Rezeda: Egy népet saját magától megmenteni nem lehet
- Részletek
- Készült: 2022. április 02. szombat, 11:24
- Találatok: 2059
Amikor csütörtökön a Fidesz közleményében a Marosvásárhelyen elégetett levélszavazatok kapcsán kijelentette, hogy „baloldal minden aljasságra képes, 2006-ban tévészékházat gyújtottak fel a hatalom megtartásáért, most szavazólapokat”,
abban a pillanatban a NER elérte ormait. Kiteljesedett mintegy, szétnézett a pöcegödör aljáról, ahonnan út már tovább nem vezet. Végül is, nem volt meglepő, hogy abban a másik univerzumban, amelyben élnek, a dolgok így történtek meg és nem másként, ez az a szint, ahol és amelyben minden valószínűség szerint el is hiszik, amit mondanak. Ez már nem a nyájnak szól, hanem önmaguknak, hogy létezésüket valamiképp igazolják.
Ez már szakrális tér, amelyben a jó, szép és tökéletes, amely nem bír hibázni, mert az lényétől idegen, áll szemben a megtestesült gonosszal, ez már a mesebeli sárkány és a hős lovag, a mesék és mítoszok világa Vidnyánszky rendezésében, alatta Szakcsi zongorálja a paradicsomot, és a magyar szüzek talpai egymásra lépnek. Ilyen kijelentés után mondani már nincs mit, ilyen közleményre csak legyinteni lehet csupán, de a magyar társadalom már erre is képtelen. Néz ki a megalázott és megnyomorított fejéből, morális tartása nincs, nézi a zsíros kezében az árcsökkentett farhátat, és retteg mindentől, ami a falakon kívül van. 
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma a vasárnapról fogunk beszélgetni sokat, de nem értettem, hogy mit kell a vasárnapról beszélgetni, sőt, sokat. Mondtam is az anyunak mega zapunak, hogy beszélgetni fogunk a vasárnapról az oviba, és az apu meg fölsóhajtott, hogy mit akar ez a némber már megint, de az anyu mondta neki, hogy ne a gyerek előtt. De mindegy volt már, meghallottam, hogy némber az Ibojnéni, de nem tudom mi az, ezért kérdeztem az anyut, hogy hogyan némber az Ibojnéni, de nekem meg azt mondta az anyu, hogy ne az apu előtt kisfiam. Az apu elment a konyhába morogni, én meg a szobámba legózni kicsit.
Mátyás óta nem volt ilyen jó vezérünk, mint Orbán Viktor – nyilatkozta Kű Lajos valahai labdarúgó egy lap felmérésére válaszolva. És akkor rájöttem, hogy a lapok teszik tönkre az országot a Fidesz mellett, amelyek terjesztik a sötétséget. Kű Lajost úrfikoromban láttam szaladgálni a pályán. Kár érte, kiváló labdarúgó volt, őket pedig nem az eszükért szereti a stadionok népe, ilyképp a mátyásos hasonlat megbocsátható, legalább hallott a királyról, tud arról, hogy volt ilyenünk, ami sokakról nem mondható el. A lap felmérése során megszólaltatta még Győzikét, Dopemant és Pataky Attilát, hogy osztályozzák a kormány munkáját, azon belül is a háború és a járvány kezelését kiemelten, de úgy összességében is, visszatekintve az eltelt évekre.
Hogy az oroszok valóban föltörték a Külügyminisztérium cuccosát, és vittek, amit értek, onnan tudható teljes bizonyossággal, hogy a fideszesek nem mentek el a nemzetbiztonsági bizottság ülésére halaszthatatlan közfeladatra hivatkozva. Ez szokott lenni az ő beismerő vallomásuk, amit most is megtettek mindazok után, hogy Szijjártó az egész botrányt baloldali választási trükknek nevezte, ami szintén maga a lebukás. Mifelénk így mennek a dolgok, a miniszterelnök a kényelmetlen kérdésekre boldogkarácsonyt böffentéssel felel, amivel a választókat köpi arcon. A Fidesz a választókat tizenkét hosszú esztendeje turházza szemközt, akik amúgy nem is nagyon tudnak róla, mert nem számol be róla az emetykosut.
Ostoba naivitásomból fakadóan honnan tudhatnám, mire is való egy külügyminisztérium épülete. Eleddig azt láttuk, hogy ennek közepén, akárha valami kasban a királynő, székel a külügyminiszter aki Szijjártó maga, és olykor-olykor nagyköveteket citál maga elé, hogy leharapja a fejüket. De vannak a kasban kis herék is, mint ez a Budai Gyuszi, akinek igazolni kell a létezését valahogyan, s ebbéli igyekezete két dologban manifesztálódott tegnap. Elsőként feljelentette Szabó Tímea ellenzéki képviselőt, hogy a kampányát kábítószer-kereskedelemből finanszírozza.
– Nézd csak – mutatott körbe a dombon ülve a bohóc a nagy, piros orrával és esetlen, hatalmas cipőjével, átölelve az öltönyös ember vállát magyarázó szeretettel a hangjában –, nézd csak az alábukó napot a hegyek orma fölött. Ahogyan melegen ontja a fényt, koronája lobog, mint egy koldus haja a téren, aki üres tenyerét tartja feléd egy falatot kérve csak, és a nap melegétől olvadozó aszfalton van a batyuja, ami a háza, a szeme megtört és esengő. Nézd a hegyek sörényét, a szikrázó ormokat, ahogyan a sziklák alatt a moha nő, aztán a fenyvesek és majd a drága tölgyesek alább, és nézd a csermelyeket, amik ott csak csobognak, de itt már szétterülve hozzák az életet, benne a halak és mindenféle rákok eljutva az óceánig, dübögve ott a habjai vagy elsimulva gyönyörűn.
Valami megmagyarázhatatlan okból a mostanság békepapként fungáló – kimaradni, sunyítani, menekülni – Orbán Viktor szombaton szükségét érezte harcos énje megvillantásának. Váratlan volt ez a stratégai nyugalomba ájult országban, hogy míg keleten csapataink visszavonulóban vannak – illetve oda sem mentek –, észak, északnyugat felé új front nyílt, habár ott ellenség nincsen. Orbán Viktor elnézhette a térképet, vagy fejtetőn fogta, esetleg térképje sincs, csak ösztönből irányítja a hadakat. Ez olyan ismeretlen az egyenletben, mint a harminc évre titkosított akármi, mondjuk a Budapest-Belgrád vasútvonal, vagy, hogy mennyi TAO-t kap a felcsúti futballcsapat.
Az ördögi Zelenszkij a magyar ellenzékkel kart karba öltve, Soros és természetesen Gyurcsány vezérletével dolgozik a démoni terven, ami az, hogy a stratégiai nyugalomból kirángatva kies hazánkat háborúba taszítsa. Mindebből pedig egy dolog fakad, hogy április harmadikán Orbánra szabad szavazni csakis abból a megfontolásból, hogy kizárólag „ő tudja az ország békéjét és biztonságát garantálni”. Még továbbá ők így együtt (Zelenszkij és a magyar balos haverjai) veszélybe sodorják a rezsicsökkentést, és kies hazánk azonmód megfagy. Gyáraink és üzemeink leállnak, autóinkba nem jut benzin, és mindmeghalunk.
Nagy Ferenc nem lep meg minket. Viszont Nagy Ferencen elcsodálkozunk, midőn filozopteri mélységeit adja nekünk az élet értelméről, ami a seggnyalás volna. Mindezt onnan tudjuk, hogy interjút adott nemrég, amelyben világlátását fejtette ki Moszkváról, Brüsszelről, hogy fegyverrel a kézben halna meg hazájáért, valamint abbéli meggyőződéséről, hogy a fideszisták nem lopnak. S bár ugyan lehetne vitatkozni merengve mindezek felől is, és tételesen cáfolni az elhangzottakat, de vallásszabadság van. Mindenki abban hisz, amiben csak akar, így, ha Nagy Ferenc a Fidesz nevű egyház tagja, és elhiszi annak dogmáit, az is magánügy. Ám nem kellene telefosni vele a kerek nagy világot.