Ilyképp, amikor Szilivel foglalkozunk, akkor mind az összessel foglalkozunk, és továbbá intő tükröt tartunk megzilált társadalmunk azon tagjai elé, akikben még nyomokban felfedezhető az öntudat, az erkölcsi és észbéli tartás, hogy ilyen ne legyél, ha nem akarod magad későbben arcul köpni. Azaz, elrettentésül morfondírozunk ezen a Szilin, fölfedezve és megmutatva benne az áruló archetípusát, pedig nem is tudjuk bebizonyítani, hogy mint mások sejtetni engedik, ő szivárogtatta volna ki az őszödi beszédet, az országra ekképp rászabadítva a máig rajta tapodó gonoszt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2023. április 16. vasárnap, 09:30
-
Találatok: 1915
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás Balatonon túl, a Sándor-palotán is túl, ott, ahol a kurtafarkú helloröfi túr, volt ez a Neria, és abban élt, éldegélt három jóbarátmadár. A Feri bátyám, a Zsóti vadász és a Sziszi gyerek. Nem voltak ők mindig olyan rohadt nagy barátok, ezt a vonzalmat csak akkor vették észre magukban, amikor a Viki király hátsója mögött álltak sorban kinyújtott hatalmas nyelvekkel, hogy lef-lef, nyamnyam, nyalják az egyre termetesebbé váló hátsót. Ott tülekedtek, lökdösődtek, hogy hozzáférjenek a nyelvükkel Viki király valagához, gyerekek, és mindeközben úgy egymásba szerettek, míg a világ és még hét rengeteg nap. Is.
No most, gyerekek, és mind az összes nagyérdemű, ez a Feri bátyám nem az a Feri bátyám volt, akinek a Viki király a faluvégi kurta kocsmában egy gőzös reggelen azt ígérte nagy pöckösen, hogy novemberben utal neki nyolcvanat. Ez a Feri bátyám hajdan csótány volt önbevallása szerint, a nemzeté, még akkor, amikor Viki király nem ült Neria trónján, hanem csak ilyen kis porbafingó, hőbörgő jogászfi volt. Feri bátyám meg ifjabb, noha nem fiatal, és azt mondta, hogy tud zenélni, holott már akkor sem tudott, csak fölkötött a nyakába egy pöttyös kendőt, és a színpadról vezényelte az ifjakank, hogy hórukk. Ez volt a tudománya neki, se több, se kevesebb. Azaz, semmi.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2023. április 15. szombat, 07:35
-
Találatok: 1947
Orbán doktorminiszer urunk legújabb evangéliumában az hangzott el a Kossuthon, hogy „Ukrajna pénzügyileg nem létezik…”. Indoklásul erre a delíriumra azt hozta fel, hogy amint megszűnik az európai és amerikai finanszírozás, a háború azonmód ér véget, és teljesül a permanensen vonyított béke. Ez a vágya és elmélete Orbán doktorminiszter urunknak, ami annyira kilóg azon vélemények közül, amelyeket nem a barbárság diktál, hogy Putyin haverja, a Medvegyev nevű két kézzel tapsolt, és éltette doktorminiszter urunkat. Ő sem mondhatta volna szebben, Moszkvában tehát orgazmus volt, mifelénk nem annyira.
Azt eddig nem tudtuk, hogy a Kremlben is úgy hallgatják péntek délelőttönként a Kossuthot, akárha Mária néni a sparhelt mellett, viszont újólag bebizonyosodott, hogy azok a hagymázas dumák, amelyeket azért ereget magából doktorminiszter urunk, hogy az elhülyített rajongók tudatát a megszokott szinten tartsa, csak-csak eljutnak a határon kívülre is. Nem véletlen hát, hogy az itthon úgy hárommillió ember által istenített szarházit odakint százmilliók rühellik, csak sajnos vele együtt minket is. Ez a legkisebb gond azonban, az már termetesebb, hogy szép lassan magunkat is meggyűlöljük, mert tehetetlenül nézzük ezt az egészet.

Bővebben ...