Osztalékidő
- Részletek
- Készült: 2023. június 01. csütörtök, 10:55
- Találatok: 2451
Milliárdos lett Habony Árpád – tudtuk meg tegnap a hírekből, s azonmód vontuk meg a vállunkat. Nagy ügy – vontunk rajta még egyet –, ki nem az azok közül, akik Orbán Viktor szívének kedvesek. Aztán csordogált a nap a maga kitaposott, nyomorúságos medrében, és kiderült, többről is szó van, mint arról, hogy a kokós fiatalembernek sem lesz már anyagi gondja a hátra lévő földi élete során, hanem ez volt az a nap, amelyik, ha amúgy nem is akarta, de betekintést engedett a NER-be. Azon oldalába, amely azt mutatja, hogy hordják szét, és teszik saját széfjeikbe az ország minden pénzét a NER-bárók, lovagok és lovaginák.
Habony Árpád a soknevű katonás miniszter üzletrészét vette át a kaszinóbizniszben, ez fialt neki szaros ötmilliárdot. Ez az a pénz, amiért az ég egy világon semmit nem kellett tennie azon kívül, hogy Fideszes, és közel ül a fazékhoz. A kaszinóboltból egyébként Garancsi is kikapott magának tavalyról tízmilliárdot, de nála ez már nem hír, ő régebb óta fölözi a pénzünket, még az is lehet, ez a tízes már csak egy kis apró, perselypénz csupán. Aztán jöttek a többi beszámolók is május utolsó napján, mert ez az a hónap, amikor elkészülnek a zárszámadások, ki lehet venni az osztalékokat a cégekből, és a neristák nem is restek ezt megtenni. 
Visszasírjuk miasszonyunk seggtörlővel való ablakpucolását. Az volt az élethelyzet, valamint képességeknek megfelelő tevékenység, ha feledjük a mozgató rugókat, miszerint kampánycéllal készült Novákról a lehangoló fotó. Hogy morális és világlátási, intellektuális, valamint esztétikai origókat lássunk, ideidézzük még kicsit előbbről azt a képet is, amelyen méretes (malomkeréknyi) Fidesz fülbevaló laffog ugyanennek a nőnek a fülében. Innentől mindent értünk, ami ma van, de éppen ezért minden, ami ma van, érvénytelen, mert ilyen ember nem lehetne országunk elnöke. Viszont mégis az.
Mint emlékezhetünk, annak idején Orbán nagyvezér a járvány közben és ürügyén Karikó Katalinnal a disznósajt készítésének rejtelmeiről beszélgetett, mert eddig terjed a horizontja. Most mégsem Orbán avas szagáról beszélgetünk, hanem, hogy miként állított példát arra, hogyan kell magyarnak kikiáltani és beállítani egy olyan sikert, amit magyar ember ért el, de ezen kívül az eredményhez szaros kis hazánknak az ég egy világon semmi köze nincsen. Gondoljunk csak a Nobel-díjasainkra, akiknek kivétel nélkül el kellett hagyni az országot, hogy elérjék azt, ami miatt az elhagyott ország boldogan vallja a magáénak őket.
Mint kiderült, illetve bírósági ítéletbe foglaltatott, az Origo nevű tudományos szaklap huszonhét alkalommal hazudott Juhász Péterről, az Együtt volt politikusáról, akit amúgy már el is feledtünk, pedig valamikor szépreményű ifjúnak gondoltuk. De ez már történelem. Így hát nem is Juhász Péter, és nem is az Együtt az érdekes, sőt, még csak nem is az Origo, hanem Magyarország, amely a Fidesz uralma alatt nem csak valamiféle illékony, szürreális álomvilágba süppedt bele, hanem a hazugságok olyan hálójába, hogy ma már nehéz is kibogozni, mi az igaz belőle, és mi kitaláció. Így tűnik el a valóság, és folyik szét az élet.
Térden állva könyörögnek a nyugdíjasok a kormánynak, hogy adjon nekik egy kis évközi emelést, mert már nem nagyon bírják az életet. Nem elviselni, hanem leélni. Ők szeretnének egy kicsit még nézgelődni ezen a kajla világon, amely azonban sajnálatosan úgy van berendezve, hogy kell hozzá egy kis energia. Ha nem is sportszelet. Enni azonban kell valamit, s hiába adott nagy kegyesen a méltóságos úr az év elején tizenöt százalékot nekik, ha az infláció huszonhat, az élelmiszereké meg negyven. A számok rohadt dolgok, és a mindekori Feri bátyámok, akiknek a választások előtt személyesen maga a jótevő jelentette be a nyolcvanat, aki azóta és most is hallgat. Feri bátyámok pediglen könyörög.
Kovács Zoltán, mindannyiunk kedvelt állami levelezője megfejtette a titkot, miért nem kapja meg a főnöke (OV) az Unió pénzét. Sok mindennel magyarázták eddig már a fasiszta fiúk (és lányok), számtalan okot soroltak arra, mért nem érkezik a biztos kézzel ellopható suska, ilyenek voltak a kisfiúk levágástól megvédett fütyijei, hogy kormányunk nem engedi a migráncsoknak széttoszni özvegyeinket, illetve, hogy a hanyatló nyugat nem nézi jó szemmel – mi több, megveszik az irigységtől – nemzeti kormányunk világra szóló sikereit sikereitől, ilyenek. Nem gondoltuk volna, hogy lehet ezt fokozni, de sikerült.
Néha leomlanak a díszletek. Recsegve és ropogva dőlnek össze, és az ember azt nézi, mit talál a papírmasé, az összegányolt kirakat mögött, majd botjával megkotorássza a romokat, keresi, kiket temetett maga alá a hazugság ciklopi, füstölgő romja. Nem Orbán Viktor lesz az. Te leszel, én nyájasom, és a haláltusa közben szól a Fidesz által térden állva felköszöntött Kis Grófó mulatósa. Csütörtök van. Egyrészről alig is telt el valami a kilátástalan hétből, másfelől alkalom arra, hogy máris összefoglaljuk, mit kaptunk e pár nap alatt a Fidesztől, amely az elmúlt évszázad legsikeresebb kormányzását hajtja végre épp, ami az, hogy ássa az ország sírját, amiben félig már benne is vagyunk.
Orbán Viktor ezúttal Qatarba ment ugatni. Ez olyan jól sikerült neki, hogy a végén az ukrán külügy azt jelentette ki, Oroszország mellett Magyarországot is ellenségének tekinti, teljes tehát a diplomáciai siker. Ha eddig nem lettünk volna lator állam – de igen –, most már deklaráltan azok vagyunk, amivel el kell majd számolni a háború végén, de az is lehet, hogy sokkal előbb. Sok más egyéb mellett Orbán Viktor azt találta mondani ott Qatarban, azt üzente az ukránoknak, „ha szükségetek van a pénzünkre, tanúsítsatok tiszteletet”. Én nem tudtam eddig, hogy a magyar költségvetés finanszírozza az ukrán hadsereget.