Hírek

Mi, akik nem szavaztunk a Fideszre, mi nem csalódtunk keservesen, viszont nem is vagyunk boldogok, mert okunk erre nincsen. Érhetne valamit a na, ugye rámutató, utólag önmagunkat igazoló gesztusa, de ezt a kedves vezető elhasználta, amitől mocskosnak érezzük. Mint ahogyan immár fogalmakat (nemzet), tárgyakat (kokárda), és embereket is szégyenszemre, mint a most állapotban lévő Fidesz-szavazókat, hogy az Úr bocsássa meg nekünk ezt a nagy vétkünket. Nem mondjuk tehát, hogy na, ugye, vagy, hogy én megmondtam és ilyesmiket, mint a diadal szavait, mert diadal az nincsen. Mi is állapotban vagyunk, de a miénk a kiábrándult Fidesz-szavazókkal ellentétben nem frissen fakadó.

A rezsicsökkentéses lufi kidurrant, és milliók lesznek kénytelenek szembesülni azzal, hogy nem drága lesz az áram és a gáz, nem egyszerűen bosszantón kerül majd többe mindez, hanem megfizethetetlen lesz. Nagyon sokan, a hatalom számára majd megdöbbentően rengetegen egyszerűen nem tudják kifizetni a számlákat, mert nem keresnek annyit. Magyarország az összeszerelőüzemek országa, amelyeket a multik azért telepítettek ide, mert egyrészt Orbán fizetett nekik, másrészt adóparadicsomot teremtett, és legfőképpen azért, mert olcsó munkaerőt kaptak ezüst szegélyű kistányéron. És ráadásnak még a munkások jogait is elvette Orbán, nem tudják a saját érdekeiket képviselni.

Mára viszont már el is hagyott minket. Kormányunk úgy kommunikálta a rezsicsökkentés szűkítését, hogy abban a magyari népek háromnegyede benne marad, a megadott kvóták azonban nem erre engednek következtetni. Úgyhogy a magyari népek tegnap dél körül elkezdtek nyüszögni, föl-, fölkiáltottak, hogy mi lesz velünk nagymama, de megadjuk a választ helyette, a gatyáját is ráfizeti a rezsire, aki nem a fentebb ábrázolt módon él. Összefoglalva tehát helyzetünket, egyáltalán nem rózsás, ráadásul kilátástalan, tehát rohadt nagy a baj. Nem kellene ennek így lennie, ha Orbán nem lop és hazudik, de azt tette, eltűnt az a pénz, amiből európai ország épülhetett volna, és most már minden késő.

Legalábbis, amivel riogattak: rezsicsökkentés megszüntetése, négyszáz forintos euró, vágtató infláció és új adók kivetése. Ha jól látom, ezen már túl vagyunk így három hónap elteltével, minden olyan dolog bekövetkezett tehát, amit MZP (akit Gyurcsány rángat dróton) nyakába akartak varrni. Minden megvan, amit a nemzetére törő baloldal ármányaként a falra föstöttek, és lám, itt ülünk a ganyé közepében. Az indok viszont, amire hivatkozva a rezsicsökkentés korlátozását bejelentették és bevezetik, hogy kevés a gáz a tározóban, és télen még kevesebb lesz, nem igaz. Vagy hazudtak eddig, ami igazság szerint megnyugtató volna, mert ezt már megszoktuk, és nehezen viseljük a dolgok hirtelen változását.

Most, 2022 nyarán nagyon kell a pénz, és bármi áron. Így elég volt két nap a kata-módosítás nyélbe ütéséhez, ami az aljassága mellett azért is kiváltképp érdekes, mert a múlt csütörtöki kormányinfón maga Orbán Viktor üzente Gulyás minisztere szájával azt az Uniónak, hogy eztán nem fognak ilyen villámtörvényket hozni. Ez volt a négyből az egyik vállalás, amit azért tettek, hogy pénzhez jussanak. Eddig tartott a lelkesedés és a szavahihetőség, de ez legyen Orbán baja, hadd vágja csak maga alatt a fát, nekünk már teljesen mindegy. Április harmadika után, amikor rájöttünk, hogy a Fidesz és Orbán voltaképp csak saját magát nyírhatja ki, mert erre semmiféle ellenzék nem alkalmas, kárörvendve nézzük a vergődésüket.

Viszont el kell mélázni azon, mégis mit mutat az nekünk, milyen üzenete van – hogy ilyen modern kommunikációs formulával jöjjünk -, ha azt olvassuk, a legbátrabb százharmincötöknek el kell mesélni az inflációt. Ez azt mutatja, illetve azt a képzetet kelti, hogy ezek az emberek boltba nem járnak, piacot nem ismernek, tehát minden ismeret nélkül eszik a munkából megfáradtan hazatérve a kelkáposztát, amit asszonyuk eléjük rak. Sőt, még életük párja sem panaszkodik nekik, hogy te, Máté, milyen nagy a drágaság, a fogamhoz kell verni a garast. Nem. Elmondják az asztali áldást, és csendben eszegetnek.

Be kéne már fejezni ezt a harci játékot. Abba kéne hagyni a trombitaszót. Mert nem igazán van abban a helyzetben az ország, Varga Judit meg pláne nem, hogy kiskakast játsszon a szemétdombján, egyelőre kussolás és térdrogyasztás van, mert a labda – ha már dekázás – a másik térfélen pattog. Ez az atombomba egyébként bolhafing volt, annyi csupán, hogy az Unió megszavazta, elfogadta, hogy amíg Putyin szórakozik gáz-, és olajügyben, addig nem annyira szorgalmazzák az atomerőművek bezárását. Senki nem mondta egy szóval sem, hogy a háború után is így marad, viszont Varga Judit csűrdöngöl és atombombázik.

Államháztartásunk – illetve Orbán államháztartásának – féléves hiánya háromezernégyszáz milliárd magyari forintok, az egész évre tervezettnek kilencvenegy százaléka, és még milyen hosszú ez a nyomorult esztendő. Viszont nincs már nyugdíjpénztár, amit le lehetett nyúlni -úgy nagyjából épp ennyit -, és ami a legnagyobb baj Orbán számára, az Unió sem fizet. Ez az az állapot, amit évek óta vár az Orbán bukásában reménykedő többség, aki jól látta, hogy az Unió nem csak Mészáros – és a többi – gazdagodását, de a rezsim bebetonozását is finanszírozza, ami igaz volt, de véget ért, a beton rég megkötött. Innen nézvést Gyurcsány izgése, hogy készül vissza, érthető, de meg nem magyarázható.

A fegyverkezési miniszter egyébként helikopterrel utazott a messzi Szilvásváradra bratyizni a „honvédő paripákkal”, ami magában olyan anakronizmus, hogy már megér egy rövid misét sok miseborral. De mielőtt elmerülnénk a szimbólumok, jelentések és üzenetek mély ganyétengerébe, oldalvást nézzünk egy percet a helikopterre, amely a minisztert röpítette a fontos útra. Megittuk a sok misebort, így kocsmában érezvén magunkat tesszük fel stílszerűen a kérdést, miért, baszd meg. Válasz erre nincs, csak annyi, hogy mer’ lehet. Olyan igazság ez, mint Leonardé, aki, mikor Penny kérdezte tőle, miért feküdt le egy pillanat alatt a fizikuslánnyal, azt a választ kapta: mert hagyta.