Áder arra vetemedett
- Részletek
- Készült: 2023. március 13. hétfő, 09:19
- Találatok: 2162
Áder J. nyugalmazott elnökünk bősz környezetvédő. Ehhez sem sokat ért, de kellett egy hobbi a közeledő öregség idejére, hogy míg a talpasok remegve várják a tizenharmadik havi apanázst, ő oszthassa azt az észt, ami nincsen neki. Podcastje is van e célból, odaszervezték a segge alá, hogy emlékezetes hangján, amit amúgy régebben csak szilveszter éjszakákon volt alkalmunk élvezhetni, személyiségének teljes súlyával harcoljon a pusztuló környezetért, a halak élőhelyéért leginkább, hogy a stúdióból kilépve legyen mit a szákba rakni. Mint tudjuk, ő is annak a csapatnak a tagja, aki soha nem vetemedne arra…
Tegnap szőrmentén érintettük a nemzetünket hamarosan felvirágoztató akkumulátorgyárak ügyét, azok energiaigényét, amit Orbán putyini gázzal óhajt kielégíteni. Ma pedig szintén slágvortokban ezek másfajta kárai kerülnek terítékre. Mégpedig azok, amelyek ellen oly hevesen tiltakoznak azok, akiknek az élőhelyén ezek felépülnének, tehát a magyari emberek. Az alábbiakból viszont az fog kiderülni, hogy érettük Áder, volt elnökünk annyira nem aggódik, mint a halakért, és ezzel meg is mutattuk a viszonyokat és értékeket, amelyek miatt az emlegetett személy bajszos mindenfélének neveződik a talpasjobbágyok között. 
Úgy két hete derült ki, hogy az oroszoktól a háború kitörése óta vásárolt gázon kormányunk, az ország, így következésképpen te is, nyájas olvasó, úgy kétszázhatvan milliárd pénzt bukott, illetve buktál. Ha nem lennének a baráti putyinista szerződések, ha nem „harcolna” ki Orbán folyamatosan kivételeket a szankciók alól, ennyivel több lenne a brifkóban, és ez nem kevés pénz. Amikor kitört a háború, egyöntetű európai óhaj volt, hogy le kell válni az orosz gáz-, és olajcsöcsről, elsősorban a háború miatt, és azért is, mert az oroszok megbízhatatlanok, ahogyan az kiderült már Ukrajna lerohanása előtt is.
Mindig felüdülés doktorminiszter kegyelmes urunkat péntekenként az éter hullámain át hallgathatni, ahogyan a heti evangéliumban világosítja meg elménket, csepegtet reményt szíveinkbe az ő mérhetetlen bölcsességével. Elmagyarázza mi miért van, ha nem tudtuk volna. Tegnap kiderült például, hogy a „háború rossz, a béke jó”, ami hangulatában erősen hajaz az Állatfarm jelmondatára, miszerint „négy láb jó, két láb rossz”. Sőt, Orbán kegyelmes urunk még azt a fordulatot is onnan kölcsönözte, Jones gazda sorsára mutatva, akit nem akarnak az állatok, hogy visszajöjjön, minálunk pedig ilyen Gyurcsány, akivel mindenkit riogatni lehet.
Gulyás Gergelynek nagy valószínűséggel már nem igazán kellene kormányinfókat tartani. Eddig sem volt múlhatatlan szükség az ottani közlésekre, hogy mit védenek meg és ki kaphatja be kormányunk szerint (Brüsszel), de Gulyás mintha kezdene belefáradni, és hibákat vétene az ő közlendőjében, bár ez Neriában soha nem számított. Itt semminek sincs következménye, mint az tudvalévő. Azt nem hinnénk, hogy Gulyás miniszter genetikusan náci volna, arról meg nincs információnk, hogy igénye lenne-e rá, de elindult a barna posvány felé, hogy mindenki azonmód fel is kapta a fejét kérdőn nézve, miszerint mi az anyám valagát delirál ez össze a mikrofonok előtt, a kamerák kereszttüzében. És az alábbiakat.
Elválik hát a Varga Judit. Olyan kijelentés volt ez a napokban Magyarországon, mint amikor annak idején Svejk Müllernéje kissé pontatlanul ugyan, de mégis a lényegre tapintva állapította meg a sorsfordító tényállást, miszerint „Nahát, agyonütötték nekünk ezt a Ferdinándot”. S mint ahogyan a derék katona korban innentől az elhallgatások, tiltások és fenyegetések léptek életbe a hírrel kapcsolatban, hogy az embert nehogy elvigyék a Pankrácba, akként mondta nekünk Varga nacsasszony, nem szeretné, ha a válása okán és miatt, annak kapcsán bárki is pletykálódna. Így hát nem fogunk. Eszünkben sincs az ilyesmi.
Március 15-én Kiskőrösön, Petőfi szülőházánál fog óbégatni Orbán doktorminiszter urunk. Már látjuk a TEK-et, az elkerített, hermetikusan lezárt környéket, ahová pár tucat átvilágított, leellenőrzött és lekáderezett vendég érkezhet hallgatni az útmutatásokat, talán plusz még Nagyferó vagy Gáspárgyőzi. Nem a kajánság tételezteti velünk ezt a forgatókönyvet, hanem a lehangoló tapasztalat, hiszen október 23-án is már Zalaegerszegen adta elő az egyszemélyes pörformanszt doktorminiszter urunk, s habár a házi-köztelevíziója és sk-lapjai úgy számoltak be az akkori hőbörgésről, mint valami nagyszabású eseményről, az ott lakó egerszegiek készítettek pár kéretlen fotót.
Mint az ismeretes, a Hende Csaba vezette Fidesz különítmény ma Helsinkibe érkezik annak ellenére, hogy a vendéglátók már jó előre kijelentették, nincsen velük tárgyalnivalójuk. Hacsak nem az időjárásról, Vejnemöjnen hárfájáról vagy a nyelvrokonság kérdéseiről akarnak diskurálni, mert a NATO csatlakozásról ők nem fognak. Mégpedig, lévén, pártküldöttségnek tekintik azt, amit a Fidesz delegál, nem a magyar parlament csapatának, amiből viszont az látszik, a finnek nincsenek tisztában a magyar parlamenti viszonyokkal, amelyben az úgynevezett ellenzéknek az ég egy világon semmilyen szava és szerepe nincs.
Hülyék mindenhol vannak. Nem a mi kiváltságunk OV és delikát kis csapata a genderjével és a folyamatos matatással a mimagyarok bugyogójában vagy vonalkódos boxerjében. Az élet azonban igazságos végül, ha van időnk kivárni, és bele nem döglünk vagy így vagy úgy a továbbiakban J. A. polgártárs szerint. A tiltások és óvások olykor önmaguk ellentétébe fordulnak, mint történt az a kínaiakkal, akik mindig kitalálnak valamit. Most épp azt, hogy az obszcenitást és a pornográfia-ellenességet olyan művészi színvonalra emelték, miszerint a női fehérneműket sem nő-modellek mutatják be, hanem férfiak illegnek melltartóban és csipkés bugyogóban a kifutón.
Mielőtt elandalodnánk itt a tavaszi fuvallatoktól és a lányok lekerülő nagykabátjától, Varga Judit nacsasszony gondoskodik arról, hogy még véletlenül se érezzük jól magunkat a bőrünkben. Illetve egészen rosszul legyünk a reánk törő hányingertől. Más részről viszont nem tagadható az sem, hogy rengeteg honfitársunk előtt nyílik meg a lehetőség arra, a benne szunnyadó ösztönöket kiélje. Feljelentgesse a szomszédját. A gyerek a szüleit, a szülő a gyereket, a férfit az utcából, illetve vég nélkül sorolhatnánk a viszonylatokat, ki kit súghat be, ahogyan az generációk óta nemzetünk ösztöneiben (génjeiben) van. Annak idején a nácik sem bírták a tempónkat, mert nem volt elég vagonjuk a szállításra.