Egy óvodás naplója 28. – Bádogember
- Részletek
- Készült: 2022. január 29. szombat, 09:37
- Találatok: 2310
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, ki jön a holnap mihozzánk, na ki, és nézett a szemével meg vigyorgott, mint a Pityu szok, amikor rosszat csinál titokba, és a Pityu monta is nekihogy bisztos a Mikulás vagy a Télapó. Mire az Ibojéni ingatta a fejéthogy nem is, nem is, na ki vajon, és már a füléig ért a szája neki, mire a Kisböske, hogy a papbácsi bisztos, de nem de nem, hogy akkor a képviselő bácsi, de az se, és az Ibojnéni már nevetett meg göcögött, hogy sohase láttuk még ilyennek. De asztán nem is monta meg, hogy ki lesz az, hogy legyen meglepetés, de monta, hogy öltözzünk szép ruhába, meg mosakodjunk meg nagyon, hogy illatosak legyünk a máma reggel.
Montam az apunak, hogy szép ruhába kell illatozni máma az oviba reggel, mire csak legyintett, az anyumeg mérges lett, hogy mit képzel az Ibojnéni, hogy csak akkor mosakszunk mi itthol, ha ő azt kéri, vagy micsoda. És kérdezte is, hogy miért kell a szép ruha, hiszen ünnep az nincsen semmilyen, de azér fölvettük, és indultunk is, hogy el ne késsünk. Hát, az oviba meg nem lehetett bemenni, mer teli volt a környék ilyen páncélos autókkal meg bácsikkal, oldalukon puska, jártak az oviból ki-be, és az anyu csak nézett, hogy mi van itt, mert a tetőkön is puskás emberek voltak, az utca vége lekerítve, amikor jött egy kutyás ember, és ők is mentek az oviba be, csak nekünk nem szabadott. 
Nem tudom, értesültünk-e róla, de, ha eddig nem, akkor ezek olvastán tessenek nekilátni csűrdöngölni, hogy a hivatalos listán, amelyen a rögzített áru csirkealkatrészeket sorolják, a szárnyvég is rajta van. Most már tényleg nem eshet semmi bajunk, ha a Párt velünk, ki ellenünk. Ezt, hogy a szárny vége is nap mint nap az asztalunkra kerülhet őkegyelmessége jóvoltából, azokról a plakátokról lehet megtudni, amelyeket a boltok kötelesek kifüggesztvén a vásárlók képibe tolni, hogy rögzüljön a tudatalattiban, mindezt a temérdek jóságot kinek köszönheti a farhátzabáló porbafingó. És hát, a Fidesznek, következésképp az örökös elnökúrnak.
Többször elmeséltem már – de nem árt megismételni – a Ferencváros futballcsapata legendás edzőjének, Dalnoki Jenőnek hajdani nyilatkozatát kőkemény védőjéről, miszerint tizenegy Vépivel végigverné a világot. Hasonképp vélekedünk magunk is Hadházy Ákosról, aki monomániás alapossággal, és kérlelhetetlen rendszerességgel számol be a Fidesz korrupcióiról, következésképp meggyőződésünk, ha az ellenzék csupa Hadházyból állna, egészen másképp festenének a dolgok a vidékünkön. Hogy inkább nyerhető lenne így a tavasz vagy sem, az nem egészen bizonyos, de a lelkiismerete mindenkinek patyolatos lenne.
A kedves vezető ismét spontánul, a hasára ütve elugrott Kónyba. Úgy gondolom ezt, hogy ül az asztalánál, előtte Nagy-Magyarország térkép, szeme fekete kendővel bekötve alaposan, és duci ujjával bök egyet, kijelöl egy pontot a papíron, hogy akkor most induljunk el oda, de azonnal. Ülnek akkor a páncélozott járműbe bele a sötétített üvegével, és haladnak Feri bátyámék, hello röfiék meg mind a magyar valóság felé, és a célhoz érve bekopognak egy házba illedelmesen. Viszont én nem tudom, hogyan telik egy tűzoltó, a becses neje és három csemetéjük egy kedd délelőttje, de, hogy se munka, se oskola, se ovi, az már delikát, vagy ők is spontánul várták a kedves vezetőt kifürödve és illatosan, rőzsedalokkal, zsoltárokkal a szívükben.
Kötözzenek meg, vessenek a mókusok elé, ha értem Novák Katalint – bár azért nagyon is –, hogy milyen létállapotba kezd kerülni. Momentán, akárha Ricanor atya Macondóban, akinek egy csésze forró csokoládétól sikerült mintegy tizenöt centire leküzdeni a gravitációt, Novák nacsasszony a tudattól, miszerint köztársasági elnök lesz – mert az lesz, akárki meglássa –, szintén elemelkedett az anyaföldtől, és most éppen lebeg. Arról már volt szó régebben, hogy nem szeleburdi-elhamarkodott-e, amikor fölmondott a miniszterségben, ábrándoztunk arról, hogy netán két szék közt a földre huppan, de ezek szerint nem. Megkezdte a röpülést.
Két nappal azután, hogy Szakcsi Lakatos Béla elklimpírozta a diktátor nótáját, a paradicsomosat, megkapta a Petőfi Zenei Díj életmű kategóriájának szobrát, ami így pikáns, viszont amit amúgy megérdemelt. Aki Esős vasárnapot tud, éntőlem bármilyen díjra méltó, viszont aki ilyenre képes, nem tudni, miért áll neki paradicsomozni. Mélységes mély a lélek kútja, barlangjai és odvai kiismerhetetlenek, mint ahogyan az is, mindenféle ordas eszmék hogyan züllesztik le az embert. Hogyha pislákol még benne valami a hajdani önmagából, amikor nem kellett megromlani az életben maradáshoz, már a saját szemébe sem bír belenézni, miközben áll a csillogó rivaldafényben.
Fekete Péter, Orbán kegyelméből államtitkár, az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár pénteki átadóján elkezdett turkálni a motyójában, és egyszer csak egy futball labdát szedett onnan elő. Ezt a Petőfi Irodalmi Múzeumból, hozta, ahová Esterházy Péter kapcsán került, annak katalogizált eleme és darabja. S miközben a labdát mutogatta, megígérte, hogy innen is elvisz majd valamit máshová, semmi sincs tehát biztonságban tőle sehol. Hurcolássza a dolgokat az országban szanaszét.
A járványhelyzetre hivatkozva lemondták Orbán boszniai útját, vagy ugyanerre hivatkozva mondta le ő maga. Vagy a titkársága, vagy mi/ki intézi az ilyen ügyeket. Ha a bosnyákok tették meg a lépést, akkor azzal kinyilvánították, hogy persona non grata náluk. Ha a második variáció az igaz, akkor pár nap alatt itt a többedik bizonyíték, hogy egyetlenünk beszari alak, aki nem csak MZP-vel nem mer vitázni, hanem egyáltalán fél mindentől, ahol a legkisebb kellemetlenség is érhetné. Ilyen habitussal – ám nem csak ezért – viszont miniszterelnöknek alkalmatlan. Egyik sem rosszabb a másiknál, illetve mindkettő okot ad arra, hogy Orbánt – és szintén nem csak ezért – megvetésünkkel illessük.
Mint emlékezhetünk, a tatabányai Fidesz az őszön egy rendeletben megtiltotta, hogy az önkormányzat saját ügyeiről akármilyen hivatalos felületen (újság, tévé, rádió vagy akármi) hírt adjon, illetve beszámoljon, a tatabányai Fidesz tehát egy fekete lyukat csinált az önkormányzatból, ahonnan ki semmi sem szivároghat. Ilyen tilalom alá esik a közgyűlések közvetítése is, a tatabányai választópolgárok tehát bolyonganak a ködben, fogalmuk sincs, mert nem lehet, ki és hogyan dönt az ügyeikről. Majd kiderül valahonnan, szájhagyomány, kisbíró és egyéb feudális közlési formák által.