A fiatal Orbán Viktort ismerők szerint a katonaság alatt megélt megaláztatás szinte vadembert faragott belőle az egyetemre. Balhék, fegyelmik, erőszakoskodás, leginkább Simicska Lajossal közösen. Úgy tűnik, azóta sem érti, hogy miért kellene visszafognia a haragját, sértődöttségét, elfojtott kisebbrendűségi komplexusaiból fakadó bosszúszomját.
Talán már tényleg csak egyetlen dolgot ismer: a saját előrejutását segítő kérlelhetetlen és könyörtelen törtetést. Ha nem tenné, összeomlana, depresszióba süllyedne. Áhítozza a konfliktust, hogy valakinek érezze magát, hogy értelmet lásson az életében. Azt hinné az ember, hogy mérhetetlenül cinikus, de nem az, legalábbis nem mérhetetlenül. Lázár János és a volt SZDSZ-es Kóka János, igazán cinikusak. OV automatizmusai, személyiségébe épített és elfojtott indulatai inkább a kétségbeesett, csapongó, minden elvet és értéket tagadó tökéletes önvédelem érdekében az ingatag bandavezéri identitás megtartására irányul. Karakteréből fakadóan képtelen megállni, izgatott, szorongó, kielégíthetetlen. Mint egy kisgyerekek, úgy csal a játékban. Nem fogja föl, hogy a csalással, térképek átrajzolgatásával megszerzett dicsőség hamis. Ez a hamisság azonban rendszerint csak a tudatalattiban jelenik meg: ezért frusztrált, ezért nyughatatlan, ezért vágyik újabb, valósnak ható dicsőségekre, amelyeket időről időre meg is szerez.
OV – hogy jobban fájjon – a sebeit kapargatja és ehhez a politika kiváló terep. Ez ugyanis olyan porondot kínál, ahol folyamatosan ingerelheti, feltépheti a varratokat, ami segít a nem felejtésben, és ami segít az árnyékkaraktere, a vágyott, hősies karaktere szabadságharcában, állandó makacs kitartásában, dulakodásaiban. Ezért provokál, és ellentámad, ha tetszik, vív szabadságharcot: karaktere arra kényszeríti, hogy az elfojtott önhibáztatást hősies opferkultusszal fedje el.
De előbb-utóbb elmar maga mellől mindenkit, és megéri saját rendszerének és karakterének összeomlását. Már most is szembefordul a régi bandatagokkal (a korábban megkérdőjelezhetetlen akaratú, érinthetetlen Simicska Lajossal és az aggodalmaskodva radikális, de még tűrő Kövér Lászlóval) és egyre inkább csak a leghűségesebb csinovnyikokat értékeli, ezért egyre hígabb tudású, igazi tekintélyelvű karakterek veszik körül. Ennek is az ideáltípusa Szijjártó Péter, akinek a miniszteri kinevezése a legtisztább bizonyítéka annak, hogy – ami a kóros bizalmatlanságot illeti – OV feltételezhető paranoiája a régi, jól ismert mintákat követi.
OV kifizeti a „barátait", aztán megpróbál szabadulni tőlük. Legfőbb gyengesége az elfojtott félelemből fakadó folyamatos önigazoló státuszépítés, a türelmetlenség és ebből fakadóan az egyre gyakrabban megjelenő meggondolatlanság. Láthatóan személyisége nem ismeri a csalás szót erkölcsi, csak jogi értelemben, illetve ma már úgy sem, hiszen a jogot úgy alakítja, hogy neki több esélye legyen, hogy legalább magát és – egyébként egyre kétkedőbb – híveit meggyőzze becsületes szándékairól. 2002-ben majdnem belepusztult a vereségbe, de 2006-ra már kiépítette a lengyel mintára a '80-as években már kipróbált hálózati összeroppantó rendszert és megtalálta a harcos, kérlelhetetlen, kompromisszumképtelen ellenzéki vezér bosszúálló szerepét. Talán jobban is élvezte, mint a hatalmat, ezért nem tört meg annyira 2006-ban.
A tudás alapú társadalom helyett, a hatalom érdekében épül ez az egészen borzalmas rémálom, ez az úgynevezett munka alapú társadalom, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegeket közmunkára ítélik, és gyakorlatilag éhbérből kell megélniük, miközben a lakosságot megfosztják a továbbtanulás lehetőségétől.
Már az előző ciklusban hozzálátott az Orbán-kormány, most pedig folytatja, hogy elvegyék a magyar gyerekektől és fiataloktól a továbbtanuláshoz való jogot – nyilatkozta a HírArénának dr. Erőss Gábor, a szociológiai tudományok doktora (PhD), a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Párbeszéd Magyarországért (PM) elnökségi tagja. A továbbtanuláshoz való jog megfosztásáról dr. Erőss Gábor kijelentette:
- Ez egy egészen drámai fejlemény! Talán még a netadónál és a NAV-botránynál is nagyobb botrány! Arra számítok egyébként, hogy a következő hetekben és hónapokban ez fogja a legnagyobb figyelmet kapni. Ugyanis bevezették a tandíjat az előző ciklusban, most pedig a gimnáziumi férőhelyeket vágják meg és negyedével csökkentik a középfokú oktatás büdzséjét, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen azok az alsó-középrétegek sem fogják tudni megtaníttatni, még érettségihez juttatni sem fogják tudni a gyerekeiket, akik számára ez az egyetlen kitörési lehetőség.
Dr. Erőss Gábor visszatérően hangsúlyozta, hogy a magasabb iskolai végzettség lényegesen magasabb fizetést jelent. Azt állította, hogy magasabb iskolai végzettséggel – “minden ellenkező híreszteléssel szemben” – könnyebb munkához jutni.
- Tehát ha engedik továbbtanulni a fiatalokat, az mindenkinek jó. Ha nem engedik, az meg mindenkinek rossz – mondta.
A szociológus azt mondta: a fiatalok taníttatása “jó lenne az államnak is!”
- Ez a borzasztó – folytatta -, hogy az állam saját magának is árt, mert aki magasabb végzettséget szerez, az a magasabb fizetéséből többet is adózik. Tehát mindenki jól jár azzal, hogy ha a tudás társadalmát építjük. Ehelyett épül ez az egészen borzalmas rémálom, ez az úgynevezett munka alapú társadalom, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegeket közmunkára ítélik, és gyakorlatilag éhbérből kell megélniük; míg korábban a közmunkások a minimálbért megkapták, most már azt sem kapják meg. Nem segítik őket az elhelyezkedésben; statisztikák bizonyítják, hogy a közmunkások 90 %-a később sem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Tehát nem segítik őket az elhelyezkedésben és ezt a felnövekvő új nemzedéket nem engedik egyszerűen továbbtanulni.
Tehát a szegényeket közmunkás-létre ítélik, a munkásokat pedig arra, hogy minimálbérből éljenek meg, bérrabszolgaként tengessék az életüket és mindezt csak azért, mert úgy érzi az Orbán-rezsim és annak a kiszolgálói, hogy úgy jobban tudnak uralkodni a társadalmon, hogyha megfélemlített és elnyomott bérrabszolgák tömegeiből áll az ország, és nem pedig ahogy Széchenyi mondta, “kiművelt emberfőkből”, mert aki továbbtanul, az megtanulja a kritikai gondolkodást – és végül is a középiskolának, gimnáziumnak és a felsőoktatásnak az is az egyik funkciója, és részben be is tölti, csak részben -, a kritikai gondolkodás pedig veszélyes minden zsarnoki hatalomra. Így az Orbán-féle zsarnoki hatalomra is veszélyes mindenki vagy bárki, aki kétségbe vonhatja az ő igazságukat.
Borzasztóan elegem van abból, hogy ezeknek a tisztelt hölgyeknek, uraknak a vagyonosodása továbbra is problémamentesen eltitkolható a választók elől. Sőt, akkor sincs baj, ha ez nem sikerül. Felháborítónak tartom, hogy ha véletlenül esetleg kiderül, hogy egy hirtelen rövid távú memóriakiesés miatt hiányzik valami a vagyonnyilatkozatból, ha netán fele akkora lakásra emlékszik a szóban forgó, mint amekkorát birtokol, vagy ha simán nem tudja megmondani, pontosan mennyit költött ahhoz képest, amennyit keresett, akkor módosítunk, vagy benyögjük a széleskörű családi / baráti összefogás felbecsülhetetlenségét, és máris minden el van intézve.
Ezeknek az embereknek a példája igazolja, hogy igenis létezik sikeres összefogás, hogy gyakorlatilag ebben az országban a tűz körül végzett kemény munkán kívül a család szeretete viszi elébb a világot. Ebből is látszik, hogy eme igazi kereszténydemokraták számára a család szentsége valóban mindent felülír. Ezért kell vasárnaponként együtt lenni, de ti ezt nem érthetitek. Ti, akiknek legutóbbi családi összefogásából legfeljebb az aktuális havi devizahitel törlesztésére, a gyerek karácsonyra beígért biciklijére, és egy 8 milliós lerobbant szoba-konyhás lakás megvásárlására feljogosító előleg befizetésére telt.
Ebből is látszik, hogy veletek ellentétben ezeknek a felelős kormánytagoknak és vezető politikusoknak - akik nem engedhetik meg maguknak ezt a Rolex órás, Rolling Stones koncertes, úszómedencés urizálást, ami korábban elment - sokkal gondoskodóbb, szeretőbb családjuk van, mint nektek, akik állandóan a pálya széléről pofáztok! Sokat dolgozó szülőkkel, akik pont annyi állami megbízásból gürcöltek, és pont annyi tojást adtak el a piacon, hogy gyermeküknek igenis teljen arra a 170 millás luxusra. Olyan önzetlen igazi barátokkal, akik nem sajnálják kölcsönadni az utolsó 120 milliót sem azért, hogy a haver csemetéje be legyen biztosítva a második lakással is (arra az esetre, ha az elsőt lelakná).
Ha valamikor, most igazán szüksége lenne a kormánynak az éppen szétvert külügyi tárcára. John McCain, amerikai republikánus szenátor, a Fidesz régi szövetségese ugyanis immár nemcsak azzal vádolja Orbánt, hogy egy neofasiszta diktátor, hanem azzal is, hogy a magyar vezetés letért a demokrácia és a jogállamiság útjáról.
Mindeközben a jelenlegi külgazdasági és külügyminiszterünk hatalmas átalakításokba kezdett a tárcájánál. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a nyugatbarát, atlantista diplomaták helyett (Szijjártó elődjét, Martonyi Jánost is ide lehet sorolni) lojális futsaljátékosok árasztották el a minisztériumot. Csak októberben 107 embert rúgtak ki attól a tálcától, amelynek az a feladata, hogy javítsa a külpolitikai kapcsolatainkat, illetve hogy lehetőleg oltsa a tüzet külföldön egy-egy "értelmezésre szoruló" miniszterelnöki beszéd után.
Január 1-től az európai ügyek, a brüsszeli állandó képviselet irányítása és a diplomaták munkáltatói joga is a Lázár János vezette Miniszterelnökséghez fog kerülni. A külügyi tárca tehát nagyrészt beolvad a vízfejjé vált Miniszterelnökségbe. Szijjártó annyira sikeresen vezeti ugyanis a külügyet, hogy minisztériumánál csupán a külgazdaság marad, a keleti nyitás "sikerein" felbuzdulva. Más feladata nem maradván, az egykor rangos minisztérium romjain magyarázhatja majd, hogy az eddig szövetségesnek hitt republikánusok vádjai "nélkülözik a ténybeli alapokat", vagy a Gyurcsány kottájából játszó demokratáké.
Ha nem lett volna még elég az Amerikából érkező kitiltási botrány, John McCain szenátor kijelentései miatt újabb nagy diplomáciai botránnyal kell megküzdeniük a magyar külügyeseknek. Colleen Bell, leendő magyarországi nagykövet szenátusi megszavazása előtti beszédében ugyanis John McCain amerikai szenátor, aki amellett, hogy felidézte Orbán tusványosi beszédét az illiberális demokráciáról, neofasiszta diktátornak nevezte a magyar miniszterelnököt. Egész pontosan hazánkkal kapcsolatban így fogalmazott:
„Egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal.”
Nagyon erős szavak ezek egy olyan amerikai politikustól, aki ráadásul nem is akárki a tengerentúli politikai térben. John McCain, aki harcolt a vietnami háborúban, a 2008-as amerikai elnökválasztáskor a republikánusok elnökjelöltje volt, jelenleg pedig az amerikai külügyi bizottság egyik meghatározó alakja. Korábban a Fidesz szövetségeseként tartották számon a térségben, amit mi sem bizonyíthat jobban, minthogy Orbán Viktor még 2008-ban az amerikai szenátort nemzeti hősnek, igazi karakternek nevezte, 2014 januárjában pedig büszkén pózolt vele.
Hallották, hogy a Financial Times sztárja támogatja Orbánt? Csak mert az érintett még nem.
Szívmelengető jó hírrel köszönt a Magyar Nemzet Online: annyi ármány és rágalom után végre kisütött a nap Magyarország felett. „Egyetért Orbánnal a Financial Times vezető elemzője”, adja hírül a portál, és itt különös jelentősége van a kifejezésnek, miszerint valóban ezt adja el hírként.
Mármost Orbán Viktorral kétségtelenül rengeteget foglalkozik a nyugati sajtó, a legtöbbször nem ért egyet vele, és az ilyen írások híre is eljut hozzánk magyarul. Két fontos különbséget vegyünk észre: ezekről a kritikákról a legritkább esetben a Magyar Nemzetből értesülünk, továbbá ezekben a szövegekben le szokták írni Orbán nevét. Meg mellé különféle kellemetlen jelzőket.
A Financial Times most idézett cikkében viszont nem esik szó Magyarországról, pláne Orbán Viktorról. John Gapper tőle teljesen függetlenül hívja fel a figyelmet a magas energiaárak okozta versenyhátrányra, és például nem ejt szót az állami rezsicsökkentés szükségességéről, sem pedig szakmunkás-társadalmat nem szorgalmaz. Talán azt se tudja, hogy Orbán a világon van, illetve ezt valószínűleg igen, ám lehet, hogy tiltakozna, ha tudná, hogy itthon Orbán támogatójaként tünteti fel a kormánypártlap.
Tény, hogy amit mond, ahhoz hasonlót Orbán Viktor is mondott már, csakhogy ez elmondható John Gapperen kívül Teng Hsziao-Pingről, Gömbös Gyuláról, Andrej Alekszandrovics Zsdanovról, Kim Dzsong Ilről és Jézus Krisztusról is. Ettől még nem lesznek elvtársak. De végül is nem lenne az se meglepő, ha holnap megírná a Nemzet, hogy Jézus Krisztus fideszes.
Ja bocs. Hiszen erre egy egész törpepártot tartunk fenn.
A rezsim megingásának sok jele van, és ennek hű tükre a vele összenőtt médiájának ideges viselkedése. A sunyi kis wannabe ávósgyakornokok kapkodása tizenéve lezárt spangliügyek meg közlekedési balesetek után, aztán a sértett felháborodás, hogy kiröhögik és leköpik őket ezért. A mindennapos duzzogás, amivel a szégyent és a félelmet fedezik.
Egy apró szilánkja a széthullásnak ez a hír is, a magány szülte képzeletbeli barát, aki egy pillanatra egyetértett a mi miniszterelnökünkkel. Átfésülik rendszeresen az egész világsajtót, és gyermeki örömmel csinálnak nagyinterjút, ha legalább egy fanzinban vagy bajor nyugdíjasklubban találnak valakit, aki hajlandó jót mondani a kormányzásukról. De elfogynak ezek is, és akkor ez marad a mélységes magányban: belehallgatni mások beszélgetésébe, és annak örülni, hogy ez az elegáns úr is szereti a focit, tehát mi is olyan elegánsak és komolyak vagyunk, mint ő. És tudunk késsel-villával enni... csak nem akarunk.
Egyedül vagytok, és cikik. A sötétben fütyörésztek. Látjuk, halljuk, és kinevetünk titeket.
L. Simon László szerint jó, ha a politikusok alaposan megszedik magukat, mert így van idejük a közjót szolgálni.Látjuk. Alaposan megszedték magukat, és lám, milyen jó is a közjónak! Elöl-hátul ki van szolgálva. Delfines medencékben lubickázó teremfocisták, feltáratlan termeikben bolyongó, stadionjaik jólfűtött díszpáholyában magányoskodó hamleti alakok aggódnak éjt nappallá téve a közjó felett.
S mert a Közjó olyan kis bohó, hát felkent gyámjai megőrzik a pénzét, óvják, páncélszekrényeikbe zárják; szép szavakat adnak a kis Közjó szájába, s ha vendég jön, a zongorához ültetik, és mindenki az arcára fagyott mosollyal hallgathatja, ahogy a kis Közjó, a szegény, de tisztes rokon hamisan a Szamárindulót pötyögteti.
A Közjó őrei pedig hálatelt szívvel gondolnak magukra, hogy milyen rendesek is ők a kis Közjóval. Ha az államtitkár úr Honolulun nyaral, kicsit ízesebb lesz a szikkadt kenyér a szeretetkonyhákon. Ha a miniszter úr rápillant arany Rolexére, aprónyit felszárad a málló vakolat a szülőszobák falán. Mikor a miniszterelnök úr új stadiont avat, aznap nagyobb karika szójavirsli jut a gyerekmenzákon a csirizes répafőzelékre. Ha Új-Zélandon felcsendül a Getnó a képviselő úr előtt, alig használt cipőt talál a kuka tetején egy borsodi cigánygyerek.
Vagy még ez sem. Mert hát a nyaralások, jacuzzik, Rolexek, stadionok, beruházások, vagyonok és portfóliók ezekből a kenyerekből, szigeteletlen kórtermi falakból, penészes furnérlemezzel befűtő, a füstben megfulladó nyugdíjasokból, az ehetetlen menzakoszt felett öklendező gyerekeinkből, a bokrok alatt életvitelszerűen haldoklókból állnak össze; meg belőlünk, akik még úgy-ahogy a felszínen evickélünk, néha veszünk egy-egy nagyobb lélegzetet, aztán úszunk a víz alatt, amíg bírjuk. Persze ha sokkal több jutna nekünk, ha kevesebbet rabolnának el tőlünk a közjó őrei, akkor mi is könnyebben tartanánk ezt a közjót a szemünk előtt. Így, sajnos, inkább a közrosszat látjuk. De talán csak a karóráinkban van a hiba. Akárcsak azok, mi is rosszul járunk.
L. Simon: Giró-Szász a közjót szolgálja - Közzététel: 2014. dec. 1.
Hol vannak már azok az idők, amikor Orbán Viktor azt ígérte, hogy a Fidesz véget vet a szocialisták "uram-bátyám" típusú kormányzásának, és lezárja azt a korszakot, amelyet csak és kizárólag a hatalmon lévő politikai erő üzleti érdekei mentén alakítottak ki?
A szép választási ígéretek után kormányra kerülve a Fidesz egyre több és több olyan jogszabályt fogadott el (bármiféle kontroll nélkül), amelyek célja mindössze annyi volt, hogy kedvezzen, vagy épp ellenkezőleg nehéz helyzetbe hozzon bizonyos személyeket és/vagy üzleti köröket. Az elmúlt időszakban ez a fajta személyre szabott törvénykezés már olyan méreteket öltött, hogy még követni is nehéz hol tartunk éppen. Szerencsére, mi azért időről időre igyekszünk összeszedni azokat a jogszabályokat, amelyekben ez a leginkább tetten érhető. Most is ezekből válogattunk.
Na de, mik azok a "lexek"?
A II. Orbán-kormány megalakulása óta számos olyan törvényt hozott, amelyek a közbeszédben "lexekként" híresültek el. Közös jellemzőjük, hogy vagy a kormányzati erőkhöz közel álló személyeket/gazdasági szereplőket hozzák előnyös helyzetbe, vagy éppen ellenkezőleg, a nem szívesen látottakat igyekeznek ellehetetleníteni.
A lex RTL Klub 1. és 2.
Miután a Fidesz leporolta tavalyi ötletét a médiaadóról, L. Simon László 2014. június 2-án benyújtotta az országgyűlésnek a reklámadóról szóló törvényjavaslatot. A tavalyi változathoz képest a napenergia működését kevéssé értő államtitkár egy sokkal szigorúbb indítványt terjesztett a T. Ház elé. A 2013-as változat ugyanis a különadó mértékét a felső 10 milliárdos határnál 20 százalékban, most pedig 20 milliárd felett 40 százalékban állapította meg. Ebbe a valóban exkluzív körbe viszont csak az RTL-csoport tartozik bele.
A reklámadó hatására az RTL Klub is bekeményített: híradójukban ismét külön politikai szekcióban számolnak be a kormány mindennapi ténykedéséről, "meglehetősen kritikus” hangnemben. (Jól tették egyébként, a Híradó nézettsége azóta szépen emelkedik, akármit is állít az újabb nemzeti konzultáció levezénylésével megbízott Deutsch Tamás.) A kormányzat sem nézte tétlenül a kereskedelmi csatorna hirtelen feltámadt társadalmi felelősségvállalását: a 40 százalékos különadót egy tollvonással 50-re emelték, ezzel gyakorlatilag beismerve, hogy a törvényt kifejezetten az RTL-csoport ellen szabták át.
A jelek szerint a cég ennyit már nem hajlandó benyelni: az index.hu információi szerint "az RTL-csoport a zászlóshajó RTL Klubon kívül minden más csatornáját, azaz a teljes kábelportfóliót Luxemburgba költözteti, az anyacéghez, ahol a CLT-UFA nevű RTL-cég fennhatósága alatt működik majd tovább."
A lex Mocsai és a harmadik lex Schmitt
Még augusztusban írtunk arról a felsőoktatási törvényhez beadott fideszes módosítóról, amely alapján bizonyos munkakörök esetén már nem szükséges a korábban előírt doktori fokozat.
Az egész Orbán-rezsimet a velejéig áthatja a korrupció, a miniszterelnök az uniós pénzekből való kibekkelésre játszik, a töketlen ellenzék pedig mindeközben verseket olvas és tévéstúdiókban siránkozik. Képes-e az Unió vagy az utca kikényszeríteni a hatalom bukását? Göllner Andrást, a montreali Concordia egyetem politológiaprofesszorát kérdeztük.
Kanadai lakosként hogyan tájékozódik naprakészen a magyarországi eseményekről?
Egyetemi tanárként, társadalomtudósként több mint harminc éve foglalkozom napi szinten Magyarország politikai, gazdasági életével. A rendszerváltás első húsz évét javarészt odahaza töltöttem, személyes kapcsolatban álltam az ország politikai elitjével, többek között Orbán Viktorral is, akinek egy nagyon sikeres kanadai utat szerveztem még 1994-ben. Szakmai kapcsolatokon és az interneten keresztül minden lényeges információ eljut hozzám Magyarországról. Szakmai feladatom, hogy képben legyek.
A Huffington Postnak azt mondta: Magyarország valószínűleg a legkorruptabb ország az EU-ban. Mi alapján jutott erre a következtetésre?
Azt mondtam - és ezt nem csak én mondom, hanem a Transparency International-től kezdve az EU legfrissebb tanulmányáig sokan -, hogy Magyarország a korrupt rezsimek élvonalába tornázta fel magát Orbán Viktor vezetése alatt. Pártoktól független tanulmányok, nemzetközi vizsgálatok egytől egyig azt bizonyítják, hogy az Orbán-kormány ideje alatt nem csökkent, hanem növekedett a korrupció Magyarországon. Nem tudok egyetlen olyan tanulmányról sem, amely ennek ellenkezőjét bizonyítaná hiteles adatokkal.
Hogy látja: miben más a Fidesz-kormány korrupciója más európai országokétól?
Nem csak méretében, de szerkezetében is eltér a magyarországi korrupció az európai államokban is létező „műfajtól". Másutt a korrupcióellenes vizsgálatokat nem hátráltatja a hatalom – Magyarországon ez hétköznapi gyakorlattá vált. Amikor a NAV egykori munkatársa kipakolt, nem az általa gyanúsított személyek, hanem ő maga került az igazságszolgáltatás kereszttüzébe. Többek között ez vezetett oda, hogy a NAV vezetője ma nemkívánatos személy Amerikában. Az intézményesített korrupció legismertebb példája a dohánytermékek árusítására kiírt pályázat bizonyított hamissága. Sokmilliárd forint EU-s támogatást zároltak korrupciógyanú miatt. A kenőpénzek úgy folynak ma odahaza, mint csapból a víz. Ezt mindenki tudja, aki részt vesz a gazdasági életben. A pártfinanszírozási rendszer a magyar politikai korrupció melegágya. A „fülkeforradalom" óta a Fidesz monopolhelyzetben van ott, ahol verseny volt 2010-ig. A magyar korrupció sokkal kiterjedtebb, mélyebben beágyazta magát a hatalom berkeibe, mint Európában. A magyar igazságszolgáltatás az ebihalak után horgászik, a cápákat pedig szabadon hagyja vadászni. Nálunk a hatalom nem abban érdekelt, hogy feltárja és felszámolja a korrupciót, hanem hogy láthatatlanná tegye azt.
...tehát abban bízol, hogy ha a Tescóban drágább is lesz minden, esetleg bezár, hát majd a CBA biztosan olcsóbban adja. Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy ha hét helyett csak hat napra kell eladó meg pénztáros meg biztonsági őr, akkor is mindenkinek megmarad a munkahelye, és ugyanannyi lesz a bére.
Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy kiderül, minden csak hazugság, amit a korrupt fideszesekről hallani, legyen az a legkisebb önkormányzati tűzőgépbeszerzés vagy az amerikai hírek. Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy egyszerre győzzük le Amerikát és Európa nyugati felét.
Te abban bízol, hogy Putyin nem kér semmit cserébe. Te abban bízol, hogy pont a te gyereked még bejut a középiskolába, megtanul angolul, felveszik az egyetemre, és ki tudod fizetni a tandíját. Te abban bízol, hogy nem a te gyerekednek ajánlgatják a közmunkát, az másnak szól. Te abban bízol, hogy nem omlik a fejünkre a szociális katasztrófa, nem lesznek éhséglázadások. Te abban bízol, hogy ha megszüntetjük a munkanélküli-segélyt, azzal megszűnik a munkanélküliség is.
Abban bízol, hogy ha nem veszünk tudomást a magyar cigányságról, majd ők se vesznek tudomást rólunk, megoldják valahogy nélkülünk. Abban bízol, hogy a te nagymamádnak még pont jut CT, csípőprotézis, kedves szó, mosléknál ehetőbb étel a kórházban, egyáltalán orvos. Abban bízol, hogy örökre letettek az internetadóról. Abban bízol, hogy a kultúra és a művészet számodra fontos szelete azért megmarad, nem jön egy fideszesre kimosakodott exkomcsi propagandista, hogy mostantól ez az ő lapjuk, az ő csatornájuk, az ő múzeumuk, az ő rádiójuk. Abban bízol, hogy pont előtted nem vágják ki a fákat; a te gyerekedet, a te kutyádat mindig le tudod vinni majd a közeli zöldbe. Abban bízol, hogy a valódi döntéshozók nem csak egy szülőgépet látnak a lányodban és nem csak egy ingyenélőt a rokkantnyugdíjas apádban. Abban bízol, hogy a szappanadó, az irodaipapír-adó meg a már az alkoholos italokra is kiterjesztett csipszadó volt az utolsó „átmeneti egyenlegjavító intézkedés”.
Bizakodsz, hogy a te vállalkozásodnál nem csenget majd a fideszes oligarcha szárnysegédje, hogy féláron átveszik, és maradhatsz tulajdonos helyett alkalmazott, különben hoznak egy törvényt vagy kapsz egy NAV-ellenőrzést, és tönkretesznek. Bizakodsz, hogy csak a trafik kellett nekik, meg az építőipar, meg a mezőgazdaság, meg a borászat, meg ez-az, de nem jutnak el hozzád. Bizakodsz, hogy a családban soha nem lesz meleg gyerek, aki az erkölcstanórától a semjéni napirend előtti felszólalásig azt hallgatja majd, hogy micsoda torz bűnöző. Bizakodsz, hogy most már befejezték a választási barkácsolást, és ha 2018-ban is kétharmadot szereznek, az nemcsak a Békemenet molinómarkoló első sorából jön majd, hanem valóban a szavazók többségétől. Bizakodsz, hogy kiderül, minden elégedetlen szó mögött csak a norvég mintás Soros György áll.
Te hiszel abban, hogy mindezek mögött van valami tiszta, erkölcsös, minden magyar érdekét szolgáló rendezőelv. Hogy téged nem érint a rossz, meg „tulajdonképpen jót akarnak”. De azért vagy rám dühös, mert kimondom, amit belül, mélyen magad is tudsz: a túrót.
A fiatal Orbán Viktort ismerők szerint a katonaság alatt megélt megaláztatás szinte vadembert faragott belőle az egyetemre. Balhék, fegyelmik, erőszakoskodás, leginkább Simicska Lajossal közösen. Úgy tűnik, azóta sem érti, hogy miért kellene visszafognia a haragját, sértődöttségét, elfojtott kisebbrendűségi komplexusaiból fakadó bosszúszomját.
A tudás alapú társadalom helyett, a hatalom érdekében épül ez az egészen borzalmas rémálom, ez az úgynevezett munka alapú társadalom, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegeket közmunkára ítélik, és gyakorlatilag éhbérből kell megélniük, miközben a lakosságot megfosztják a továbbtanulás lehetőségétől.
Hallották, hogy a Financial Times sztárja támogatja Orbánt? Csak mert az érintett még nem.
L. Simon László szerint jó, ha a politikusok alaposan megszedik magukat, mert így van idejük a közjót szolgálni.Látjuk. Alaposan megszedték magukat, és lám, milyen jó is a közjónak! Elöl-hátul ki van szolgálva. Delfines medencékben lubickázó teremfocisták, feltáratlan termeikben bolyongó, stadionjaik jólfűtött díszpáholyában magányoskodó hamleti alakok aggódnak éjt nappallá téve a közjó felett.
Hol vannak már azok az idők, amikor 
Az egész Orbán-rezsimet a velejéig áthatja a korrupció, a miniszterelnök az uniós pénzekből való kibekkelésre játszik, a töketlen ellenzék pedig mindeközben verseket olvas és tévéstúdiókban siránkozik. Képes-e az Unió vagy az utca kikényszeríteni a hatalom bukását? Göllner Andrást, a montreali Concordia egyetem politológiaprofesszorát kérdeztük.
...tehát abban bízol, hogy ha a Tescóban drágább is lesz minden, esetleg bezár, hát majd a CBA biztosan olcsóbban adja. Te fideszes vagy, tehát abban bízol, hogy ha hét helyett csak hat napra kell eladó meg pénztáros meg biztonsági őr, akkor is mindenkinek megmarad a munkahelye, és ugyanannyi lesz a bére.