Varga Judit handabandázik
- Részletek
- Készült: 2022. július 01. péntek, 10:26
- Találatok: 1856
Hogy Varga Judit miket delirál össze, az teljesen érdektelen a bolondokháza falain belül, ami kies hazánk volna. Interjút kért tőle a pártorgánum, hogy a penzumot letudja, ebben az interjúban pedig a nacsasszony összevissza handabandázik és fenyegetőzik, amit a hívei viszont nem olvasnak el. A hívek, akik életben tartják a NER-t, egyáltalán nem szoktak olvasni, ők jelszavak szintjén élik és értik a világot, ha egyáltalán. Mert emlékszünk még, amikor kormányunk emojikkal próbált hatni rájuk, hogy miről hogyan kell érezni, következésképp gondolni is mit szükséges. Akkor be lett állítva a nívó, és eredményes is volt.
Aki utálja Varga Juditot – nem kevesen, sőt, sokan -, azért nem olvas interjút vele a kormánylapban, mert kormánylapot meg nem vesz, másrészről pedig kívülről tudja Varga Judit agyát és az abban megbúvó kétes tartalmakat. A bolondokháza falain kívül azonban, amely a NER-en túli tág, kerek világ, olvassák Varga Judit rendszeres és bőséges delirálásait – illetve az összes bűntársáét, beleértve a nagyfőnököt is -, és ezért van az, hogy Horvátországban kiírják az étterem elé, magyar oda be ne tegye a lábát. Másutt csak megvan a véleményük erről a hepciáskodó, kötözködő népről, akik ráadásul barbárok is, akik ráadásnak ájtatoskodnak. 
Mint megtudtuk, Rogán Cecília és Sarka Kata cége tavaly akkorát ment, hogy az még a holdról is látszik. A közgazdaság története nem nagyon ismer olyat, hogy egy vállalkozás piaci viszonyok között nyolcvanöt százalékos profitrátát ért volna el, azaz, hogy minden száz forintnyi bevételből nyolcvanötöt zsebre tudjon tenni. Ez arra enged következtetni, hogy a vállalat működésének kiadásai nincsenek is, ők azt a terméket, amit a piac megfizet, tisztán szellemi úton állítják elő. Ez a működés valami transzcendenst tételez, vagy elég csupán a nevükre nézni, és minden titok egyből magyarázatot nyer.
Amikor Hoppál Péter dönt kultúráról, ott nagyon beszélni nincs mit. Amikor ő szabja meg, ki kap támogatást, tehát ki maradhat életben, illetve kinek kell megdöglenie, az már a végnek nevezhető. Pedig így van. Ugyanekkor, ha Kovács Zoltánnak az a baja, hogy megjelenés előtt elküldenek neki egy cikket, és már emiatt is fröcsög és ordít, hogy „nem szeretnénk részt venni a balliberális propaganda önigazolási folyamatában”, akkor látjuk, hogy a valóság olyan iszonyatos sebességgel távolodik szürreális világunktól, hogy utol már soha nem is fogjuk érni, de fölösleges is. Már úton van az az aszteroida, száguld felénk a végtelen űrben, amelyik úgy irtja ki arra érdemes emberi fajunkat, mint annak idején a dinókat.
Németh Szilárd elmondta nekünk a rezsit. Megint, újra és minduntalan. Mindent, amit a szemináriumon belétöltöttek: megvédjük, magyar emberek, nem hagyjuk és ehhez hasonlók Brüsszellel, Sorossal valamint baloldallal nyakon öntve, mint nyári saláta dresszinggel, hozzá stílszerűbben a töltött káposzta tejföllel, illetve más ilyen nyalánkságok. Nem lepődtünk meg, és nem is vártunk mást, miért is vártunk volna. Németh Szilárd Orbánnak az a hű katonája, aki kételkedés és gondolkodás nélkül szolgálja őt. Nem egy ügyet, nem is egy eszményt, hanem a gazdát. Ez okozza aztán, hogy mindegy, milyen posztra kerül, az elszánás benne ugyanaz, a butaság pedig nyílegyenesen földbeállító. De ő csak ilyen.
A jövő évtől szintet lép az Orbán-kormány a gazdasági hátországának finanszírozásban. Az elmúlt években kialakult modell szerint a NER-milliárdosok jellemzően építőipari cégei nyertek el erősen túlárazásgyanús beruházásokat, és így tehettek szert a cégek és tulajdonosaik rekordnyereségre. 2023-tól azonban egy komoly változás áll be, miután közvetlenül vesznek át állami feladatot a NER-cégek, és ehhez a projektekhez 400 milliárd forintnyi költségvetési támogatást kapnak. Csak összehasonlításul: a kormány által kivetett ágazati különadókból 800 milliárd forint bevételt remélnek.
Ha a fideszfiúkat valami zavarja, ha nem felhőtlen a nyugalmuk, akkor a jogállamban jogukban áll (ugye Varga nacsasszony) törvényt hozni, hogy a világ úgy folyjon tovább, ahogyan ők akarják és szeretnék. Törvényt lehet hozni előre és visszahatóan, azonnalra és krumplikörettel, bárhogyan, ahogyan azt a kedves vendég parancsolni méltóztatik a komfortérzete érdekében. Az ellenzék úgy egy halomban, kinézettől, pártállástól, nemtől, kortól függetlenül már egyáltalán nem tényező, mint a napokban az is kiderült, Kövér pedellus-osztályfőnök elvtársbácsi már oda ülteti őket, ahová csak akarja, akkor és olyat szólhatnak, amit a kazalbajuszos óhajt.
Van az emberben azért egy kis morális fék, gát vagy mifene, hogy egy békésen pecázgató nyugdíjasba belerúgjon vagy sem. De annyira elege van a polkorrekt bájolgásból, hogy úgy dönt ő a lelkében zúgó tusakodásról, hogy igen, megteszi. Azért mégpedig, mert a békésen pecázgató nyugdíjas fiatalabb, mint az ember, s míg a pecázó egyed azután élvezi a békés nyugdíjas éveket, hogy tevőlegesen vett részt az ember életének megnyomorításában, emellett még békésen pecázgat is. Míg a nála idősebb ember meg dolgozni kénytelen, hogy föl ne forduljon. Nincsen igazság a földön, soha nem is volt.
Jó a mozi, folytatásos. Mint a sorozatoknál, úgy kezdjük mi is, hogy felidézzük villanásokként, hogy „ez történt az előző részekben”. A NER extraprofitadót vet ki a légitársaságokra, a Ryanair kijelenti, ezt tovább hárítja az utasokra, mert veszteséges. A NER fogyasztóvédelmi vizsgálatot kezdeményez a cég ellen, és vizsgálni próbálja az „árképzési technikáját”. A Ryanair azt mondja, ehhez semmi köze, egyébként kijelenti, küld egy tankönyvet Nagy Márton miniszternek „Közgazdaságtudomány hülyéknek” címmel azt elmagyarázandó, miért nincs extraprofitja egy veszteséges cégnek, és miért hülyeség rá ezt az adót kivetni.
Annyi bajunk van itt, és akkorák ezekben a napokban, hogy az ember óhatatlanul elmegy a könnyebb ellenállás irányába, s ha már nincs kedve nyafogni, röhögni szeretne kicsit. Erre pedig Neria bőséges forrást biztosít, most, hogy így a négy éves – vagy már ki tudja meddig elnyúló – új ciklus elején alakulnak a szabályok, amelyek alapján élnünk szükséges, illetve ahogyan élnünk engedik, ha egyáltalán. Nem tudható, megfigyeltük-e, hogy a fideszisták mindig így az első hetekben hozzák meg a legvérlázítóbb törvényeket, illetve mostanában már csak rendeleteket is, mivel talán úgy vélik, a maflástól, amit kapott az ellenzék és azok, akik ezekre szavaztak, még kollektíven zúg a fülük, és azt sem tudják, hol is vannak.