Ma megint zsarnokság van Magyarországon, hiszen egy ember beteges akarata érvényesül mindenben, kerüljön, amibe kerül - mondja Iványi Gábor. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) vezető lelkészével aznap beszélgettünk, amikor az Országgyűlés igazságügyi bizottsága a gyülekezet egyházi státuszának ismételt megtagadásáról döntött. Iványi nem tört meg, ám nincs tele hívő örömmel sem.
Úgy látja, "egy ilyen világban, ahol mindenkit csak úgy hagynak életben - és ez nem elszólás - ha hallgat, vagy ahol csak az csinálhatja azt, amit hosszú ideje jól csinált, aki ezért gesztusokat tesz a zsarnok irányába, nem is biztos, hogy örülnénk, ha a zsarnok futni hagyna bennünket".
- Sikerült már megingatni a hitében?
- Az ilyen ügyek nem alkalmasak a hit megingatására. Azt szoktam a tanítványaimnak mondani teológián, hogy soha nem szabad egy kilátástalan helyzetben felvetni a kérdést: szabad volt-e belekezdeni az adott dologba, vagy hogy vajon ez a Jóisten büntetése-e. Értelmes ember nyugodt körülmények között is beláthatja, ha nem a jó irányba megy, ehhez nem kell igazságtalan eljárásoknak alávetni. Sőt, az igazságtalan eljárás mindig arról győz meg, hogy jó irányba megyünk.
- Még akkor is, ha úgy tűnik, nem mindig nyerhet az igazság?
- Azt nem akarom állítani, hogy a nehézségek elvont, hívő örömmel töltik el az embert. A normális ember szomorú, haragszik, néha kicsit kétségek közé is sodródik önmaga alkalmasságát és erejét illetően, hiszen elfárad. Ugyanakkor látni kell, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is kifejezetten komoly értékek vannak, például az emberi szolidaritás megtapasztalása, ami megrendítő olyanoknak, akik arra rendezkedtek be, hogy adnak. Alázattal el kell fogadni, hogy most mi szorulunk rá mások gyámolítására, segítségére. Mert most már harmadik éve annak, hogy hónapról-hónapra megjelenik az ajtómban a gazdasági igazgatónk, s együtt megköszönjük az Örökkévalónak, hogy ki tudtuk fizetni a béreket. Múltkor tréfásan meg is beszéltük, hogy a hónap első hete után megköszönjük, hogy sikerült, majd három hétig imádkozunk azért, hogy megint tudjunk fizetni a dolgozóinknak. Ugyanakkor egy ilyen világban, ahol mindenkit csak úgy hagynak életben - és ez nem elszólás - ha hallgat, ahol csak az csinálhatja azt, amit hosszú ideje jól csinált, aki ezért gesztusokat tesz a zsarnok irányába, nem is biztos, hogy örülnénk, ha a zsarnok futni hagyna bennünket. Vannak ugye a bevett egyházak, és nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy vannak bevehetetlenek, akiket nem tud csak úgy bekapni, maga alá gyűrni a hatalom.
Korábban már írtunk arról, hogy mit művelt a Fidesz a választási rendszerrel. Elemzésünkben sorra vettük az okokat, amelyek miatt kijelentettük, hogy a Fidesz előre elcsalta a választást. Ugyanakkor azt is megírtuk, hogy a baloldal veresége közel sem csupán a Fideszre szabott választási rendszer miatt volt kódolva.
Elsikkadt emellett az a tény, hogy a kormánypártok annak ellenére, hogy olcsóbb választást ígértek, minden idők legdrágább rendszerét hozták létre, törvénybe kódolva a választási csalást, amellyel éltek is a jobbára csupán a választás idejére létrehozott törpepártok.
De ez nem volt elég. A Fidesz egy módosító javaslattal eltörölné a lehetőségét annak, hogy az állampolgárok megismerhessék, mely párt élt vissza személyes adataival, ezzel választási csalást végrehajtva. Eddig több mint 44 ilyen ügyben nyomoz a rendőrség, ezeknek többségében a pártok feltételezhetően cserélgették egymás között a személyes adatokat tartalmazó ajánlóíveket.
Mi a gond a választási rendszerrel?
A kétharmad által megalkotott torz választási törvény elsősorban a kampányfinanszírozás rendszerén változtatott: ingyen pénzt pumpált a "szektorba", ezzel bizniszpártok tömkelegét rászabadítva a választási rendszerre. Tavasszal ugyanis az a párt, amely legalább 27 körzetben egyéni jelöltet állított, minimum 149 millió forintot kapott az adóforintokból. Így anélkül, hogy akár egyetlen szavazatot kaptak volna, óriási összegeket zsebeltek be, maximum 597 millió forintot.
A 2014-es országgyűlési választáson 18 pártot finanszírozott így minden magyar adófizető, a pártok 6,1 milliárdot arra költöttek el, amire akartak. Számlagyárakba, haveri cégekbe ömlött a pénz, amelynek bőven lenne helye a költségvetésben is. Racionális magyarázat a közpénz ilyen mértékű elherdálására egyszerűen nincs, egyetlen célja a protest szavazatok elaprózása lehetett.
Kremlinológiai rovatunkban a hét legfurcsább belpolitikai megszólalását, a Jóri Andrásnak írt keddi Trócsányi-bocsánatkérést elemezzük történeti kontextusában.
Kedden Trócsányi László igazságügy-miniszter az adatvédelmi biztosi tisztség 2011 végi megszüntetése miatt a ciklusának felénél kirúgott Jóri András elnézését kérte, és a történtekért „sajnálatát fejezte ki”. Emellett megállapította, hogy „a magyar adatvédelem magas színvonalának előmozdítása közös cél, amelynek eléréséhez hozzájáruló további szakmai munkásságához” Jórinak sok sikert kívánt.
A politikai sajtó a radikáljobbos portáloktól a Magyar Nemzeten át a baloldali sajtóig teljes értetlenséggel fogadta a jelenséget, így azon kívül, hogy bizony volt itt egy európai bírósági ítélet (amit amúgy a szövege felében hivatkozik is a közlemény), nem is kommentálta senki érdemben az ügyet. Így aztán a TASZ, a Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet másnapi válaszközleménye (a miniszternek minden magyar állampolgártól kellene bocsánatot kérnie, vissza kell állítani a megszüntetett intézményt) sokakban azt a téves látszatot kelthette, mintha a jogvédő szervezetek minden ok nélkül osztanák agresszív kismalacként az européer minisztert. Pedig van itt vitatkoznivaló, még ha persze nem is az a legfontosabb, hogy kitől kell bocsánatot kérni.
Nem annyira a mi előrelátásunkat, hanem az Európai Bíróság gyakorlatának következetességét dicséri, hogy már 2012 januárjában, a kötelezettségszegési eljárás bejelentésekor azt írtuk,
„hogy mi történik így Jóri Andrással és Péterfalvi Attilával, azt ebben a pillanatban megtippelni is nehéz. Ez a hiba a közjog rendes logikáján belül nem orvosolható: a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság az újévi pezsgőpukkantáskor létrejött, az adatvédelmi biztosi tisztség megszűnt: ezzel még nem is lett volna baj. Ám Jóri megbízatása is megszűnt, ami viszont a közösségi jogba ütközik. Hasonló helyzetet a magyar Alkotmánybíróság Szász Károly első PSZÁF-elnökségének törvényi megszüntetésekor úgy oldott fel, hogy az új szervezetet (és vele az új vezetők megbízatását) nem bolygatta, csak az alkotmányellenesen kirúgott elnöknek nyitotta meg a kompenzációt. Ez itt – már önmagában a Bizottság lendületét, illetve a csere óta eltelt rövid időt nézve – biztosan nem lesz elég.”
Drága brazilok, kérem, nyugodjanak le. Ne tetézzék a bajt. Zavargás? Fosztogatás? Összecsapás rohamrendőrökkel? Zokogás meg szitkozódás? Mindennek megvan a maga ideje és értelme, de ha egy nyomorult labdajáték miatt borulnak gyászba, azzal csak azt bizonyítják be, hogy nemcsak szar futballisták, de még rendkívül ostobák is.
Először is vegyenek példát rólunk. Magyarország nem tudom (és nem is érdekel) mióta a közelébe se szagol világbajnokságnak, és ez így is marad. Mégse hőbörgünk meg törünk-zúzunk, pedig mi objektíve a brazil 7-1-hez képest vagyunk légyszarok, velünk a német válogatott szóba sem áll. Szerencsétlen, sehol sem jegyzett, de azért nagypofájú és rég elfelejtett sikerekre élvező senkiházi nímandok vagyunk fociban, pedig többet költünk rá, mint orvosképzésre, ezzel demonstrálva, hogy nemcsak szarok, de reménytelenül hülyék is vagyunk. Olyan kriplik, akiket a podgoricai öregfiúk szoktak elverni, mint a kétfenekű dobot. De akik ezt egyáltalán tudják rólunk, legalább annyit elmondhatnak a védelmünkben, hogy tök jól viseljük. Aztán meg kezeljük a helyén ezt az egész hülyeséget. Önök kétszázmillióan vannak, és ebből legfeljebb néhány ezren családtagjai, ismerősei vagy üzletfelei a nemzeti válogatott tagjainak. Sosem értettem, miért izgulna valaki egy hazai vagy külföldi csapatért, ha egyszer senkit sem ismer onnan, hiszen neki valójában édesmindegy, hogy ki nyer. Egy árva fillért, de még egy kézfogást se kap a támogatásáért cserébe. A szurkolás egyetlen épeszű indoka az lehet, ha valamelyik csapat stílusa vagy tudása elnyeri a tetszésünket, ebben az esetben viszont a ragaszkodásnak nincs értelme: ha egyszer bénának bizonyultak, akkor keresni kell helyettük másik favoritot.
Nem háború ez, és nem vagyunk mind tizenévesek, akik ökölre mennek a kedvenc együttesükért. Semmivel se lesz kevesebb Brazília attól, ha elkalapálják 7-1-re, de ha száz gólt kaptak volna, attól se. De van, ami még ennél is fontosabb: nem lett volna több attól, ha ők verik meg a németeket.
Gondolom, akkor örömükben fosztogattak volna, még egy hétig áll a bál, verik a mellüket féltéglával, hogy mekkora hősök. De a vége mégis az, hogy a brazil polgár hazamegy a kátránypapírból épített kalyibájába, a német meg a passzívházába, és az előbbi várhat a következő élményre négy évet, az utóbbi meg kitalálja, melyik szigetre menjen nyaralni.
Ül a blogger, hosszú, méla lesben, s bánatosan szemléli a magyar baloldal agóniáját. Sokszor úgy érzi, hogy érti, miről is van szó, aztán történnek mindenféle, a józan észnek ellentmondó dolgok, melyektől úgy érzi magát, mint Józsi bácsi a műrepülés során, vagy, mintha egy divatos író szürreális alkotásának háromfejű hősét szemlélné, mely fejek egymás fülét harapnák, szembeköpdösnék egymást, majd az ég felé köpve tanulmányoznák a szabadesést saját szemükön is.
Ennél már csak a valóság szürreálisabb, melyben a szocialista párttagok a megújulás jegyében meg voltak képesek választani pártelnöknek Puch Lászlót, akiről ha azt állítjuk, hogy olyan, mint egy végső stádiumában zabáló gyomorrák az emberi testben, akkor azt a gyomorrák kikéri magának. Puch, a volt pártpénztárnok maga az állatorvosi ló – elnézést a lovaktól is – melyen tanulmányozni lehet a pártfinanszírozási rendszer összes betegségét és a pártpénzek közelében lebzselő pénzcsinálók morális állapotát.
Tudja ezt a szocialistáknál mindenki, legalábbis, most már tudnia kell mindenkinek, hiszen nyilvánosságra kerültek az ezidáig gondosan takargatott összefüggések Puch magánérdekeltségei és az MSZP érdekkörébe tartozó cégek között. Gyakorlatilag tiszta a kép, mára nyilvánvalóvá vált, hogy amiről a tagság úgy tudta, hogy a párté, az voltaképpen a volt pártpénztárnoké, aki ma olyan helyzetben tudja önmagát és pártját, hogy mára már takargatnia sem kell vagyonosodásának forrását.
Őt megértem, végtére is nem lehet mindenki jellemóriás, puritánnak is születni kell leginkább – hát istenem, ha egy vidéki gyerek hatalomhoz jut, akkor szerezni kell, ha a fene fenét eszik is, hiszen aki ilyen helyzetben nem szerez, az - szép magyar kifejezéssel élve - élhetetlennek minősíthető. Hát ő nem az.
Azt viszont nem értem, hogy a baranyai szocialisták mit esznek rajta, mert vagy mindegyikük kap évente egy hízott disznót, vagy a vezetőségválasztáson kapnak egy ebédet és van tombola is, melyen kisorsolják Szili Kati hátrahagyott rokolyáját – vagy sikerült a tagságot a baranyai pszichiátriai osztályok betegeiből toborozni.
Ha valaki majd egyszer megírja az MSZP lezúzásának rövid történetét, Baranya dicsőséges helyet kap a történetben, hiszen kevés területi szervezet tett ennek érdekében annyit, mint a baranyai.
A kormány által fontolgatott, útépítőket sújtó különadó legnagyobb hazai vesztese a Közgép lehet.
Még januárban megjelentettünk egy listát arról, hogy 2007 óta mely cégek kapták azokat az útépítési megbízásokat, amelyeket akkoriban az EU kifogásolt:
Colas: 116 mrd Ft (francia)
Közgép 113 mrd Ft (magyar)
Strabag 105 mrd Ft (osztrák)
Duna Aszfalt 102 mrd Ft (magyar)
Swietelsky 60 mrd Ft (osztrák)
Ez nem az összes útépítés, amire a különadó vonatkozik, de nagyságrendileg pontosan kifejezi, hogy melyik céget mennyire érintene a különadó. Ennek a különadónak ugyanis éppen az az egyik indoka, hogy az EU megtámadott számos, 2007 óta kiírt útépítési közbeszerzést, és ezért 60 – 90 milliárd forint körüli büntetést kaphat heteken belül az ország. Állítólag ezt próbálja most beszedni az útépítő cégektől a kormány.
Az EU-s büntetés és az adó kivetése között a hivatalos indoklásban nincs összefüggés, de úgy tudjuk, hogy a kettőt előbb-utóbb össze fogják kötni. Az is feltűnő, hogy éppen 2007 – 2014 közti építkezésekre vetnék ki, vagyis arra az időszakra, amit az EU-s büntetés is érint.
Ugyanakkor a 15 százalékos visszamenőleges adó ötlete aligha csak az EU-s büntetés miatt merült fel, ez ellen több érv is szól:
A kormány hivatalosan tagadja, hogy ezek a közbeszerzések hibásak lettek volna, tavaly óta legalábbis ezt bizonygatja a magyar kormány Brüsszelben.
A büntetés elvben nem jelenti ennek a pénznek az elvesztését, a szabályok szerint ha 2015 végéig ezeket más pályázatokon sikerült elkölteni, akkor visszaszerezhető lesz.
Nem a pályázók hibája volt, hogy a bizottság kifogásolta a magyar útépítéseket. (A bizottság szerint nem lehetett volna kikötni, hogy csak az pályázhat, akinek van aszfaltkeverő telepe az építkezés környékén.)
Abban az esetben lennének az útépítők a bűnösek, ha korrupcióval vették volna rá a kormányokat, hogy ilyenek legyenek a pályázati feltételek. Azonban ha ez így lett volna, akkor a rendőrség és nem az adóhatóság dolga lenne ezt megtorolni.
A Demokratikus Koalíció véleménye szerint a Mol ismét kétes ügyletekbe keveredett, a cég és az állam közös erővel tette tönkre a Dunamenti Erőművet – mondta sajtótájékoztatóját követően, az MTI-nek kedden Varju László.
A párt elnökségi tagja arról beszélt, hogy az állam nem kötött átvételi szerződést az erőművel, miközben a másik oldalról csak a drága orosz gázt biztosították számukra. Hangsúlyozta, hogy a drága gázból készült áramot a Magyar Villamos Művek csak olyan áron vette át, hogy amiatt a termelés veszteségessé vált. Ennek következtében a működtetető ellehetetlenült, dolgozókat bocsátottak el és leállították a termelést – folytatta.
Mi a gond a Dunamenti Erőművel? - Közzététel: 2014. júl. 9. - Az ATV Start vendége Varju László pártigazgató, DK.
Tudjuk, mostanában az RTL klub híradójában tárgyaltak minden más belpolitikai hírt és témát elhomályosítanak a nyilvánosság előtt; a honi tévénézők eleddig bulváranyagokkal jóllakatott többsége naponta esik egyik meglepetésből a másikba, amint a reklámadó-háború jóvoltából váratlanul sok mindent megtudhat a kormánytagok és csatolt részeik igazán tempós vagyonosodásáról.
Kétségtelen, nem lehet eléggé értékelni az RTL újabban támadt elszántságát e kényes információk közzétételére, s az is természetes, hogy a média más fórumain ennek a missziónak rendszeres és élénk visszhangja támad.
Mindazonáltal kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a legnagyobb nézettségű kereskedelmi csatorna kínálatán kívül is akadnak fontos témák, amelyeket vagy nem érdemesítünk egy-egy rövidhírnél többre, vagy letudunk a kurrens szenzációkhoz képest marginális tudósításokkal. Ahelyett, hogy legalább annyi teret kapnának, mint mondjuk az L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár által működtetett hűbéri láncolat - egyébként korántsem elhanyagolható jelentőségű - feltérképezése.
Elszórt, rapszodikusan felbukkanó sajtóanyagok foglalkoznak ugyan például az egészségügy krónikusan kétségbeejtő helyzetével, de mindazok az anomáliák, amelyek ezt az "életbevágó" jelentőségű ellátórendszert folyamatosan terhelik, nem állnak a legnagyobb hatású orgánumok fontossági sorrendjének élén.
Amikor négy év lankadatlan sikerpropagandája után minden indoklás nélkül leváltották a területért felelős államtitkárt, Szócska Miklóst, helyére az a Zombor Gábor került, aki egykori kórházigazgatóként alighanem ismeri annyira új feladatkörét, hogy beiktatása után felelősséggel szedhette le a keresztvizet lényegében mindarról, amire elődje oly büszke volt. Zombor nem tagadta a növekvő kórházi adósságállomány veszélyes kezeletlenségét, az orvosok és a betegek közös elégedetlenségét, az irányítás alapvető zavarait. S bár megígérte a rendszer általános reparációját - arra azonban nem adott magyarázatot, hogy az miért nem történt meg már az előző kormányzati ciklusban.
Az első becslések szerint éves szinten körülbelül 15 millió euróval nő az RTL Group adófizetési kötelezettsége a magyarországi reklámadó bevezetésével – közölte hétfő reggel a luxembourgi székhelyű nemzetközi médiacsoport. Azt még nem tudni, mekkora értékvesztés várható az új teher miatt a magyar RTL-nél, az ezzel kapcsolatos előrejelzést a tervek szerint augusztus 21-én hozzák nyilvánosságra. Az RTL két vezére vészjelzést küldött Luxembourgból a magyarországi befektetőknek.
A reklámadó bevezetése miatt rövid idő alatt látványosan megromlott az Orbán-kormány és a magyar RTL, illetve a külföldi tulajdonos RTL Group kapcsolata. Hetek óta egymásnak üzengetnek a két oldal szereplői: egyes kormánypárti politikusok adócsalást emlegettek a kereskedelmi televízióval kapcsolatban, az RTL Híradó pedig egyes vélemények szerint a korábbiakhoz képest sokkal kritikusabb lett a kormánypárti politikusokkal.
Az utolsó pillanatban – az RTL-lel személyesen is konfrontálódó – Gulyás Gergely vezette parlamenti bizottság benyújtott egy módosító indítványt, amely lehetővé tette, hogy nehéz helyzetben lévő vállalatok leírhassák veszteségük egy részét a reklámadóból. Ezt a módosítást nevezte az ellenzék „lex TV2-nek”, mert szerintük a Fidesz így mentette fel a céget a teher megfizetése alól (a tévétársaság 2010 óta veszteséges, tavaly 11 milliárdos mínuszt könyvelt el).
A törvény elfogadása után derült ki, hogy 2012-ben az RTL egy bonyolult, házon belüli cégeladás után – az akkori adójogszabályoknak megfelelően – maga is elhatárolt 23,7 milliárd vesztességet. Ezt továbbgörgette a következő évekre, így ő is élhetett ezzel a reklámadót csökkentő kedvezménnyel. A hvg.hu akkori számításai szerint az idei évre adott kedvezmény 1,6-2,3 milliárdnyi könnyítést jelentett volna a cégnek, amely az engedmény ellenére így is, úgy is a legnagyobb befizető maradt volna. Csakhogy a kormány – miután az RTL 2012-es veszteségelhatárolása nyilvánosságra került – ráküldte az adóhatóságot a cégre, majd még a törvényt is módosította úgy, hogy a tévétársaság ne tudjon élni a kedvezménnyel.
Ma megint zsarnokság van Magyarországon, hiszen egy ember beteges akarata érvényesül mindenben, kerüljön, amibe kerül - mondja Iványi Gábor. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) vezető lelkészével aznap beszélgettünk, amikor az Országgyűlés igazságügyi bizottsága a gyülekezet egyházi státuszának ismételt megtagadásáról döntött. Iványi nem tört meg, ám nincs tele hívő örömmel sem.
Kremlinológiai rovatunkban a hét legfurcsább belpolitikai megszólalását, a Jóri Andrásnak írt keddi 
Drága brazilok, kérem, nyugodjanak le. Ne tetézzék a bajt. Zavargás? Fosztogatás? Összecsapás rohamrendőrökkel? Zokogás meg szitkozódás? Mindennek megvan a maga ideje és értelme, de ha egy nyomorult labdajáték miatt borulnak gyászba, azzal csak azt bizonyítják be, hogy nemcsak szar futballisták, de még rendkívül ostobák is.
Ül a blogger, hosszú, méla lesben, s bánatosan szemléli a magyar baloldal agóniáját. Sokszor úgy érzi, hogy érti, miről is van szó, aztán történnek mindenféle, a józan észnek ellentmondó dolgok, melyektől úgy érzi magát, mint Józsi bácsi a műrepülés során, vagy, mintha egy divatos író szürreális alkotásának háromfejű hősét szemlélné, mely fejek egymás fülét harapnák, szembeköpdösnék egymást, majd az ég felé köpve tanulmányoznák a szabadesést saját szemükön is.
Tudjuk, mostanában az RTL klub híradójában tárgyaltak minden más belpolitikai hírt és témát elhomályosítanak a nyilvánosság előtt; a honi tévénézők eleddig bulváranyagokkal jóllakatott többsége naponta esik egyik meglepetésből a másikba, amint a reklámadó-háború jóvoltából váratlanul sok mindent megtudhat a kormánytagok és csatolt részeik igazán tempós vagyonosodásáról.
Az első becslések szerint éves szinten körülbelül 15 millió euróval nő az RTL Group adófizetési kötelezettsége a magyarországi reklámadó bevezetésével – közölte hétfő reggel a luxembourgi székhelyű nemzetközi médiacsoport. Azt még nem tudni, mekkora értékvesztés várható az új teher miatt a magyar RTL-nél, az ezzel kapcsolatos előrejelzést a tervek szerint augusztus 21-én hozzák nyilvánosságra. Az RTL két vezére vészjelzést küldött Luxembourgból a magyarországi befektetőknek.