1982
- Pillantás a kilencedikről - A téma lehet, hogy nem pont karácsonyra való, vagy éppen arra? Mostanra? Talán igen: alkalom arra, hogy ünneplésre alkalmas napokat kívánjunk azoknak a színészeknek, Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak, akik súlyos sérülést szenvedtek a Nemzeti Színház, a több, mint egy hónappal ezelőtti előadásán.
Enélkül, mármint e baleset nélkül Vidnyánszky Attila szerint csodaéve lett volna a Nemzetinek… Igen ezt a kifejezést használja, így fogalmaz: „A pár héttel ezelőtti baleset beárnyékolja az egész évünket, az egész évi teljesítményünket, és fájdalmas, rossz szájízt okoz az embernek. Szomorúvá tesz, és az egész társulat hangulatára rányomja a bélyegét. A vezetésem alatt több mint négyezer előadást játszott a színház, és, hál' Istennek, még csak kisebb problémák sem voltak. Hogy miért kellett ennek most megtörténnie, miért pont egy Rómeó és Júlia-előadáson, miért egy ilyen évzáró időszak kezdetén, valahol adventre készülődve… Szóval az ember ül és gondolkodik, és próbálja megérteni az esemény üzenetét”. 
Jövőre már nem lesz tanítható (választhatóan sem) az állami fenntartású középiskolákban a művészettörténet. Nincs indoklás, hogy miért, csak a közlés, és a méla döbbenet. Most nem soroljuk fel, hogy ezzel szemben testnevelés van rogyásig, hittan vagy erkölcstan szintén, nem rójuk fel, hogy a lövöldözés is megoldott iskoláinkban. Azt sem, hogy a történelem is fideszi olvasatú lett, arról nem is beszélve, hogy a nyelv is elveszik, hiszen mindez a kultúrharc része, amikor az egyeduralkodó párt a saját képére óhajtja formálni a társadalmat.
Mint tudjuk, kies hazánkban háborús veszélyhelyzet van. A parlamenti bátorak szavazata segítségével momentán egészen május végéig, amikor már nyílik az orgona és csácsognak a madarak. Tudjuk, mire szolgál ez, minden külön értesítés helyett és a legrövidebben, hogy azt csináljanak ezek, amit csak akarnak. Amúgy különben is így volna, de ezzel a veszélyhelyzettel kevésbé macerás, egy rendelet, és a világ úgy forog, ahogyan a kedves vezető pörgeti.
Aláírta hát Novák nacsasszony a szuverenitásvédelmi törvényt. Miért is tett volna másként, erre tartja őt a maffia, meg azért, hogy a fogait villogtassa. Éppen ezért egyáltalán nem csodálkozunk a történteken, csupán a hozzá fűzött elnöki indokláson. Tudjuk, hogy mindenféle civil szervezetek és józan gondolkodású egyedek szinte térden csúszva esdekeltek, hogy ne tegye meg Novák, amit most megtett. Azt is tudjuk, hogy elnöki minőségében egyáltalán nem a „nép”, a magyarok, hanem kizárólag a megbízója érdekeit képviseli.
Erdogan ellovagolt az Orbántól kapott paripán, aki a villanyautójával zümmögött tova az álmok mocsarába, és itt hagyták nekünk magát a rendszert, amely apránként öl meg. Minden külön értesítés helyett. Folydogál velünk az idő, amelyben azt kell észrevennünk, hogy semmi sincs értünk, de minden ellenünk van, miközben azt próbálják meg elhitetni velünk, hogy a fideszvilág a lehetők legjobbika, és akad uszkve hárommillió bávatag, aki ezt elhiszi. Sőt, tovább megyünk, mélyen meg is van győződve róla. Az ilyenekkel kezdeni nincs mit.
Csudálatos egy napunk volt tegnap a magyari tébolydában, hogy az ember azt sem tudja, honnan is kezdje az egészet. Talán Németh Szilárdnál. Fix pont ő nekünk, ha Arkhimédész atyánk még az élők sorában lenne, akkor bízvást ajánlhatnánk neki, itt van, amit óhajtott, tessék a segedelmével kiforgatni sarkaiból a világot. Tehát a Szilárd. Nos, ő autóval közlekedett a bűnös Budapesten, és defektet kapott. Mindennapos történet, bárkivel megeshet.
Tegnap elővette hatvannégy villogó kerámiafogát a közmédia (legalábbis névleg), és karácsony közeledtével, az adventi ájtatossággal megspékelve nekilátott jónak lenni. Álságos üzemmód, cifra hazugság, ha amúgy a mindennapi működését nézzük, amelynek alap-mozgatórugója a gyűlölet és az uszítás, de ezt teszi velük a megszokás. Ilyentájt csöpög belőlük a műszeretet. Bár, ha ránézünk a közösségi oldalakra, azokon is állampolgáraink év végi üzemmódjára, ők sem tesznek ilyenkor másképp.
Megszületett a szuverenitásvédelmi törvény. Orbán a Brüsszelből sugárzott pénteki szózatában foglalkozott vele, és többek között kijelentette, „már nem gurulhatnak dollárok a magyar baloldal zsebébe”. Ezt ő győzelemnek tartja, mint ahogyan azt is, hogy ezzel párhuzamosan az ÁSZ szarrá bünteti az összes ellenzéki pártot, amelyeknek így semmi pénzük nem marad kampányra. De még talán működésre sem. Egyszerűbb lett volna betiltani őket, mint ahogyan a kefebajszos előd tette, de a XXI. században és Európa közepén ez macerás.
Csütörtökön este történt valami, jelesül, hogy Orbán nem vétózta meg Ukrajna EU-s csatlakozásának megkezdését, de nem árt, ha visszamegyünk az időben az értelmezésért. Nem sokat, egy napot csupán, amit a kedves vezető idehaza, éspedig a parlament falai között töltött. Szerdán még arról tajtékzott a bátor képviselői előtt, hogy olyan isten nem létezik, ami intelmei vagy utasításai szerint ő meg ne vétózná az Unió ukránokat a soraiba hívó kezdeményezését.