Hírek

Kormányunk is megnyugtatott, nem kell annyira beszarni, illetve nem mindenkinek. De akkor mennyinek, illetve ki esik bele abba a kategóriába, hogy eljővén a számla, azt nem tudja kifizetni egyáltalán. Azért, mert nem keres annyit, amennyit a csekk mutat. Az ilyen élethelyzet már elég húzós, az ilyennek távlatai, de jelenje sem nagyon van, egy ilyenbe belekerülve indul az ember a sufniba a kenderkötélért, hogy kissé késve, de eleget tegyen Kövér elvtárs egy korábbi bájos kérésének. Minielnök elvtársnál nem tudjuk, ki készíti a család költségvetését, de aggódnia nem kell, mert a bevétel rovat a duplájára emelkedett.

Amikor a nácik 1936-ban olimpiát rendeztek, arra a kis időre eltüntették az antiszemita feliratokat, nem verték meg az utcán azt, aki másképp gondolkodik, Berlin az odautazók szemében maga volt a szabad, nyüzsgő város, ahol az élet csodaszép. 2019-ben Manfred Weber néppárti csúcsjelölt érkezett Budapestre – mert akkor még szóba állt Orbánnal -, és erre az időre a ferihegyi reptérről a városba vezető út mellől a Fidesz eltávolíttatta azokat a plakátokat, amelyek az EU-t, Sorost és Junckert gyalázták. Ezzel a cél az volt, hogy Weber Budapestet szabad, nyüzsgő városnak lássa, ahol az élet csodaszép, az emberek pedig maradéktalanul boldogok. 1936-ban azonban nem volt internet.

A komplett kormányról beszélünk, a Fidesz vezérkaráról és a fazék körül sündörgő csürhéről beszélünk, beleértve azon ellenzéki alakokat is, akik odamentek Tusványosra akármilyen céllal is, mert korpa közé nem keveredünk, ugyanis fölzabálnak a mocskos disznók. Bevett, eltartott kisujjú viszonyulás, hogy Orbán beszédekkel nem foglalkozunk, mert a manus nem normális – egyébként tényleg nem az -, illetve, hogy csak a híveinek beszél, a nyájat akarja egyben tartani, és ilyen nézőpontból számunkra érdektelen. De nem az. Ez a csürhe most egy évig ebből az uszításból fog táplálkozni, és ezek az ordas eszmék leszivárognak a mélyrétegekbe.

Németh Szilárd ilyen. Aztán olyan is, hogy a főnökének akarva megfelelni, ha az irodát szenteltet, akkor ő is villámgyorsan. Németh Szilárd életeleme a lojalitás és a szervilizmus. Voltaképp ebből áll, egyébje sincs neki, és az ilyen ember szánni való lenne, ha nem volna felettébb kártékony. Ő viszont az. Nem nekünk, akik már a kezdetektől kellő távolságból, lenéző szánakozással és egyben hányingerrel szemléljük, amit ki tudja milyen meggyőződésből vagy érdekből összedelirál, s amit mindenféle szégyenérzet nélkül tesz közzé. Az ő áldozatai a Fidesz szerencsétlen hívői, azok az emberek, akik életükben mindent mástól remélnek.

Szólítsatok csak Katinak. Kövér Katinak, sugallta nekünk új minőségében, midőn minibölcsődét adott át Tökölön, és nem tudni kinek, tán a minibölcsődéseknek megjegyezte, „ha van gyerek, van jövő, ha nincs gyerek nincs jövő”. Mindeközben pedig megigazította a melltartóját, mert szorított kicsit. Az idő és a nemzeti szaporulat ilyetén összekapcsolásának helytelenségére nem szívesen mutatunk rá, mert jövő az mindig van, kivéve a fekete lukak szingularitásában, a kérdés így sokkal inkább az, hogy van-e kedv gyereket csinálni. Olyan helyen, amelyről a másik Katalin, a Novák azt mondta, „nehogy már az járjon jól, aki nem vállal gyereket”, ergo azon vannak, hogy az ilyen magtalanok rosszul járjanak.

Ez tragikus az országra nézvést. Ennél nagyobb baj már csak az lenne, ha sikerrel járna, viszont nem fog, így mindenki megnyugodva láthat neki az éhezés és megfagyás nemes időtöltésének. Az ország helyzete nagyjából és egészéből tragikus, amit Orbán eddig titkolt, de a választás sikere után elérkezettnek látta az időt, hogy elhülyített választóira borítsa az éjjeli edény tartalmát, akik viszont ettől még jobban rajonganak érte. Visszatérve azonban hősünkhöz, ő kincstári optimizmussal adta elő az MCC értő közönségének, hogy közel a megállapodás a pénzcsap megnyílásához, viszont – tette hozzá rezignáltan – az Európai Unió, ezen belül pedig az Európai Bizottság „politikai akaratát nem tudom kitapintani” – mondta hősünk.

Azok a képek mindent elmondanak róla, de nem vagyunk mi egy Lombroso, hogy messzire mutató következtetéseket vonjunk le valakinek az ábrázatjáról, pedig az Orbánéról lehetne. De mondom, ilyet mi a hajdani gyermekszoba miatt nem teszünk, pedig tehetnénk. Ezek között a képek között minden bizonnyal szerepelt az a pillanat is, amikor nem vette át a kata-törvény ellen tüntető futárok petícióját. Igaz, hárító gesztusokat nem tudott volna kattintani az élelmes riporter, lévén, a petíció el sem jutott hozzá, testőrsége ugyanis megakadályozta azt, és most ne a TEK-re tessenek gondolni. Ők fizikailag védik a valóságtól, míg itt, a parlamentben Nacsa Lőrinc csinovnyik akadályozta meg, hogy a kérelem őméltósága (felsége?) kezébe jusson, megzavarva őt az emésztésben.

Mi pedig, gonosz ifjúság, eltelten kacarásztunk, illetve röhögtünk inkább a tanár úr nagy menekülésén, aki így visszatekintve akkori önmagunkra és a sokaságban az ifjú Kázmérra, ha akkor ugyan még nem tudtuk, de mára világossá lett, hogy ilyen készségekkel tanárnak lenni nem lehet. Hogy a nehézségek elől megfutamodunk, az ifjúság pedig ott marad maga bolondjában, mint valami ördögi és neveletlen massza. Orbán is, ezzel a tegnapi nyanyaságával csak egy valamit mutatott meg, de azt nagyon, hogy nemhogy hatalmas államférfi volna ő, hanem még egy ország, noch dazu egy futballcsapat vezetésére sem alkalmas, mert problémákat megoldani nem tud. A szarkavarás viszont megy neki.

Mi, akik nem szavaztunk a Fideszre, mi nem csalódtunk keservesen, viszont nem is vagyunk boldogok, mert okunk erre nincsen. Érhetne valamit a na, ugye rámutató, utólag önmagunkat igazoló gesztusa, de ezt a kedves vezető elhasználta, amitől mocskosnak érezzük. Mint ahogyan immár fogalmakat (nemzet), tárgyakat (kokárda), és embereket is szégyenszemre, mint a most állapotban lévő Fidesz-szavazókat, hogy az Úr bocsássa meg nekünk ezt a nagy vétkünket. Nem mondjuk tehát, hogy na, ugye, vagy, hogy én megmondtam és ilyesmiket, mint a diadal szavait, mert diadal az nincsen. Mi is állapotban vagyunk, de a miénk a kiábrándult Fidesz-szavazókkal ellentétben nem frissen fakadó.