A kivégzőosztag felállt
- Részletek
- Készült: 2022. június 29. szerda, 13:15
- Találatok: 2149
Amikor Hoppál Péter dönt kultúráról, ott nagyon beszélni nincs mit. Amikor ő szabja meg, ki kap támogatást, tehát ki maradhat életben, illetve kinek kell megdöglenie, az már a végnek nevezhető. Pedig így van. Ugyanekkor, ha Kovács Zoltánnak az a baja, hogy megjelenés előtt elküldenek neki egy cikket, és már emiatt is fröcsög és ordít, hogy „nem szeretnénk részt venni a balliberális propaganda önigazolási folyamatában”, akkor látjuk, hogy a valóság olyan iszonyatos sebességgel távolodik szürreális világunktól, hogy utol már soha nem is fogjuk érni, de fölösleges is. Már úton van az az aszteroida, száguld felénk a végtelen űrben, amelyik úgy irtja ki arra érdemes emberi fajunkat, mint annak idején a dinókat.
Kovács Zoltánt már ismerjük. A jéghideg szemüvegét, vállán a puskáját, oldalán a vizslát, ahogyan ölni indul, és ismerjük a benne élő tehetetlen dühöt minden ellen, ami kicsit is más, mint a NER. Kovács Zoltánnak a gémeskúton túl nincsen horizontja, benne már csak ordítások maradtak, mert minek nevezzük, amikor a New Yorker magazin előzékenyen elküld neki egy írást a megjelenés előtt, amelyben azt kéri, ellenőrizze le a tényeket, amelyeket az ő dzsemborijukról közöl, lévén, oda be nem engedték őket, s emiatt a mi Kovácsunk elküldi őket az édes anyukájukba, újabb bizonyítványt állítva ki magáról, a pártjáról, de sajnálatosan egyben rólunk is, ahogyan az általánosban megjelenik az egyes. 
Németh Szilárd elmondta nekünk a rezsit. Megint, újra és minduntalan. Mindent, amit a szemináriumon belétöltöttek: megvédjük, magyar emberek, nem hagyjuk és ehhez hasonlók Brüsszellel, Sorossal valamint baloldallal nyakon öntve, mint nyári saláta dresszinggel, hozzá stílszerűbben a töltött káposzta tejföllel, illetve más ilyen nyalánkságok. Nem lepődtünk meg, és nem is vártunk mást, miért is vártunk volna. Németh Szilárd Orbánnak az a hű katonája, aki kételkedés és gondolkodás nélkül szolgálja őt. Nem egy ügyet, nem is egy eszményt, hanem a gazdát. Ez okozza aztán, hogy mindegy, milyen posztra kerül, az elszánás benne ugyanaz, a butaság pedig nyílegyenesen földbeállító. De ő csak ilyen.
A jövő évtől szintet lép az Orbán-kormány a gazdasági hátországának finanszírozásban. Az elmúlt években kialakult modell szerint a NER-milliárdosok jellemzően építőipari cégei nyertek el erősen túlárazásgyanús beruházásokat, és így tehettek szert a cégek és tulajdonosaik rekordnyereségre. 2023-tól azonban egy komoly változás áll be, miután közvetlenül vesznek át állami feladatot a NER-cégek, és ehhez a projektekhez 400 milliárd forintnyi költségvetési támogatást kapnak. Csak összehasonlításul: a kormány által kivetett ágazati különadókból 800 milliárd forint bevételt remélnek.
Ha a fideszfiúkat valami zavarja, ha nem felhőtlen a nyugalmuk, akkor a jogállamban jogukban áll (ugye Varga nacsasszony) törvényt hozni, hogy a világ úgy folyjon tovább, ahogyan ők akarják és szeretnék. Törvényt lehet hozni előre és visszahatóan, azonnalra és krumplikörettel, bárhogyan, ahogyan azt a kedves vendég parancsolni méltóztatik a komfortérzete érdekében. Az ellenzék úgy egy halomban, kinézettől, pártállástól, nemtől, kortól függetlenül már egyáltalán nem tényező, mint a napokban az is kiderült, Kövér pedellus-osztályfőnök elvtársbácsi már oda ülteti őket, ahová csak akarja, akkor és olyat szólhatnak, amit a kazalbajuszos óhajt.
Van az emberben azért egy kis morális fék, gát vagy mifene, hogy egy békésen pecázgató nyugdíjasba belerúgjon vagy sem. De annyira elege van a polkorrekt bájolgásból, hogy úgy dönt ő a lelkében zúgó tusakodásról, hogy igen, megteszi. Azért mégpedig, mert a békésen pecázgató nyugdíjas fiatalabb, mint az ember, s míg a pecázó egyed azután élvezi a békés nyugdíjas éveket, hogy tevőlegesen vett részt az ember életének megnyomorításában, emellett még békésen pecázgat is. Míg a nála idősebb ember meg dolgozni kénytelen, hogy föl ne forduljon. Nincsen igazság a földön, soha nem is volt.
Jó a mozi, folytatásos. Mint a sorozatoknál, úgy kezdjük mi is, hogy felidézzük villanásokként, hogy „ez történt az előző részekben”. A NER extraprofitadót vet ki a légitársaságokra, a Ryanair kijelenti, ezt tovább hárítja az utasokra, mert veszteséges. A NER fogyasztóvédelmi vizsgálatot kezdeményez a cég ellen, és vizsgálni próbálja az „árképzési technikáját”. A Ryanair azt mondja, ehhez semmi köze, egyébként kijelenti, küld egy tankönyvet Nagy Márton miniszternek „Közgazdaságtudomány hülyéknek” címmel azt elmagyarázandó, miért nincs extraprofitja egy veszteséges cégnek, és miért hülyeség rá ezt az adót kivetni.
Annyi bajunk van itt, és akkorák ezekben a napokban, hogy az ember óhatatlanul elmegy a könnyebb ellenállás irányába, s ha már nincs kedve nyafogni, röhögni szeretne kicsit. Erre pedig Neria bőséges forrást biztosít, most, hogy így a négy éves – vagy már ki tudja meddig elnyúló – új ciklus elején alakulnak a szabályok, amelyek alapján élnünk szükséges, illetve ahogyan élnünk engedik, ha egyáltalán. Nem tudható, megfigyeltük-e, hogy a fideszisták mindig így az első hetekben hozzák meg a legvérlázítóbb törvényeket, illetve mostanában már csak rendeleteket is, mivel talán úgy vélik, a maflástól, amit kapott az ellenzék és azok, akik ezekre szavaztak, még kollektíven zúg a fülük, és azt sem tudják, hol is vannak.
Varga Judit kis, leidiótázott (Nagy Márton) kollégájának segítségére sietett a Ryanair elleni öldöklő küzdelemben. Saját hatáskörben, mint miniszteriális feladat, soron kívüli fogyasztóvédelmi vizsgálatot rendelt el a renitens légitársaság ellen, hogy megemlegessék a magyarok istenét, alkalmasint elszedjék a pénzét, netán elüldözzék kies hazánk területéről, mert nem hajlandó részt venni Orbán színjátékában. Hogy rögzítsük – bár tudjuk, de azért mégis -, a Rayanairnek két bűne van. Az egyik – és ez a kisebbik -, hogy nyilvánosan csinált bohócot Nagy Márton miniszterből. A másik – és ez tűnik fajsúlyosabbnak -, kijelentette, a rá kivetett extraprofitadót tovább hárítja a fogyasztóra, mert nemhogy extra, de semmilyen nyeresége nincsen. A Ryanair ezzel az adóáthárítással elkezdte ásni a saját sírját.
Azt hittük már, az a félelem élt mibennünk, libsikben, hogy azt a mérhetetlen űrt, amit Kásler miniszter hagyott maga után intellektusban, mókába hajó kijelentésekkel a tiszta hittől csurig átitatva, már soha senki nem fogja betölteni nekünk, és csak bolyongunk a világban árván és elhagyottan. Nagy Márton miniszter azonban, ha nem is irántunk való szívbéli jóságból, hanem inkább a belőle fakadó elemi erejű, ősi, mintegy a mélyből feltörő egyszerűségből eredően olyan pörformanszt ad elő itt már napok óta, hogy rosszkedvünk tele huss, tündöklő nyárrá változott, pedig nem is süt reánk York napsugára.