Kétszáz himnusz
- Részletek
- Készült: 2023. január 17. kedd, 10:31
- Találatok: 1833
A Kulturális és Innovációs Minisztériumnak van egy hatalmas álma. Azt szeretnék, arról ábrándoznak és tettek közzé felhívást, hogy a magyar kultúra napján (január 22.) délután ötkor (budapesti idő szerint) minden magyar egyszerre szavalná a Himnuszt Fokföldtől Ázsiáig, de még a Szíriuszon is, ahonnan tudós elmék szerint származunk. Nehéz lesz összehangolni az órákat, de nem lehetetlen. Így elsőként nem is erről ejtenénk szót, hanem az emlékezet rövidségéről, a likacsos agyakról, ami gond, de nem tudjuk, magyari fajunk génjeiben van-e, de a kedves vezetőben mindenképp.
Hiszen hogyan is feledhetnénk, amikor 2018-ban nagyságos urunknak a Himnuszt szavalva (mondva) az első versszak alatt nyolcszor kellett a papírjára néznie, mert fingja nem volt a szövegről. Elnézőek vagyunk vele, hiszen a Himnusz mégsem a hajrá Magyarország, hajrá magyarok faék egyszerűségű mondataiból áll, nyelvezete is nehézkes a mai fülnek, ne legyünk hát telhetetlenek. Egyetlenünk feje sem káptalan, hogy minden megférjen benne, egyszer viszont meg kellene vizsgálni, mit is tartalmaz igazából, milyen szutykokkal van tele. De most nem ez a föladat, hanem a mimagyarok nyomora. 
Lezárult hát a nagy, nemzeti konzultáció. Mérföldkő ez a Fidesz életében, hiszen, mint emlékezhetünk, azért lett életre hívva, hogy ennek eredményére hivatkozva miniszteres Orbán urunk majd becsámpázik Brüsszelbe a tyúkszaros gumicsizmájával, és ott ő erős indulatból kifolyólag népét védve mintegy a fölakasztott hóhérokra (lásd: Varga Judit delíriuma) borítja a nehéz tölgyfa asztalt. Mindeközben pedig ráförmed az egész Brüsszelre az ő kappanhangján félelmetesen azt kiáltva: vissza mind a szankciókat, amelyek tönkre tesznek minket, ahogyan a bombás plakátok is mutatták.
A Facebook kósza népe elsiratta a túrós tésztát. Ez véletlenül sem homár, mint amit miniszteres Orbán urunk eszegetett Rómában, ha már arra járt. Érdekes a dolog azért is, mert utóbb kiderült, a Facebook kajla közössége – úgy is mint adófizető – csöngette ki a homárt, a first ladynek meg a polipot, illetve mindenféle más tengeri szörnyeket. Most pedig a közösségi oldalon sírzokog, hogy ebben a büdös életben ő már túrós tésztát enni nem fog. Pedig fájna rá a foga nagyon. Képi fölsorolást kaptunk a túrós tészta kellékeiről a monitorunkon, hogy kell hozzá túró, tejföl, tészta meg szalonna, mert ilyen fölvágós a gusztusunk nekünk.
Demjén Rózsi interjút adott az erősen Orbán szagú Mandiner névre hallgató nyomdaipari terméknek, és már ez determinálta, hogy mi fog ebből születni. Erről mélázunk csöppet máma, s minden indokunk és okunk meg is van rá, hiszen Rózsi néni szerint – nem betűhíven idézve – a diákok elmennek a francba, inkább tanulnánk, mint a tanáraikért tüntetnek. Illetve, aki szerint a NER diktatúra, az pénzt kap (sic!) azért, hogy ilyeneket mondjon, meg, hogy neki, az ő generációjának eszébe sem jutott volna tüntetni. De a mostani okát sem érti, ugyanis az a meggyőződése, hogy a tanárok megkapják majd a fizetésemelést, akkor meg minek nyavalyognak, és más efféle cuki kurvaságok hangzottak el a mélyenszántó interjúban, aminek igazából meg sem kellett volna születni. De erről majd később.
Annyi marha sok pénzért vette meg a Vodafone-t a magyar állam és a 4IG, amennyi valószínűleg sehol nincs is. Erős a késztetés az emberben, hogy elmenjen a demagógia irányába, elmélkedjen válságról, nyomorról és a tanárok fizetésemeléséről, de ennek értelmét már nem látja. Meg különben is, annak idején a lélegeztetőgép volt a zsinórmérték a stadionhoz képest, de mire mentünk vele, annyit vettek belőle, hogy raktárban rohadnak szét. Effajta morgásunk tehát már nem lehet, és ki az, aki arra már emlékszik, hogy ezek a készségek nem azért lettek beszerezve, hogy Kovács János szalagmunkás likacsos tüdejébe pumpálják a’ zoxigént, hanem hogy kevesek gazdagodjanak belőle sokat.
Az Aranybulla című filmalkotás (sorozat) ölég szarul sikerült a közvélekedés szerint. Van ilyen, nyamvadt egymilliárdból vagy -tól ne sokat várjon az ember. Viszont nem is reménykedett semmiben, ha látott már NER-kurzusfilmet a dicső magyar múlt bűvöletében, az ilyenekből jó kisülni soha nem szokott. A pénz nem csinál filmet, s mint kiderült, Rákay Philip sem, csak szeretne, miközben meggyőződése, hogy nála van a jobboldali kultúrfölény. A bajok itt kezdődnek. Így nem is a nyüves sorozatról beszélgetünk máma, hanem inkább arról, miért csesződik el minden, amihez hozzáérnek, illetve, miért él bennük mégis az olthatatlan vágy, hogy őket elismerjék és szeressék. Ezzel azonban lehetetlent kérnek.
Nem kell nekünk se mozi, se kabaré, ha itt van Varga Judit és népizenekara egyenesen a Gyalog galoppból. A nacsasszony, ha nem hegedül vagy dekázik, ahelyett, hogy Völner kolléga – mármint neki – ügye miatt papírt és ceruzát venne elő a lemondását körmölve, nekilát mindenkit kioktatni a maga lekezelő és ostoba stílusában. Az Uniót most például, és jegyezzük meg hangsúlyosan a nyitánynál, a Völner-ügytől terhesen, mert akadt – hol nincs ilyen a legjobb családban is – két-három korrupt ember a köreikben, akiket annak rendje és módja szerint bilincsben vittek el. Ahogy épp Vargát is kellene, ha nem volna a képletben a Polt-állandó, mint a NER fundamentuma és oldalfala egyben.
Ha akkor nem halott volna róla, most megtudhatja, hogy a tavalyi kampányban az ellenzéki összefogásnak arra is volt gondja, hogy kormányellenes budipapírokat gyártasson. Ezeken Orbán-idézetek voltak/vannak, s arra szolgáltak volna, hogy miközben törli vele a seggét a honpolgár, megerősödjön benne az ellenállói tudat, így a nagydolog után átszellemült arccal és megtisztult lélekkel induljon a Fidesz ellen szavazni. Mint látjuk mostani nyomorunkból, a terv nem sikerült. Ebből is kitetszik, hogy budipapírral nem lehet választást nyerni, főleg úgy, hogy annak idején el sem juttatták a forradalmi készségeket a megfelelő helyre, rengeteg porosodott belőle egy raktárban, akárha lélegeztetőgép volna.
2015-ben történt, amikor Balog szentember még miniszter volt, hogy kör-emailben tudatta a beosztottjaival, nem ajánlatos a „szegénység” szó használata. Sok más lexikát is száműzni szerettek volna a szótárból, és a tiltottak helyett újakat javasoltak, ekkor lett például a stadionból „fedett sportlétesítmény”. Illetve – a felsorolás terhe nélkül –, szinte egy komplett szótárat adtak ki, mely szavak tiltottak, s mi mivel helyettesítendő. Ez egyrészt az Orwell 1984-ében megtalálható „újbeszél” fideszi változata, másrészt szándék és tudás nélkül a gondolkodás civilizáció előtti időkbe való visszalökése, a totemek és tabuk világába, de erről tessenek Freud papa esszéjét elolvasni, ha bővebben érdekli önöket.