Rorate, aranyapám, rorate
- Részletek
-
Készült: 2023. december 08. péntek, 10:45
-
Találatok: 1841
Petminiszter olyan tripet nyomott a képünkbe tegnap, hogy még máma is tátva van tőle a szájunk, sállal fölfogatva az állunk leesés ellen. De ez se túl sokat segít. Megszoktuk tőle a hajnali bejelentkezéseket, például Moszkvából jumbósapkában folyóparti futkorászásról, reptéri megérkezésekről maciban, ilyenek. Tegnap viszont Afrikában celebráltatott különmisét magának egy bizonyos Ebenezer atyával, hogy le ne késse a saját különgépét.
A sztori, amit a bávatagok arcába nyomott ezerrel, Orbán nyomán úgy is leírható lett volna, hogy ember, most megyek a templomba, Petiminiszter azonban bővebb lére eresztette a trutymót, hogy még az is meghengergőzzön benne, aki nem is akar igazán. Mondom, egészen szürreális a sztori, ezért elmeséljük először a saját szavaival, majd pedig hozzá tesszük a jegyzeteinket, hogy teljes legyen a mi, és nyájasaink öröme is ezen a hideg téli napon.
Aszongya Petiminiszter a képhez írva, miközben egy fekete pappal parolázik, hogy: „Hétkor indul a repülőgépünk Csádba, így korábbi misére volt szükségünk, mint ahogy az itt szokásos. Ebenezer atya készséggel állt a rendelkezésünkre: reggel hat órakor csak a magyar delegációnak celebrálta a misét, hogy ne maradjon ki egyetlen rorate sem az adventi időszakban.” – A fotón a futsalos testhez simuló pólóban parolázik Ebenezer atyával.
Látszik még a védjegyévé vált jellegzetes frizura (kakadu), amit viszont hiányolunk a képről, mert Petiminiszter itt is olyan, egy hetvenezres cipő a kézből, mondjuk, vagy sóhajtás amiatt, mert mise közben nem lehet egyszerre kocogni is. Vagy ki tudja, neki tán ez is megoldható. Ha már a magyar külügy gépezete azon dolgozott Ghánában, hogy Szijjártó roratéja csorbát ne szenvedjen, mert különban röpül az összes csinovnyik a francba.
Monologizálhatnánk itt a hit bensőséges voltáról, hogy ez csak cirkusz, de akkor ki kellene térnünk egy másik, épp ezen a regelen fogant képre, amelyen Novák Sándorpalota a Mátyás templomban fotóztatta magát, és rajta keresztül eljutnánk magához Orbánhoz, aki kicsit korábban köpte szembe az újságírókat azzal a hárítással, „ember, most jövök a templomból”, hogy ezek szerint permanensen megüli őket az ál-ájtatos nyavalygás.
Mondjuk, Szijjártó épp ezen a képen nem úgy néz ki, mint akinek a mély hittől fönnakadtak a szemei, egyáltalán az a különös, hogy rorátézik itt nekünk, amit neki minden körülmények között be kell tartania. Mert nem úgy emlékszünk az ifjúkorára, mint akit az asztal körül kergettek, ha adventi időszakban nem ment minden hajnalban misére, ugyanis a fogalom ezt a kötelmet jelenti. Mise Szűz Mária tiszteletére és Jézus eljövetele utáni vágyakozásra.
Minden egyes reggelen több héten át. De elnézve Petiminisztert, ez nem az ő műfaja, sőt, tovább menve, életvitele sem engedi, vagy csak túlságos áldozatok árán. Mert tudjuk, hogy állandóan röpköd meg úton van, tehát innentől fogva élénken figyeljük, melyik hajnal éri őt valami muszlim ’isztán végződésű országban, vagy arab földön, ahol amúgy katolikusokat vacsorálnak nagy előszeretettel és rendszeresen.
Ezzel nem azt akarjuk jelezni, hogy kételkednénk Petiminiszter őszinte hitbéli buzgóságában (de), hanem azt, hogy a világ számos pontján nem lehet találni vigyorgó Ebenezer atyákat, mert fölfalták őket a benszülöttek, így nem tudnak Szijjártó lelkének megsegítésére sietni. Messze még a karácsony, hosszú még az advent, amikor a roratét tartani kell. Várjuk tehát szeretettel minden egyes napról az úti beszámolókat, hogy meg ne hasonoljunk.
Illetve arról is szeretnénk tudni, ha épp keresztényüldöző országban vigyorog külügyminiszterünk, akkor bizonyára, akárha Svejk, összehajtható tábori oltárt is visz magával, hogy el ne kelljen kárhoznia, hozzá egy atyát vagy bádogbánost, meg ministránsfiút is a zsebében, hogy a mise minden körülmények között megtartható lehessen. Ezek nélkül nem érvényes a sztori, és kételkedni kezdünk Petiminiszter igaz hitében.
Bár bevallva az őszintét, ehhez nem is kell ekképp lebuknia, mert amúgy is tudjuk, hogy ócska színjáték az egész. Ahogy épp jönnek a templomból vagy mennek oda, esetleg ülnek a misén olyan pofával, mint akik azt sem tudják, hol vannak. Ez így megy, de vigaszunk is van, mégpedig az, ha van az az Isten, akit ezek hazudnak, és igaz a világa, akkor az egész hazug csürhe a pokolban fog pörkölődni az idők végezetéi. Mi pedig eltelten mosolygunk.
Kapcsolódó cikkeink:
Szijártó sportcipője / Készült: 2023.11.28
Most voltaképp arról kellene írnunk, hogy Magyarországon csökkent az egészségügyre fordított pénz mennyisége, így Európa hátsó felében kullogunk e téren. Lehetne számokat és statisztikákat közölni, ezek azonban semmit sem jelentenek, míg az ember a magyar egészségügy karmai közé nem kerül, és bizonytalanná válik, hazajön-e a kórházból valaha, aki egyszer oda bekerült. A Covid-járvány negyvennyolcezer halottját is elfeledtük már.
A fűrészlábú szöcske esete a kereszténységgel / Készült: 2023.10.30
A Nagy-Szénás hegy ormára valakik engedély nélkül odasuvasztottak egy keresztet még régebben. Mindennapos eset kies hazánkban, hogy itt-ott, a legváratlanabb helyeken és időkben keresztek jelennek meg akárha bolondgomba, hirdetve ha nem is Isten, de Orbán dicsőségét leginkább. De ebben a tragédiában most ne merüljünk el. Ahogyan abba se gondoljunk bele alaposabban, hogy a legújabb népszámlálási adatok szerint milyen iszonytatóan zuhan azok száma, akik kereszténynek vallják magukat.
Szijjártó fedett csónakban / Készült: 2020.08.19
Félreértés, fake news, manipuláció: reagált a külügy arra hírre, miszerint Szijjártó külügyminiszter egy yachton múlatná az időt, s onnan küldözgetné a képeket, amelyek azt mutatják, serényen dolgozik az ország felvirágoztatásáért éjt nappallá téve. Yachton eleve nem tartózkodhat – jegyezte meg a külügy –, ugyanis ilyen szó a magyar nyelvben nincs. Ahogyan a stadion helyett a sokkal kifejezőbb fedett sportlétesítmény használatos, szegény sincs csak rászoruló, illetve segély sem, csak támogatás az EMMI szíves útmutatásai alapján. A yacht fideszmagyarul fedett csónak, külügyminiszter elvtárs tehát maximum azon lehetett volna. Ámde nem volt.
