Építési terület és tüntike
- Részletek
- Készült: 2023. május 09. kedd, 10:11
- Találatok: 1899
Megkérdezték tegnap a parlamentben Orbán Viktort, szerinte rendben van-e, hogy a rendőrei gyerekeket vernek és fújnak képen paprikasprével. Nem tudjuk, mire gondolt a kérdező, mire számított jámbor érdeklődésével, hogy a nagy vezér netán azt feleli, nem nincsen rendben, és bűnbánatot gyakorolva esetleg elmond egy rózsafűzért, ha már. Mintha nem ismerné Orbánt, és nem hallotta volna annak idején a boldogkarácsonyt cinikus válaszát, mert és ugyanis doktorminiszter urunk már csak szereti szemközt köpni az ellenzéki képviselőket, így egyként a választókat, tehát a népét is. Ugyanakkor – csak ezt nem tudja -, saját magát is.
Így történt most is, midőn a kérdésre a kedves vezető stílszerűen azt felelte: „Építési telekre törvényellenesen behatolni, rendőröket megdobálni nem lehet”. Itt tesszük hozzá történetünkhöz azt az elöljáró beszédet, hogy Orbán Viktor állítólag jogász volna, továbbá egyszersmind emlékeztetünk 2006-ra is, mint a rendőrök megdobálásának minősített esetére, ami azonban a fideszes legendáriumban ma már hősi forradalom volt Szabadságharc mintegy, és a szemkilövetős Gyurcsány legendájának kezdete a lángokban álló, felszedett kockakövű Budapesten, mint amit Orbán szerint akkor lehetett. 
Pár héttel ezelőtt jelentette be a kedves vezető, hogy beadta a vakcinát az infláció ellen, amit régebben megígért, és – tette hozzá diadalittasan – az injekció íme, hatásos. Nem lett az, mert nincsen vakcina, vagy, ha van, az ilyen összedobott kínai lötty, mint amiket jó pénzért a járvány idején szokott fogadni a reptéren harsonaszóra, hogy azzal kezeljék a nyugdíjasokat, akik ennek megfelelően hullottak is, mint a legyek. Ha már itt tartunk, arra is emlékezhetünk, hogy a Fidesz-mantra szerint az egész világ csodájára járt a magyar járványkezelésnek, amelynek eredményeképpen lakosságarányosan nálunk haltak meg a legtöbben szinte.
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy nagyerekek, képzeljétek, milyen jó is lesz nekünk de nagyon, mer kérdeszhetünk az Ormány miniszteres bácsitól. De senkise tutta, ki is az az Ormány miniszteres bácsi, ezér elmagyarázta, hogy ő szok a tévébe meg a rédióba beszélni mindig, meg ő gondolkodik felőlünk mindig, hogy nekünk jó legyen nagyon, meg neki a baráttya a képviselő bácsi, aki szok jönni hozzánk, és labdát hoz. Meg a papbácsi is a baráttya neki, aki szintén jár hozzánk sokat, de ő nem hoz labdát. Ő semmit se szok hozni, de azért gyakorta itt van velünk. Aszonta az Ibojnéni tehát, hogy kihirdették az újságba, hogy lesz majd a gyereknapon Ormányinfó plussz, és ott lehet kérdezni az Ormány miniszteres bácsitól.
A rendeleti kormányzás alapvetően ellentétes az unió demokratikus alapértékeivel, sőt, azok nyilvánvaló és mindennapos aláásását jelenti. Vagyis messze nemcsak pénzről van szó, hanem értékrendről. Brüsszelnek meg kell(ene) követelnie a rendeleti kormányzás azonnali visszavonását, mielőtt bármiféle nyilvános vagy háttérben zajló tárgyalásokat folytatna a jelenlegi magyar kormánnyal – szögezi le Inotai András közgazdászprofesszor legfrissebb írásában, amelynek publikálására felhatalmazást adott a Hírklikknek.
Az a kérdés, a készenléti rendőrség mit tesz majd vasárnap, amikor épp anyák napján csupa fehérbe öltözött nők (anyák, nagyanyák, lányok) vonulnak a várba tiltakozva az ellen, hogy a gyerekeiket verik és könnygázazzák. Hogy a nőknek is kijár-e a hasonló bánásmód, vagy azért ők fölemelhetik a szavukat a rezsim ellen, amely mindent ledarál és tönkre tesz, ami a családdal kapcsolatos, hiába pucolta annak idején Novák kijelölt álelnök seggtörlővel az ablakot, mint a nagy, magyar anya. Talán épp a családok évében.
Varga Judit üzent Brüsszelnek, miszerint várja a pénzt. Ilyen egyszerűen, kertelés nélkül, hogy teljesítette, amit ígért, ide a pénzt, ám a szövegben nem szerepelt a „mert akkor” kitekerem a nyakad, lelőlek vagy szétverem a fejedet, mert Varga Judit nincsen abban a helyzetben, hogy pattogjon. Ezt csak a birkáknak mutatja, közben azonban szűköl, és legfőképpen hülyeségeket beszél. A parlament elfogadta ugyan azt az „igazságügyi törvénycsomagot”, amit az EU (Brüsszel) követelt tőle, de az a sajátos helyzet állott elő, hogy ez édeskevés. Ez a teljesíteni kért huszonhét követelményből csupán négy.
A soknevű (Szalay-Bobrovniczky) honvédő miniszter tegnap megmagyarázta, miért rúgatta ki Novák álelnökkel a vezérkari főnököt, és bemutatta a friss húst is, aki jobb a réginél. Elöljáróban előhozzuk, már az is nehezen érthető, miért ez a soknevű lett a honvédő miniszter kies hazánkban, igaz, ahol korábban egy Hende is betölthette ezt a posztot a gukkerjával, ott már minden mindegy. A soknevűnek valami nagyot kellett mondani. Nemcsak azért, hogy a kirúgást megmagyarázza, hanem azért is, hogy az egyre militánsabbá váló Fidesznek (Orbánnak) is értelmet adjon, tehát előhúzott egy aduászt.
Szabadulóbulit tartott Budaházy Gy., a nemzet dédelgetett terroristája május elsején, a valaha volt munka ünnepét használva fel erre. A nemzeti oldal közös győzelmének nevezte, hogy Novák álelnök megkegyelmezett neki, valószínűleg felsőbb utasításra. Hogy Budaházy mit gondol, az az ő nyomora, a nemzeti oldalé viszont az, hogy a tudósítások szerint csókolgatták és ölelgették a rajongói, így egyben minősítve is a nemzeti oldalt. Az eddig a narratívában a Fideszé volt, vagy maga a Fidesz volt az, ilyképp kiderült, amit amúgy is tudtunk, hogy egy brancs ez, bármennyire is próbálják tagadni.
Kovács Ferenc üveges szemekkel ült a kocsmában, nézte a légyszaros ablakot, és melenkolikusan gondolt vissza arra az időre, amikor még Feri bátyám volt. Nem volt olyan rég, bő másfél esztendeje, amikor ugyanitt ücsörgött egy októberi napon Vele, s amikor Ő mondta egyenesen neki azokat a szavakat, amitől akkor sztárrá lett, s ami után azonban lassan a falu práiája is. Úgy emlékezett a bársonyos kappanhangra, mintha ma hallotta volna, a fülében csengett még, s éppen azért, mert milliószor nézte, hallgatta újra az egészet.