Mi, kockázatok
- Részletek
- Készült: 2021. november 28. vasárnap, 07:23
- Találatok: 2002
Ahogyan azt Kövér László szíves közléséből tudjuk, álláspontja szerint az ellenzék nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Sok minden volt az ellenzék az elmúlt zaklatott tíz évben, éppen ez még nem. De nagy valószínűséggel ezzel a kijelentéssel a kör bezárult, az utolsó tégla is a helyére került a NER-nek nevezett kisebbségi terrorra alapozott társadalmi berendezkedésben. Aki vagy ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent, azt a fenyegetett – vagy magát annak érző – nemzet megfigyeli, lecsukja, kiutasítja, végső esetben fölköti. Ezt kell tennie, ha már Kövér László 2002-ben előadott kérésének nem engedelmeskedett, nem ment le a pincébe, és nem tette a hurkot a saját nyakába.
Hogy tudjuk – és mindenki tudja – a helyét, jusson eszünkbe, a jelenlegi kormány, tehát ergo Orbán és a Fidesz, benne Kövérrel hogyan bánik az ellenzéki vezetésű városokkal. Voltaképp ki akarja éheztetni őket, csendes és iszonyú háborút vív ellenük, ami azt mutatja, az ilyen vezetésű városok politikusait, és azok lakosságát is büntetni akarja, mert nem rá szavaztak. Ebben a kontextusban tehát nemcsak a politikusok, hanem a szavazópolgárok is ellenzéknek tekintendők, így Kövér gondolataiba helyezve mindezt, aki nem a Fideszre szavaz vagy szavazott, nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Te is, én nyájasom, ha efféle bűnös lélek vagy. Rád is vár egy Recsk. 
Ha péntek, akkor lázálmok a Kossuthon. Valahogyan így nézünk prime minister Victor Orban aktuális szózataira, mert másképpen erre már nem lehet. Mielőtt a tegnapi adagból vizsgálnánk meg egy elemet, föl kell tennünk magunknak a kérdést, mert ebben az országban másnak már nem lehet, a kedves vezető miért gondolja úgy, hogy a négy évvel ezelőtti taktika most is hasznos lehet, hogy elegendő szavazatot hoz neki a menekülőkkel való riogatás. Bár sejteni véljük, hogy a gyurcsányozás kifutott, kipukkant úgymond a lufi. Mert és ugyanis nem tudom, megfigyelték-e, az utóbbi hetekben már se stop Gyurcsány, se stop Karácsony, sőt, se stop Márki-Zay sem.
Milyen aljasul mókás már, hogy az ügyészségnek kell kimondania, hogy Kósa Lajos vagy hülye, vagy hazudott, és mindezt azért, hogy ne kelljen megbüntetnie Orbán udvari bolondját. Mint emlékezhetünk, Kósa volt az, aki a végső ütést bevitte a hazugsággyárnak, amikor a Pegazus-ügyben teli pofával hazudó Fidesz bagázs ellenében elkottyantotta magát, hogy a Belügyminisztérium vásárolta meg a lehallgató készséget. Ez a kijelentés egyrészt tőr Orbán szívébe, másrészről azonban úgynevezett minősített adat, magyarul hétpecsétes titok, s aki elárulja, meg kell lakolnia a törvények szerint.
Benkő Tibor honvédelmi miniszternek van logikája, ha nem is úgy működik, mint a köznapi logika, mint például az öné. Kiindulási tézise a sorban, hogy Magyarország lehangoló történelme során százhatvanhárom ütközetben, csatában, forradalomban vett részt, volt érintett, amelyek közül kilencvenet meg is nyert. Így a miniszter, az ebből fakadó konklúziója pedig az, hogy vannak értékeink, van mit védeni, ezért van szükség korszerű hadseregre. Hosszan tudnék ilyen megbicsakló logikai mutatványokat bemutatni, amikor a következtetés egyáltalán nem fakad az alapokból, mi több, egyiknek a másikhoz az ég egy világon semmi köze nincsen, de ez felesleges volna.
Nagy valószínűséggel azt még maga Balog páter is tudja, ha belenéz lelkének legmélyebb, titkos bugyraiba, hogy a büdös életben nem lett volna püspök, ha előtte nem a NER minisztere. Egyháza azonban volt annyira haszonelvű – ami egy egyháznak nem dicsekedni való tulajdonság –, hogy püspökké válassza őt a vele járó hozomány reményében, és nem is kellett csalatkoznia. Ömlik az apanázs, amit Balog páter immár püspökként természetesnek tart, mondván, hogy el tudják végezni a rájuk rótt feladatokat. De láttuk már Balog pátert árva gyerekeket etetni, amiben nem volt semmi köszönet egyáltalán.
Rögzítsük mindjárt itt az elején, hogy menet közben feledésebe ne merüljön: kies hazánk, szűkebben a NER, és még jobban megvonva a határokat a Fidesz, következésképp Orbán Viktor ellen momentán hatvanegy ügyben folytat kötelezettségszegési eljárást az Unió. Ezek közül csak egy az, amely a menekültekkel való bánásmóddal foglalkozik, de Orbán számára valami rejtélyes okból kifolyólag mégis ez tűnik a legfontosabbnak. Ez a titok pedig a tavaszi választás, a rajongók és bávatagok kézihangolása, hogy a hős vezérre és galerijére tegyék az ikszüket. Ám, ha bonyolult volna a viszonyrendszer, azért vagyunk, hogy elmeséljük.
Varga miniszter megdicsérte Brüsszelt. Megpaskolta mintegy a vállát neki, hogy hát végre, jól döntött, miszerint egy magyar vörösbort választott meg a világ legjobbjának. Na, ugye, nem vagy annyira hülye Brüsszel, mondta magában Varga, és elégedetten nyugtázta, hogy a folyamat, amit a pártja tisztújító kongresszusán fölvázolt, miszerint kies, kipcsak hazánk képére formálja a hanyatló nyugatot, ím, máris kezdetét vette. Holott a vörösbornak és a jogállamnak nem sok köze van egymáshoz. Annyi talán, hogy jogállamban és diktatúrában egyként fogyasztják, csak más-más szájízzel.
Ha Szijjártó nem mondja, eszembe sem jutott volna, hogy a Fidelitas huszonöt éves. De szóba hozta, mert a Párt keltetője tisztújítást tartott, ahogyan az atyák egy hete, és ezen szónokolt a külügyminiszter egészen különös dolgokat emlegetve, amitől elgondolkozott az ember, és úgy megszállta az undor, akárha Roquentin urat Bouville-ben, amikor felemelt a földről egy szaros papírdarabot. Ugyanazok a tébolyult tüzek égtek itt is a szemekben, mint ott, a nagyoknál. S már az, hogy a külügyminisztert küldték a fiatalokat lelkesíteni, felér egy vallomással.
Kubatov Gábor, aki nemcsak a Fidesz-listák kezelője, de a Ferencváros elnöke is, életszerű megoldást talált arra, hogy magyari kisdedek is járhassanak meccsre a stadionjában lelki sérülések veszélye nélkül. A Groupama Arena D1 és D2 jelű szektoraiban ezentúl tilos lesz a trágár, obszcén kifejezések használata, az ocsmány káromkodás (bár azt nem tudjuk, ez mennyiben különbözik az előző ponttól), a közösségellenes magatartás, fenyegető, kötekedő viselkedés, illetve a kiskorúak erkölcsi, érzelmi fejlődésére károsan ható egyéb magatartás.