„Jó hírem van: ez nem a költségvetés pénze, tehát az adófizetőknek egyetlen forinttal sem kell emiatt többet fizetnie! A jegybank saját, jegybanki pénzét költi – amire pénzteremtéssel és a kéthetes betét révén hitelből jön a fedezet –, de csak addig, amíg nyereséges, tehát a jegybank emiatt nem lehet veszteséges.”
- kezdi a volt gazdasági miniszter, aki szerint jegybanki pénzt és nyereséget a kamatcsökkentés termelte ki. És mindez nem közpénz. Aha.
Más lett volna a helyzet, mondja a jegybankelnök, ha veszteséges lett volna az MNB, ez 2013-ban a GDP 0,7 százalékát jelentő többletkiadást okozott volna a költségvetésnek. Tehát most valahogyan keletkezett a tavalyi GDP 0,7 százalékának megfelelő pénz, ami nem a közé.
De ehelyett a kamatcsökkentési ciklus és a devizatartalék átértékelődéséből származó konverziós árfolyamnyereség miatt 280 milliárd forintot takarítottak meg. Ezt élik most fel.
És hogy miért van szükség ennyi pénzt ölni ezekbe az alapítványokba? Hát mert meg kell haladni a neoliberalizmus tanait!
Hatalmas a forgalom manapság a Rubicon folyócska két partja között. Tért ölelő léptekkel igyekszik át rajta a magát magyarnak nevező kormány, az önmagukat demokratikusnak és baloldaliaknak nevező ellenzéki pártok, no meg Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár is. Mi meg csak pislogunk, s szaporán igyekezzük visszanyelni a szájunkba tóduló gyomortartalmat.
Alig több, mint hat héttel a választásoknak hazudott önkormányzati bohózat előtt a települési és kerületi stallumokban megkapaszkodni akaró, azok bázisán magát újjáépíteni szándékozó Baloldal még mindig önmagával van elfoglalva. Pedig a hirdetettek szerint itten az a tét, hogy a kisebb-nagyobb győzelmekkel egyfajta hatalmi ellenpólust képezvén, legkésőbb 2018-ban kimenteni az országot az orbáni Maffiapártállam karmai közül.
Ámde ehhöz némi kampányolásra is szükség lenne, melynek két, de egymással összefonódó célja lehetne csak: folyamatosan (napi negyvennyolc órában!) leleplezni a habonyista propagandagépezet hazugságait, nyilvánvalóvá tenni a Fasiszta Állam valódi céljait, illetve egy vállalható/választható alternatívát nyújtani a nyomorgó, mindenben és mindenkiben csalódott Zembereknek.
Nem akarom ismét felemlegetni, hogy álláspontom szerint az utóbbit legegyszerűbben úgy lehetett volna elérni, ha a T. Ellenzék azzal bizonyítja a demokratikus, alkotmányos, jogállami köztársaság, a nyugatos, liberális állam iránti elkötelezettségét, hogy simán bojkottálja az önkormányzati (legelső sorban a budapesti!) választásokat. Hivatkozván (és be is mutatván!) a legalizált csalásokra, a választói akaratot korlátlanul eltorzító “szabályokra”, majd ujjal mutogatva az ezeket kiötlőkre (kormány és Kétharmad), meg az azokat szentesítő Kesztyűbábokra (tákolmánybírák).
Ámde ez a “vonat” már elment (igaz, még most is fel lehetne rá szállni, hiszen ölég lenne hozzá egyetlen nyilatkozat!), az Ellenzék meg sajnos hagyta magát áttuszkolni az Orbán által neki odacsatornázott Rubiconon. Így osztán marad(na) a fentebb ismertetett módszerekkel való kampányolás, amihez pedig még csak különösebb szellemi erőfeszítésre sem lenne szükség (csak fizikai – szó szerint – állóképességre). Hiszen ehhöz az “anyagot” oly’ bőséggel szállítja az önmagával manapság belháborút is vívó (lásd ittés itt!), biberachi elveken alapuló kül- és belpolitikát követő, elképesztően urizáló kormány(párt), hogy csupán győzni kéne a röpködő “magaslabdák” lecsapkodását. … No meg akarni is!
Augusztus 15. óta munkacsoport dolgozik a nonprofit közszolgáltatási rendszer előkészítésén: a villamosenergia-, a földgáz- és a távhő-közszolgáltatásokat szervezné egy társaságcsoportba a kormány. A munkacsoportot Lázár János vezeti, és részt vesz benne az igazságügyi miniszter, a nemzeti fejlesztési miniszter és a belügyminiszter.
A villamosenergia-, a földgáz- és a távhő-közszolgáltatásokat egy társaságcsoportba akarja szervezni a kormány a holding alapú közszolgáltatási rendszer részeként – az erről szóló kormányhatározat a szerdai Magyar Közlönyben jelent meg. A kabinet egy augusztus 15-én megjelent határozattal már munkacsoportot hozott létre a nonprofit közszolgáltatási rendszer előkészítésére.
Ennek a munkacsoportnak – a mostani közlönyben olvasható határozat értelmében – úgy kell előkészítenie a jogszabálytervezeteket, hogy a villamosenergia-, a földgáz- és a távhő-közszolgáltatásokat egy társaságcsoportba szervezzék. Emellett úgy kell kidolgozni a javaslatokat a munkacsoportnak, hogy az egységes közműszolgáltató társaságcsoport, valamint a központi adatfeldolgozó társaság feletti tulajdonosi jogokat és a közszolgáltatásokkal kapcsolatos általános szabályozási jogkört a Miniszterelnökséget vezető miniszter lássa el, a nemzeti fejlesztési miniszter pedig gondoskodjon az energiaellátás biztonságáról, lássa el az árszabályozási feladatokat, továbbá a közszolgáltatások megrendelésével kapcsolatos feladatokat.
A munkacsoportot létrehozó, augusztus 15-én megjelent határozat szerint a kormány a közszolgáltatási rendszer átalakítása érdekében egyetért egy olyan állami tulajdonú holding létrehozásával, amely nonprofit alapon, a szolidaritás elvét figyelembe véve, kis ráfordítással, fenntarthatóan működik. Az új közszolgáltatási rendszer előkészítésére, a szabályozási, gazdasági megalapozó feladatok elvégzésére a Miniszterelnökséget vezető miniszter vezetésével, az igazságügyi miniszter, a nemzeti fejlesztési miniszter és a belügyminiszter részvételével munkacsoport alakítását írta elő a határozat. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökét pedig felkérték, hogy segítse a munkacsoportot.
Évtizedes szálakat szakított szét Orbán Viktor, amikor nekiment legrégebbi szövetségesének, Simicska Lajosnak. Értesüléseink szerint a milliárdos vállalkozót elsősorban az zavarja, hogy vissza kellene vonulnia abból a pozícióból, amit még 1993-ban foglalt el, és fel kell adnia azt az építkezést, amit két évtizede folytat. A miniszterelnök – akit szövetségesei is győzködnek, hogy szorítsa vissza egykori kollégiumi szobatársát – úgy látja, Simicska túl nagyra nőtt, és „árnyékot vet” a többi „nemzeti tőkésre”, akiknek viszont az új gazdaságpolitikában főszerepet szán. Fideszes és kormányzati forrásokkal beszélgettünk a kormányalakítás óta folyó háborúról.
Háború a legrégebbi szövetségesek, Orbán és Simicska között, konfliktusok Kövér Lászlóval, feszültség Lázár és Rogán között, egy miniszter távozását sürgető nyílt levél, kormányzati bakik, kirúgások a minisztériumoknál és a háttérintézményeknél – a harmadik Orbán-kormány júniusi megalakulása óta olyan folyamatok zajlanak a Fideszben és a Fidesz hátországában, melyek a párt 2002 után lezajlott központosítása óta szinte elképzelhetetlenek voltak.
A hvg.hu több vezető fideszes politikussal, kormányzati tanácsadóval, a döntéshozatalra rálátó háttéremberrel beszélgetve megpróbálta kibogozni a szálakat. Az elemzés elkészítéséhez több interjút is felvettünk, beszélgetőpartnereink viszont – elsősorban a pártfegyelemre hivatkozva – kérték, ne szerepeljenek névvel a cikkben, illetve lehetőleg a betöltött funkciójukat se nevezzük meg.
Forrásaink szerint a nyilvánosságra került konfliktusoknak számos eredője van, de egy dolog közös bennük: nincsenek ellentétben a miniszterelnök-pártelnök szándékaival, a vitákat sokszor ő maga gerjeszti, mert úgy gondolja, a 2014-es év a Fidesz életében is az új időszámítás kezdete, és ehhez mindenkinek igazodnia kell.
„[M]i büszkék vagyunk arra, hogy először ez a parlamenti többség és ez a kormány volt képes arra, hogy olyan szabályokat alkosson, hogy ennek az évnek az elejétől erre nincsen többé mód. Offshore-cégek nem vehetnek részt, és minden közbeszerzésben részt vevőnek, akárhogyan és akárkivel is hozzák összefüggésbe a nyilvánosság előtt, fel kell fednie a kilétét, ha közmunkából akar részesedni. Ez nagy eredmény, és büszkék vagyunk rá” – Orbán Viktor, 2012. június 4.
Magyarország 2011-ben elfogadott, 2012. január 1. óta hatályos alkotmánya szerint offshore-cégek nem nyerhetnek közpénzt. Erre a vívmányra azóta elég gyakran hivatkozik is a miniszterelnök, legyen szó elmúltnyolcévezésről vagy a Nemzeti Bank új elnökének kinevezéséről.
Voltak annak is jelei, hogy a retorikain túl gyakorlati jelentősége is van a rendelkezéseknek. A Lázár János vezette Nemzeti Fejlesztési Ügynökség például tavaly szégyenfalra tette az offshore-hátterű cégeket, majd novemberben kb. 750 ilyen vállalkozástól követelt vissza 2012 eleje óta megítélt 50 milliárd forintnyi EU-s támogatást.
Akkor minden rendben is volna, nem igaz? Offshore-céghez magyar közpénz nem vándorol, pont.
Vándorol.
A Magyar Nemzeti Bank például augusztus 1-től bejegyzett tulajdonosa a Bajcsy-Zsilinszky út 78. szám alatti Eiffel Palace irodaháznak, amit a legfrissebb hírek szerint a piaci ár másfélszereséért, 11-12 milliárd helyett 18 milliárdért vett meg egy részben Ciprusra és Kis-Antillákra bejegyzett cégcsoporttól – a cégháló annyira összetett, hogy nemcsak azt nem tudjuk, pontosan mennyit, hanem azt sem, hogy kinek is utalt a Nemzeti Bank.
„Offshore-spekuláns még egyszer nem lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke” - Orbán Viktor, 2013. január 18.
Már 2012-ben sem lehetett sok oka panaszra a gazdasági eredményeit illetően a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak, 2013-ban azonban hatalmasat léptek előre - derül ki a nemrég közzétett közhasznúsági jelentésből. Megugrottak az alapítványhoz érkező támogatások és az eredmény is tavaly.
A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát is működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány a 2012-es jó éve után tavaly még jobbat zárt - derül ki a nemrég közzétett közhasznúsági jelentésből. Ez nemcsak a mérlegadatokon mutatkozik meg - amiről a cikkünk a későbbi részében lesz szó -, de a különféle, alapítványhoz érkező és felhasznált támogatások összege is megnövekedett. Míg 2012-ben 2,97 milliárd forintot költöttek a támogatásokból, addig tavaly már 7,1 milliárdra ugrott a felhasznált összeg. Ezen belül megnégyszereződött a költségvetésből érkező támogatás is, mely a korábbi 144,9 millió után 726 millió forintra ugrott.
Ugyanakkor a költségvetési pénzeknél is nagyobb támogatás érkezett "más gazdálkodótól" az alapítványhoz. Ennek összege a 2012-es 2,7 milliárdról 6,4-re ugrott egy év alatt - ezen belül a legnagyobb rész a látvány-csapatsport támogatási pályázat révén kapta az alapítvány. Ismertebb néven itt a TAO-pénzekről van szó, melyből összesen 3,6 milliárd forintot használtak fel 2014. június 30-ig. A részletezés szerint a 2013-2014 bajnoki évadra 1,5 milliárdos támogatásban részesültek, melyet különböző célokra fel is használtak. 2013-ban ebből 299 milliót költöttek el az előző bajnoki évadra kapott 3,2 milliárddal együtt. Ebből kicsivel több mint 2 milliárd forint ment beruházásra, ami pályaépítést, pálya karbantartógépek vásárlását jelentette.
Semjén Zsolt nem érti az evolúciót, de használja: túlél. - Csak a jók mennek el. Ferenc pápa a legmegátalkodottabb egyházkritikusoknak is belopta magát a szívébe azzal, hogy kifogásaikra és érveikre mosolyogva vállat vont, és azt mondta, bizony, ebben van valami. Aztán ennél sokkal több nem nagyon történt, de legalább már nem ott tartunk, hogy aki mást gondol vagy máshogy él, mint ahogyan szerintük kell, az a sátánt szolgálja. Megszelídültek kezében a parancsolatok. Ferenc azonban gyöngülő egészsége miatt lemondását fontolgatja.
Semjén Zsolt ezzel szemben régóta ismert gyengesége ellenére sem fontolgatja lemondását, pedig odáig sem tudja követni a Szentatyát, hogy nem muszáj görcsölni, lehengerelni, kiátkozni és az abszolútum igényével ordibálni, mert az úgyis Istennél van. Úgyhogy ő igenis megmondja a tutit, annak ellenére, hogy a fajok fennmaradásáról elmondottakkal látványosan bizonyítja, hogy a darwini elmélet alapjait sem értette meg. Isten nélkül az evolúció illogikus és punktum.
Innen írok önöknek, szerencsés idegenbe szakadt honfitársaimnak, a nyolcvanas évekből, hogy nyoma maradjon az idő és tér teljes kicsorbulásának, amikor hirtelen elkezdtek az órák össze-vissza járni, és más időt mutatnak Magyarországon, mint például Belgiumban, Szíriában vagy az Egyesült Államokban.
Sohasem volt ez másként.
Sohasem írtuk ugyanazt a dátumot itthon, mint Mozambikban vagy az NSZK-ban, de létezett valamiféle iránya az időnek, ami természete szerint haladt előre, aztán hol lassabban, hol gyorsabban, de mindig egy irányba. Mendegélt. Telt a csermelyléptű idő, ha értik mire gondolok.
Amikor például Irakban 1342-t írtak, utána 1343 következett, nálunk 1866 után 1867, máshol meg 1976 után 1977. De most nem ez történik, hanem visszazuhantunk 1981-be, pedig már majdnem elértük a kilencvenes éveket. Lecsúsztunk a kád pereméről, mint valami béna pók, és most bámulunk a lefolyó mellől, erősen reménykedve, hogy senki sem nyitja ki a csapot.
Örömmel közölhetem önökkel, hogy Kádár gyengül, de még viszonylag értelmes beszédeket mond, a demokratikus ellenzék mozgolódik, természetesen az esélytelenek idegességével, és folyamatos zaklatásnak kitéve, a művészetek virágoznak (naná, hogy pénz nélkül, önkéntes és jótékonysági alapon, mindenkinek van rendes állása, de esténként felmegy a színpadra és bátor), a sajtó persze messze nem szabad, azonban a vájtszeműek esetenként merész írásokat fedezhetnek fel vidéki folyóiratokban, sőt, néha még az országos napilapok publicisztika rovatában is. Grósz Károly, és a Párt hiénái nyálcsorgatva várják, hogy kidőljön a vezér, de a háta mögött már javában osztogatják az egyelőre még állami vagyont. Tudják, hogy mielőtt a homloka koppan a parketten, azonnal cselekedniük kell, mert nem lesznek szabályok, az erősebb hiéna privatizál.
Kellemetlen percekre számíthat Orbán Viktor a szeptemberi NATO csúcstalálkozón Wales-ben, miután általános felháborodás fogadta az EU-ban az orosz szankciókra vonatkozó kijelentéseit. A magyar kormányfő elszigetelődése folytatódik, volt már olyan, hogy lekötött kétoldalú találkozóját mondta le a másik fél.
„Egyszerűen érthetetlen, miért csinálja már nem először Orbán Viktor, hogy a zárt brüsszeli tárgyalóteremben teljes támogatásáról biztosít egy közös döntést, majd hazajön, és teljesen mást mond” – dohogott a hvg.hu munkatársának egy uniós tagállam diplomatája a miniszterelnök legutóbbi, nagy port kavart nyilatkozata után, az Oroszország elleni uniós szankciókról. Mint ismert, a magyar kormányfő a közszolgálati rádió múlt péntek reggeli műsorában azt mondta, Magyarországnak nem érdeke az orosz szankciók fenntartása, amivel egyébként is csak „lábon lőttük magunkat”. Mindezt alig bő két héttel azután, hogy az unió állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács – soraiban a magyar miniszterelnökkel – megszavazta a kereskedelmi korlátozásokat.
Több egymástól független tagállami diplomáciai forrásunk is arról beszélt, elfogadhatatlan a magyar kormányfő magatartása a szankciók ügyében, és a hasonló megnyilvánulások csak arra jók, hogy gyengítsék a közös fellépés erejét. „Ezek a szankciók így sem túl erősek, lássuk be, a legkisebb közös többszöröst sikerült elérni a döntéssel. Ezeket utólag ilyen nyilatkozatokkal még tovább gyöngíteni, nagyon felelőtlen, és uniós szemszögből nézve teljesen érthetetlen” – mondta egy brüsszeli forrásunk is, a Bizottság hozzáállására utalva.
Lábon lőttük magunkat
Forrásaink szerint a magyar kormányfő szavai ráadásul kontraproduktívak is, vagyis Orbán Viktor inkább magát lőtte lábon a szankciók megkérdőjelezésével: ezen változtatni ugyanis rövid távon úgysem fog az EU (ilyet nyilvánvalóan Orbán sem fog felvetni), ellenben arra „jó” volt, hogy a magyar diplomácia, és személyesen a saját helyzetét tovább gyöngítse vele Orbán.
A vs.hu-nak adott exkluzív (!) interjút a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Téma akadt bőven, a jegybank az utóbbi időben hihetetlen mértékű költekezésbe kezdett. A kastély- és irodaház-vásárlás egy dolog, de most kiderült, hogy soha nem látott mennyiségű pénzt akarnak éppen oktatási alapítványokra költeni.
Hatalmas a forgalom manapság a Rubicon folyócska két partja között. Tért ölelő léptekkel igyekszik át rajta a magát magyarnak nevező kormány, az önmagukat demokratikusnak és baloldaliaknak nevező ellenzéki pártok, no meg Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár is. Mi meg csak pislogunk, s szaporán igyekezzük visszanyelni a szájunkba tóduló gyomortartalmat.
Augusztus 15. óta munkacsoport dolgozik a nonprofit közszolgáltatási rendszer előkészítésén: a villamosenergia-, a földgáz- és a távhő-közszolgáltatásokat szervezné egy társaságcsoportba a kormány. A munkacsoportot Lázár János vezeti, és részt vesz benne az igazságügyi miniszter, a nemzeti fejlesztési miniszter és a belügyminiszter.
„[M]i büszkék vagyunk arra, hogy először ez a parlamenti többség és ez a kormány volt képes arra, hogy olyan szabályokat alkosson, hogy ennek az évnek az elejétől erre nincsen többé mód. Offshore-cégek nem vehetnek részt, és minden közbeszerzésben részt vevőnek, akárhogyan és akárkivel is hozzák összefüggésbe a nyilvánosság előtt, fel kell fednie a kilétét, ha közmunkából akar részesedni. Ez nagy eredmény, és büszkék vagyunk rá” – 
Már 2012-ben sem lehetett sok oka panaszra a gazdasági eredményeit illetően a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak, 2013-ban azonban hatalmasat léptek előre - derül ki a nemrég közzétett közhasznúsági jelentésből. Megugrottak az alapítványhoz érkező támogatások és az eredmény is tavaly.
Semjén Zsolt nem érti az evolúciót, de használja: túlél. - Csak a jók mennek el. Ferenc pápa a legmegátalkodottabb egyházkritikusoknak is belopta magát a szívébe azzal, hogy kifogásaikra és érveikre mosolyogva vállat vont, és azt mondta, bizony, ebben van valami. Aztán ennél sokkal több nem nagyon történt, de legalább már nem ott tartunk, hogy aki mást gondol vagy máshogy él, mint ahogyan szerintük kell, az a sátánt szolgálja. Megszelídültek kezében a parancsolatok. Ferenc azonban gyöngülő egészsége miatt lemondását fontolgatja.
Kellemetlen percekre számíthat Orbán Viktor a szeptemberi NATO csúcstalálkozón Wales-ben, miután általános felháborodás fogadta az EU-ban az orosz szankciókra vonatkozó kijelentéseit. A magyar kormányfő elszigetelődése folytatódik, volt már olyan, hogy lekötött kétoldalú találkozóját mondta le a másik fél.