A butaság bátorsága
- Részletek
- Készült: 2023. január 28. szombat, 13:36
- Találatok: 1587
Eddig nem tudta az ember, hogy létezik keresztényi hazánkban Fiatal Családosok Klubja, de most már igen. Ők voltak azok – illetve a nevükben bizonyos Király Nóra, aki úrfikorában fideszes alpolgármester volt, de most már rengeteg gyerekes anyuka –, akik megköszönték a kormánynak, s így egyszemélyben a jótevőjüknek hitt Orbán Viktornak magának, hogy emelkedik a babakötvények kamata. Hálatelt szívű közleményt juttattak el az MTI-nek, hogy gondolva lett rájuk megint, és mielőtt erről – és sok minden másról – nekilátunk elmélkedni, ezt az MTI-t is jól véssük az eszünkbe, mert szerepet kap mai történetünkben (is).
Kiindulópontunk címbéli felvetésünk – mármint az ostobaság mindent legyőző ereje, azaz a butaság bátorsága – megmutatásához elsőként is a múlt ködébe indulunk. Az a képzetünk immár ugyanis, hogy amióta az eszünket tudjuk, egyszerűbben szólván, amióta luk van a seggünkön, azóta mindig és egyfolytában Orbán Viktor van hatalmon és folyik a csapból. Ez is mutatja, milyen rohadt hosszú bír lenni tizenhárom év, amelyekből most épp nem tudjuk, melyikben is történt, amikor a kocsmaasztalnál a kedves vezető beígérte Feri bátyámnak az érkező nyolcvan ruppót, mint személyes jótéteményének ékes bizonyítékát, és a plafon a helyén maradt. 
Michael O’Leary, a Ryanair vezérigazgatója nem is olyan régen egészen egyszerűen idiótának nevezte Nagy Márton miniszter urunkat, mégpedig egyetlen interjúban ötször is. Ebből látszik, hogy nem csak úgy kicsúszott a száján a lehangoló jelző, hanem ennek a derék írnek ez mély meggyőződése, amit a rá, illetve a cégére kivetett extraprofitadó generált. Pedig ő még nem is ismerhette miniszter urunk gyarapodó életművét, ahogyan adja elő a már nem is unortodox, hanem valóban degeneráltnak mondható gazdasági elképzeléseit, vagy nevezzük ezeket inkább jóindulatúan látomásoknak. Másfelől delirálásnak, bár nem tudjuk, ő éppen szereti-e az alapvető élelmiszert, amit a gazdája olyannyira.
Az első búbánatba ojtott öröm akkor ért minket, amikor maga Varga nacsasszony jött szembe velünk a képernyőn, amint sörözget egy kollégával, és tudatja velünk, hogy megérdemli az italt, mert eredményes napot zárt. Brüsszelben járt „jó miniszterasszony”, ahogyan a Völner-Schadl páros kiszivárgott beszélgetésében emlegetik, és a permanens szabadságharc újabb csatáját megvívva arról számolt be sörrel a kezében, hogy a magyar jogállamiságról értekezett pár libsivel, akik valószínűleg ott fekszenek kiterítve a küzdőtéren. Épp locsolgatják őket, hogy magukhoz térjenek, ahogyan jó miniszterasszony kiütötte őket.
Az MTI, amely jobb sorsra érdemes intézmény mostanában abból él, hogy Orbán sajtójának írásait idézgeti mint hiteles hírforrást, ergo, az újságírás forog a sírjában, ezúttal előállt egy saját maga által gyártott információval, de ebben sincs sok köszönet. Mint megtudjuk tőlük, „A jobboldal egyik legnagyobb nemzetközi dzsemborija” érkezik újra Budapestre májusban, amely a CPAC látogatását jelenti. Voltak már ők itt tavaly, akkor a „konferenciát” az amerikai Matt Schlapet nyitotta meg, akiről azóta érdekes dolgok derültek ki nagyon.
Pár nappal azután, hogy megjelent a rendelet – törvény, utasítás, falragasz, ki tudja már ebben a kuplerájban – arról, hogy a katonaságtól elküldhetik a negyvenöt évnél idősebb, huszonöt évet szolgált embereket, már kiderült, hogy több mint százhetven tábornokot, tisztet, miegyebet rúgtak ki. Kell a hely a fiataloknak, meg az új technika kezeléséhez – mondják -, ami azt mutatja, a negyvenhat éves már nem alkalmas, mert lehet, hogy pocakos, és még egy sms-t sem tud elküldeni. Pedig ez igazából a legfelsőbb kedves vezetőre igaz, aki úgy kerül a képbe, hogy ebben az országban semmi nem történik a tudta vagy akarata nélkül.
Tegnap történt akármi is a világban amúgy, a magyar híreket egy vármegyetábla ellopása vezette. Mindenféle kommentár nélkül adta hírül majd’ minden portál, hozzá téve azt, ezért a gazemberségért három év börtön is kapható a közlekedés biztonságának veszélyeztetése miatt, ami vád nézőpontunk szerint nem áll meg. A közlekedés biztonságát épp a tábla megléte jelenti, ahogyan a hírekben tájékozatlan autós futrohan a géperejű járművével a magyari úton, majd rácsodálkozik a feliratból előindázó középkorra, és úgy elbambul, hogy puff, máris föltekeredik egy fára. Ha nincs tábla, bambulás sincs, és a sofőr vígan élhet tovább.
Varga Juditunk megint veszi a kis utazótáskáját, és elindul Brüsszelbe, hogy ott boszorkányként üldözzék őt. Nem nyegléskedünk és viccelődünk miniszteres miasszonyunk kárára és a saját gyönyörűségünkre, kizárólag az ő saját bejáratú agymacskáját használjuk közlésünkhöz. Tudjuk ugyanis mindannyian, hogy Brüsszelben ez folyik, üldözik a fémorrú hölgyeket, amivel sem azt állítjuk, hogy Orbán prímásának vasból volna a kis nózija, csak belehelyezkedtünk miniszteres miasszonyunk egészen furcsa világába. Egyszóval elindul tárgyalni a drága az Erasmus pénzekről, mert nem érti, miért nem kapja meg nem az ország, nem a diákok, hanem a Fidesz, s vele együtt saját maga is.
A Kulturális és Innovációs Minisztériumnak van egy hatalmas álma. Azt szeretnék, arról ábrándoznak és tettek közzé felhívást, hogy a magyar kultúra napján (január 22.) délután ötkor (budapesti idő szerint) minden magyar egyszerre szavalná a Himnuszt Fokföldtől Ázsiáig, de még a Szíriuszon is, ahonnan tudós elmék szerint származunk. Nehéz lesz összehangolni az órákat, de nem lehetetlen. Így elsőként nem is erről ejtenénk szót, hanem az emlékezet rövidségéről, a likacsos agyakról, ami gond, de nem tudjuk, magyari fajunk génjeiben van-e, de a kedves vezetőben mindenképp.
Lezárult hát a nagy, nemzeti konzultáció. Mérföldkő ez a Fidesz életében, hiszen, mint emlékezhetünk, azért lett életre hívva, hogy ennek eredményére hivatkozva miniszteres Orbán urunk majd becsámpázik Brüsszelbe a tyúkszaros gumicsizmájával, és ott ő erős indulatból kifolyólag népét védve mintegy a fölakasztott hóhérokra (lásd: Varga Judit delíriuma) borítja a nehéz tölgyfa asztalt. Mindeközben pedig ráförmed az egész Brüsszelre az ő kappanhangján félelmetesen azt kiáltva: vissza mind a szankciókat, amelyek tönkre tesznek minket, ahogyan a bombás plakátok is mutatták.