A három jómadár (nemzeti mese)
- Részletek
-
Készült: 2023. április 16. vasárnap, 09:30
-
Találatok: 1629
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás Balatonon túl, a Sándor-palotán is túl, ott, ahol a kurtafarkú helloröfi túr, volt ez a Neria, és abban élt, éldegélt három jóbarátmadár. A Feri bátyám, a Zsóti vadász és a Sziszi gyerek. Nem voltak ők mindig olyan rohadt nagy barátok, ezt a vonzalmat csak akkor vették észre magukban, amikor a Viki király hátsója mögött álltak sorban kinyújtott hatalmas nyelvekkel, hogy lef-lef, nyamnyam, nyalják az egyre termetesebbé váló hátsót. Ott tülekedtek, lökdösődtek, hogy hozzáférjenek a nyelvükkel Viki király valagához, gyerekek, és mindeközben úgy egymásba szerettek, míg a világ és még hét rengeteg nap. Is.
No most, gyerekek, és mind az összes nagyérdemű, ez a Feri bátyám nem az a Feri bátyám volt, akinek a Viki király a faluvégi kurta kocsmában egy gőzös reggelen azt ígérte nagy pöckösen, hogy novemberben utal neki nyolcvanat. Ez a Feri bátyám hajdan csótány volt önbevallása szerint, a nemzeté, még akkor, amikor Viki király nem ült Neria trónján, hanem csak ilyen kis porbafingó, hőbörgő jogászfi volt. Feri bátyám meg ifjabb, noha nem fiatal, és azt mondta, hogy tud zenélni, holott már akkor sem tudott, csak fölkötött a nyakába egy pöttyös kendőt, és a színpadról vezényelte az ifjakank, hogy hórukk. Ez volt a tudománya neki, se több, se kevesebb. Azaz, semmi.
Feri bátyám aztán megvénült. Ezért is lett Feri bátyám, holott valamikor csótány volt, aztán meg még most is Ferónak hívatta magát valami ok miatt, és, ahogyan már meséltem, kedves gyerekek, addig-addig tülekedett Viki király ülepénél, amíg az kiutalt neki egy Kossuth díjat meg kurva sok lóvét vele. Feri bátyám élt most már, mint a Márton Hevesen, vagy a Kocsis Máté aranyhala abban a vízben, ahová a rezsi miatt költözni kellett neki (állítólag). Zsóti vadász pedig az Zsóti vadász, akkor még, amikor Feri bátyám vezényelte, hogy hórukk, fingja nem volt Feri bátyámról, de Zsóti vadász volt akkor is, most meg ilyen szentfazék, egyik kezében egy bazi nagy kereszt, a másikban puska.
Vértől iszamos és csöpögő puska, ezt el ne feledjük, gyerekek. És ezzel, mily sajnálatos, mindent is elmondtunk Zsóti vadászról, ezen kívül csak a tülekedés van róla a királyi segg mögött, de az nagyon, meg az éjszakai törvények a sötét homályban. Horror és hullaszag. Maradt még a barátok közül a Sziszi gyerek Csepelről, aki mindent tudott viszont. Rezsit tudott, meg honvédeni, aztán újra rezsit. Illetve főzni ezeken túl, de azt minden nap permanensen. Zsírtól csöpögő pacalt velővel, csirkelábkocsonyát, meg minden szart összefőzött ez a Sziszi gyerek, ő lett a nemzet szakácsa, ahogyan áll a képeken az üst mellett, kezében méretes fakanál, a zsír meg rotyog a paprikában bugyogva.
Vagy fordítva, a paprika rotyog a zsírban. Mert mindig ilyeneket kotyvaszt ez a Sziszi gyerek, és rohadt büszke rá, de nagyon, ahogy a Fészbukk őrzi ezt az egészet. És mondom, ezek hárman a valag mögött szerettek egymásba, hogy már egészen flottul ment az a nyalás, hogy te jössz kérlek, én pihenek kicsinyég, aztán meg majd a másik. Így adták az utat egymásnak az ülep mögött, hogy még egyszer foglaljuk össze, gyerekek, a Feri bátyám, a Zsóti vadász meg a Sziszi gyerek. Így sürögtek-forogtak a fenséges seggnél, amikor Feri bátyám megszólalt egy nap, hogy vége van a télnek. Nem köll fűteni a kastélyban, meg villanyot se ojtani annyira korán, hogy ihajj, szüret.
Gyertek el hát hozzám drága, Viktorban testvéreim, és én főzök nektek ebédet a kis pénzecskéből, ami a rezsispórolásból megmaradt. Mert azt se feledjük, gyerekek és mind az összes nagyérdemű, Feri bátyám azt kamuzta a télen, hogy ő ott fagyoskodik a kastélyban, nem fűt, nem világít semmit se, hogy épp olyan cudar élete van, mint az emlegetett Kocsis Máté halainak a messze idegen tóban. De ennek vége lett, el lett feledve is, így hívta meg és ezért Feri bátyám az ülepcimboráit magához a kastélyba ebédre, hogy milyen jó is lesz együtt pihenni ki a nyelvüknek elfáradását, meg, hogy örüljenek nagyon a Fészbukk számára mosolyogva a kamerába bele.
Így történt hát kedves gyerekek és mind a nagyérdemű közönség, hogy összegyűltek, ettek, játszódtak a pulikkal és minden ilyenek, de legfőképp, hogy vigyorogjanak, akárha tejbetök, meg fotózkodjanak. És amidőn meggyőződtek arról, hogy a Fészbukkon már fönn van a nagy mű, mert készen van, hogy tehát a foglalkozás így és ezért elérte a célját, akkor egymás tenyerébe csaptak mind a három jómadarak, hogy akkor indulnak ők a Karmelitába a valaghoz vissza, tenni, amit tenniük kell. Azóta is mennek, mendegélnek, mondhatnám, de nem, mert szolgálati géperejű járművel suhannak, amit te fizetsz, kedves gyerekek, és mind az összes nagyérdemű. És most vége van, de lesz majd másik.
Kapcsolódó cikkeink:
Nagy Ferenc imádja Orbán seggét / Készült: 2022.09.11
Nem volt tervbe véve, hogy Kötcséről írjon az ember, mert nincs mit. Tegnap délelőtt, ahogyan jöttek a tudósítások és fényképek a polgáriról és piknikről, ahogyan Orbán készülődik az övéihez, és az övéi érkeznek szorgalmasan, átütött a képernyőn a pállott Fidesz-szag, amely a műpátoszból, a hamis mosolyokból és annak a tudatából áll, hogy ők valami felemelő és nagyon fontos dolog résztvevői (Ennek oly jó része lenni – by: Balázs P. fideszista színész), olyan undor öntötte el az embert, akárha Bouville kocsmájában ülne egy Calvados mellett, és nézné a pincér lila nadrágtartóját.
Semjén tizennyolc eurós áldása / Készült: 2022.08.11
Semjén-napokat tartunk. De nem jókedvünkben, hanem mert az asztalon hever. Nem Semjén, hanem a téma. Mindent tudunk már, és mindent el is meséltünk kies hazánk züllött állapotáról, Semjénnel csak a pántlika kerül rá, egy nagy masni mindannyiunk gyönyörűségére annak ellenére, hogy szándékunk az elborzasztás, illetve vitézségből forma mutatása azon ifjainknak, akik úgy döntöttek, hogy gazemberek lesznek. Biztosan akadnak páran, akik követni óhajtják, így megmutatjuk azt az ürességet, ami az ilyen Semjén-féléket oly magasra emelte, de ez viszonyítás kérdése csupán, mert ami magas hivatalnak tűnik egyfelől, az a ganyé alja más nézőpontból.
Németh Szilárd, a félisten / Készült: 2022.06.10
Tegnap esősiten szarrá áztatta a bűnös Budapestet, leállt a közlekedés és utcák szakadtak be a víz súlya alatt, ami biztosan büntetés azért, ahogyan viselkedtek április harmadikán a helyiek. Ez a vízözön kezdete, illetve még Jerikó sorsa is kinéz, ha valaki rendbe nem teszi a dolgokat, utat nem mutat, jelöli ki a sövényt jelzőkarókat gátakat. Németh Szilárd örvendezett nagyon, hogy a birkózóakadémiája fölé, mellé és hozzá is megérkezett a brutális eső. Hogy miért, azt nem tudni, de videót abszolvált róla, miszerint „Medárd után egy nappal megjött az égi áldás ide a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiára is. Woohoo!”
Nagy Ferenc, a nemzeth csalogánya / Készült: 2021.08.15
Én nem tudom, milyen mélyre lehet merülni az erkölcsi mocsokban, de úgy tűnik, ez a kút feneketlen. Amikor Nagy Ferenc skrupulusok nélkül kijelölte a helyét a NER-univerzumban, és Orbán seggében találta meg a létezés értelmét jól megfogalmazott anyagi haszon reményében, az nem is maradt el. Kéz a kézben jár a kedves vezető hátsójának szidolozása és a krajcárok csörgése, ez egy jól meghatározható kereskedelmi viszony. Igaz, erős és hatalmas gyomor kell hozzá, de Nagy Ferencnek van ilyenje, tőle már nem is kell kérni semmit, önként és dalolva hengergőzik a szarban, miközben eltelten röfög, hálatelt szemei pediglen csillognak.
