Hírek

Pénzmozgatás

Részletek: Készült: 2023. július 20. csütörtök, 09:58
Print; Találatok: 1799

vgy_lovetta A DK tegnap figyelmeztette a Fideszt, hogy „kő kövön nem marad”, ha netán lenyúlja a bankban tartott lakossági megtakarításokat. Hogy mi lesz a kövekkel, marad-e egyik a másikon, az erősen kétséges, hiszen a Fidesz a háromezer milliárdos nyugdíjmegtakarításokat is ellopta, a mimagyarok pedig meg sem rezzent ettől, azóta is kábán néz ki a fejéből. A bankban, folyószámlákon a Fidesz számításai – és nyilvántartása – szerint momentán hat-, hétezer milliárdja van a lakosságnak, s egy bizonyos Turi Anikó államtitkár kezdett el arról ábrándozni, hogy ezt az összeget „meg kellene mozgatni” az állampapírok felé terelve.

A DK felvisítása tehát jogos, mert mint fogalmaztak „mindannyian tudjuk, hogy ennél a kormánynál ez mit jelent, és ez a mozgás milyen irányú szokott lenni”. Részletezték is, hogy az oligarcháknál kötne ki, de a jelenlegi helyzetben – ha megengedhető ilyen kijelentés – még ez a kisebbik baj. A nagyobb, hogy az ország minden jel szerint villámgyorsan iramlik a csőd felé, ha nem is a pénzügyi összeomlás, de a kilátástalan és vállalhatatlan jövő irányába. Ha rábeszéléssel, ha erővel, de elszedik a lakossági megtakarításokat, akkor arra keresztet vethetünk, hiszen mint kiderült, az állam évi kamatterhei rövidesen évi ezermilliárdra nőnek.

Ezt pedig elég nehéz finanszírozni. A helyzet az, hogy az infláció miatt megemelt kamatokkal kibocsátott állampapírok terhe összenyomja a gazdaságot, s ahogyan a nyugdíjmegtakarítások esetében láttuk, a Fidesz nem rest elszedni a pénzünket, ha ezt következmények nélkül teheti. Hogy a baj nagy, amit igyekeznek eltussolni, az ilyen államtitkári megnyilatkozások mutatják, jelesül azt, momentán az állam nem nagyon tudja – másrészről nagyon is -, hogyan tömködje be azokat a pénzügyi lukakat, amelyek azért keletkeztek, mert az Unió nem utalja azt a pénzt, amiből a jelek szerint az elmúlt tíz év hatalmas sikerei fakadtak.

Falat kenyérként kellene az a kis pénzecske, ami viszont a jelek szerint már soha nem érkezik meg, illetve akkor azonnal, ha Orbán eltakarodna, ilyen mesében azonban nem reménykedhetünk. A rezsimet viszont finanszírozni kell, és ennek csak egyik eleme a lakosság kifosztása, a másik mód pedig az ország áruba bocsátása. Az akkumulátorgyárak minden áron való építésére is egyetlen épeszű magyarázat van, hogy ez valaminek az ellentételezése lesz. Mivel ezekből sem az országnak, sem a lakosságnak, sem a környezetnek, egyáltalán senkinek sincs haszna a kínaiakon kívül, lehet, hogy egyszer majd kérni fogunk tőlük valamit.

Ha már nem is tettük meg, mert a nagy, lehangoló hírforgatagban valahogyan elsikkadt az az apróság, hogy öt napon keresztült tárgyalt kínai pénzintézetek és vállalatok vezetőivel, valamint politikai képviselőkkel Pekingben a gazdaságfejlesztési miniszter, Nagy Márton. A látogatás és a megbeszélések célja a Magyarország és Kína közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatok erősítése, elmélyítése volt. Ez most történt, a tavaszon pedig az, hogy fiókot nyitott kies hazánkban a kínai CCB, a világ második legnagyobb bankja, ami folyamatok nem lehetnek véletlenek, és messze túlmutatnak a nyüves akksigyárakon.

Mert nem kell túlságos képzelőerő ahhoz, hogy egy lépésre vagyunk attól, Kína – vagy kínai bank, bankok – vásárolgasson tőlünk állampapírokat hatalmas mennyiségben, s ezen a ponton vigyázó szemeink a világra szegezzük. Politikusok és közgazdászok – tehát nem én, a költő – nevezik Kína hitelezési gyakorlatát adósságcsapda-diplomáciának, ami ez: Kína az elmúlt évtizedben ezer milliárd dollárnyi kölcsönt helyezett ki százötven országban, és a Kínai Export-Import Bank meg a Kínai Fejlesztési Bank gyakran megkövetelte, hogy a finanszírozásukban részesülő országok kínai beszállítókkal kössenek szerződést.

És íme, hölgyeim és uraim, itt vannak az akksigyárak, de itt van az is, mi történik, ha valaki nem fizet nekik, amit Montenegro példája mutat: az ország egy milliárdos kölcsön aláírásával néhány furcsa vállalást is tett. Például, hogy pénzügyi nehézségek esetén lemond az ország némely területéről, és az erről szóló eljárást pedig Kínában folytatnák le, kínai törvények szerint. Vélekedések szerint Kína így akarja megszerezni Bar kikötőjét. Hogy Magyarországon mire fáj a foga, az jelenleg nem ismeretes. Az viszont igen, hogy a jelek szerint jól halad a gyarmatosítás útján, s egyszer csak ugrik egyet, s itt lesz.

Soha nem állt jól nekem a vátesz szerep, még akkor sem, ha rendszerint igazam lett a végén, de ez sovány vigasz. Csak az ember elborzadva nézi, mire nem képes a NER – illetve egyes szám első személyben Orbán -, hogy hatalmát fenntartsa. Nem, hogy a mimagyarok érdeke és sorsa nem érdekli, de az országé sem egyáltalán, s amikor caligulai végjátéknak hívtam olykor a most kibontakozó haláltáncot, akkor nem tévedtem túl sokat. Az volt a szlogen, hogy az Unió pénze nélkül is jól elvagyunk, aminek viszont ez az ára. A lakosság kifosztása és az ország gyarmattá tétele, semmi sem drága, ha a hatalom megőrzéséről van szó. Megint szólok, de nem figyeltek.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2023/07/20/penzmozgatas/

Kapcsolódó cikkeink:

Hol a pénz, Orbán? / Készült: 2023.06.30
Doktorminiszter urunk európai hadjáratra indult újólag. Brüsszelbe ment uniós csúcsra felelősöket keresni, akik szerinte csődbe juttatták a közösséget, amelynek a pénzére oly nagyon fáj a foga. Tán ezért hasonlott meg, hiszen a nagy utazás előtt mintegy a híveket hergelendő az egyik közösségi oldalon a következőkben határozta meg úti feladatul magának, amit tisztázni szeretne, mint valami egyszemélyes bíróság, vagy nyomozó hatóság inkább: „Mindössze két évvel a hétéves költségvetés után Brüsszel kifogy a pénzből, Hogyan történt ez? Mi történt a költségvetéssel? Hol van a pénz?”

Ez már a család pénze / Készült: 2018.08.23
Ritka eset, hogy egy hír egyszerre vállrándítást sem érő evidencia, és korszakhatárt jelentő fejlemény. Most mégis ez a helyzet.

Orbán rezsije / Készült: 2022.11.03
Kíváncsian várjuk Anikó asszony írásbeli válaszát arról, mennyi rezsit fizet Orbán Viktor, mert ő nem tudja. Viszont ígéretet tett, hogy „a feleségem írásban fog erre válaszolni önnek”. Innentől tehát a momentumos Bedő Dávid, aki Orbán rezsijéről érdeklődött (Cinege utca, Felcsút, Hatvanpuszta), várhatja a postást Orbán nejének levelével (…én írok magának). Ilyen levél persze érkezni soha nem fog, Bedő nagy valószínűséggel nem is reméli, mert úgy hiszi, jól megszorongatta Orbán tökeit, és az előadás véget is ért. Nem egészen így van azonban, mert az a párbeszéd, ami a parlamentben zajlott, több irányú és eltérő mélységű, sőt messzire is mutató következtetéseket rejt magában.