Az élet Varga Judit nélkül
- Részletek
- Készült: 2023. augusztus 01. kedd, 09:14
- Találatok: 1955
Szomorú napra ébredtünk Buddhában testvéreim, mától nem miniszterünk nekünk többet Varga Judit. Pedig milyen élénken emlékszünk az uszkve négy évvel ezelőtti napra, amikor Orbán méltóságos úr fogadta őt legbelső köreiben, mindkettejük kezében pohárka pezsgő, és szerelmetes szemekkel koccintottak a fényes jövőre, ami vár rájuk. Mireánk viszont egyáltalán nem, mert ez nem volt benne a szerződésükben. Nem azért fogadta hű szolgálatra Vargát életünk egyetlen értelme, hogy népéért, hanem, hogy kizárólag őérette dolgozzon, hivatalosan az volt a feladat, hogy védje nagyurunk termetes seggét az ellenséges Brüsszellel szemben.
Ezért nem kellett volna igazságügyesnek lennie. Viszont mindez rányomta bélyegét működésére, ami az volt, hogy négy éven át kitartóan kereste a jogállam fogalmát, és úgy kell most távoznia, hogy nagy valószínűséggel nem találta meg. Minden ilyen lelépés fájdalmas, hiszen nem szórakoztat tovább minket, nem cseszi szét az agyunkat, mindenképp eseménytelenebbek lesznek a napjaink. Cövek volt Varga Judit, útjelző pózna a NER aljasságában, s így négy év után, amikor őt, mint bábut a gazda továbbtoszta az élet tengerén, azért csak megkérdjük, akárha Brian élete, mit adott nekünk Varga Judit? 
Volt ez az MCC Feszt itt a hétvégén, ez a janicsárképző tábor, ahol a leendő „nagyoknak” fölszólaltak a jelenlegiek. Útmutatást adtak világlátásból mintegy, hogy ugyanolyan mocsadékok legyenek, mint ők maguk. Gulyás Gergely nagy formában van amúgy is mostanában, olybá tűnik, hogy kezd kiteljesedni a manus, ezen a Feszten meg egyenesen filozófus lett, de nem állt túl jól neki. Európáról, annak értékeiről, vs. magyar ugar tartott előadást a kormányinfón nevelkedett gondolkodó, egészen érdekes eredményre jutva.
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, hova megyünk gyerekek, na hova holnap, de senkise tudta, hogy hova megyünk, mer aszt nem mondta meg az Ibojnéni. Úgyhogy nésztünk rá, hogy nahova, a Kisböskének teljessen tátva maradt a szája, még a Pityu is csak passogott, de nem bírt felelni az Ibojnéninek hogy nahova. Asztán nagy nehezzen kibökte, hogy hát, kirándulni megyünk gyerekek, megyünk ki a szabadba a parkba, úgyhogy gyerekek, öltözzetek megfelelően.
Mint Orbán nagyvezír TikTok szerepléséből megtudtuk, ha töményet iszik, akkor két centtel kezd, aztán jöhetnek a felesek. Az nem derül ki, hány két cent után mennyi feles jön, illetve kell ahhoz egyetlenünknek, hogy úgy „becsiccsentsen”, hogy ne is emlékezzen rá, mert ilyen is van a TikTok szerint. Illetve az a szomorúság, hogy amiként öregszik, úgy tart egyre hosszabb ideig a másnaposság, ami maga a tragédia. Ilyen intimitásokat osztott meg ifjú rajongóival a félisten, amiből egy dolog derül ki, bensőséges viszonyban van az alkohollal, de erről szólnak már elharapott pletykák. Illetve olykor rá is van írva az ábrázatára.
A kormány szerencséje, hogy uborkaszezon van. A társadalom gazdasági séA nagy élelmiszerláncok, a multik árspekulánsként viselkednek: olyan körülmények között is emelik az árakat, amikor annak semmifajta alapja nincs – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című pénteki műsorában.
A szabálytalanul működő, de milliárdos hasznot termelő cégeket pár tízmilliós büntetések nem kényszerítik arra, hogy változtassanak működésükön – véli Jávor Benedek.
Nem szeretne az ember a lombrosóság hibájába (bűnébe) esni, de Orbán Balázs feje valami idvezült debilitást mutat, midőn az Alapjogokért Központ nagyformátumú kiadványát népszerűsíti. Feltartott hüvelykujj, bamba mosoly, s mindezt a jobboldali szellemi, de legfőképp erkölcsi fölény nevében. Mint annak az üzenete, hogy na, most úgy odacsaptunk az ellenségnek, hogy ebből az ütésből felállni már képtelen, és minimum behúzott farokkal (szőrét hullató vidéki róka) sompolyog el a küzdőtérről lehajtott, megszégyenült fejjel.
Nem szép dolog egy írást azzal indítani, hogy a magyar kormány – és az általa uralt teljes államigazgatás – krónikusan hazudozik, de a következőkben leírtak nem lennének hitelesek, ha nem ezzel a felütéssel kezdenénk.
Mindaközben, hogy a kedves vezető Tusványoson épp 2030-ig nézett előre az általa uralni kívánt jövőbe, ezer kilométerre tőle, felcsúti, avas szagú hajléka előtt megjelent egy búsképű lovag. Egy magányos hős, egyszemélyes forradalmi hadsereg, és berendezkedett a ház előtt. Takaros kis koporsót cíhölt oda, fekete drapériával letakart emelvényre tette, s mellette fehér ingben és hózentrágerben vigyázzba vágta magát, így örökítvén meg az utókor számára a demonstrációt, amit az arra járó verebeken, illetve később zsandárokon kívül senki sem nézett. Esetleg még az Isten a nagy kék ég mögül.