A helikopter-filozófia
- Részletek
- Készült: 2023. február 15. szerda, 09:38
- Találatok: 1490
Szijjártó francia kollégájával tárgyalt a belarusz után – nincs benne szégyenérzet -, és összefoglalta az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos magyar álláspontot, ami az azonnali béke. Ez elég kérdéses megközelítés, mert ilyet csak kétféleképpen lehetne elérni. Az egyik, hogy Putyin cimborájuk jobb belátásra tér, és kitakarodik a megszállt területekről, de tudjuk, hogy erre esély egy fikarcnyi sincs. A másik eshetőség a magyar szent cél elérésére, ha Zelenszkij lábhoz teszi a fegyvert, kékszegélyű kistányéron átnyújtja hazáját az agresszornak egy kupica vodka kíséretében, majd széttárja ingét Putyinnak mutatva a mellét, hogy oda kéri a kivégzőosztag golyóját.
Könnyen belátható, hogy erre még kevesebb az esély, mint az elsőszámú megoldásra, következésképp a háború addig tart, amíg valamelyik fél nem győz, és a jelen állás szerint nagy az esély arra – lévén, hogy a fél világ támogatja -, hogy ezek az ukránok lesznek. Magyarországot – élén Orbánnal és szájával, Szijjártóval – azonban ez a kimenetel mintha kellemetlenül érintené, és nem is nagyon akarják tudomásul venni. Most is, amikor Szijjártó a franciával tárgyalt, óhatatlanul vagy ostobán leplezte le magát és a NER-t, amikor kijelentette, mindenki hülye, csak mi – ebben a megközelítésben ők – a helikopter, ők minden bölcsesség origója és egyetlen tudója. 
Mielőtt a szájamat tetszenének szidni, miszerint hogyan beszélek én szeretett külügyminiszterünkről, szeretném leszögezni – ha már a diplomácia nyelve -, a címbéli kijelentést nem én tettem, nem én találtam ki és hangoztattam fennen, hanem Szijjártó maga. És büszke is volt rá. Mint emlékezhetünk, nem is oly rég, amikor szépen megkérték, felszólították szinte ezt a mi futsalosunkat, ne tárgyaljon Lavrovval és ne dörgölőzzék hozzá, ő ezt mégis megtette, és emiatt nyugodott bele abba, hogy őt emiatt szaralaknak fogják tartani. Úgy állította be, hogy mindaz, amit tesz, a békéért van, így egyedüliként szinte a kerek világon, láttuk mindeközben, hogy fehér galambbá változik. Már tollas a háta.
Németh Szilárdról is rég hallottunk – hála a jó istennek – ezekben a vészterhes időkben. De tudjuk, eljön az a pont, amikor meg kell szólalni, mert a közlés kényszerei máskülönben hanyattlökik az embert. Vasárnap érkezett el az idő hősünk számára, és mindjárt két kis szösszenettel örvendeztette meg azokat, akik kezdték úgy érezni, hogy élni nélküle már képtelenek. Ilyképp fel is lélegezhettek, hogy semmi nem változik, mert mindig minden ugyanaz. Az első közlésről igazán nem ejtenénk szót, mert volt gyerekszobánk, csak annyit, hogy tegnap elkezdődött a házasság hete (vagy mi, remélem ez a neve), ezért megcsodálhattuk a rezsibiztos (most épp újra) esküvői fotóját.
Bayer Ötös Számú Tagkönyv semmi meglepőt nem produkált, csak hozta a formáját. Alig is láttuk őt iddogálni a FEHOVA-n Semjén fővadásszal, az élményt, és a közéjük tartozom én is falkatudatot valahogyan ki kellett fejezni újólag, ez okozta tehát, hogy az Ötös Számú a szlovák külügyminisztert küldte el a kurva anyjába. Hogy Szijjártó se mondhatta volna szebben. A külügyminiszternek az a bűne, hogy nem kér bocsánatot egy olyan kijelentésért, amelyben a falkavezért támadta és szidta, mint az szokásban van manapság a világ NER-en kívüli tájékain.
Orbán Viktor, Mária néni és Feri bátyám jó barátja, illetve személyi testőre rendkívüli bejelentést tett a Facebookon. A leghangosabb visítás az volt a mondandóban, hogy „azonnal fel kell függeszteni a Magyarországgal szembeni uniós eljárásokat”. Érezzük a mondatban a toppantós követelést, a most már aztán elég, gyere ki a kocsma elé gesztusát és habitusát erősen. Olybá tűnik, mintha lenne mire alapozni a tarhálás felszólító módba tevését, de ilyen ok és indok nincsen egyáltalán. A kedves vezető azért érezhette magát ilyen felszabadultnak egy darabig, mert a kedvenc témája is szóba került az uniós csúcson, ahová minket, azaz Mária nénit és Feri bátyámat megvédeni elutazott. Ezt is a közösségi oldalon közölte.
Akár valami ráismerést, azt a bizonyosságot, ami eleddig rejtve volt, de most minden megvilágosodott, akárha Sziddhartha a bódhifa alatt, nyilatkoztatta ki a mi egyetlenünk, kedves vezetőnk és tanítónk: „Meghallgatva az ukrán elnököt, nyilvánvaló, hogy ez a háború elhúzódik, nem számolhatunk azzal, hogy hamarosan véget ér…” – Hazánk jótevője ezzel azt közölte, a dolgok nem úgy néznek ki, mint ahogyan ő maga és követői (vö.: nyáj) bégetnek, illetve óbégatnak már hónapok óta, azaz röviden: ez nem teszi le a fegyvert, vazze. Vagy csezmeg, beállítódás és utcai harcos gusztus szerint. Bizony, ez nincs másként, és innen indulunk el utunkon.
Mielőtt megszületnének a népszámlálás lehangoló adatai, amelyek minden valószínűség szerint azt mutatják majd – mint voltaképp eddig is -, hogy szerencsétlen hazánk egyáltalán nem keresztény ország, még gyorsan tenni kellett valamit. Semjénről elég régen hallottunk, mintha hetek óta nem is lenne. Most azonban azért a törvényjavaslatért, amit benyújtott, és a bátrak meg is szavaztak, tessenek a nevét mindörökre megjegyezni. Bár a nagy többséget ez sem nagyon fogja érdekelni, az ellenzék és a lehetséges kárvallottak pedig kussolnak majd mélyen, mert a valláshoz, egyházhoz van köze, és ettől a területtől úgy tartanak, mint stílszerűen az ördög a tömjénfüsttől.
A Budapest-Kairó viszonylat ma nem egy távolság. Úgy is mondhatnánk, csak egy ugrás, mint régen a Sugár nagyáruház az oldódó szocializmus idején. Egy átlagos sebességű röpcsivel két óra negyvenöt perc, a nem is kormánygépek azonban nem tucatgépek, velük az út még tán rövidebb ideig tart. Gondoljunk azonban bele, hogy annak idején Napóleon és az ő hadai szélfútta hajón és lóháton mennyit bumliztak a piramisokig, viszont nagy valószínűséggel még ők sem zabáltak annyit az odaútjukon, mint Szijjártó külügyes és decens csapata a legutóbbi kiránduláson, amikor meghódítani indultak a fáraók földjét.
Varga J. minisztert eléggé bőbeszédűnek ismerjük, amikor Brüsszelről van szó. Árad belőle a mondanivaló, dől a szó jogállamról, annak értelmezhetetlenségéről, kettős mércéről, boszorkányokról és azok üldözéséről. Egyáltalán, ha Brüsszel anyukájáról van szó, akit szidni kell, akkor be nem áll a szája. Szinte naponta tapasztalhatjuk ezt, a legkreténebb és legaljasabb vonyításokat rendre meg is énekeljük. Varga nacsasszonyt ilyen sokbeszédűnek ismertük meg, és így nem szeretjük. Viszont nem nagyon kellene már a hivatalában lennie, ha olyan jogállamban élnénk, amelynek definícióját az állítólag jogász végzettségű Varga nem ismeri. Már rég le kellett volna mondania.