Hírek

Azért. Nem igazán lehetne csodálkozni rajta, mint ahogyan az is benne lehetne a felfokozott idegállapotú pakliban, hogy Zelenszkij tényleg mondta volna, amit állítólag nem mondott, hogy robbantsák föl azt a Drúzsbát, és így álljon fejre Orbán gazdasága. Egyébként miért kellene felrobbantani, ha van rajta csap is, de nem is ez az érdekes, hanem a helyzet erőteljes durvulása, amit Orbán idézett elő, és ő is fokozza. Illetve a bájos, Putyin seggéből kilógó csapata Szijjártóval az élen, Dúró Dórával és Bencsikkel a háttérben, akik mind az orosz fegyverek győzelméért imádkoznak, nem tudni, kitől inspirálódva a tébolyban.

Novák kijelölt ’álamelnök tartva magát óhajaihoz és ábrándos életnívójához, hogy miszerint „Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből”, ezt a hálát kiteljesítve mintegy, és alaposan adva a boldogságnak, nagy tisztogatást tartott a Sándor-palotában. Kiszórta elődje cuccait, bútorokat, hatvan egynéhány millióért hozatva újakat és szebbeket, mert a régiek tán halszagúak voltak, így kiáltottak cseréért, ami ím, bekövetkezett. Mert hogyan is venné ki magát, ha nagyasszonyunk használtas bútorzat közé hívná meg a háromszáz vendégét, aki őt ünnepli. Katikánkat.

Az ítélet általában nem cizellál. Ezt mutatta a rendszerváltás tájékán – mikor is a Lajtán túlra, mint valami kiéhezett hordák szabadultak rá honfitársaink minden bűnükkel – megjelentek a decens feliratok az osztrák boltokban, miszerint „magyar, ne lopj”. Hogy mit gondoltak mindeközben és kiről, azt soha nem tudjuk meg, de minden valószínűség szerint rólad és rólam is ugyanezt, akinek a lépéseit árgus szemekkel kell figyelni, mert nem való a klubba. Mint ahogyan most sem, mert azóta sem tanult meg viselkedni. Harminc hosszú éve nem megy ez nekünk, most már azonban a legfelsőbb körökben is alkalmatlanok vagyunk.

Szánalmas színjáték, de néha lehullanak a díszletek. Egy éve jelölte ki Orbán Viktor Novák Katalint, hogy szolgálja őt, ezt pedig először háromszáz fős vendégsereggel ünnepelte, pár nappal ezelőtt. S mint a tudósításokból kiderült, abból az alkalomból az volt a hazugság, hogy „a magyar emberek jelentik Magyarország gazdagságát”, ami így önmagában semmit nem jelent, de el lehetett kábítani vele a határon innen és túlról érkező meghívottakat, mint a szánni való színdarab első felvonását, amit természetszerűleg követett a második. Ez volt a nyílt nap, amelyen kis zavar csúszott a propagandagépezetbe, mert megjelentek ott olyan emberek, akiknek valódi bajuk van.

Orbán a maga meghirdette „illiberális demokrácia” követésével elidegenítette magától Európát, s politikájával országát a szabad államok közül a „részben szabadok” közé juttatta. Az EU jogi eljárásokkal való fenyegetései és a visszatartott támogatások ellenére olyan törvényeket vert keresztül, amelyek meggyengítették az Alkotmánybíróságot, erodálták a sajtószabadságot, elnyomta az ellenzéket és leépítette a fékeket és ellensúlyokat. Mi több, nem egyszer semmibe vette a transzatlanti rendszert azzal, hogy partnerségeket épített azzal szemben álló rezsimekkel.

 

Orbán 2010 óta különösen szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával. Vezetése alatt Magyarország Oroszország EU-ba nyíló ablaka lett, Moszkva elleni uniós szankciókat blokkolt, hallgatott, amikor Moszkva szuverén területeket annektált és tudatosan orosz dezinformációt és propagandát terjesztett – és terjeszt ma is (aszerk.) – odahaza és külföldön.

Szóba került még a hasonlítgatásban Nagy Károly és Ottó is, amiből kitetszik, egészen más korokból való, teljesen eltérő történelmi helyzetekkel dobálózik a mi nagy vezérünk, amelyeknek voltaképp jellegükben egymáshoz az ég egy világon semmi közük nincsen, a mai Unióhoz pedig végképp. Gyurcsány emiatt le is betegezte a bölcs vezért, ám itt hívnánk fel arra is a figyelmet, az is teljesen mindegy, hogy ő miket beszél róla. Hogy Orbán így nyilvánul, vagy nyilvánulhat meg, az rajta már túlmutat, az a NER-ből fakadó betegség, amely annak minden potentátján elhatalmasodott, ilyen például a friss vezérkari főnök is.

Közbeszerzést írtak ki tehát. Milliárdnyi pénz van rá, úgyhogy a rend éber őrei szerettek volna beszerezni könnygázt, bilincset, sokkolót és jófajta gumibotot. Viszont nem sikerült a dolog, eredménytelen lett a tender úgymond, mert állítólag könnygázt és bilincset senki nem akart szállítani a fakabátoknak, az elektronyos sokkolóra csak érvénytelen ajánlat érkezett, a felkínált gumibotokat pedig túl olcsónak találta a tender kiírója. Ilyen is csak a NER-ben fordulhat elő, hogy valami csupáncsak azért nem kell, mert kevés pénzért kínálják. Ebből a szemszögből józan ésszel nem ismerhető a beszerző logikája, de valami lopással lehet összefüggésben a dolog. Viszont most nem ebből a szemszögből vizsgáljuk a jelenségeket.

Megdőlt tehát az a feltevés, aminek mi is bedőltünk, miszerint bírósági határozat van arról, hogy jogtalan a kerítés felállítása. Mert ugyan ez a határozat megszületett, de, mint kitetszik, nagyjaink ezt kicselezték, túljártak mintegy a törvény eszén, és magasabb szempontokra hivatkozva barikádozzák el magukat a pórnéptől. Mintha lenne tőle félnivalójuk, bár eddig nem volt. Ellenben szégyellik a beszariságukat, mert más nem indokolja, hogy egész eddig hazudtak a kordon felállításának igazi okáról. Kitartóan mondogatták a nemlétező építkezést, hogy azért kell a rács, mert a gyanútlan járókelők fejére esik netán egy tégla.

Jöhetnek a kínaiak. Már az első gyárhoz is hoznak pár ezret, ehhez a másodikhoz megint, és ehhez is ad kormányunk sok milliárdot. Valamit érezhetnek a pártközpontban, hogy ez így nem egészen kóser, mert ezzel párhuzamosan megszólalt Szentkirályi Alexandra egy egészen értelmezhetetlen üzenettel: „Minden munkahely elsőrendűen a magyarokat illeti meg, majd a határon túliakat, és utána jönnek csak a többiek”. Ezért őt ott, a Facebook-oldalán néhányan elküldték az anyukájába, mi ilyet azonban nem teszünk.