Hírek

Jó lenne, ha a miniszterelnök úr olvasná azt, amit a jobb keze, vagyis Matolcsy György írt, a jegybank decemberi inflációs jelentésében. Ebben ugyanis már szó sincs sikerről, hanem csak gyorsuló inflációról, lassuló gazdaságról. Az előző, szeptemberi jelentéshez képest radikálisan romlottak a kilátások, az MNB jelentősen rontott mind az idei, mind a jövő évekre vonatkozó gazdasági előrejelzésein.

Mert ezzel a szakértéssel hozzájárul ő is – akárha Orbán – a köztársasági elnöki pozíció, poszt és méltóság kiüresítéséhez, életünk olyan játszótérré alacsonyításához, ahol az elsődleges szempont a történések értelmezésében, hogy a felcsúti megőrizheti-e a nyomorult hatalmát, és ezen kívül morális, jogi, intellektuális, és végül, de nem utolsó sorban érzelmi szempontok szerepet nem játszanak. Pedig a politimókus is tudhatná, hogy nagyrészt, sőt, döntő mértékben ez utóbbi a mérvadó, mert a rajongás is érzelem és az utálat is, sőt, az is tudvalévő, hogy Novák Katalin a többségből ez utóbbit váltja ki.

És Kovács kartárs könnyes szemmel búcsúzik az ő szeretteitől, az ünnepi asztaltól, legyintve mond le az éjféli miséről, majd befárad a hivatalba adatokat szolgáltatni. Megyporoszkál a kihalt utcán bánattal telve, hogy a világító ablakok mögött mindenki boldog, dicséri az urat és Orbán Viktort, csak ő az, akinek dolgoznia kell, mert a Hadházynak állandóan adatokra van szüksége. Ennek a karácsony sem szent, csak a lázítás mindig és permanensen. Ugyehogy nehezen képzelhető ilyesmi, ami csak a mesében van, valamint Péterfalvi adatvédelmi biztos kopaszon csillogó fejében.

Formában volt, úgymond hozta magát a kedves vezető a vizsgált időszakban, s ha bennem – vagy a nyájas olvasóban – fölvetülne a kétség, minek annyit foglalkozni vele, és főként egyfolytában, arra a mentség annyi, hogy hát ő üli meg az életünket. Az erkélyéről szórja a rendeleteit, amelyekkel képesen beszélve seggével telepszik mireánk és szorítja ki a szusszal teli életet. És bár azt hisszük, ismerjük sorsunk megrontóját – aki másokban rezgő élvezeteket vált ki valami misztikus ok miatt –, rá kell jönnünk, mégsem egészen. Mint valami rohadt hagyma, úgy válnak le róla a héjak, a Merkel kezére rábukó taplótól egészen addig, hogy kolbásztól teli pofával kommunikál.

Egyrészt az: miért, másrészt pedig ez ellenérdekelt oldal nyűgei, hogy ugyanis az Unió miért ódzkodik ezen országok kebelbe fogadásától. Mielőtt ezekre megadnánk a rövid és velős választ, Szijjártóról és a Fideszről annyit ismét jellemzésként, hogy miután nem foglalkoztak érdemben az Európa Tanácsban ezen országok felvételével, külügyminiszterünk nekilátott toporzékolni és hisztizni, ha nem lesz úgy, ahogyan ő, illetve a főnöke elképzelte, vétózni fog. Mindegy mit, mindegy mikor, jön a vétó. Ott tartunk lassan, hogy nagyítóval kell keresni olyan ügyet, amit a NER élve, vagy inkább visszaélve ezzel a jogosítványával, ne vétózott volna meg.

Egy pokol lehet Semjén élete, hogy két minőségében is üldöztetést szenved el, nem csoda, ha kifordul önmagából, és a leventemozgalmat kezdi el dicsőíteni, mint tette azt tegnap, mikor is felavatta az ország első „honvédelmi sportközpontját” Szabolcsban. De, mint megtudhattuk, hamarosan minden megyében, aztán minden járásban is lesz ilyen csudálatos objektum, teleszarják mintegy az egész országot „honvédelmi sportközpontokkal”, ahol a magyari kisdedek katonásdit játszhatnak és tanulnak. Mi mással, mint kezében puskával, célra tartva fotózták miniszterelnök-helyettesünket, jobb szeme gyakorlottan csukva a szarvas bemérése céljából.

Ugyanekkor ugyanis azt is megtudtuk, hogy Észak-Koreában tizenegy napra betiltották a nevetést az előző kedves vezető, Kim Dzsongil halálának tizedik fordulója miatt, a lakosok csak ünnepélyes komolysággal az arcukon járhatnak az utcákon, tilos alkoholt fogyasztani, szórakozni és nevetni. Az emberek még születésnapokat sem ünnepelhetnek, és saját halottjaikat sem gyászolhatják meg, ha pont ekkor halnak meg. Azt hisszük, Észak-Korea messze van, de jámbor tévedésben leledzünk, minálunk ugyanis suttogós advent van, amire lehet hivatkozni.

Miként megállapítottuk Rákay Kálmán csigataknyas esszenciáját, ezzel a lendülettel azt is felismerhetjük benne, hogy beszari alak, aki, miután elvetette a gyűlölködés magvait, úgy vonul vissza, mintha ott sem lett volna soha, de a szaga azért jelzi, hogy arra járt. Ezúttal Fekete-Győrnek ment neki, de csak úgy, mint utcai harcos főnöke a függöny mögött kevlár mellényben. Fekete-Győr ugyanis közzé tett egy fényképet, amelyen a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz Akciója előtt tiszteleg úgy, hogy ő is adományoz, s mindeközben újszülött fia egy kendővel rá, azaz az apjára van kötve, mint az látható ma rend szerint más fiatal anyákon és apákon is.

Ez a Fidesz gondolkodásában mindig is így volt, és most sincs másképp. Az említett láncokra most az élelmiszerpazarlás megelőzése nevében akar újabb csapást mérni a párt, most sem törődve azzal, hogyha megvalósul, amit törvény által elő akar írni, azzal a boltláncokon kívül elsősorban a vásárlók járnak rosszul. Ki más, mint Semjén Zsolt (most Nagy István agrárminiszterrel kórusban) nyújtotta be az élelmiszerpazarlást megelőző törvényjavaslatot, amely elfogadása estén februárban lépne életbe. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a parlamenti bátor különítmény megszavazza ezt is.