Hírek

Oroszok a spájzban

Részletek: Készült: 2024. április 02. kedd, 09:45
Print; Találatok: 1646

tormavgy Húsvétkor is kitárulkozott úgymond doktorminiszter urunk nekünk, porbafingó földi halandóknak, és apró kis színeseket osztott meg velünk nyomorult életéből. Megtudhattuk, hogy nagy gondot fordít könnyzacskóinak védelmére ilyenkor, mert az a gusztusa, hogy csak a frissen reszelt torma jó neki, de elkészíteni azt már derogál, mert megterheli a táskás szemei alatt lévő dolgokat. És bár cukiságnak szánta, de mennyire jellemző, hogy a tormával való bíbelődést a gyerekekre hagyja nagy kegyesen.

Hogy szenvedjenek ők a könnyeikkel, aztán a nagy utcai harcos aztán idvezült arccal és két pofára tömheti a tormát a gyerekek nyomorúságából fakadva. Kegyelmes urunk ugyan nem tudja, de apró kis jellemrajzot állított ki magáról, ami nyomán az alavju népség bizonyára állva pisált a gyönyöröktől, milyen emberi, ahogyan a fenséges család napjaiba betekintést nyerhet. És nem érezte azt a hányingert sem, amely a jobb érzésű emberekben az ilyen közlések nyomán óhatatlanul előtolul, miután fölfordult a gyomruk.

Egy nappal előtte ilyen volt az is, amikor akárha valami békepap vagy valami hamis próféta, csak annyit közölt: feltámadott, miközben magában rókavigyorral arra gondolt, térdre, imára. Valahogyan így lett teljes ez az egész képmutatás, aminek többes szándéka és oka van, de leginkább az, hogy az alavju népség elfeledkezzen a kínjairól, és ne lássa a valóságot, mert ha ez megtörténne, annak hatalmi szempontból beláthatatlanok lennének a következményei, hogy Orbán számára még belegondolni is rettenet.

Ilyen színjátékok közben derült ki az ünnep napjai közben, hogy egy bizonyos MERE névre hallgató orosz diszkontlánc óhajt Magyarországon megtelepedni, de olyannyira, hogy még februárban arról tájékoztatták üzleti partenereiket, hogy mostantól kies hazánkban is elérhetőek lesznek. Továbbá azt is tudatták, „az elkövetkező év során” húsz üzletet nyitnának Budapesten és az agglomerációban, három év múlva pedig már kétszáz üzletük lehet, amitől hétszázmillió eurós forgalmat remélnek. Delikát ez az egész.

Azért mégpedig, mert ugyan szerte Európában már itt-ott jelen voltak, ámde a szankciók miatt takarodniuk kellett. Ezért céloznak most meg egy baráti országot, amely ezek szerint e téren is az orosz érdekek feltétlen kiszolgálója lesz, mert ezeken kívül semmi nem indokolja, hogy ezek az oroszok idejöjjenek. Lévén, mindenféle üzletláncokkal már csurig vagyunk, a piac véges, és ezen a ponton tűnik elő, kerekedik a gyanú, hogy a magyar állam netán ezeknek az oroszoknak tisztítja a terepet, amikor hajtóvadászatot indított a Spar ellen.

Ebből még botrány is lehetne, de nem lesz. Mint ahogyan abból sem, hogy szintén a húsvét leple alatt kiderülve az oroszok magyar politikusokat is lefizethettek azért, hogy itt zavartalanul terjeszthessék a propagandájukat, amit lehet, azért nem vett észre eddig senki, mert nem sokban különbözött a hivatalos, magyar kormánypropagandától. Ezeket így bízvást nevezhetnénk hazaárulásnak is, de szintén a hivatalosságok szerint nem ez az, hanem a magyar ellenzék működése szuverenitásvédelmi szempontból.

Az a kérdés tehát, hogy kitől kell és ajánlatos szuveréneknek lennünk, mert az oroszoktól ezek szerint nem, ám a szabad világtól meg igen, és nincsen olyan messze még március 15., hogy rabságról és egyebekről ne kellene beszélnünk ma is. Azzal a toldással, hogy nem mindegy, ez kinek mit jelent. Látjuk, hogy ez az elnyúló ünnep semmit nem változtatott nyomorúságunkon, csak a sonka és a torma pár napra elfödte, és a könnyeket is rá lehetett fogni arra, hogy mi nem a kölkeinkre bíztuk a reszelést, hanem magunk végeztük.

Vigasztaljon viszont minket az a tudat, hogy őfőméltósága kegyes közlése szerint a magyar miniszterelnök sós kalácsot eszik a sonkához, valamint, hogy mire végigért Alcsútdobozon, több nejlonzacskó is megtelt pirostojással. Arról viszont semmit nem tudtunk meg, hogy a locsoláskor tartotta-e a hurkás ujjait egy kis apróért is, mert, ha nem, meg kell rójuk: ki a kicsit nem becsülti, a nagyot nem érdemli. S miközben intőn felemeljük ujjunkat ezt közlendő, elönt minket a hányinger, és nem tudjuk, érdemes-e visszatartani a masszát.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2024/04/02/oroszok-a-spajzban/

444.hu

Egy orosz diszkontlánc három éven belül 200 üzletet nyitna Magyarországon / 2024.04.01.
A MERE szupermarket egyelőre beéri 20 üzlettel Budapesten és az agglomerációban. - „Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy az európai MERE szupermarket hálózat mostantól Magyarországon is elérhető lesz” – így kezdődik az az e-mail, amit az orosz diszkontlánc képviselői potenciális üzleti partnereiknek küldtek szét február végén, és amit a Haszon.hu szerzett meg …

Kapcsolódó cikkeink:

Feljegyzések a szemétdombról / Készült: 2024.03.22
Orbán Viktor – megkésve tán, de törve nem – levélben gratulált Vlagyimir Putyinnak elsöprő választási győzelméhez, az uniós vezetők közül egyetlenként. Nem véletlenül maradt magára a sündörgésben, ugyanis az orosz a világ civilizált részében háborús bűnösként van nyilvántartva, ellene elfogatóparancsot adtak ki. Nem tudható, ennek érvényt is szereznének, ha olyan idegen országba tévedne, ahol ezek szerint körözik (wanted), mert az orosz nem utazgat, főleg nem ilyen helyekre. Nem is hívják. Szóba sem állnak vele.

Támad a Spar / Készült: 2024.03.19
Amíg mi a hét végén önfeledten ünnepeltünk, elkezdtünk csomagolni (kasza, kapa, bunkósbot) Brüsszel bevételére, a kokárdán túl is zajlott az élet. Például megjelent egy interjú a Lebensmittel Zeitung című osztrák szaklapban Hans Reisch-sel, a Spar Austria vezérigazgatójával. Mint látjuk, koncentrált támadás ez hazánk ellen, hogy épp a forradalom évfordulójára időzítették a szöveget, bár, ha onnan nézzük, hogy Szijjártó meg ahelyett, hogy itthon tapsikolva ünnepelt volna, Bécsbe ment bevásárolni, elgondolkodunk mindenen.

Nagy Márton és a boltosok / Készült: 2023.01.27
Michael O’Leary, a Ryanair vezérigazgatója nem is olyan régen egészen egyszerűen idiótának nevezte Nagy Márton miniszter urunkat, mégpedig egyetlen interjúban ötször is. Ebből látszik, hogy nem csak úgy kicsúszott a száján a lehangoló jelző, hanem ennek a derék írnek ez mély meggyőződése, amit a rá, illetve a cégére kivetett extraprofitadó generált. Pedig ő még nem is ismerhette miniszter urunk gyarapodó életművét, ahogyan adja elő a már nem is unortodox, hanem valóban degeneráltnak mondható gazdasági elképzeléseit, vagy nevezzük ezeket inkább jóindulatúan látomásoknak. Másfelől delirálásnak, bár nem tudjuk, ő éppen szereti-e az alapvető élelmiszert, amit a gazdája olyannyira.