Orbán, a sportorvos (is)
- Részletek
- Készült: 2021. december 05. vasárnap, 11:29
- Találatok: 2015
Ártunk és ormányunk gondoskodó figyelme a járvány kapcsán sportoló ifjúságunkra is kiterjed, hogy zavartalanul szaladgálhassanak az ifjak a vészek alatt, arra is ügyelnek. Mert és ugyanis tegnap volt az a nap, amikor a rendeleti kormányzás áldásaként közzé tették a legújabb hirdetményt a közlönyükben, miszerint „meghosszabbítják a sportorvosi engedélyeket a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzetre való tekintettel”. Egyenesen megható ez a figyelem, ez már majdnem az, amikor sportoló ifjúságunk izzadt hátát a zuhanyzóban be is szappanozza ártunk és ormányunk, vagy Orbán Viktor, sk. Meg együtt ül velük a kádban.
A bajok viszont nem kicsinyek. Mert ifjaink ugyan szaladgálhatnak a stadionokban korlátok nélkül, és kiírhatják a transzparensekre a szlogeneket, hogy aszongya „Magyarország előre megy, nem hátra”, vagy „A magyar reformok működnek”, illetve „Magyarország működik”, a bajok mégis nagyok. Olyan ez a meghosszabbított sportorvosi, mint hogy szintén járványügyileg már isten tudja mióta nem kell műszaki vizsgáztatni az autókat sem. Elképesztő állapotú járgányok futhatnak a magyari gödrös utakon, és ki tudja, milyen egészségű sportolók sportolnak majd ezentúl szerte kies hazánkban, míg csak ver a szívük. 
Tegnap megkaptam a harmadik oltást, oltakoztam tehát, ahogyan azt fideszes újbeszél nyelven mondják. Flottul és gyorsan ment minden, aki részt vett ebben a folyamatban, tudta és tette a dolgát, barátságosak voltak és szakszerűek az oltóponton, úgy működött minden, mintha nem is ennek az országnak a jól ismert egészségügyében lennénk. Pedig nem egy drága magánklinikán szúrták belém a vakcinát, hanem egy önkormányzati rendelőintézetben. Magánügy volna mindez, de nem az, mert, mint cseppben a tenger, benne van minden, ami az oltások körül kialakult.
Emlékszünk még talán, hogy néhány napja Varga nacsasszony az amazoni gúnyájában állító módban jelentette ki, hogy a gyerekeire irányuló szexuális propagandát és fütyilevágást az iskolák kerítésénél állítja meg? Köszönöm. Kis kiegészítést máris az első mondathoz, ahol, illetve amelyben, mint meg tetszettek figyelni, Varga gyermekeiről tettem említést kizárólag. Mégpedig azért, mert az enyémeket, illetve most már az unokáimat ilyen veszély, amiről a miniszter óbégat, nem fenyegeti egyáltalán. Sőt, tovább megyek, én olyan élő embert nem ismerek, aki ilyen démonokkal küzdene, sehol egy szivárványos kísértet gyermekeink kerítése körül.
Most, hogy Orbán Európa legaljával szeretett volna szövetkezni, hogy tényező lehessen az öreg földrészen, most értjük meg Varga J. Fidesz-kongresszusi lelkesedését, miszerint a saját képükre formálják az egész művelt világot, hogy lehúzzák a kultúrát magukhoz a sárba. Ez az idea, illetve mégsem egészen ez, mert jól kivehetően itt a kedves vezető mérhetetlen egójáról van szó leginkább, hogy olyan homokozót keres, ahol ő pakolászhatja a tyúkszaros vödröt. Ehhez és ezért akár az ördöggel is hajlandó cimborálni. A jelek szerint azonban még az ördög maga sem szívesen kvaterkázik vele.
A bátor százharminchármak tegnap természetesen megszavazták, hogy az országgyűlési választás napján egy csomagban népszavazást is tartsanak „gyermekvédelem tárgyában”. Ha ezek a bátrak annyira keresztények, mint amennyire hazudják, akkor tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt (is) a pokol tüzén fognak égni az idők végezetéig, bátorságuk tehát hatalmas. Vagy pediglen hitetlenek. Minket azonban kevéssé érdekel az ő sorsuk, más filozófia felől szemlélve ugyanis a karma majd elvégzi, amire hivatott, így sokkal inkább a magunk tragédiája felől szemléljük azt a cirkuszt, ami az ország házában szokás szerint lezajlott.
Hogy Orbán személyesen szabadította fel Magyarországot annak idején, viszont nem tud intézkedni afelől, miszerint fehér legyen a karácsony, ez engemet mérhetetlenül elkeserít. A történet így nem kerek, a szobor nem elég nagy, a delírium nem teljes. Ha gyerek volnék, akinek módja nyílt kérdezni a kedves vezetőtől a minap állítólag, azt az eldöntendő dilemmát tárnám a mindenható atyaúristen elé, hogy vajh, tudja-é, milyen elképesztően mélyre süllyedt, ha volt egyáltalán valaha is odafönt.
Amikor ez ember olvassa a NER sajtójának zászlóshajóit, amelyek nem olvasottságukkal, nem is cizelláltságukkal, mondanivalójukkal és szakmai nagyszerűségükkel, hanem leginkább ordításukkal (mert írásban is lehet ordítani) tűnnek mérv-, és hangadónak, akkor legelőször a nyelvezetük tűnik fel. Kialakítottak maguknak egy lingua francát, amellyel a megcélzott, nem különösebben habitált – tehát faék egyszerűségű – közönségük felé közvetíteni óhajtják az egy üzenetet, amit talán legfrappánsabban úgy írhatnánk le, egy az Isten, Fidesz, és Orbán az ő prófétája.
Ahogyan azt Kövér László szíves közléséből tudjuk, álláspontja szerint az ellenzék nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Sok minden volt az ellenzék az elmúlt zaklatott tíz évben, éppen ez még nem. De nagy valószínűséggel ezzel a kijelentéssel a kör bezárult, az utolsó tégla is a helyére került a NER-nek nevezett kisebbségi terrorra alapozott társadalmi berendezkedésben. Aki vagy ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent, azt a fenyegetett – vagy magát annak érző – nemzet megfigyeli, lecsukja, kiutasítja, végső esetben fölköti. Ezt kell tennie, ha már Kövér László 2002-ben előadott kérésének nem engedelmeskedett, nem ment le a pincébe, és nem tette a hurkot a saját nyakába.
Ha péntek, akkor lázálmok a Kossuthon. Valahogyan így nézünk prime minister Victor Orban aktuális szózataira, mert másképpen erre már nem lehet. Mielőtt a tegnapi adagból vizsgálnánk meg egy elemet, föl kell tennünk magunknak a kérdést, mert ebben az országban másnak már nem lehet, a kedves vezető miért gondolja úgy, hogy a négy évvel ezelőtti taktika most is hasznos lehet, hogy elegendő szavazatot hoz neki a menekülőkkel való riogatás. Bár sejteni véljük, hogy a gyurcsányozás kifutott, kipukkant úgymond a lufi. Mert és ugyanis nem tudom, megfigyelték-e, az utóbbi hetekben már se stop Gyurcsány, se stop Karácsony, sőt, se stop Márki-Zay sem.