Pintér és a diákok
- Részletek
- Készült: 2022. december 17. szombat, 10:22
- Találatok: 1922
Pintér Sándor, a röneszánsz miniszter, aki mindenhez is ért az egészségügyön át a rendőrségen keresztül az oktatásig, nem érti az életet. Megrekedt harminc évvel ezelőtt, bár az sem biztos, hogy akkor birtokában volt a világ bonyolultsága ismeretének. Egy vezérlő eszme maradt meg benne, hogy rendnek kell lenni, ezt a rendet pedig a feljebbvaló diktálja. Ha azt mondja, hogy fogkefével kell klozettot pucolni, akkor azzal kell, értve vagyunk, elvtársak. Ez egy zupás őrmester nívója, ami ma már sem a katonaságnál, sem a rendőrségnél nem szabadna divat legyen, de Pintér itt tart. Ráadásnak még az oktatást is irányítja.
Ilyen szellemben meg készségekkel, és ez tragédia az egész országnak. S hogy mennyire, arra példa az aktus, amikor tegnap pedagógusokkal találkozott, amiről előre sem lehetett tudni, miért történik, utólag pedig kiderült, hogy előtte is igazunk volt. Pintér Sándor, ahogyan a világot nem érti, úgy nem fogja fel abban a pedagógustüntetés lényegét. Annyi jutott el szűkös tudatáig, hogy valami pénzről van szó, nem érti, hogy sokkal többről, és azt sem, hogy ebbe hogyan keverednek bele a diákok, és egyáltalán ők mit is akarnak. Pintér Sándor maximum egy rossz rendőr, s akkor megengedőek vagyunk. 
Mint valami erkölcsi bajnok, látnok és próféta, de nem utolsó sorban akárha Európa rendőre, jelentkezett be Orbán Viktor drámai, s egyben öntelt hangon Brüsszelből tegnap az ő népének, miszerint: „Mindenki tudta, hogy Brüsszel tele van korrupciós ügyekkel”, illetve még akárha kápó, hogy „ideje lecsapolni a mocsarat itt, Brüsszelben”, és még bővebben: „sokak szerint a szálak a legmagasabb szintig vezetnek”. Holott, mint tudjuk eleddig nem bizonyítottan, mert az majd a bírósági tárgyalás előtt lesz, hanem alapos gyanúval Eva Kaiili EP alelnököt tartóztatták le, aki viszont szocialista.
Nagy volt a mozgolódás Budapest, Doha, Brüsszel, Dubaj viszonylatokban két napja, amikor Orbán elröpült meccset nézni, az udvartartása pedig követte. Úgy mászkáltak a röpülők oda-vissza meg föl és alá, mint egy karambol után a biliárdgolyók a zöld asztalon. Mint utóbb kiderült, összesen négy gép vett részt a nagy jövésmenésben, majd’ össze nem koccantak ott fent a magasban nagy igyekezetükben, hogy a nagyvezírt és az udvartartását hurcolásszák, akik ettől bizonyára nagyon fontos embereknek érezték magukat, pedig csak a magyar adófizetők pénzét égették. Hadházy szerint egy fuvarral olyan harminc milliót.
Az Orbán Viktor által személyesen bejelentett jövő évi 15 százalékos nyugdíjemelést az érintettek borítékolhatóan keveslik, „ők többet vártak, hiszen tudnak számolni, arról nem is szólva, hogy ha vásárolnak, akkor szembesülnek az elszaladt árakkal” – reagált Barát Gábor. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője szerint minimum 17 százalékos emelésre lett volna szükség ahhoz, hogy a nyugdíjak megőrizzék a reálértéküket, ahogy azt egyébként a törvény előírja. A kormány ezt a rá hárult kötelezettséget az utóbbi években többször nem teljesítette, emiatt is szükség lenne olyan jogszabály-kiegészítésre, miszerint a tényleges adatok birtokában (ez a tárgyévet követő februárban válik ismertté) az állam rendezi a nyugdíjasok felé az adósságát.
Belgiumban letartóztatták Eva Kailit, az Európai Parlament görög szocialista alelnökét, mert a hírek szerint a futball VB-vel kapcsolatos korrupciós ügybe keveredett. Ugyanekkor megfosztották minden tisztségével kapcsolatos jogkörtől. Éppen ezért, ha úgy tetszik, működik a jog és az igazságszolgáltatás, amelynek szűrőjén fennakadt egy ember, aki történetesen EP alelnök és szocialista, ami a bűnben dagonyázó Fidesz számára maga a mennyország. És ez a kettősség hoz aztán nekünk színpadi helyzeteket és tiszta esztétikai kategóriákat, mert ahol a Fidesz megjelenik, ott morálról nem igazán beszélhetünk.
Mint tudjuk, doktorminiszterelnök urunk ezen a héten hanyagolja az ország gondját, mert megy futballt nézni. Fenségesen megtekinti a labdarúgó világbajnokság mindkét elődöntőjét, majd a döntőjét is, utána pedig bánatosan hazatér. Rossz kedvének oka az lesz, hogy a nagy játék kezdete előtt szimpátiáit megváltoztatva Szerbiának kezdett szurkolni, sőt, mint a futball nagy tudora, azt is kijelentette, hogy új kedveltjei nyerik a kupát. Nem fogják, mert már rég kizúgtak. No most, azt nem tudjuk, hogy talál-e a négybe jutottak között (Franciaország, Argentína, Marokkó, Horvátország) új, szívének kedves láblabdásokat, vagy olyanokat, akiknek névleg szurkolva politikailag üzenhet. De azért elmegy.
Drávaszerdahely polgármestere, aki Alpár György névre hallgat, kézhez véve a falu egyik intézményének gázszámláját, arra hivatkozva, hogy faluhelyen vannak, és nem kell disztingválnia, üzent az MVM-nek, ekképp: „Elmentek ti a büdös picsába mind, ezt nem fogom kifizetni”. Új hang ez Mária romlatlan országában, ahol a píszí nagyjából úgy működik, mint Marqueznél Fernanda, akit rokonsága úgy jellemzett, hogy ennek még a seggéből is böjti szelek fújnak, és később is sok baja akadt az asszonynak abból, hogy nem nevezte néven a dolgokat. Ha Gogol volnánk, ami sajnos nem vagyunk, a tenyerünket dörzsölnénk a beszélő névtől, ahogyan Alpár György szinte determinisztikusan használja úgy a nyelvet, ahogy.
A napokban kétszer is fölbukkant a „szellemi honvédelem”, ez a szintén fideszi körökből származó, de amúgy a lózungon kívül az ég egy világon semmit sem jelentő szókapcsolat. Kövér pedellus élt vele elsőként, amikor a Nemzeti Múzeumot nevezte a „szellemi honvédelem erődjének”, de Kövér pedellussal már régen nem foglalkozunk. Beckett mester után szabadon, eljátszotta a jogait, hogy törődjünk vele. Immár csak konstatáljuk, tudomásul vesszük mintegy, amikor épp valami szöveg fölbugyog lelkének éjfekete gödreiből, akárha elbődül egy tehén, vagy röffent a coca, édesmindegy, a hátsó udvar hangjai ezek.
Először a kakaóról szokott le. Minden reggel átsétált régebben, nem is olyan régen a sarki kisboltba, és megvette a reggelit, fél liter kakaót két lekváros buktával. Isteni buktát árultak itt a kisboltban, tele jófajta baracklekvárral, nem azzal a viaszszerűvel mint amilyen a nem is olyan messze lévő nagyboltban árult buktákban volt, ezeken érezni lehetett a nagyvárosi és nagyüzemi pékek lelketlenségét. Bár olvasta, hogy nem egészséges édességet reggelizni, de nem törődött már semmiféle veszedelemmel, jöjjön, aminek jönnie kell elszánással, egy rendíthetetlen hős bátorságával majszolta idvezülten minden reggel a fél liter kakaót és a két buktát. A boldog elégedettség ideje volt ez minden reggel élete alkonyán.