Bab és magyarságpróba
- Részletek
-
Készült: 2024. január 26. péntek, 09:34
-
Találatok: 1783
Még októberben álmodta meg a kedves vezető az újabb nemzeti konzultációt. Illetve az is lehet, csak úgy kicsúszott a száján a rádióban, s ha már így történt, nem volt mit tenni, konzultálni kellett. Viszont ugyanekkor meg is indokolta örökös miniszterelnökünk, miért is szükségszerű az újabb akció, és ez nagyon alapos ok volt, mégpedig, hogy „nem babra megy a játék”. Azt nem tudtuk meg, mi az, ami nem megy babra, de nem is kell az a mesék birodalmában. Már csak az égig érő paszuly kellene és annak folyományai.
De nem is ez, és még csak nem is a levelekben foglalt sugallatok, amik arra késztetik az embert, hogy foglalkozzék a NER eme ocsmány szeletével már megint, hanem a végeredmény és annak kihirdetése. A kormányszóvivő, azaz, a hadügyminiszterné tette közzé a teljes sikert, ami az, hogy állítólag – mert ellenőrizni mód nincs – másfél millió lenne azon organizmusok száma, akik kitöltötték, visszaküldték, ami nem babra megy, azt, és adják majd így a soha nem volt nemzeti fölhatalmazást valamire. De erről se tudjuk momentán, mi volna az.
Nagy valószínűséggel és minden bizonnyal handabanda, mutogatás, ordítozás, mert másra ez az egész nem alkalmas, de erre nagyon. Viszont enélkül is tanúi vagyunk a permanens tombolásnak, innen nézve tehát duplán értelmetlen a nagy nemzeti konzultáció. Ami így az eredmény közzététele és a tartalom miatt se nem konzultáció, se nem nemzeti, hanem valami más, de ezt nem mondjuk el, hátha vannak fiatalkorú olvasóink is, és a világért se akarnánk megrontani a rózsazsín ködökbe burkolt tudatukat. Nehogy meghasonoljanak.
Mindemelett másfél millió mimagyari organizmus foglalkozott az egésszel, mint említettük, de azt akkor még nem tettük hozzá, hogy ehhez képest a választókorú és arra jogosult népek több mint nyolcmillióan vannak, a visszaküldők tehát ennek a gyönge ötöde. Ennek pedig akkor lesz jelentősége, amikor hozzá tesszük, hogy a hadügyminiszter felesége milyen szövegkörnyezetben jelentette be az újabb világra szóló diadalt. Nos, szerinte – és most tessenek figyelni, de nagyon – „a magyarok kilencvennyolc százaléka azon az állásponton van…”
Ezután következik természetesen a szuverenitás sugallt megvédése, de kitetszik, hogy nem is ez az érdekes igazán. Azt írta ugyanis a hadügyminiszter felesége, hogy a magyarok kilencvennyolc százaléka mondja azt, amit ők állítanak, ebből pedig az fakad, hogy ebben a kontextusban a visszaküldő másfél millió bizonyul magyarnak. A többi valami más, valami idegen, a nemzettestbe nem illő izé. Hogy például engem így minősítenek, az nem érdekel, de hogy viszonyul a magyartalanításhoz a szavazóbázis azon része, aki nem konzultált.
Tudjuk, hogy uszkve hárommillió agyhalottja van a fasisztáknak, a nyolcmillióhoz képest ennyivel csinálják a kétharmadokat, de most nem ez az anomália az érdekes, hanem a bávatag hívők lelke. Nem mintha különösebben érdekelné az embert a nyomoruk, csak belenéznénk abba a sötétségbe, amin nem biztos, hogy áthatol az a tény, egy pattintással lettek nem magyarokká nyilvánítva. Ami ugyan delikát, de a Fidesztől egyáltalán nem meglepő. Aki nincs velük, az nincs, amiképp a kádári mondás módosult mostanság.
Szóval ez. Hogy kinek fáj, kinek nem, de leginkább az, egyáltalán fölfogták-e, hogy ott tántorognak a lét peremén magukra hagyva. Így kellene értelmezniük, ha értelmezni tudnák, de Orbánt és a hadügyminiszter feleségét ez a ráismerés nem fenyegeti egyáltalán. Eláruljuk azonban, amire Orbán nem volt hajlandó, hogy mi ez a babos sztori, és hát, nem egyéb, mint a nyáron esedékes választások, amelyek valami ismeretlen ok miatt vagy élet vagy halál kimenetelűnek vannak beállítva. De ez megy már több mint egy évtizede.
Mindemellett, ha Fidesz volnék, erősen keresni kezdeném, hová tűnt másfél millió hű emberem, akiknek a lelkesedéséből már arra sem futja, hogy konzultáljanak velem. Ebből viszont az fakad, imádkozni kell a jó krumplitermésért, hogy jó helyre kerüljenek azok a nyüves ikszek. Az ellenzék számára pedig az a javaslatunk, ha erre és az ebből fakadó szuverenitásvédelmi törvényre hivatkozva metszi el a torkukat Orbán, akkor jusson eszükbe az a hat és félmillió ember, aki nem konzultált, és még másra is szavazna, ha értelmét látná.
Kapcsolódó cikkeink:
Egészpályás letámadás / Készült: 2023.11.29
Pár nappal ezelőtt a szokásos stílusában szórakoztatott minket Facebook-oldalán a mi Orbán Viktorunk. Mint egy harcias kiskakas, vagy akárha prosztó megyehármas futballista utalgatott valamire a nemzeti konzultációjuk kapcsán, miszerint „egészpályás letámadás”, illetve „mi támadunk, ők védekeznek”. És olyan lett ez az egész, mint a Soros gyerek keze, amit aztán végül retusálni kellett a plakátokról, mert félreérthetően mutogatott.
Vak komondor és nemzeti konzultáció / Készült: 2023.11.26
November 25-e a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, így hát, volt, aki megemlékezett róla Magyarországon is. Van miért, hiszen az adatok szerint kies hazánkban hetente egy nő hal meg erőszakos bűncselekmény miatt, de mégsem látjuk, hogy ettől harsogna a magyar sajtó, amikor például Orbán hülyeségeivel is tud foglalkozni. Illetve az összes többi papagájemberrel és delíriumaikkal. Sőt, a kiinduló tétel a kedves vezető útmutatása ebben a témakörben mint emlékezhetünk, hogy „nőügyekkel nem foglalkozom”.
Báncsák a nemzeti konzultációt / Készült: 2023.11.22
Báncsák a nemzeti konzultációt. Megtámadták őtet Kovács Z. állami levelező előadásában, aminek az a célja, hogy elhallgattassák a magyari embereket. Ilyen sztorik után folytatnunk kell a konzultációs téboly történéseit, mert annak idején az ember úgy tanulta, ha egy témát elkezdett, akkor végig is viszi. Ekként születnek a regények, így magunk is meglátjuk, mire jutunk, amikor véget ér. Ezek ellenére azonban a kedves vezető a Facabookon lobogtatta a konzultációs ívet, hogy ő már kitöltötte volna, ám a képen nem látszik a papíron a támadás nyoma egyáltalán.
