Feribátyám világ
- Részletek
- Készült: 2022. március 04. péntek, 09:42
- Találatok: 2205
„Magyarország segít mindennel, szállás és ellátás van, munka pedig lesz.” – ezt mondta a mi kedves vezetőnk (szül: Orbán Viktor, 1963. május 31., an: Sípos Erzsébet) aktuális helikopterezése után tegnap a határon a menekülő emberek kapcsán, mert velük azért (gyermekeikkel ellentétben) nem találkozott. Napi rutin lett a háború kitörése óta a határra helikopterezés, és onnan szélfútta (rotorkergette) hajjal bejelentkezni a talpasoknak azt üzenve, hogy Viktorvezér megvédi őket, hacsak Márki-Zay és tettestársai nem sodorják háborúba az országot – mert már itt tart a propaganda –, és ezért kell a talpasoknak (vö: helló röfi és Feri bátyám) Orbánra és tettestársaira szavazni, ha szólít a haza. Itt tartunk.
Meg ott is, hogy Orbán lecsupaszodott, és a malacköszöntő látogatása mint első stáció, valamint a kocsmai asztalnál eleresztett bölcsesség: novemberben jön nyolcvanezer Feri bátyám, mint második állomás a keresztúton, hogy már mindenki Feri bátyám a nyüves világon, az összes menekülő ember, akiket Orbán kebelébe fogad, és a boldogság mezejére visz. Idézzük még egyszer nem csak az üzenete, hanem a zamata miatt is a menekülőkhöz intézett szózatot, hogy: „Magyarország segít mindennel, szállás és ellátás van, munka pedig lesz.” És plánesőt: „Mindenkinek próbáljuk megteremteni azt a lehetőséget, hogy saját egzisztenciát tudjon kialakítani, ha már úgy hozta az élet, hogy itt fog velünk élni, és itt kell berendezkednie Magyarországon.” 
Mint azt Szijjártó külügyes szíves közléséből tudjuk, az ellenzék megint nemzetére tör, midőn – szerinte – azt követeli, hogy állítsák le az Oroszország felől érkező gázszállítást. Szijjártó külügyes azt nem közölte, melyik ellenzéki – nemzetére törő – politikus mondott volna ilyet, ezzel szemben Márki-Zay Péter, az ellenzék vezére (akit Gyurcsány mozgat) megjegyezte, nem gondolná, és nem is mondta soha, hogy el kellene zárni a gázcsapokat. Sőt, ilyet szerte Európában nem akar senki – kivéve a lengyeleket, de erről később –, így az a következtetésünk krónikásként, hogy Szijjártó külügyes már megint hazudik.
A bátor százharminchármak 2018 decemberében elfogadták a rabszolgatörvényt, amely a magyar munkavállalót kiszolgáltatta a Fidesz által álszent módon annyit szidott multiknak. Számtalan hátrányt szenvedett a magyar proletár emiatt, s éppen ezért morgások, tüntetésecskék voltak az országban, holott meg kellett volna állítani az életet, de szeretett népünk ilyenhez szokva nincsen, és talán alkalmatlan is rá. Mindemellett az apró fölhorgadások miatt is elkezdte a hatalom a szemeit forgatni a kereszténységre mutogatva nem először és nem utoljára.
Kocsis Máté tegnap egy nagyívű gondolatmenetet eresztett meg háborúról és békéről rengeteg bölcsességgel, akárha napkelet, aminek a végén csöndre intett mindenkit szerte Neriában. Mert, mint kifejtette: „most engedni kell a kormány tapasztalt, higgadt, megfontolt vezetőjét ebben az ügyben dolgozni”. Egészen őszintén száradt ki az ember torka, hogy sem köpni, sem nyelni nem tudott ettől az indoklástól, amiben az lenne a baj, ha Kocsis Máté ezt komolyan is gondolná, ez azonban momentán nem eldönthető. A frakcióvezető képe Orbánról, amit elibénk tárt, a gondoskodó atyuskáé a három jelzőjével, miszerint: tapasztalt, higgadt és megfontolt.
Nagy idők nagy embereket kívánnak – kezdi nekünk Hasek a világirodalom legszórakoztatóbb, s egyben legszomorúbb regényét, a Svejket. Mikor is, mint tudjuk, hát, megölték azt a Ferdinándot, és elszabadult a téboly. S mintha a nagy cseh intését és intróját tudná, a kedves vezető is venné föl a nagy ember álcát, de nagy a zakó rá, tíz golyóálló is beférne alája, és még mindig lötyögne. Hogy miként farolt ki Putyinból, mintha soha benne sem lett volna, az egy másik dolgozat témája lenne és lesz is majd talán a háború után, hétfőn este hétkor a Kehelyben.
Háború van. Egyszerű ezt így leírni, de nehéz megélni a békéhez szokott embernek azzal a ráismeréssel, hogy nagy valószínűséggel faja (homo sapiens sapiens) neve ellenére a legostobább és legvérengzőbb, öncélúan gyilkoló organizmus, amelyet az evolúció kitenyésztett. Rettegések viszont élnek benne, mint ahogyan a házilégy is fél a haláltól, neki viszont nincsen tankja, és talán jobb is így. Az ősi halálfélelmet ki is lehet használni, mint ahogyan mindenféle remegéseket, az ismeretlen elmúlástól való iszony termi meg az isteneket, ez viszont műkeresztény államokat hoz létre, és máris leírtuk azt a fejlődési ívet, amely a barlangrajzoktól Orbánig vezet. Működtető veleje pedig az elemi ösztönök, és így jutunk el az ukrán-magyar határra.
Mint tudjuk a Pesti Srácoktól, aki a mostani háborúban az ukránok oldalán áll, az hazaáruló. Viszont a kedves vezető, aki maga Orbán, két nap után sziszegve és meghasonulva, de csak kimondta, hogy elítéli az orosz agressziót. Számomra ebből az jön le, hogy Orbán Viktor az ukránok oldalán áll, következésképp a Pesti Srácok szerint Orbán Viktor hazaáruló. Ilyen az, amikor a kitartott és etetett média önjáró lesz, vagy a központi direktívák nem bírják követni az eseményeket. Most az az érdekes helyzet állott elő, hogyha valaki ennek a dolgozatnak a címét olvassa, akkor arra jut, na, ez a Kázmér már megint nem bír magával, és ócsárolja a magyarok istenét.
„Nem fogjuk engedni, hogy Magyarországot bárki belesodorja ebbe a háborúba.” – üzente a kedves vezető ma hajnalban az ő népének, holott már akkor benne volt szügyig, amikor egy nappal ezelőtt Orbán országos cimborája, Putyin bejelentette, hogy megindítja a hadi gépezetet „nácítlanítani” Ukrajnát. Milyen érdekes ok és indok az aljas szándékok leplezésére, de az agresszoroknak mindig ki kell találni valamit, német rádióadó lengyel megtámadását, Kassa bombázását, vagy azt, hogy egy őrült lelőtte Ferenc Ferdinándot. A képlet mindig ugyanaz, a végkimenetel is, aminek az esszenciája a mérhetetlen szenvedés.
Ellopták a „Nyomtass te is!” újság fejlécét. Ez olyan nagyjából, mintha az éhező koldustól vennék el a nyomorult, legutolsó falatját, az aprót a bögréjéből. De, mint tudjuk, ezeknek ez is belefér, mi több, tán még jó mókának is tartják, és zsíros szájjal, teli pofával röhögnek. Mert úgy szoktak. A „Nyomtass te is!” úgy nagyjából szamizdat kiadvány, nem mint a kedves vezető közpénzből közzé tett beteges gondolatai. A „Nyomtass te is!” egy utolsó sóhajtás, egy talán kétségbe esett kísérlet arra, hogy Magyarországon a Fidesz által letarolt falvakba is eljusson a valóság.