Vitézek, ispánok, vármegyék
- Részletek
- Készült: 2023. január 20. péntek, 10:02
- Találatok: 1873
Tegnap történt akármi is a világban amúgy, a magyar híreket egy vármegyetábla ellopása vezette. Mindenféle kommentár nélkül adta hírül majd’ minden portál, hozzá téve azt, ezért a gazemberségért három év börtön is kapható a közlekedés biztonságának veszélyeztetése miatt, ami vád nézőpontunk szerint nem áll meg. A közlekedés biztonságát épp a tábla megléte jelenti, ahogyan a hírekben tájékozatlan autós futrohan a géperejű járművével a magyari úton, majd rácsodálkozik a feliratból előindázó középkorra, és úgy elbambul, hogy puff, máris föltekeredik egy fára. Ha nincs tábla, bambulás sincs, és a sofőr vígan élhet tovább.
A dolgok ilyen egyszerűek. Viszont, hogy szinte vezető hír lett az eltulajdonlásból kiemelve azt, a régi, még csak megye feliratúakat eddig nem lopták, a sorok között valami forradalmi hevület sugárzott át, miszerint üzenet ez a hatalomnak, hogy nem tetszik a rendszer. És még ez is lehet. De egyáltalán nem bizonyos. Egyébként már maga az anakronizmus, hogy a feudális világot alumínium táblákon hirdetik, ami anyag a huszadik századé kizárólag, így ebből is kitetszik, hogy azok a társadalmi folyamatok, amelyeket a Fidesz az előre menés szellemében visszafelé elindított, nem kompatibilisek korunkkal, s dolgozó népünk érzi ezt. 
Varga Juditunk megint veszi a kis utazótáskáját, és elindul Brüsszelbe, hogy ott boszorkányként üldözzék őt. Nem nyegléskedünk és viccelődünk miniszteres miasszonyunk kárára és a saját gyönyörűségünkre, kizárólag az ő saját bejáratú agymacskáját használjuk közlésünkhöz. Tudjuk ugyanis mindannyian, hogy Brüsszelben ez folyik, üldözik a fémorrú hölgyeket, amivel sem azt állítjuk, hogy Orbán prímásának vasból volna a kis nózija, csak belehelyezkedtünk miniszteres miasszonyunk egészen furcsa világába. Egyszóval elindul tárgyalni a drága az Erasmus pénzekről, mert nem érti, miért nem kapja meg nem az ország, nem a diákok, hanem a Fidesz, s vele együtt saját maga is.
A Kulturális és Innovációs Minisztériumnak van egy hatalmas álma. Azt szeretnék, arról ábrándoznak és tettek közzé felhívást, hogy a magyar kultúra napján (január 22.) délután ötkor (budapesti idő szerint) minden magyar egyszerre szavalná a Himnuszt Fokföldtől Ázsiáig, de még a Szíriuszon is, ahonnan tudós elmék szerint származunk. Nehéz lesz összehangolni az órákat, de nem lehetetlen. Így elsőként nem is erről ejtenénk szót, hanem az emlékezet rövidségéről, a likacsos agyakról, ami gond, de nem tudjuk, magyari fajunk génjeiben van-e, de a kedves vezetőben mindenképp.
Lezárult hát a nagy, nemzeti konzultáció. Mérföldkő ez a Fidesz életében, hiszen, mint emlékezhetünk, azért lett életre hívva, hogy ennek eredményére hivatkozva miniszteres Orbán urunk majd becsámpázik Brüsszelbe a tyúkszaros gumicsizmájával, és ott ő erős indulatból kifolyólag népét védve mintegy a fölakasztott hóhérokra (lásd: Varga Judit delíriuma) borítja a nehéz tölgyfa asztalt. Mindeközben pedig ráförmed az egész Brüsszelre az ő kappanhangján félelmetesen azt kiáltva: vissza mind a szankciókat, amelyek tönkre tesznek minket, ahogyan a bombás plakátok is mutatták.
A Facebook kósza népe elsiratta a túrós tésztát. Ez véletlenül sem homár, mint amit miniszteres Orbán urunk eszegetett Rómában, ha már arra járt. Érdekes a dolog azért is, mert utóbb kiderült, a Facebook kajla közössége – úgy is mint adófizető – csöngette ki a homárt, a first ladynek meg a polipot, illetve mindenféle más tengeri szörnyeket. Most pedig a közösségi oldalon sírzokog, hogy ebben a büdös életben ő már túrós tésztát enni nem fog. Pedig fájna rá a foga nagyon. Képi fölsorolást kaptunk a túrós tészta kellékeiről a monitorunkon, hogy kell hozzá túró, tejföl, tészta meg szalonna, mert ilyen fölvágós a gusztusunk nekünk.
Demjén Rózsi interjút adott az erősen Orbán szagú Mandiner névre hallgató nyomdaipari terméknek, és már ez determinálta, hogy mi fog ebből születni. Erről mélázunk csöppet máma, s minden indokunk és okunk meg is van rá, hiszen Rózsi néni szerint – nem betűhíven idézve – a diákok elmennek a francba, inkább tanulnánk, mint a tanáraikért tüntetnek. Illetve, aki szerint a NER diktatúra, az pénzt kap (sic!) azért, hogy ilyeneket mondjon, meg, hogy neki, az ő generációjának eszébe sem jutott volna tüntetni. De a mostani okát sem érti, ugyanis az a meggyőződése, hogy a tanárok megkapják majd a fizetésemelést, akkor meg minek nyavalyognak, és más efféle cuki kurvaságok hangzottak el a mélyenszántó interjúban, aminek igazából meg sem kellett volna születni. De erről majd később.
Annyi marha sok pénzért vette meg a Vodafone-t a magyar állam és a 4IG, amennyi valószínűleg sehol nincs is. Erős a késztetés az emberben, hogy elmenjen a demagógia irányába, elmélkedjen válságról, nyomorról és a tanárok fizetésemeléséről, de ennek értelmét már nem látja. Meg különben is, annak idején a lélegeztetőgép volt a zsinórmérték a stadionhoz képest, de mire mentünk vele, annyit vettek belőle, hogy raktárban rohadnak szét. Effajta morgásunk tehát már nem lehet, és ki az, aki arra már emlékszik, hogy ezek a készségek nem azért lettek beszerezve, hogy Kovács János szalagmunkás likacsos tüdejébe pumpálják a’ zoxigént, hanem hogy kevesek gazdagodjanak belőle sokat.
Az Aranybulla című filmalkotás (sorozat) ölég szarul sikerült a közvélekedés szerint. Van ilyen, nyamvadt egymilliárdból vagy -tól ne sokat várjon az ember. Viszont nem is reménykedett semmiben, ha látott már NER-kurzusfilmet a dicső magyar múlt bűvöletében, az ilyenekből jó kisülni soha nem szokott. A pénz nem csinál filmet, s mint kiderült, Rákay Philip sem, csak szeretne, miközben meggyőződése, hogy nála van a jobboldali kultúrfölény. A bajok itt kezdődnek. Így nem is a nyüves sorozatról beszélgetünk máma, hanem inkább arról, miért csesződik el minden, amihez hozzáérnek, illetve, miért él bennük mégis az olthatatlan vágy, hogy őket elismerjék és szeressék. Ezzel azonban lehetetlent kérnek.
Nem kell nekünk se mozi, se kabaré, ha itt van Varga Judit és népizenekara egyenesen a Gyalog galoppból. A nacsasszony, ha nem hegedül vagy dekázik, ahelyett, hogy Völner kolléga – mármint neki – ügye miatt papírt és ceruzát venne elő a lemondását körmölve, nekilát mindenkit kioktatni a maga lekezelő és ostoba stílusában. Az Uniót most például, és jegyezzük meg hangsúlyosan a nyitánynál, a Völner-ügytől terhesen, mert akadt – hol nincs ilyen a legjobb családban is – két-három korrupt ember a köreikben, akiket annak rendje és módja szerint bilincsben vittek el. Ahogy épp Vargát is kellene, ha nem volna a képletben a Polt-állandó, mint a NER fundamentuma és oldalfala egyben.