Ez a választék, ha le akarjuk egyszerűsíteni a pártok ideológiáit. Már amelyiknek van ideológiája, mert sok pártnak nincs, de ez nem tűnik túl nagy bajnak, hiszem többségüknek programja sincs.
Van olyan párt, melynek programját most írja „egy neves ügyvéd”, van olyan párt, amelyik úgy csinál, mintha lenne programja, de nincs. Ez utóbbival sem lenne baj, ha nem az éppen regnáló kormánypárt lenne, melynek igen furcsa elképzelései vannak a világról, a modern polgári demokráciáról, Magyarországról. Ez sem lenne nagy baj, ha szavazótáborának zöme nem lenne hasonlóan zavaros gondolkodású, ha nem élnének lelkükben lobogó kis lángokként avítt ideológiákból összefércelt, tán végig sem gondolt, rendesen meg sem fogalmazott elképzelések arról, hogy milyen Magyarországot szeretnének.
Hogy vezetőjük milyen Magyarországot szeretne, az nyilvánvaló, hiszen kiplakátolta szerte az országban: olyat, melyben ő a nagybetűs miniszterelnök. Akik nem ismerik a történelmet, azok imádják Kádárhoz hasonlítani, pedig neki Rákosihoz van több köze, hiszen Kádár gyűlölte a személyi kultuszt. Orbán úgy állt most is a pécsi nyugdíjas nénikék között, mint Rákosi a búzában és átszellemült pofával jópofizott azon, hogy bár a csillagok állása is el van rendezve a választásra, de azért el kell menni, nehogy… Aztán meghallgatta az „Esik eső karikára, Orbán Viktor kalapjára” című nótát – de szép is tud lenni a világ...
Orbán szavazója a szívével szavaz, a demokraták az eszükkel, a nyilasok meg nyilasok, nekik sem eszük, sem szívük nincs, ők nem szavazni akarnak, hanem verni, ölni, gyűlölni. Ha valaki azt gondolná, hogy Orbán nem érti a demokráciát, hát nagyon téved. Érti ő, csak úgy van vele, mint egyszeri párttitkár a tréfával: ércsük mi a tréfát, elvtársak, csak nem szeressük! De hát miért is szeretné, hiszen egy rendesebb demokráciában nemigen lehet lopni, márpedig lopni szép, lopni jó, lopni oly jövedelmező.
Magyarország kedden két dollárkötvényt bocsátott ki. Az Államadósság Kezelõ Központ elõször bejelentette, hogy mandátumot adott a tranzakciók lebonyolítására négy pénzintézetnek, majd ezt követõen érkezett is a hír, hogy már el is indult az 5 éves és 10 éves dollárkötvény könyvépítése. Végül a magyar állam 3 milliárd dollárnyi forrást vont be rendre 4,15%-os, illetve 5,55%-os dolláralapú hozam mellett. Ennek következtében jelentõsen növekszik a magyar államadósság, noha a 10 éves papírt most olcsóbban adtuk el, mint tavaly novemberben.
... Nagyot ugrik az államadósság
Tavaly év végén 79%-os volt a GDP-arányos államadósság. Ez már az eddigi információk szerint is jócskán emelkedett volna az első negyedév végére, hiszen az alacsony likviditás miatt jócskán meg kellett nyomni a kibocsátást az elmúlt hónapokban, ráadásul a forint gyengülése következtében jelentős átértékelődési veszteséget kell elszámolni a devizaadósságon. Ehhez jön most még a GDP mintegy 2,2-2,3%-át (kb. 660 milliárd forintot) kitevő hitelfelvétel, ami után szinte biztosak lehetünk benne, hogy az adósságrátánk jóval 80% felett jár, az sem kizárt, hogy az első negyed végén 84-85% körüli szintre emelkedik a mutató. Ez gyakorlatilag 18 éves csúcs közeli értéket jelentene.
Véget ért a második Orbán-kormány négyéves ciklusa.Itt az ideje a sokoldalú analízisnek és értékelésnek: hogyan működött, mit tett és mit ért el az Orbán-rezsim az elmúlt négy évben?
Az objektív elemzők körében széles körű konszenzus alakult ki: Orbánék sem elsöprő választási győzelmük előtt, sem kormányzásuk időszakában nem rendelkeztek átfogó, koherens gazdaságpolitikai programmal.
Ez a sommás értékelés sokáig megalapozottnak tűnt. A kormány ad hoc gazdasági döntései, minősíthetetlen színvonalú gazdasági törvénykezése, káros, sokszor irracionális lépései, ellentmondásos, gyakran hazug kommunikációja mind-mind ezt a vélekedést látszott igazolni.
Az Orbán-rezsim szembement mindennel, amit a szakma egy reális kormányzati gazdaságpolitika feltételeinek és elemeinek tekint.Fütyült az ország gazdasági adottságaira, a világgazdaság változásaira, a gazdasági munkamegosztás és együttműködés hazai és nemzetközi követelményeire, a jogbiztonságra, stabilitásra és kiszámíthatóságra, a fiskálismonetáris és jövedelempolitika összhangjának követelményére, a gazdaság szereplőinek az érdekeire, döntéseinek társadalmi hatásaira, jövőbeni következményeire.
A világméretű subprime-válság menedzselésének gyakran szokatlan vagy új típusú módszereit ürügyül használva félredobták a legalapvetőbb közgazdasági törvényszerűségeket is, arcátlan provokációval „szellemi innovációnak, kreatív, modern megközelítésnek” titulálták az abszurd unortodox módszereket.
A minden elemében populista, voluntarista gazdaságilépéseket a magyar nép lelkéhez közel álló patrióta gazdaságpolitikának, a nemzeti érdekek és szuverenitás, valamint a családok és magyar emberek védelmének, bátor képviseletének kiáltották ki. / es.hu
Robin, a bátor elszaladt Bátran elfutott, el ő A vész láttán ahogy tudott Farkát behúzva elfutott... Bátrak bátra, hős Sir Robin... A porba hasalt és talpat is nyalt Hány embert megfúrt, hány seggbe bebújt...
A hősköltemény a Gyalog galopp című Monty Python-filmből való, és igaz, hogy a klasszikus részletet hétfő reggel a Ma.hu tette a miniszterelnök-jelölti tévévita elutasításáról szóló hír alá, de a háromfejű óriás üssön agyon, ha nem jutott eszembe a poén már vasárnap délután. Hogy az ördögbe tud valaki a bátorságról szónokolni a nemzeti ünnepen, majd másnap elmenekülni egy tévévita elől?
Közben megjelentek Orbán Viktor plakátjai. Nincs rajtuk buzdítás, felhívás, nem kérnek támogatást, hanem egyszerűen közlik a tényt, hogy ki Magyarország miniszterelnöke. Karikatúráig fokozódott a kockázatkerülés. Nincs interjú, ellenőrizetlen nyilvános megjelenés, nem adják ki a sajtónak előre a kormányfő napirendjét, így aztán véletlenül sem botolhat bele másba, mint a jó előre, az állványul szolgáló riporterrel együtt odakészített kormánypárti mikrofonba. Nincs kellemetlen vagy legalább a lényegről szóló kérdés. Nincs nyilatkozat az oroszokról, Paksról, a tervekről, a választási programról (na jó, program sincs, úgyhogy arról nem is lehet). Az egész Fidesz-kampányon érződik az izzadságszagú erőfeszítés: „Csak el ne rontsuk!”
Márpedig egy tévévita során könnyű hibázni. De még ha nem ront is el semmit az ember, a másikról akkor is kiderülhet, hogy valamihez jobban ért, valamiről meggyőzőbben tud beszélni, vagy egyszerűen a mondanivalója jobban rezonál a hallgatóság meggyőződésével. A vereséghez még csak az sem kell, hogy a túloldalon félelmetes debattőr álljon, az is elég, ha igaza van. Úgyhogy Orbán Viktor aszerint viszonyul a tévévitához, hogy éppen mit vél az érdekének./ Horváth Gábor
A Nemzetközi Valutaalap legújabb tanulmánya szerint a világszerte növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek lassítják a gazdasági növekedést és növelik a politikai instabilitást. Az IMF szerint a megoldást a vagyoni újraelosztás jelenti, ehhez az 50 százalék körüli legfelső szja-kulcs lehet az optimális.
Magas István, a Corvinus Egyetem tanszékvezető professzora szerint ez leginkább a fejlődő afrikai és ázsiai országokra vonatkozik, és elkerülhetetlen a jövőben egy progresszívabb személyi jövedelemadó mérték kidolgozása.
Az eddig tapasztalt erőteljes globális adócsökkentési trenden a közeljövőben változtatni kell – mondta a professzor a Gazdasági Rádiónak.
Magas István úgy véli: ez valóban megfelelő irányvonal lehet, ám ezt az adott országra kell szabni, hiszen a különböző adózási trendek és vagyoni egyenlőtlenségek, különböző személyi jövedelemadó szintet is igényelnek.
A szakértővel készült teljes interjút itt hallgathatja meg:
Az Orbán-rendszer hazánkat visszafordította abba a zsákutcába, ahonnét a rendszerváltáskor sikerült kitörnünk. A felnőttek között újra növekedni kezdett azoknak az aránya, akiknek megélhetése közvetlenül a politika döntésétől függ, míg a piaci jövedelemmel rendelkezők száma és aránya legjobb esetben is stagnál.
Értelmezési nehézségek
Ideje, hogy az országgyűlési választásokhoz közeledve mérleget készítsünk az orbáni gazdaságpolitikáról és a 2010 óta Magyarországon bekövetkezett gazdasági változásokról.
A Magyarországon működő vállalkozások (szerencsére) ezer szállal kapcsolódnak Európához és a világhoz, a bezárkózó, önellátásra törekvő, a világtól elszigetelődő szocialista berendezkedés (ennek Ceausescu független, államadósságot felszámoló, önellátó gazdasága volt a szélsőséges példája) szétesése óta. A vállalkozók, a háztartások, a munkavállalók – az unió tagországaként ez a szabadság nem vehető el tőlük – bármikor a számukra szabadabb világot választhatják, ha az adózási és működési feltételek, a hitel ára és felvételének módja, a létfeltételek az állami gazdaságpolitika akarnoksága miatt elviselhetetlenekké válnak, ezért az orbáni gazdasági akarnokság is csak jelentős erőfeszítésekkel és gazdaságon kívüli kényszerek erőszakosságával ér el odáig, ami a megszokott: az államhatárokig.
A leltárkészítés azért nehéz, mert az elemzés tárgyául szolgáló folyamatokról tudósító információk feldolgozásának és szolgáltatásának műhelyei egytől egyig politikai kinevezettek irányítása alá kerültek, aminek a következménye a szokásosnál is gyakoribb visszamenőleges korrekció, amelynek az iránya mindig kiszámítható: a hivatalos és aktuális jelent a múlthoz képest kedvezőbb színben feltüntetni./ Csillag István
Szép beszéd volt. Ahogy kikacsázott a Múzeum elé, mindjárt látszott rajta, hogy ő Kossuth Lajos méltó örököse, már ami az árvák elsikkasztott pénzét illeti. De a csillagok állása kedvező volt számára, hiszen az árvák ott álltak körülötte, tapsoltak és örültek, mert ilyen hazaszeretettől duzzadóan még senki nem lopta meg őket.
Miként a szónok mondta, mindent elvégeztek, amit csak lehetett. Trafikok, takarékszövetkezetek, nyugdíjvagyon, földek – mind-mind elcsórelva, stadionok épülőfélben, kisvasút, szálloda, kisrepülőtér rendben – ha nyer, a következő ciklusban már nagyobb gond lesz olyat találni, amit még nem lopott el, mit elbugázni, úgyhogy Mari néni jól teszi, ha az esetleges – bár nem kívánt – választási győzelem hírére új lakatot vásárol a libaólra és áramot vezet bele.
Forradalmainkat mindig külföldiek verték le, állította a szónok, de mindig akadtak, akik segítették őket. Mert mindig vannak ebben az országban labancok, muszkavezetők, meg akik kitépik a lány hajából a nemzetiszín szalagot, meg lovasrohamot és kardlapozást vezényelnek – mondá a túlpocakolt Petőfi, nemigen törődve azzal, hogy utalásait olyanok is hallhatják, akik pontosan tudják, hogy hülyeségeket beszél.
A kuruc is, meg a labanc is magyar. Károlyi Sándor gróf, aki letette a fegyvert éppúgy, mint Pálffy gróf, aki fogadta a megadást, egyik nincs a másik nélkül, és aki csak a kurucokat tekinti magyarnak, az egy szép szürke magyar marha – úgy látszik van ebből törpe változat is…
"A Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán fekvő, 17 faluból álló kistérséggel színesedik majd a lemaradó Magyarországról kialakult kép" - nyilatkozta a miniszterelnök.
A régióba falunként telepítettek több tucat kisebbségi családot, elhagyott üzemeket és téeszeket, csődbement családi vállalkozásokat, valamint pénzhiánnyal küszködő önkormányzatokat. Továbbá 60% fölé lőtték be a munkanélküliséget. "Magyarország annyira jól teljesít, hogy szükségét éreztük ilyen térségek kialakításának. Hogy ne felejtsük el, honnan is indultunk négy éve kedves barátaim" - nyilatkozta Orbán Viktor, majd átvágta a térség egyetlen dohányboltjának villamos fővezetékét.
A falvakban ezután MSZP-s választási plakátokat helyeztek el valamint megnyitottak egy OKJ-végzettséget adó uzsorásképzőt.
Az orosz kormány közzétette a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó hitelszerződés részleteit, a dokumentumból egy rendkívül kemény és Magyarország számára egyoldalúan hátrányos konstrukció olvasható ki.
A 10 milliárd eurós hitel pénzügyi feltételei drasztikusak. A törlesztést elvileg a két új blokk működésbe lépését követő első március vagy szeptember 15-én kell megkezdeni (ezek a törlesztési fordulónapok), de 2026 márciusától akkor is fizetni kell, ha addigra nem épül fel a két reaktor. Az elmúlt két évtizedben Európában egyetlen atomerőmű sem készült el a tervezett idő- és költségkereten belül.
"A fizetési kötelezettségek nagy része a 21 éves törlesztési ciklus második felében jelentkezik, vagyis aránytalanul nagy terhet ró a következő generációra és kormányokra"
A fizetési kötelezettségek nagy része a 21 éves törlesztési ciklus második felében jelentkezik, vagyis aránytalanul nagy terhet ró a következő generációra és kormányokra: az első 7 évben a pénz 25, a második 7 évben a 35, a harmadikban pedig a 40 százalékát kell visszafizetni, miközben a kamat is folyamatosan emelkedik, 3,95-ről 4,95 százalékra. A törlesztésnél 15 napos csúszás a kamat 150 százalékát kitevő büntetést „eredményez", 180 napos csúszás esetében pedig a hitelező azonnali inkasszót nyújthat be a teljes tőke- és kamattartozásra (euróban), amivel akár államcsődöt is előidézhet.
Ez a kitétel szakértők szerint arra is alkalmas lehet, hogy a magyar felet menet közben a szerződés (számunkra előnytelen) módosítására kényszerítse, miközben magyar részről nincsenek hasonló aduk egy esetleges szerződésmódosítás elfogadtatására./ Hargitai Miklós–Poór Csaba