A magyar kormány úgy tűnik minden áron ki szeretné csikarni az amerikaiaktól a kitiltott személyek nevét, ám ezt az USA azért sem fogja kiadni, mert nemzetközi egyezményt is sértene vele - derült ki André Goodfriend, az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének sajtótájékoztatóján. Az USA aggódik az egyre gyorsabban romló magyar trendek miatt.
A magyar kormány továbbra is úgy csinál, mintha az amerikaiak által belengetett korrupciós ügyekről semmit sem tudna és semmit sem tehetne addig, amíg az amerikaiak nem adnak konkrétumokat - erről tanúskodott Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter (aki mellesleg a polgári hírszerzésért felelős Információs Hivatalt felügyelő miniszter is) szerdai, kormányülést követő sajtótájékoztatón hangoztatott válaszai, és ezt próbálta Orbán Viktor miniszterelnök is bizonygatni Brüsszelben újságíróknak.
A miniszterelnök az Eurológus kérdéseire, illetve az MTI tudósítása szerint Brüsszelben azt mondta, egyrészt, hogy lényegében egy vádról van szó, a bizonyítékok ugyanakkor az amerikaiaknál vannak, állításuk szerint hiteles információik vannak. Ha ezeket átadják, a magyar hatóságok azonnal lépni is fognak. Másrészt arról is beszélt, hogy itt egy elvi kérdésről van szó, és nem arról, hogy a magyar titkosszolgálatok ne tudnák kideríteni, kiket tiltottak ki egy másik országból. Arról van szó - mondta a miniszterelnök -, hogy aki állít, annak kell megneveznie az érintetteket. Ehhez még azt is hozzátette, hogy Magyarországon zéró tolerancia van, ha korrupció gyanúja merül fel, és bizonyítékok kerülnek elő, akkor a magyar hatóságoknak kötelességük lépni az ügyben.
Neveket márpedig nem ad ki az USA!
Ehhez képest André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője pénteki sajtótájékoztatón - amely szinte párhuzamosan zajlott Orbán Viktor brüsszeli sajtótájékoztatójával - újságírói kérdésekre válaszolva többször hangsúlyozta, a neveket az amerikai törvényekben megfogalmazott személyiségi jogokra hivatkozva nem fogják kiadni. Ez a magánszemélyek és az USA nagykövetsége közötti ügy, az csak az USA-ra és az adott személyekre tartozik. Ha ezeket a személyes adatokat kiadnák ezzel az USA a bécsi egyezmény diplomáciai kapcsolatokról szóló szabályait is megsértené - jegyezte meg.
Ugyanakkor ez alkalommal is hangsúlyozta, ezt az ügyet még ennyire sem kommunikálták volna a nyilvánosság felé, ha nem jelenik meg az az ominózus kirobbantó cikk a Napi Gazdaságban. A korrupció viszont, amit a magyar kormány felé is jeleztek, már más kérdés, a korrupció visszaszorításában szívesen együttműküödik Magyaroszággal az Egyesült Államok.
Történt, hogy némi finom amerikai kritikára, amely a magyar demokráciát illette, a kormány barátságosan azt találta mondani Szijjártó képében, hogy amerikai partnereink keveset tudnak Magyarországról, sőt tanácsadó szakértőik által félre is vannak tájékoztatva. Arról most ne essék szó, hogy ez a válasz az elefánt és az egér esetét idézi, a hídon történt együttes áthaladásukat, amikor is az egér odabök az elefántnak: hallod, hogy dübörgünk, vazze?
Az amerikaiak néztek egy nagyot, és nem válaszoltak. Ha ki mit tud, hát legyen ki mit tud! A magyar kormány meg hátradőlt, vállon veregette magát, megint mi voltunk a jobbak, jól megmondtuk a műveletlen amerikaiaknak, éljen a magyar virtus, hajrá magyarok, hajrá Magyarország, arccal a villamosítás, akarom mondani a stadionosítás felé. Ha akarunk, se tudunk veszíteni.
Aztán, egyszer csak, a kormány közeli Napi Gazdaság megírja, mire készülnek a tengerentúli amerikai kormányzati elemek. Azt üzenik a lap szerint, hogy ha véletlenül eszébe jutna tíznél kevesebb, de ötnél több kormányközeli magyarnak Amerikába beutazási engedélyt, azaz vízumot kérni, ne tegyék, mert az csak idő és pénzpocsékolás.
De honnan tudhatja mindezt pont a kormánybarát Napi Gazdaság? Mert ő a piacon a legjobban tájékozott? Mert tájékozottabb a magyar kormánynál meg annak összes titkosszolgálati szervénél és hatóságánál? Talán azért, mert az egyik érintett a lap kiadója, és talán személyesen neki szóltak, ő meg ijedtében kifecsegte? A magyar kormány, köszöni szépen, nem tud semmiről semmit. Legalább is ez derült ki hétfőn a nemzetbiztonsági bizottsági ülésen, ahol a kormánytagok úgy néztek a kamerákba, mint borjú az újkapura. Ennyi tettetett vagy valóban ostoba arckifejezést ilyen hosszan régen látott a nagyérdemű publikum. Három majom ült a kormány képében a bizottság előtt, nem láttak, nem hallottak, és a végén nem is mondtak semmit. A magát borotválatlan arcával kidobóembernek maszkírozó rezsibiztos is láthatóan fel volt háborodva amerikai barátaink barátságtalan lépésén. A frakcióvezető viccnek minősítette az ügyet, pedig az amcsik egy cseppet sem nevettek.
Annyira azért résen volt a fideszes bandérium, hogy erős felindulásában a paksi vizsgálóbizottság felállítását a korrupció elleni harc nevében azon nyomban, az előterjesztés pillanatában, vita nélkül leszavazta. Nesztek hülye amerikaiak, minket akartok beszaratni? / galamuscsoport.hu
Tréninget, kiképzést, informatikai segítséget is felajánlottak az amerikaiak a magyar adóhatóságnak az áfacsalás elleni küzdelemben azok után, hogy az amerikai cégek már két évvel ezelőtt jelezték aggodalmukat. A NAV azonban nem volt vevő ezekre az ötletekre – tudtuk meg piaci forrásokból. Információink szerint még a holland nagykövetség is megpróbált közbenjárni, merthogy a csalásokat elszenvedő egyik amerikai cég akkori vezetője holland állampolgár. Az elmúlt évek történéseinek fényében nem tűnik életszerűnek, hogy Orbán Viktornak oka volt a nagy meglepődésre. Az áfacsalás ügye jó apropó volt, hogy a Nyugattól eltávolodó Magyarországot Washington meggyomrozza.
Nem a Bunge az egyetlen amerikai érdekeltségű cég, amelynek komoly károkat okoztak a magyarországi áfacsalások – azokat az ugyancsak az élelmiszeriparban érdekelt a Cargill és az Archer Daniels Midland Company (ADM) szintén megszenvedte. Információink szerint azonban a diplomáciai botrányhoz vezető korrupciós ajánlattal csak a Bunge-nál próbálkoztak a kormányzathoz közel álló, de nem kormányzati szervezet képviselői. Ám rosszul választottak: a cég, amely különböző felvásárlásokon keresztül ma a hazai növényiolaj-piac domináns vállalata, nem csak forgalmazóként, hanem gyártóként is jelen van, nagy lobbierővel bír az Egyesült Államokban.
Az érintett amerikai cégek kezdetben – saját iparágukból önálló nyomozással – számos visszás ügyre akadtak, az összegyűjtött bizonyítékokkal, nyomokkal megkeresték az adóhatóságot, hogy felgyorsítsák az áfacsalás elleni harcot.
Ott megköszönték a segítséget, de nem történt semmi, a csaló cégek tovább folytatták ténykedésüket.
Mindez forrásaink szerint nagyjából 2011 körül történt. Piaci szereplőktől úgy tudjuk, ekkortájt többen arról beszéltek, hogy az áfacsalásból – közvetett úton – az egyik Fidesz-közeli, Orbán Viktorhoz akkor közel álló nagyvállalkozó is hasznot húz. Könnyen lehet azonban, az oligarcha ebben az üzletben nem volt benne, forrásaink szerint ugyanis az illető kínosan ügyelt arra, hogy az ilyen, nyilvánvalóan illegális üzleteket kerülje. Az viszont nem zárható ki, hogy valamelyik hozzá kötődő üzletember nem volt ennyire finnyás.
Az amerikai cégek vezetői szerint okot adott a gyanúra, miszerint felsőbb körökig érnek a szálak, hogy bár többször ültek le egyeztetni a NAV több vezetőjével, ezek újra és újra eredménytelenül értek véget, soha nem volt előrelépés az ügyekben. Ezzel párhuzamosan folyamatosan kérték a kormánytól, hogy csökkentse az áfát az ágazatban, úgy vélték, tartós megoldást a csalások ellen csak ez jelenthet.
Nem kellett a segítség
Több, egymástól független, az ügy jellege miatt névtelenséget kérő forrásunk egybehangzóan állítja: amikor az amerikai cégek két évvel ezelőtt panaszt tettek, az Egyesült Államok együttműködési megállapodást ajánlott a magyar hatóságoknak az áfacsalás elleni küzdelemben.
A Fidesz szorgos képviselői itthon és az EP-ben is folyamatosan leleplezik hazánk sötétben bujkáló ellenségeit, de csak úgy papagáj-módra – tán hiányzik belőlük a fantázia, vagy egyszerűen nem olyan követelménynek kell megfelelniük, mint amilyet Gaál István Magasiskola című filmjének solymásza fogalmazott meg: „Nem szeretem, ha a madár gépiesen teljesíti a parancsot – tudjon rögtönözni is, persze, a parancs szellemében"…
A baloldal – bocs: a bukott baloldal – itthoni vereségeiért külföldön igyekszik elégtételt venni, holmi meghallgatásokkal, miegyebekkel. Ma is buheráltak valamit, holnapra is szerveztek egy ocsmánykodást – Brüsszelben, persze! Le akarják járatni az országot, nyilván idegen érdekek szolgálatában stb.
Mindeddig ilyeneket mondtak a Fidesz nemzetvédő politikusai, vélhetően azért, mert hittek ennek igazában. Eddig rendszeresen azzal vádolták a látszatra egyébként dezorientált, koncepciótlan, gyáva és tehetségtelen, ráadásul minden bizonnyal valamennyire korrupt – a Fidesszel persze ebben sem versenyképes – „demokratikus baloldalt”, hogy idegenek bérenceiként ártani akarnak az országnak: hazaárulók, no, nem kell itt szarozni!
Ami azt illeti, hazaárulóknak hazaárulók ugyan, de a helyzet ugyanakkor, azonban és viszont sokkal súlyosabb annál, amilyennek látszott! A Fidesz ugyanis teljesen félreértelmezte a történteket, és még mindig nem látszik fölfogni, miről is van szó! Pedig a tények – makacs dolgok! – már-már szemet szúrnak.
Az elmúlt napok eseményei egyértelművé tették: nem amerikai imperialisták meg brüsszeli bürokraták, holmi „homályos pénzügyi körök” mozgatják a „demokratikus baloldalt”, az egész buzzancs-libbencs-kommancs-zsiddancs nemzetáruló bandát, hanem pontosan fordítva áll a dolog! Ez a banda mozgatja bábuként az Egyesült Államokat – túlzás nélkül: mintha dróton rángatná!
A sci-fibe – vagy inkább krimibe? – illő legújabb hatalmas nemzeti győzelem után föltétlenül szüksége volt a gyurcsányista-eörsimatyista hordának arra, hogy komoly csapást mérjen a Kedves Vezetőjével új utakon járó országra, az egész nemzetre, a NER-re, a NÜK-re, a KLIK-re, az MMA-ra, a Századvégre, a Nemzeti Színházra: mindenre, ami magyar! Sürgőssé vált a dolog, lépniük kellett, még mielőtt a magyar gondolat – sikert sikerre halmozván – rájuk nézve végzetesen meg nem erősödik.
Sokkal nehezebb harc előtt állunk tehát, mint eddig: a végsőkig elkeseredett ellenség előjött fedezékéből, hatalmas erőket vetve be ellenünk. De nem vagyunk esélytelenek: olyan világot élünk, amelyben bármi megtörténhet, az összefogás pedig mindent legyőzhet! S ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Komoly fordulatot vett az Egyesült Államok és a magyar kormány között már régóta dúló diplomáciai háború: Washington legalább tíz, a budapesti kabinethez közel álló vezető tisztviselő és üzletember beutazását tiltotta meg az USA területére. … Rajkin híres Nyula találkozott a Tigrissel.
Rajkin: A nyúl:
Régóta megy már a diplomáciai pofozkodás Budapest és Washington között. Hogy csak a közelmúlt eseményeit említsem: az Orbán-kormány egészen konkrétan megfogalmazott kritikákat kapott demokráciaromboló és a civil szervezeteket ellehetetleníteni igyekvő cselekedetei miatt elébb Bill Clinton volt, majd Barack Obama hivatalban lévő elnöktől. Mindezekre a budapesti válasz egy-egy rendkívül orcátlan nyilatkozat volt, a diplomáciai őstehetségként semmiképpen nem aposztrofálható Szíjjártó Péter “küküminiszter” gyakorlatilag lehülyézte a világ eme két, talán legbefolyásosabb emberét. Nem is maradt el a válasz.
Tegnap szinte a teljes magyar sajtón végigviharzott az értesülés: az Egyesült Államok külügyminisztériuma az ifj. George Bush által még 2004-ben kibocsátott 7750. számú elnöki proklamáció alapján, legalább tíz, a magyar kormányhoz közel álló vezető tisztviselőt, illetve üzletembert kitiltott az USA területéről, mint olyan személyeket, akik “Amerika érdekeivel ellentétes tevékenységet folytatnak, illetve abból hasznot húznak“.
Ez az értesülés természetesen nem Washington, avagy az USA budapesti nagykövetsége jóvoltából jutott a közvélemény tudomására. A vonatkozó amerikai törvények szerint ugyanis a 7750. elnöki rendelet alapján folytatott eljárás épp úgy titkos, mint az az alá vont személyek kiléte. Az indiszkréciót a magyar kormány “agytrösztjének” számító Századvég Gazdaságkutató Zrt. tulajdonában álló, (a valaha jobb napokat látott) “Napi Gazdaság” című lap követte el, mikoris csütörtöki, online-kiadásában megszellőztette a hírt: a NAV adóhatósági vizsgálatot indított bizonyos “amerikai tulajdonban álló cégek és intézmények” ellen, melyet az USA kormánya úgy próbál megakadályozni, hogy “megnehezíti a NAV egyes tisztségviselőinek amerikai beutazását“.
A hír napvilágra kerülése után rögvest beindult az információvadászat. Ennek eredménye pedig az lett, hogy az amerikai kormány nem csak “arra készül”, de már meg is tette a beutazást megtiltó intézkedéseit. Ráadásul nem csak a NAV egyes tisztviselői (pl. Vida Ildikó elnök, egy meg nem nevezett alelnök és egy szintén ismeretlen nevű főosztályvezető) ellen, hanem további, legalább hét olyan “üzletemberrel” (pl.: Heim Péter, a “Századvég” nagyfőnöke) és “egyéb személyiséggel” (pl.: a hivatalosan ismeretlen státusú Habony Árpád, miniszterelnöki főtanácsadó) kapcsolatosan is, akik “szorosan kötődnek” az Orbán-kabinethez. (Ezt később a két nevezett hevesen és ügyvédi úton! tagadta, míg a NAV a kussolás stratégiáját választotta. Utóbbin nem köll csodálkozni, hiszen őket a kormánylap, a Napi Gazdaság hozta hírbe! Természetesen a kormánytól származó információ alapján egy szokásos, de most önmaga ellen fordult karatergyilkolászós taktika szerint. … hehehe!)
- Halló, Külügyminisztérium? André Goodfriend vagyok, az Amerikai Egyesült Államok ideiglenes magyarországi ügyvivője. Kapcsolná nekem John Kerry urat?
- Halló, itt John Kerry, Mi van André, jól vagy?
- Jól, Johnny. De képzeld, mi történt.
- Képzelem, André. Ott Magyarországon bármi megtörténhet.
- Így van Johnny. Bekérettek a magyar külügyminisztériumba. Valami Szijjártó nevű illető írta alá a levelet.
- És most mit szándékszol tenni, André?
- Épp ezt akartam veled megbeszélni Johnny.
- Menjél be hozzájuk André. Úgy hallottam, igen jó a kávéjuk.
- Ne viccelj, Johnny.
- Nem viccelek André, ezek állítólag tényleg finom kávét főznek. A szendvicseiket viszont már nem tudnám ajánlani. A múltkor valaki evett náluk, azt mondta, hogy pocsék volt.
- Te, Johnny, ki az a Mr. Szijjártó?
- Valahonnan ismerős a neve. Ja, igen, megvan: ő az a pasas, aki nemrég vett magának egy házat 167 millióért.
- Dollár?
- Nem dollár, André. Forint.
- Akkor nem is olyan nagy szám.
- Tényleg nem nagy szám, de azért érdekes, mert hivatalosan nem lehetett neki ennyi pénze. Nem keresett ennyit soha.
- Akkor most nagy bajban lehet ez a Mr. Szijjártó, talán már el is vitte őt az adóhatóság. Szerencséje, hogy nem Amerikában él.
- Hát, tényleg szerencsés fickó, annyi szent. Várjál, azt hiszem, megvan: ő most a külügyminiszter Magyarországon.
- Külügyminiszter? Azt hittem az a Navracsics nevű a külügyminiszter.
- Nem André, ő most valamilyen biztosnak készül az Unióba. De szívatják, mert nem kedvelik a főnökét.
- Szóval azt mondod, ez a Mr. Szijjártó a külügyminiszter?
- Igen, André, most már majdnem biztos vagyok benne.
- Jól van, Johnny, ha úgy látod jónak, bemegyek hozzá. És mit mondjak neki?
- Kérdezd meg tőle, hogy mikor tud beköltözni az új házába. Úgy hallottam, hogy miután megvette, még fel kell újítani. Ajánld fel neki, ha addig nincs hol laknia, segítesz neki és a családjának./ fsp
Lassan csöpögnek az információk arról, milyen és mekkora átalakításra készül az állami kiadásoknál az Orbán-kormány. Varga Mihály után Kósa Lajos is nagyszabású költséglefaragásokról beszélt, a részleteket azonban egyelőre homályban tartják – talán nem véletlenül.
Valami készül a közszférában – ennyit biztosan tudunk, mert maga a kormányfő is többször beszélt arról, hogy nagy változások várhatók. Ennél némileg konkrétabb dolgokat említett nemrégiben a gazdasági miniszter, a választások másnapján pedig a Fidesz alelnöke tett hozzá mindehhez néhány homályos mondatot. Hogy konkrétan mi várható, egyelőre titok fedi, aminek vélhetően két indoka is lehet.
Az egyik az, hogy egyelőre maguk Orbánék sem tudják pontosan, mit és mikor akarnak tenni, szokásukhoz híven ezt menet közben fogják részleteiben kialakítani, függően a belső vitáktól és érdekérvényesítési törekvésektől, amelyek bármikor módosíthatnak az eredeti elképzeléseken. A másik megfontolás az, hogy minél jobb kommunikációs taktikával nyomjanak le mindent az érintett tömegek torkán, ahogy ezt eddig is tették, elhitetve sokakkal, hogy nem az az igaz, amit látnak, hanem amit mondanak nekik.
A közvélemény felkészítésének első komolyabb lépése Varga Mihály kijelentése volt arról, hogy három év alatt a GDP 45 százalékára akarják csökkenteni az állami kiadások arányát. Ez felettébb ambiciózus cél, tekintettel arra, hogy tavaly még 53 százalék volt, és az idén is 51 százalék körülire várható, arról nem is beszélve, hogy az arány az Orbán-kormány alatt nőtt meg. Ahogy az várható volt, az ellenzék és a média egyből ráugrott erre, és alapszintű, félrevezető számítással 1700 milliárdos megszorítást vizionált. E rovatban már akkor megírtuk, hogy ez így nem igaz, hiszen például az állami kiadások arányát a GDP növekedése önmagában csökkenti, azaz a költséglefaragás szükséges mértéke alapvetően a gazdaság teljesítményétől függ.
A Varga-féle taktikai húzás bejött, mert a légből kapott számokon csámcsogott mindenki, a választások kimenetelére azonban ez gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt. A szavazás másnapján tehát jöhetett a következő kommunikációs lépcső a közvélemény tesztelésére, Kósa Lajos célozgatása az állami bürokrácia kiadásainak felére csökkentésére. Kósa szavait nagyon nehéz értelmezni – ami aligha véletlen –, mert egyrészt nem állított semmit konkrétan, másrészt a számai nem stimmelnek. Arról beszélt, milyen sokat nyerhetnénk, ha a bürokrácia költségei a jelenlegi 10,6 százalékos GDP-szintről az uniós átlagra, 5 százalékra csökkennének.
Ma több mint 700 ezren dolgoznak a közszférában, a közvetlen állami működésben csak egy részük, és nagyon nehéz megítélni, kiket érintene leginkább a csökkentés. Hogy tömeges elbocsátásokra számítani lehet, azt maga Kósa is jelezte azzal, hogy a felszabaduló munkaerőt a piac szívja majd fel. Ugyan hogyan?
A "közvélemény tájékoztatása érdekében" hosszú dokumentum- és szakvélemény-gyűjteményt állított össze az Ökotárs a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő alapítványok elleni kampányról. Ennek első részeként a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) eljárásáról hoztak nyilvánosságra információkat a norvegcivilalap.hu-n.
Mint írják, a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) és a támogatások elosztását végző konzorcium gyanúba keverése/lejáratása 2013 júniusában kezdődött, amikor egy kormányközeli hírportál senki által meg nem erősített forrásokra hivatkozva azt állította, hogy az Európai Unió egyik biztosa „külföldről pénzelt magyarországi civil szervezeteket is bevetne az Orbán-kormány lejáratására."
A portál szerint az „Orbán-ellenes nemzetközi kampányt szervező Liberális Fiatalok Egyesülete ugyanakkor épp most áll nyerésre az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap pályázatán." Egy ilyen, a pályázati eljárás menetében jogsértő módon kiszivárogtatott információra alapozva indulhatott meg mintegy 10 hónap múlva az a kormányzati hadjárat, amelynek célja a független civil szervezetek ellehetetlenítése Magyarországon.
A lejáratás érdekében az alapítványokat hol sikkasztással, hol illegális párttámogatással, hol lopással, hol pedig jogosulatlan pénzügyi tevékenység folytatásával, utóbb hűtlen kezeléssel igyekeztek hírbe hozni. Csepreghy Nándor államtitkár ellen az Ökotárs 2014. július 22-én polgári pert indított jó hírnév megsértése miatt.
Mint az közismert, a politikai nyilatkozatokat jogi lépések követték. 2014. május 21-én Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a Miniszterelnökség felkéri a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) a Norvég Alap felhasználásának teljes körű vizsgálatára.
Mi az a KEHI és mire nem terjed ki a vizsgálati jogosultsága?
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a kormány saját ellenőrző szerve, amely a kormány döntése, a miniszterelnök vagy a miniszter utasítása alapján végez közpénzügyi ellenőrzéseket. Az államháztartásról szóló törvény szerint a nem-költségvetési szervek, így az Ökotárshoz hasonló alapítványok tevékenységére csak akkor terjed ki a KEHI vizsgálati jogosultsága, ha azok költségvetési támogatásokat használnak fel, vagy az államháztartás központi alrendszeréből nyújtott más támogatást kapnak, ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is.
Nem kell jogásznak lenni, elég a magyar nyelv szabályait ismerni ahhoz, hogy értsük: az alapítványok által nemzetközi szerződés alapján kezelt források csak akkor tartoznak e körbe, ha azokat az államháztartás központi alrendszeréből nyújtják, azaz a magyar szervek osztják el. Az NCTA esetében pedig erről szó sincs: a támogatásokat koordináló brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda (angolul: FMO – Financial Mechanism Office) és az Ökotárs Alapítvány által kötött szerződés értelmében a támogatási összegek az FMO bankszámlájáról közvetlenül, a magyar költségvetés és az Ökotárs érintése nélkül kerülnek a kedvezményezett szervezetekhez.
Aljas módon kiragadom a kontextusból Kósa mellbevágó megállapítását:
„Az úszómedence nem státuszszimbólum, inkább oltári macera: agyon kell vegyszerezni, olyan mintha az ember klórban úszna. Sosem vennék ilyet.” Szijjártó nem tehet arról, hogy medencés háza van, a külügyminiszter „akart venni egy jó helyen lévő házat”, és pechjére pont medencével árulták. „Mit csináljon? Hordassa tele sóderrel?”
És a legszebb: "Majd akkor lesz vége a Kádár-rendszernek, ha ez a végtelen irigység kivész a társadalomból."
Kérdeznék én valamit: nem szégyellitek magatokat ti, végtelenül irigy kutyák, ti itt felejtett maradványai az úszómedencés villákról híres Kádár-rendszernek? Nem értitek, hogy nem arról van szó, hogy gátlástalan tolvajok odaszabadultak a húsosfazékhoz, egy primitívo-naiv nép öntudatlan felhatalmazása által, és nem győzik abbahagyni a két pofára zabálást? Nem értitek, hogy ezek menekülnek a fűtött úszómedencékkel ellátott, több tíz milliós villáktól, mint ördög a szenteltvíztől, de mit tegyenek, ha minden második 170 milliós luxuslakással együtt az ember után dobnak egy ilyen oltári nagy macerát?
Nem értitek, hogy Magyarország az a helye a földnek, ahol jómódú családtagok bármikor szívesen adnak több tízmilliós kölcsönt kizárólag politikából élő, ágrólszakadt rokonaiknak? Nem értitek, hogy itt mindannyiunk vagyonbevallásában benne lehetne, hogy meg nem nevezett magánszemélyek által hitelezett pénzből élünk, és a kutyát nem érdekelné, hogy miként fizetjük vissza? Irigykedés helyett inkább ezekre gondolhatnátok!
És égjen le a pofátokról a bőr, hogy nektek nincs 100 milliós családi házatok, hogy képtelenek vagytok hivatalos keresetetek többszörösét megspórolva gyarapodni-sokasodni? Nekem ne mondjátok, hogy nem kapnátok szívesen klórmérgezést, ha ti is Szijjártó Péterek lehetnétek!
A magyar kormány úgy tűnik minden áron ki szeretné csikarni az amerikaiaktól a kitiltott személyek nevét, ám ezt az USA azért sem fogja kiadni, mert nemzetközi egyezményt is sértene vele - derült ki André Goodfriend, az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének sajtótájékoztatóján. Az USA aggódik az egyre gyorsabban romló magyar trendek miatt.
Történt, hogy némi finom amerikai kritikára, amely a magyar demokráciát illette, a kormány barátságosan azt találta mondani Szijjártó képében, hogy amerikai partnereink keveset tudnak Magyarországról, sőt tanácsadó szakértőik által félre is vannak tájékoztatva. Arról most ne essék szó, hogy ez a válasz az elefánt és az egér esetét idézi, a hídon történt együttes áthaladásukat, amikor is az egér odabök az elefántnak: hallod, hogy dübörgünk, vazze?
Tréninget, kiképzést, informatikai segítséget is felajánlottak az amerikaiak a magyar adóhatóságnak az áfacsalás elleni küzdelemben azok után, hogy az amerikai cégek már két évvel ezelőtt jelezték aggodalmukat. A NAV azonban nem volt vevő ezekre az ötletekre – tudtuk meg piaci forrásokból. Információink szerint még a holland nagykövetség is megpróbált közbenjárni, merthogy a csalásokat elszenvedő egyik amerikai cég akkori vezetője holland állampolgár. Az elmúlt évek történéseinek fényében nem tűnik életszerűnek, hogy Orbán Viktornak oka volt a nagy meglepődésre. Az áfacsalás ügye jó apropó volt, hogy a Nyugattól eltávolodó Magyarországot Washington meggyomrozza.
A Fidesz szorgos képviselői itthon és az EP-ben is folyamatosan leleplezik hazánk sötétben bujkáló ellenségeit, de csak úgy papagáj-módra – tán hiányzik belőlük a fantázia, vagy egyszerűen nem olyan követelménynek kell megfelelniük, mint amilyet Gaál István Magasiskola című filmjének solymásza fogalmazott meg: „Nem szeretem, ha a madár gépiesen teljesíti a parancsot – tudjon rögtönözni is, persze, a parancs szellemében"…
Komoly fordulatot vett az Egyesült Államok és a magyar kormány között már régóta dúló diplomáciai háború: Washington legalább tíz, a budapesti kabinethez közel álló vezető tisztviselő és üzletember beutazását tiltotta meg az USA területére. … Rajkin híres Nyula találkozott a Tigrissel.
- Halló, Külügyminisztérium? André Goodfriend vagyok, az Amerikai Egyesült Államok ideiglenes magyarországi ügyvivője. Kapcsolná nekem John Kerry urat?
Lassan csöpögnek az információk arról, milyen és mekkora átalakításra készül az állami kiadásoknál az Orbán-kormány. Varga Mihály után Kósa Lajos is nagyszabású költséglefaragásokról beszélt, a részleteket azonban egyelőre homályban tartják – talán nem véletlenül.
A "közvélemény tájékoztatása érdekében" hosszú dokumentum- és szakvélemény-gyűjteményt állított össze az Ökotárs a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő alapítványok elleni kampányról. Ennek első részeként a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) eljárásáról hoztak nyilvánosságra információkat a norvegcivilalap.hu-n.
Rég hallottam-olvastam élő politikus tolmácsolásában - választások előtt négy nappal - akkora pofátlanul arrogáns kijelentést, mint ami Kósa Lajos száját el bírta hagyni 