Ha gyerekkoromban füllenteni próbáltam, anyám mindig azt mondta: a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. Ez jutott most eszembe, amikor a trafik-pályázat dokumentumai körüli hazugságáradat nyilvánosságra került.
Hazudtak, amikor azt állították, hogy mindenféle politikai befolyás nélkül születtek a döntések, hazudtak, amikor azt mondták, majd csak akkor tudják a DK-nak kiadni a pályázati anyagokat, ha lefénymásoltak. Ami szintén hazugság volt, hiszen lassan kiderül, elektronikus formában is átadhatták volna az aktákat. Inkább kinyomtattak majd 16 ezer oldalnyi papírhalmot. Hazudtak, mert a hazugság hazugságot szül.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének szinte minden megszólalása hazugság. Hazudtak, amikor 2010-ben, az első kormányváltáskor, pofátlan végkielégítésekről beszéltek, csak azért, hogy befeketítsék az előző időszak minden rendű-rangú közalkalmazottját, köztisztviselőjét. Mindenkit, aki nem az ő emberük. Kiderült a hazugság, öt év után vissza kell fizetni, amit elloptak tőlük.
Hazudták, csak annak lesz állami nyugdíja, aki önként és dalolva lemond a jövője biztonságáról. Aki megijedt, attól elvették a magán-nyugdíjpénztári megtakarításait. Aztán kiderült, hogy szó sem lehet a nyugdíj elvételéről. Hazudtak, amikor mindenkinek egyéni nyugdíjszámlát ígértek, amelyen követelésként vezetik majd az elvett milliókat.
Hazudott a mind nagyobb hatalmú újdonsült ifjú külügyér és a debreceni polgármester, amikor frissen kormányra kerülve világgá kürtölték, hogy az ország a göröghöz hasonló csőd küszöbén áll. A hazugság árát mi fizetjük, az azóta bedöntött forint magas árfolyamával.
Hazudtak, amikor azt mondták: a fülkeforradalom lelkesedésében kaptak nemzeti felhatalmazást az alkotmány eltörlésére. A választók követeltek egy, csak nekik tetsző Alaptörvényt helyette. Hazudtak, amikor a preambulummal azt sugallták, hogy 1944 és 1990 között történelem nélküli országban éltünk. És akkor is, amikor most makacsul próbálják tisztára mosni Horthy és pribékjeinek minden szennyesét.
Másfél évvel ezelőtt indítottunk pert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ellen, hogy megismerhessük az állami tulajdonú Magyar Villamos Műveknek az Eon földgáz-nagykereskedő és a földgáztározók megvásárlásáról döntő közgyűlésére kiadott mandátumot és az azt megalapozó előterjesztéseket. A Vagyonkezelő utolsó töltényig küzdött, hogy elzárhassa ezeket a nyilvánosság előtt, de mind első fokon, mind másodfokon, mind pedig a Kúria előtt nyertük a pert. Most pedig végül megkaptuk az iratokat is, amiket közzé is teszünk. Kezdjük érteni, miért nem akarta kiadni az előterjesztéseket a Vagyonkezelő: azok az E-on földgáz-nagykereskedő piaci értékét a Take-or-Pay kockázatok beárazásával együtt -600 milliárd forintra, nem tévedés, mínusz hatszázmilliárd forintra teszik.
Eufemisztikusan szólva szokatlan tranzakció keretében szerezte meg közpénzből az állam az E.on magyarországi földgáz-nagykereskedőjét és gáztározóit: a vételárat már a cégek teljeskörű átvilágítása és a szerződés kitárgyalása előtt, a miniszterelnök és az Eon vezére közötti szándéknyilatkozatban meghatározták. Sőt, az előterjesztés szerint a szerződés teljes kitárgyalásáig az E-on nem volt hajlandó teljeskörű iratbetekintést biztosítani a magyar állam képviselőinek, épp a legfontosabb üzleti kockázatokat tartalmazó szerződéseket csak a szerződések parafálása után (előterjesztés 7. oldal) volt hajlandó megmutatni.
Nyilván nem véletlen, hogy mindenki az ülepét védte a tranzakció során: az MVM olyan előkészítő anyagot készített, ami olyan kiemelkedő árazási és finanszírozási kockázatokat azonosított, amelyektől épeszű ember csak menekülni akar. A Vagyonkezelő gazdasági főigazgatója véleményében hasonlóan járt el, mindenképpen miniszteri döntést javasolt a témában. A Vagyonkezelő igazgatósága is csak miniszteri utasításra (részvényesi joggyakorlói határozatra) adta ki az MVM közgyűlésre szóló, az E.on-cégek megvásárlására vonatkozó mandátumot, Németh Lászlóné az utasításában pedig a Kormány határozatára hivatkozott.
Az RTL Klub határidőre, augusztus 20-ig befizeti a reklámadó első részletét, de a cég luxemburgi központjában már folyamatban vannak az előkészületek arra, hogy jogi lépéseket indítsanak hazai és nemzetközi bírósági fórumokon a különadó miatt.
Pénteken lép hatályba a reklámadó bevezetéséről szóló törvény, az érintett cégeknek augusztus 20-ig kell befizetniük az adó első, november 20-ig pedig a második részletét.
A törvény rendkívüli terhet ró a teljes médiaszektorra. A reklámadónak öt adókulcsa van: egy százalék az adó fél- és ötmilliárd forint adóalap között, tíz százalék az öt- és tízmilliárd forint közötti részre, húsz százalék a 10 és 15 milliárd forintos sávban, 30 százalék a 15–20 milliárd forint közti, és 40 százalék a húsz milliárdon felüli rész után.
Fütyüljetek csak barátaim, fütyüljetek! Tudom én, hogy van az ilyen, nem ma jöttem le a falvédőről, láttam én már karón varjút: értem fütyültök, nem ellenem. De azért, megvallom, nem esik jól. Mintha egy kis neheztelést éreznék ebben a füttyben. Ha úgy tetszik: meg nem értést.
Szabad országban mindenki azt fütyül ki, akit szabad.
Orbán Viktor beszéde a Ferencváros új stadionjának megnyitóján - 2014.08.10
Csak megjegyezném, illő tisztelettel, hogy értetek tettem mindig mindent. Nektek építettem ezt a stadiont, a ti pénzetekből. Legyetek rá büszkék, hogy ilyen gazdagok vagytok.
Vagy voltatok.
Elment rá 13 és fél milliárd forintotok. Na jó, egy kicsit több lett a vége, 15 milliárd, de ez nem olyan nagy különbség, tekintsük borravalónak./ fsp
Ma délelőtt a Vasárnapi Hírek print-kiadásában olvastam Lengyel László eme kitűnő írását. A jegyzet még nincs kint a hálón, ezért most heroikus munkával, manuálisan fogom átschmittelni az oldalamra. (Bocsika az esetleges elírásokért!)
Lengyel László: A szabadság fantomja
Amikor 1990 júliusában, az erdélyi Bálványos hegyoldalán Litván György, Norman Stone és Schöpflin György társaságában, beszédeinkkel megalapítottuk a Bálványosi Szabadegyetemet, álmomban sem jutott eszembe, hogy 2014 júliusában itt hangzik majd el egy magyar miniszterelnök szájából a liberális demokrácia végbúcsúztatója. Felkérőnk, a liberális Fidesz nemzetpolitikai képviselője arra kért akkor minket, hogy tartanánk-e előadást az összegyűlt erdélyi fiataloknak az “Átmenet a diktatúrából a demokráciába” című nyári táborban. A mostani tábor talán az “Átmenet a demokráciából a diktatúrába” címet viselhette volna.
Nem tudom, hogy miért szegény Bálványosnak, a jobb sorsra érdemes Erdélynek jutott az a kényelmetlen megtiszteltetés, hogy Orbán Viktor itt szereti kinyilatkoztatni a világról alkotott nézeteit. E gondolatnak többnyire semmi köze Erdélyhez, nem az ott ülőkről, nem az ott ülőknek, hanem a magyarországi nagyközönségnek és a világegyetemnek szólnak.
Sajnálom e próbáért az erdélyieket. A magyar miniszterelnök kockázat nélkül beszél veszélyes ostobaságokat. Hallgatói viszont kockáztatnak. Orbán eljön. Az erdélyi magyarok maradnak. És ha a románok (kormány, helyi hatóság, titkosszolgálat, milícia, társadalom) komolyan veszik, amit Orbán mond, ne adj’ Isten a román miniszterelnök románul mondja el szó szerint Orbán beszédét a nemzetek könyörtelen versenyéről, a központostó nemzetállam igényéről, az idegen érdekeket képviselő civil szervezetekről, akkor az erdélyi magyar intézmények és a benne élők ugyancsak rosszul járnak. Paradox módon a központosító román nemzetállammal szemben az európai liberális demokrata modell az egyetlen védelmező, mert ha a románok megvalósítanák Orbán modelljét, akkor nem hogy autonómia, de kő kövön nem maradna.
Kérem, én most értettem meg. Eddig sötétben botorkáltam, tévelyegtem, de most már minden világos. Ez a világ köd és pára, látomások és kimérák vad dzsungele, minden csak látszat, és a valóságban én nem tudok angolul. Sem. A miniszterelnök és az alkalmazottai tudnak, én nem. Akkor sem, ha napokat beszélgetek át angol emberekkel Shakespeare nyelvén, és kölcsönösen megértjük egymást. Így már minden világos: két angol nyelv van. Ahogy két magyar nyelv is. A Miniszterelnökségen és az MTI-nél a korszerű újangolt és újmagyart újbeszélik, mi, pórok a régit használjuk. Ez okozza a félreértéseket.
És még én kritizáltam a távirati irodát, holott csak korszerűsítették, áramvonalasították a nyugati lapok írásait. Lefaragták belőlük, ami kilógott, ugyebár. De mindenre magyarázatot ad a tegnap kipattant fordítási ügy – a tusványosi beszéd hivatalos angol változatában, mint az Index felfedezte, nem szerepel az „illiberális” kifejezés. Más eltérések is vannak az angol és a magyar verzió között, de ez a legfontosabb. Eltűnt a gyanús szó, mint bolygó hollandi a Spitzbergák ködében. Hát, nem hiába tartja fenn a kormány a Nyelvstratégiai Intézetet, amiről nem tudtuk megmondani, mivel foglalkozik – ez lehet a dolga, ez lehet a nyelvstratégia. Ez az angol fordítás mindent megváltoztat, az nekünk, mint a Rosette-i kő az egyiptológiának, ezzel a kezünkben kell majd értelmezni a hivatalos híreket, nyilatkozatokat. Végre, tegyem hozzá, mert a legtöbbjéről már azt hittem utóbbi időben, hogy egy második világháborús német Enigmával vannak sifrírozva, amit egy, a Balatonban elsüllyedt tengeralattjáró fedélzetéről mentettek ki.
Világos. Az újangolban nem létezik az „illiberális” kifejezés. Az újmagyarban igen, de tudjuk, hogy az újmagyar roppant árnyalt nyelv, melyen minden szónak tizennyolc különböző értelme van, érdektől függően, szemben a kínaival, ahol a hangsúlytól és a hangmagasságtól függ a jelentés. Sajnos, az újangol nyelvet a Brit Nemzetközösség polgárai képtelenek voltak mindezidáig megtanulni, ahogy nekünk is gondjaink vannak az újmagyarral, de sebaj. Népszerűsíteni kell ezt a szép nyelvet. Írjuk át például az avoni hattyú, a Halhatatlan Bárd drámáit újmagyarra és újangolra, tegyük közzé széles körben, és biztos a siker.
Ott van rögtön a Macbeth. Szó nem lehet arról, hogy egy őrült zsarnok orvul megöli hűbérurát, elragadja a koronát, mindenkit lemészárol, és csak akkor ér véget a rémálom, mikor a birnami erdő a hegyfokra ér, mert csak az győzheti le, aki nem született. Ezek, kérem, liberális zagyvaságok, kifejezetten szabadkőműves mellékízzel. Hogy írná az MTI?
Újabb, 700–900 milliárd forintos számlát nyújtott be a kormány a bankoknak. Bár ezt most nem a maga céljaira fordítja, mint a bankadót, hanem az ügyfelek kárpótlására, de szintén erőpozícióból teszi, hasonlóképpen a három éve megszavazott kedvezményes végtörlesztéshez. A júliusi devizahiteles törvény miatt így 2000 milliárd forint közelébe emelkedik a hitelválságot követően a magyar bankokra kirótt extrasarc.
A pluszteher különböző tételeit más és más indokkal rótták ki. Az eddigi 1200 milliárd forint háromnegyedét különadó és tranzakciós illeték formájában szedte be a kormány, különösebb indoklás nélkül, pusztán az adóbevételek növelése céljából. A hitelválság csak ürügyként szolgált, hiszen az eddig elvont különadóból szinte semmit sem fordítottak bankmentésre, és a jövőbeli esetleges csődökre sem tartalékoltak belőle. Az ilyen célt szolgáló bankszanálási mentőalap létesítésére is csak most hoztak törvényt, ám a kormány abba folyat át pénzt a válságadónak titulált, máig változatlan összegben szedett különadóból. Holott ebből egyetlen év alatt befolyik az a 130 milliárd forint, amennyit a bankoknak tíz év alatt kell betenniük a mentőalapba.
A Kúria határozatára hivatkozva most júliusban megalkotott „devizahiteles” törvény már nem az állam adóéhségét szándékozik csillapítani, hanem az árfolyamrés, valamint az egyoldalú szerződésmódosítások miatt károsult adósoknak nyújtat kompenzációt a bankokkal. A 2011-es végtörlesztési törvénnyel és az árfolyamgát intézményével előidézett mintegy 300 milliárd forintos banki veszteséget viszont most sem kívánja kompenzálni a kormány, holott a Kúria határozata értelmében a devizaadósok árfolyamvesztesége jogosan terhelte az adósokat.
Úgy látszik, a jogorvoslat csak egy irányban működik. A jogállam pedig sehogy, hiszen mind az árfolyamrés, mind az egyoldalú szerződésmódosítások okozta károkat visszamenőleges hatállyal, 2004 májusáig kell a bankoknak megtéríteniük. Holott a hitelintézeti törvény csak 2010-től írja elő, hogy a devizaalapú hitelek adósainak a mindenkori középárfolyamon kell teljesíteniük a törlesztést. Az általános szerződési feltételek „tisztességes” módosítás során követendő elveket pedig csak a Kúria 2012. évi határozata fogalmazta meg tételesen, és csak a 2014-től hatályos új hitelintézeti törvénybe épültek be.
Legalábbis Rétvári Bence államtitkár szerint. Elképzelhető, hogy kormányzati teendői miatt nem értesült az U19-es válogatott Ausztriától és Portugáliától elszenvedett megalázó vereségeire, mivel le bírta írni röhögés nélkül: "a hazai utánpótlás-nevelés rendszere sikeres".
Az Együtt-PM - hivatalosan független - országgyűlési képviselője érdeklődött meglehetős visszafogottsággal a fociakadémiák állami támogatásáról és sikerességükről. Az apropót a sajtóban már bemutatott, egy belga audit-cég, a Double Pass által végzett átvilágítás eredménye szolgáltatta - részben. (A médiumokban az átvilágítás eredménye éppen az osztrákok ellen elszenvedett 3-1-es vereség után és a portugáloktól kapott hatos előtt látott napvilágot.)
A belgák átvilágítási anyagában olyan megállapítások szerepelnek, miszerint: egyszemélyi vezetők hoznak stratégiai döntéseket; ismeretlen a szakmai testületek koncepciója; ritkán világosak a konkrét edzéscélok; nincsenek speciális edzők; nem jól alkalmazzák a terheléses vizsgálatokat; az akadémiák bevételei és kiadásai átláthatatlanok. A kritikákra reagálva a Magyar Labdarúgó Szövetség kijelentette: szeptembertől javítják ki a rendszer hibáit az átvilágítás eredményeinek tükrében.
Mindezek után az ellenzéki képviselő arra volt kíváncsi: mennyi adóforint kerül a akadémiákra?
Rétvári Bence, az emberi erőforrások minisztériumának államtitkára válaszában kijelentette: A hazai utánpótlás-nevelés rendszere sikeres, az akadémiai program létjogosultságát semmi nem kérdőjelezi meg. Ha valami csoda folytán képesek vagyunk túljutni ezen a kijelentésen, akkor az államtitkári választ tovább olvasva, ezzel találkozunk: 2014-ben а Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) részére az Akadémiai Program működtetésének érdekében 1 .550 .000.000 Ft támogatást biztosítottunk az Országos sportági szakszövetségek akadémia rendszerének kialakításával, továbbá az MLSZ utánpótlás-neveléssel összefüggő feladatainak támogatása jogcímcsoport terhére . Az összegből az MLSZ összesen 15 labdarúgó akadémiát támogat. Vagyis a költségvetés csak a remekül szereplő utánpótlásra költött idén másfél milliárd forintot. Emellett a társasági adóból a focira (általában a Felcsútnak) felajánlott összegről még nincs pontos kimutatás, de tavaly meghaladta a 29 milliárd forintot az az összeg, amelyet a vállalatok inkább a focistáknak adtak, mint a költségvetésnek.
Érpatakon egy polgármesternek látszó élőlény megtapossa az izraeli zászlót, valamint felakasztatja a közel-keleti ország miniszterelnökét, és államfőjét, szimbolizáló bábukat.
A magyar politikai elitnek az a része, amely kormányerőnek mondható, hallgat. Nem szólal meg sem a miniszterelnök, sem az államfő. Egy nappal később a külügyminisztérium közleményt ad ki, ebből megtudhatjuk, hogy meg vannak döbbenve.
Navracsics Tibor tehát megdöbbent, és jó okunk van feltételezni, hogy kijelölt utódja, Szijjártó Péter pedig, le van taglózva. (Martonyi János, mindkettőjük elődje, nyilván maga alatt van.)
Mindeközben Orbanisztán miniszterelnöke eltűnt. Tusványos óta nem hallani róla, nyilvános helyen nem látta senki, szokásos pénteki rádióinterjúja elmaradt.
Reméljük, nem esett baja.
A család helyében azért aggódnánk.
Balog Zoltán sok mindenért felelős miniszter a roma holokauszt évfordulóján azt mondta, hogy Magyarországról nem deportáltak romákat a haláltáborokba. Holott minden történelmi kutatás, valamint az áldozatok hozzátartozói és a túlélők ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
A politikai elitnek az a része, mely kormányerőnek mondható, hallgat. Aki mégis megszólal, magyarázza a bizonyítványt. Hogy a miniszter nem is azt mondta, és főleg nem úgy gondolta. És hogy nem neki kell szégyenkeznie a szégyenletes mondatért, hanem azoknak, akik őt most bírálják emiatt.
Néhány nap múlva Balog Zoltán bevallja, hogy hibásan fogalmazott. Azok, akik korábban azt mondták, hogy nem azt mondta, amit mondott, most hallgatnak.
Hallgat az államfő, aki pedig valóban szépen beszélt a roma holokauszt kapcsán. És hallgat a miniszterelnök - igaz, ő a roma holokausztról sem mondott semmit./ fsp
Ha gyerekkoromban füllenteni próbáltam, anyám mindig azt mondta: a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. Ez jutott most eszembe, amikor a trafik-pályázat dokumentumai körüli hazugságáradat nyilvánosságra került.
Másfél évvel ezelőtt indítottunk pert a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ellen, hogy megismerhessük az állami tulajdonú Magyar Villamos Műveknek az Eon földgáz-nagykereskedő és a földgáztározók megvásárlásáról döntő közgyűlésére kiadott mandátumot és az azt megalapozó előterjesztéseket. A Vagyonkezelő utolsó töltényig küzdött, hogy elzárhassa ezeket a nyilvánosság előtt, de mind 
Az RTL Klub határidőre, augusztus 20-ig befizeti a reklámadó első részletét, de a cég luxemburgi központjában már folyamatban vannak az előkészületek arra, hogy jogi lépéseket indítsanak hazai és nemzetközi bírósági fórumokon a különadó miatt.
Fütyüljetek csak barátaim, fütyüljetek! Tudom én, hogy van az ilyen, nem ma jöttem le a falvédőről, láttam én már karón varjút: értem fütyültök, nem ellenem. De azért, megvallom, nem esik jól. Mintha egy kis neheztelést éreznék ebben a füttyben. Ha úgy tetszik: meg nem értést.
Ma délelőtt a Vasárnapi Hírek print-kiadásában olvastam Lengyel László eme kitűnő írását. A jegyzet még nincs kint a hálón, ezért most heroikus munkával, manuálisan fogom átschmittelni az oldalamra. (Bocsika az esetleges elírásokért!)
Kérem, én most értettem meg. Eddig sötétben botorkáltam, tévelyegtem, de most már minden világos. Ez a világ köd és pára, látomások és kimérák vad dzsungele, minden csak látszat, és a valóságban én nem tudok angolul. Sem. A miniszterelnök és az alkalmazottai tudnak, én nem. Akkor sem, ha napokat beszélgetek át angol emberekkel Shakespeare nyelvén, és kölcsönösen megértjük egymást. Így már minden világos: két angol nyelv van. Ahogy két magyar nyelv is. A Miniszterelnökségen és az MTI-nél a korszerű újangolt és újmagyart újbeszélik, mi, pórok a régit használjuk. Ez okozza a félreértéseket.
Újabb, 700–900 milliárd forintos számlát nyújtott be a kormány a bankoknak. Bár ezt most nem a maga céljaira fordítja, mint a bankadót, hanem az ügyfelek kárpótlására, de szintén erőpozícióból teszi, hasonlóképpen a három éve megszavazott kedvezményes végtörlesztéshez. A júliusi devizahiteles törvény miatt így 2000 milliárd forint közelébe emelkedik a hitelválságot követően a magyar bankokra kirótt extrasarc.
Legalábbis Rétvári Bence államtitkár szerint. Elképzelhető, hogy kormányzati teendői miatt nem értesült az U19-es válogatott Ausztriától és Portugáliától elszenvedett megalázó vereségeire, mivel le bírta írni röhögés nélkül: "
Érpatakon egy polgármesternek látszó élőlény megtapossa az izraeli zászlót, valamint felakasztatja a közel-keleti ország miniszterelnökét, és államfőjét, szimbolizáló bábukat.