És velem mi lesz?
- Részletek
- Készült: 2021. szeptember 26. vasárnap, 13:31
- Találatok: 2018
Drága, egyetlen doktorminiszter bácsi, magát kérdezem, mint országunk jóltevőjét, hogy és velem mi lesz? Tudja, mint a teleképben a vörös bikás reklámban, amelyben a Télapó az italtól beállva elszáll, huss, a habos levegőégben a zsákjával, és a bamba rénszarvas kiállt utána, hogy velük meg mi lesz. Hasonképp én is. Bár, ha Télapóra gondoltam és nem Mikulásra, máris látjuk a bajok gyökerét, de nem hiszem, hogy e világnézeti különbözőség miatt nem teccett rám gondolni a nagy osztásban. Hanem tán épp amiatt, mert soha és egyáltalán nem teccik merengeni senki sorsa fölött, csakis és kizárólag a saját kis nyüves hatalma jár a fejiben magának drága, egyetlen doktorminiszter bácsi, mi egyetlen örömünk.
Legalább egy acskó krumpli erejéig gondolt volna felém és sorsosaim felé, de a nagy francokat. Elmondom magának a sztorit azzal az ontológiai felütéssel, hogy ugyan játszásiból most rívok magának az acskó krumpliért, hogy dramaturgiai helyzetet hozzak elő, melyben aztán leleplezem magát, mint valami rossz szobrot. És e folyamat kezdő eleme maga a jól irányzott kérdés, akárha bamba rénszarvas, hogy és velem mi lesz? Én magam ugyanis jódógos, jómunkásember vagyok, de még nem eszem a nyugdíjasok kenyerét, bár hatvan fölött jár éveim súlya, és mégis. Nyugdíjasként tehát nem teccik rám gondolni a nagy osztásban, bár bízvást nevezhetnénk a Nagy Osztásnak is, amivel szavazatot igyekezik vásárlani a bávatag alattvalóktól. 
A kedves vezető nőképe egészen elképesztő, akárhogyan is csűri, csak az a vége, hogy vagy anyai vagy feleségi minőségben neki vacsorát főznek a konyhában. Nincs menekvés és menedék, aki nő, az a konyhán végzi, mint Vargáné, aki egyfolytában káposztát főz, és mindig a kontya alá üt az a rohadt gőz. Mindezekkel a a tegnapi Kossuth-béli matinén örvendeztetett meg minket a kedves vezető, midőn szimbolikusan a nők kezére bukott azt összenyálazni, pedig ők azt nem is akarták igazán.
Tudjuk-e, hogy holnap nyílik Semjén panoptikuma kitömött hullákkal és levágott fejekkel a falakon, ami borzalmas giccset vadászati világkiállításnak neveznek úgy, hogy ugyan vadászati, de nem világ? De szereti a NER mindenben a leg, leg, legnek feltüntetni magát, ebben mért ne tenné, ráadásnak azzal a hencegő hazugsággal, hogy egymillió népek tódulnak majd oda. Mert az a torz képzet, minden magyari embernek az a bakancslistás álma, hogy házi rénszarvasokra és tenyésztett fácánokra lődözzön. Ugyanis közbevetésként azért ne feledjük Lázárt. Mert mindenki csak Semjénre gondol, a helikopterére és a többire, ám és de azonban pár éve Lázár is megmutatta a magyarok dzsentri istenét.
Elborzadva, mintegy mazochista örömökkel nézzük napra nap Varga J. röneszánsz ember (úgy is, mint miniszter és jogtudós, labdazsonglőr és prímás) azon büszkélkedő önteltségét, amikor reakcióra nem számíthatván osztja ki az egész, nagy kerek világot, és meg van elégedve magával, hogy fasisztoid lapok kritika nélkül idézik. Gyermekeinket védi ezekben a kirohanásokban az Unió ellen, a jogállamiság mibenlétéről elmélkedik, mert holott ő saját kútfőből azt meghatározni nem tudja, ám mégis határozottan állítja, hogy kies hazánk abban lubickol.
Ez a Gyurcsányi nem bír magával. Hajdan békés járókelők szemeit lövette ki, most pedig Kálomista kurzusrendezőét. Illetve nem is épp a rendező gülüszemeit, hanem a filmjéét. Hogy ez így elég hülyén hangzik, bocsássák meg nekem, de nem én találtam ki, hanem Kálomista kurzusrendező. Már ennyi elég lenne, mert aki ilyen szinesztéziákat talál ki, az bajban van a nyelvvel és a képi megfogalmazással, következésképp filmet sem volna óhatatlanul muszáj készítenie. De vannak – sokan és főleg a NER-ben –, akik nem ismerik a korlátaikat. Miniszterek, zenészek, osztályvezetők és rendezők, s ha a végén találkoznak az élettel, akkor csalódnak.
Mókás hely ez a magyar országgyűlés. Nem arra szolgál, amire kitalálták, de olykor azért mégis hiányozna a kabaré, ha másra már úgysem jó. Az alaptörvény nem alkotmány, Magyarország nem köztársaság, semmi sem az, aminek látszik, Orbán legfőképp. Hatvanpusztáról kérdezték őt tegnap a bohózatban, és megint előadta, mi mindennel nem foglalkozik. Sőt, a templom egere sztorit is újra, mit ne mondjunk, van bőr a képén, és még csak meg sem perzselődik. Tehát megkérdezték tőle, hogy is van az a kúria a mindenféle luxussal és bunkerrel, az önellátással, mint valami a világ végét is túlélő erődítmény, ami ráadásul rohadt sokba is kerül. Annyiba, hogy alig is hiszi az ember.
Valószínűleg ez megy majd tavaszig, úgyhogy én kérek elnézést.
A „köztelevízió” tegnapi déli híradójának felét az őszödi beszéd töltötte ki. Elsőre meg kell vallanunk, olybá tűnik, villámgyorsak ott, a redakcióban, mivel a bávatagok riogatását Orbán reggeli beszéde generálta, amelyben „dermesztőnek” és „ijesztőnek” tartotta azt, hogy Gyurcsány még mindig a közéletben van. Hogy kinek az, az megérne egy misét, de innen nézvést bizton tudjuk, a mostani mindent betöltő gyurcsányozás, a film, az aláírandó ívek és az általánossá tett félelem és reszketés a kampány része, amiről a kedves vezető egy napja mondta, hogy januárig azzal nem foglakozik.