Semjén, hit, józan ész
- Részletek
- Készült: 2021. december 07. kedd, 15:50
- Találatok: 2072
„A Devon grófságbeli Exeterben Shirley Chaplin ápolónő 30 évig viselt a nyakában egy kis keresztet, amikor a munkahelye felszólította, hogy válasszon a kereszt és munkahelye között. Chaplin a bírósághoz fordult, de a pert elveszítette.” – Ezt a kis színest Semjén Zsolt adta elő nekünk annak bizonyságául, hogy manapság a világban, Európában, de felteszem, már kies hazánkban is üldözik a keresztényeket, de legalábbis sanyarú a sorsuk. Elég csak ránézni Semjénre, és máris látszik a rengeteg borzalom, ami vele is személy szerint napra-nap megesik.
Mielőtt bővebben elmesélnénk a magyar hitvédő újabb esetét, kiindulásnak egy személyes toldás, amelyben higgadtan és halkan elmesélem, mennyire fárasztóan unalmas a permanens keresztényi tutulás a XXI. században, és innen nézvést a Devon grófságbeli Exeterben Chaplin ápolónő esete is. És nem érzelmi restség okán, hanem mert messziről jött ember azt mond, amit akar. Másrészt pedig minden hajnalban harangzúgásra kelek, szemben a téren áll a Szentháromság szobor, mellette az adventi koszorú, ahol minden hétvégén ökumenikusan gyújtják meg az áhítat gyertyáit. 
Megnyugtató, a lét folytonosságát mutatja mintegy, hogy Orbán Viktor megbízhatóan és permanensen hozza most már a lepusztult, kiégett diktátori formáját, a jóságos atyuska, nép barátja, gyermekeink közös nagyapja és a mindent is tudó, mindenhez is értő napkeleti bölcs alakjában. Kivéve, amikkel egészségügyi okokból nem foglalkozik. Illetve boldog karácsonyt. Kemény ez az advent, úgy látszik, sorozat lesz a pedofíliából, hogy karácsonyig vasárnaponként a kedves vezető gyermekeinket abuzálja a jelek szerint a bávatag szülők egyetértésével. Elvannak egymással, és soha nem lesz vége.
Ártunk és ormányunk gondoskodó figyelme a járvány kapcsán sportoló ifjúságunkra is kiterjed, hogy zavartalanul szaladgálhassanak az ifjak a vészek alatt, arra is ügyelnek. Mert és ugyanis tegnap volt az a nap, amikor a rendeleti kormányzás áldásaként közzé tették a legújabb hirdetményt a közlönyükben, miszerint „meghosszabbítják a sportorvosi engedélyeket a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzetre való tekintettel”. Egyenesen megható ez a figyelem, ez már majdnem az, amikor sportoló ifjúságunk izzadt hátát a zuhanyzóban be is szappanozza ártunk és ormányunk, vagy Orbán Viktor, sk. Meg együtt ül velük a kádban.
Tegnap megkaptam a harmadik oltást, oltakoztam tehát, ahogyan azt fideszes újbeszél nyelven mondják. Flottul és gyorsan ment minden, aki részt vett ebben a folyamatban, tudta és tette a dolgát, barátságosak voltak és szakszerűek az oltóponton, úgy működött minden, mintha nem is ennek az országnak a jól ismert egészségügyében lennénk. Pedig nem egy drága magánklinikán szúrták belém a vakcinát, hanem egy önkormányzati rendelőintézetben. Magánügy volna mindez, de nem az, mert, mint cseppben a tenger, benne van minden, ami az oltások körül kialakult.
Emlékszünk még talán, hogy néhány napja Varga nacsasszony az amazoni gúnyájában állító módban jelentette ki, hogy a gyerekeire irányuló szexuális propagandát és fütyilevágást az iskolák kerítésénél állítja meg? Köszönöm. Kis kiegészítést máris az első mondathoz, ahol, illetve amelyben, mint meg tetszettek figyelni, Varga gyermekeiről tettem említést kizárólag. Mégpedig azért, mert az enyémeket, illetve most már az unokáimat ilyen veszély, amiről a miniszter óbégat, nem fenyegeti egyáltalán. Sőt, tovább megyek, én olyan élő embert nem ismerek, aki ilyen démonokkal küzdene, sehol egy szivárványos kísértet gyermekeink kerítése körül.
Most, hogy Orbán Európa legaljával szeretett volna szövetkezni, hogy tényező lehessen az öreg földrészen, most értjük meg Varga J. Fidesz-kongresszusi lelkesedését, miszerint a saját képükre formálják az egész művelt világot, hogy lehúzzák a kultúrát magukhoz a sárba. Ez az idea, illetve mégsem egészen ez, mert jól kivehetően itt a kedves vezető mérhetetlen egójáról van szó leginkább, hogy olyan homokozót keres, ahol ő pakolászhatja a tyúkszaros vödröt. Ehhez és ezért akár az ördöggel is hajlandó cimborálni. A jelek szerint azonban még az ördög maga sem szívesen kvaterkázik vele.
A bátor százharminchármak tegnap természetesen megszavazták, hogy az országgyűlési választás napján egy csomagban népszavazást is tartsanak „gyermekvédelem tárgyában”. Ha ezek a bátrak annyira keresztények, mint amennyire hazudják, akkor tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt (is) a pokol tüzén fognak égni az idők végezetéig, bátorságuk tehát hatalmas. Vagy pediglen hitetlenek. Minket azonban kevéssé érdekel az ő sorsuk, más filozófia felől szemlélve ugyanis a karma majd elvégzi, amire hivatott, így sokkal inkább a magunk tragédiája felől szemléljük azt a cirkuszt, ami az ország házában szokás szerint lezajlott.
Hogy Orbán személyesen szabadította fel Magyarországot annak idején, viszont nem tud intézkedni afelől, miszerint fehér legyen a karácsony, ez engemet mérhetetlenül elkeserít. A történet így nem kerek, a szobor nem elég nagy, a delírium nem teljes. Ha gyerek volnék, akinek módja nyílt kérdezni a kedves vezetőtől a minap állítólag, azt az eldöntendő dilemmát tárnám a mindenható atyaúristen elé, hogy vajh, tudja-é, milyen elképesztően mélyre süllyedt, ha volt egyáltalán valaha is odafönt.
Amikor ez ember olvassa a NER sajtójának zászlóshajóit, amelyek nem olvasottságukkal, nem is cizelláltságukkal, mondanivalójukkal és szakmai nagyszerűségükkel, hanem leginkább ordításukkal (mert írásban is lehet ordítani) tűnnek mérv-, és hangadónak, akkor legelőször a nyelvezetük tűnik fel. Kialakítottak maguknak egy lingua francát, amellyel a megcélzott, nem különösebben habitált – tehát faék egyszerűségű – közönségük felé közvetíteni óhajtják az egy üzenetet, amit talán legfrappánsabban úgy írhatnánk le, egy az Isten, Fidesz, és Orbán az ő prófétája.