Csák János megfejtése a közoktatásról: „Az élet kompromisszumokból áll”
- Részletek
- Készült: 2022. november 02. szerda, 16:27
- Találatok: 1773
Hosszú, alákérdezős interjúban válaszolt az Indexnek a kulturális és innovációs miniszter. Csák János beszélt a Fudan Egyetemről, beszólt a Színház- és Filmművészeti Egyetem demonstráló hallgatóinak, de a mostani tanártüntetések résztvevőinek is. Persze a baloldal sem maradhatott ki a sorból.
Miniszter úr, az imént még együtt hallgattuk önt és Böjte Csabát közös könyvük bemutatóján: nehéz ennyi emelkedett gondolat után „visszatérni a földre”, de muszáj – nem vicc, tényleg ezzel a „kérdéssel” indul a két éve erősen kormánybaráttá formált Index szerdán publikált Csák János interjúja.
Valószínűleg Csák is érezte, hogy kemény kérdésre kemény válasz dukál, így visszaszúrta: „térjünk vissza”.
De aztán sorra kapta a kőkemény kérdéseket a lap főszerkesztőjétől és újságírójától: „nem lehet nem azzal kezdeni egy beszélgetést ma egy hazai politikussal, mint ami az utcán történik: lassan minden reggel élőlánccal indítják a napot a tanárok, szülők, diákok. Igaz, hogy a közoktatás nem a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) alá tartozik, de szülőként, nagyszülőként mindannyian érintettek vagyunk. Ön hogyan éli ezt meg?”. 
Hosszú évekkel később, a kocsmában ülve eszébe jutott Bélának az a nap, amikor nagyanyja elvitte temetőnézőbe. Annyira új volt a világ, hogy sok minden nevet sem kapott Béla fejében, és csodálkozva nézte, ahogyan kérdésére, mik ezek a nagy, malomkeréknyi fehér labdák a síron, az öregasszony határozottan, igazának teljes tudatában felelte és állította: krizantémum. Ettől, mivel kimondani képtelen volt, az egész temető, benne a fehér virágok, a gyertyák és mécsesek, az ezektől szürkületkor a világra ereszkedő reszketés misztikussá vált, kimondhatatlan mesék birodalmává, hogy krizantémum, ami más napokon nincsen, csakis ott és csakis akkor, hogy kizárólag neki-e, az még bizonytalan volt.
Hadházy Ákos, az egyszemélyes ellenzéki hadsereg tábort vert a Kunigunda utcában, az MTVA épülete előtt. Ez egy erődítmény. Mint tudjuk, amióta egyszer egy kis csapat bejutott oda, ott őket lábaiknál fogva húzgálták, egyebek, majd el is ítélték, de ez már a magyar igazságszolgáltatás dicső fejezete. Mindez azonban elég volt ahhoz, hogy a székházból végvár legyen lőrésekkel, de, mivel a XXI. században élünk, golyóálló üvegekkel és biztonsági kamerákkal, fegyveres őrökkel, hogy Dobó István Egernél megnyalta volna a tíz ujját, hogy az összes Jumurdzsák bekaphatja neki, most próbálják meg elfoglalni a rozzant aklot.
Eddig sem volt habostorta, de most szintet lépett a bokacsattogtatós kreténségben a dupla nemesi nevű kaszinós hadügyminiszterünk. Bár aki parádés fogattal megy megtekinteni a katonalovak hogylétét és kedves egészségét, attól sok jót ne várjon az ember. Így ez a mostani felhívása, amelyet a Facebook-oldalán tett közzé a halottak napja közeledvén, miszerint a magyari temetőbe látogatók a saját sírjukon vagy sírjaikon kívül látogassanak meg csak úgy hazaffyságból egy hősi emlékművet vagy hadisírt is, minden pénzt megér. Amúgy meg elvagyunk a MasterCarddal.
Az élet nagy mókamester, és a legnagyobb rendező, nem véletlenül nem érheti utol még csak a nagy Vidnyánszky sem. És ezzel minden lehetetlenséget el is mondtunk. Leszakadt ugyanis óra közben az álmennyezet egy budapesti katolikus iskolában, ami egy momentum messzeringó szellemi kalandozásra hív minket, föltűnve annak partjain mindenféle indulatok, vágyak és óhajok, az adventi szent szánkók ugyanúgy, de kikerülni mégsem vagy éppen emiatt nem lehet. Mert végül is, rájuk szakadt a plafon. Nem tudni, milyen óra lehetett, de állítólag senki sem sérült meg.
Navracsics miniszter ábrándos kedvében volt tegnap. Miután kitörő örömmel tudatta, november közepén feláll az Integritás Hatóság, amelyet a lopás elleni kirakatként hoztak létre, azzal a lendülettel szállt el az álmok birodalmába azt delirálva, hogy ezzel a rend helyre is áll, érkeznek újra az uniós pénzek, és lehet megint lopni zavartalanul. Mi mást is lehetne. Mert ugyan a csodahatóság még nem látott neki a munkának, de legalább a látszatra elkezdhetnének adni, hogy jók lesznek majd ezután. De eszük ágában sincs.
Novák Katalin Győrben tárgyalt a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével, ahogyan erről a Facebook-oldala beszámolt. A Nemzeti Pedagógus Kar az a gyülekezet, amelyet azért hoztak létre, hogy legyen, aki a Fidesznek vigyorog. Számos szakmában vannak ilyen nemzeti jelzővel ellátott, mesterségesen létrehozott képződmények (színészek, újságírók, talán már nemzeti mozdonyvezetők is vannak), amelyeknek az a feladata, hogy az adott szakmát megosszák, a valódi érdekképviseletet szétverjék, és azokban bólogató Jánosok üljenek. Velük szoktak szóba állni (ha egyáltalán), az úgynevezett társadalmi egyeztetés címszó alatt.
Varga Judit elment messzire elmesélni, hogy a NER a létező világok legjobbika. Hogy ehhez miért kell Amerikáig utazni, az megfoghatatlan, de kik vagyunk mi, hogy kétségbe vonjuk a röpködés hasznát és hasznosságát. Porbafingó kis senkik vagyunk, ideológiailag totál képzetlenek, akik azt sem tudjuk, mi a rosseb az a Duma bojkottja. Varga Judit ellentmondást nem tűrően jelentette ki a szélsőjobbos jenkik előtt, hogy „Magyarország a jogállamiság elvei alapján kormányzott demokratikus jogállam”, és ez a baja vele a liberálisoknak. Hogy a liberálisoknak mi fáj, azt nagy valószínűséggel ők jobban tudják.
A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója azt közölte a széles nyilvánossággal, hogy elhatárolódnak egyik tanulójuk, Pankotai Lili felszólalásától, amely a vasárnapi tüntetésen hangzott el. Minden további mélázás előtt annyit azért jegyezzünk meg, nagy valószínűséggel ez az igazgató véleménye – elhatárolódása -, mert ő sem tudhatja, hogy az iskola mint másik entitás (diákok, tanárok és a takarító néni) hasonló véleményen van-e, mint ő, ami egyáltalán nem biztos. Így az iskola nevében beszélni, hiába annak az igazgatója, nem egyéb, mint annak megmutatása és bizonyítéka, mint hogy a Ciszteri Rend Nagy Lajos Gimnáziumának egy véleménye vagy nézőpontja lehet, az, ami az igazgatóé.