Katalin hercegné
- Részletek
- Készült: 2022. június 01. szerda, 09:34
- Találatok: 2244
Novák Katalin megbukott. Egy hónapja köztársasági elnök a NER-ben, és máris kimutatta a foga fehérjét, amikor szó nélkül aláírta a pedagógusok sztrájkjogát korlátozó törvényt, amivel a nagy elődök, Schmitt Pál és Áder János nyomdokaiba lépett, miszerint a nemzet töltőtollává vált. A pedagógusok bíztak benne, a pedagógusok csalódtak, és az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Itt sem várhatnak túl sok jót az álmoskönyvek szerint, azaz, ahogyan már most jövendölik, az Emberi Jogok Európai Bíróságához nyújtanak be keresetet, összefoglalva tehát a pedagógusok sztrájkjoga elveszett.
A NER, élén Orbán Viktorral folytatja működését a hagyományok szerint, és szecskavágóként aprítja azokat a jogokat, amelyek kényelmes működését megzavarhatnák. Európai ítéletekkel pedig már rég nem foglalkozik, azokat végre nem hajtja, mert nem tart következményektől, amik voltaképpen nincsenek is. A NER és Orbán Viktor köszöni szépen, nagyon jól van, tegnap is győzött, megvédte Brüsszellel szemben a rezsicsökkentést, amiről úgy üzent egyetlenünk, ha az anya férfi, az apa nő. Erről is lehetne elmélkedni, arról azonban, hogy kies hazánk miniszterelnöke degenerált, már nem érdemes. 
Ötszáz liter misebort küld Magyarország Ukrajnának háborús segítségül. Derék. És az is, hogy mindebből hír bírt lenni a magyar sajtóban, főleg úgy, hogy az „életmentő” adományt Soltész Miklós államtitkár „indította útnak”, s főleg lengyel segítséggel. A hír hallatán elsőként Svejk és az ő részeges tábori lelkésze jut az ember eszébe, a beállva celebrált tábori mise, és arra gondol, hogy ugyan a világirodalom legszomorúbb és egyben legröhejesebb regényének ez leginkább a paródia ormain lévő, ám egyben sírni való része, a valóság – főleg a magyar – még ezen is túltesz.
Németh Szilárd rezsibiztos lett megint. Ebbéli hivatalából interjút adott a Kossuth rádiónak, amiből már tudjuk is, hogyan nézett ki az egész. Mindezt a kinyilatkoztatást, amely ebben a rádióban (úgy is mint Fidesz pártharsona) minden Fidesz-nagyfejűnek kijár, az MTI szemlézte, amely viszont nevével ellentétben nem hírek közvetítésével foglalatoskodik, hanem pártfaliújságként működik. Már sejthetjük, hogy ebből a kombóból: Németh Szilárd, Kossuth rádió és MTI, mi képes megszületni és előjönni a bávatagok legnagyobb gyönyörűségére, de tegnap minden elképzelést felülmúlt a teljesítmény, amivel foglalkozni nem igazán kellene. Viszont ez az életünk.
Elkészült a vadászati világkiállítás (vö.: Semjénimum) végső elszámolása, amiből megtudhattuk, hogy a tizenhét milliárd kiadásra hatszáznegyvenöt millió bevétel jutott. Az ilyenre szokták mondani a kocsmák sörfoltos abroszaira könyökölve, hogy a hülyének is megéri. Orbánnak azonban bizonyosan. Máig nem tudjuk, mi indokolta a kiállítás megrendezését, de benne lehetett a miniszterelnök-helyettes egyéni mániája, a NER elit vonzódása a gyilkolászáshoz, ám ugyanakkor a lopás végtelen lehetősége is. Tizenhét milliárdból már lehet fölözni, élvezni az élet szépségeit aztán mindenféle jachtokon. Ez egyébként büntetőjogi kategória.
Kocsis Máté extraprofitot vél felfedezni a pártok gazdálkodásában, és ezt hárommilliárd forint erejéig el is szedné tőlük, hogy fizetnék be a nemzet gázszámlájára, úgy is, mint rezsivédelmi alap. Sok kérdést fölvet, és rengeteg folyománya van Kocsis Máté elgondolásának, amely már az említésével elindult a megvalósítás útján (hangsúlyos tj hangkapcsolat a’la Kádár apánk), tehát a pártoktól el lesz szedve a pénz, ha belegebednek vagy fejre állnak visítva akkor is. Ha jót akarnak maguknak, akkor kussolnak erősen.
Mint emlékszünk rá, mert hogyan is felejthettük volna el, bátor országgyűlésünk szinte első ténykedése volt, hogy módosította a törvények törvényét, a gránitszilárdságút, az ércnél maradandóbbat. Egyetlenünk úgy ítélte meg ugyanis, hogy a zavartalan rendeleti kormányzás örökkévalóvá tételéhez neki ez óhatatlanul szükséges, s ha ő valamit kiváltképp áhít, azt a bátor országgyűlés megadja neki. Van szó, létezik fogalom az ilyen társadalmi berendezkedésre, de nem akarjuk teljesen elkoptatni, szükség lesz rá gyakorta az elkövetkezőkben. Momentán elég csupán a megnyilvánulásait megmutatni, amit most gyomorszorító nagy örömmel meg is teszek.
Orbán Viktor, a nagy és rettegett haramiavezér tegnap elővette hatalmas mordályát, és a bankokra fogta. Illetve még a tescókra és más imperialistákra, hogy elszedje a pénzüket erővel. Extraprofitadót jelentett be ugyanis olyan lendülettel, mint amilyennel tizenkét éve a nyugdíjmegtakarításokat szedte el az emberektől, vagy a pofátlan végkielégítésekre vetett ki különadót. Nem mintha ez utóbbi nagy tételt jelentett volna a költségvetésben, hanem, hogy a baloldali burzsujokat móresre tanítsa. Orbán Viktor előszeretettel szedi el mások pénzét, míg azonban a sajátjához és az övéi tárcájához nem igazán akaródzik nyúlnia. A kocsmákban és más filozófusi körökben ezt úgy mondják, mások farkával veri a csalánt.
Honatyáink és anyáink tegnap dobpergés közepette és sűrű imádság mellett módosították a törvények törvényét (by: Vejkey képviselő a KDNP színeiben). Méltóságos, sőt kegyelmes urunk azonmód élt is az általa kínált lehetőséggel, és vészhelyzetet hirdetett. Olyan ez a tempó történelmi párhuzamot vonva, mint amikor a Nagy Honvédő Háború során a szovjet csapatok a novemberi hetedikei díszfelvonulás után a Vörös térről azonmód indultak a frontra hazát védeni. Ekképp védi erősen jótevőnk és mi egyetlen örömünk drága hazánkat és benne nyomorult életünket. Ilyen tempót sehol máshol a világon nem tudnak, ilyen alaptörvény – szerencsésebb helyeken alkotmány – máshol nincsen.
Nagy Károlyt III. Leó pápa 800 karácsonyán császárrá koronázta, ezzel óhajtva a pápaság intézményét megerősíteni Konstantinápoly ellen. Ebből az a következtetés fakad, amit Thomas Mann ad József gondolatai közé a róla és testvéreiről írott regényében, hogy állam és egyház leginkább ugyanannak a dolognak a két megjelenési formája, de erről majd máskor elmélkedünk. Mert most ez a história Vejkey Imre KDNP-s képviselő kapcsán jutott az eszünkbe, és nem azért, mert Amenhotep istenfogalmáról volna vitánk vele, hanem az emberi társadalmak törzsi berendezkedéséről, ami a magyarság esetében 800-ban még erősen fennállott, ha egyáltalán. Valahol az Urálon túl.