- Részletek
-
Készült: 2014. május 17. szombat, 03:45
-
Találatok: 1576
Aki még nem vette volna észre, annak hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a politikai mozgások nem ötletszerűen, nem véletlenszerűen következnek be. Hónapok, sőt évek óta le-leírja valaki, hogy az ellenzék – nevezzük akár demokratáknak, akár baloldaliaknak őket – a Fidesz nótáját fújja és Orbán kottájából játszik.
Mégsem történt semmi ennek megváltoztatása érdekében, jöhetett itt tavasz, nyár, ősz, tél, tarthattak választásokat, alakulhattak és megszűnhettek pártok, a nóta szinte semmit nem változott.
A választó meg egyre inkább belecsömörlött ebbe a helyzetbe, merthogy minimális sikerélménye sem volt, helyette inkább hülyeségekkel tömték a fejét. Ha valaki azt képzelte, hogy a vesztett választás majd lezár egy fejezetet, hát tévedett, ugyanis Orbán partitúrájának csak egyik tétele a választási győzelem, a mű maga hosszabb lélegzetű, és a Nagy Karmester majd akkor inti le a zenekart, ha a demokratikus oldal lábának nagyujjára odakötözte a cédulát és rácsukta a hűtő ajtaját. Így aztán a munka tovább folytatódik, fel a végső győzelemre!
Most éppen két dolog van soron: az egyik a Szocialista Párt megsemmisítése, a másik pedig Gyurcsány eltakarítása a politikai színtérről. Megölni se lenne hátrányos, de őt azért kockázatos lenne valamiféle ismeretlen azeri kígyó mérgével megmerényelni – túl sok a külföldi ismerőse, - a jégcsákány sem jöhet szóba, de a minimálprogram sem rossz: beletolni a bukott politikus skatulyájába és rácsukni a dobozfedelet. A Szocialista Pártot pedig el kell takarítani, hogy még csak eszébe se jusson senkinek, hogy váltópárt lehet belőle, addig kell farigcsálni, ameddig csak akkora nem lesz, hogy a Fidesz baloldalára állva remek ellensúlyává nem válik a jobboldalán álló jobbiknak. Két szélsőség között maga a konszolidált nyugalom – és ha valaki azt hiszi, hogy ez viccnek is rossz, hát az hallgassa meg a Fidesz szóvivőjét és álmélkodjon el. Szocialisták, mint szélsőség – úgysincs min röhögni már jó ideje…
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 15. csütörtök, 18:35
-
Találatok: 1613
Pénzének és nem a nemzeti érzelmű elkötelezettségének köszönhette Kovács Béla, a párt EP-képviselője, hogy viszonylag gyors karriert futhatott be a Jobbikban. Tisztázatlan múltját és zavaros ügyeit a pártvezetés elnézte, mert egy időben a tagok közül ő támogatta a legtöbb pénzzel a Jobbikot.
Egy aranyszínű, bőrüléses Chryslerrel autózott a civilben tanárként dolgozó jobbikos, aki két évvel azután, hogy Kovács Béla Oroszországból hazaköltözött, bemutatta őt a pártvezetésnek. Amikor a tanárnál rákérdeztek, honnan az autó, azt mondta, Kovácstól kapta, mert neki már nem kellett.
Kovács egyből rákapott a politika ízére. Abban az évben, amikor belépett a pártba, már meg is alakította a Jobbik külügyi bizottságát, amelynek azóta is az elnöke. A főleg bölcsészekből álló jobbikos vezetés örült a több nyelven beszélő Kovácsnak , aki nem is rejtette a véka alá, hogy remek kapcsolatai vannak külföldön. Részben ennek, részben pedig annak köszönhette előmenetelét, hogy nem volt fukar, amikor a zsebébe kellett nyúlni. Volt egy időszak, amikor magánszemélyként hivatalosan ő adta a legtöbb pénzt a Jobbiknak, több millió forintot.
Az aprópénz is jól jött
Egy párt finanszírozásában néhány millió forint ugyan aprópénznek tűnhet, de nem a Jobbiknak, amelyik párt a kétezres évek közepén még nem jutott komoly állami támogatáshoz, így minden fillérnek örültek. „Soha nem gondolta senki róla a pártban komolyan, hogy meggyőződéses nemzeti ember lenne” – jellemezte őt az egyik pártbeli ismerőse.
Jobbikos forrásaink szerint a nyelvtudása és a kapcsolatrendszere mellett a bőkezűsége segítette abban, hogy viszonylag gyors karriert fusson be a párton belül. És emiatt az sem számított, hogy honnan jött és mit csinált korábban. Pedig a gyanú mindig körüllengte: moszkvai múltja miatt a háta mögött sokan csak Kágébélának hívták a pártban.
/ Dezső András
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 14. szerda, 19:08
-
Találatok: 1577
Általában csak jegyzetek esetén szokásom teljes terjedelmében idézni egy-egy megjelent írást, de ezúttal kivételt teszek! Lévén ez a hatszázadik posztom, az index.hu tudósítását pedig annyira fontosnak tartom, hogy meg köll örökítenem az én elektronikus naplómban is. Ugyanis a Szabadság téri “Megszállási Emlékmű” ügyében megszólalt végre a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) is, s tudósaink ezúttal nem tettek lakatot a szájukra!
Az MTA megszólalt emlékműügyben
A megszállási emlékmű elemzését szétröhögték a hallgatók az akadémikusok konferenciáján, ahol a kormány történelemkanonizáló terveit kritizálták. Hunyady György arra is válaszolt, mitől nincs kormányváltó hangulat.
Aki mindeddig hiányolta a Veritas Történetkutató Intézet és a kormányzat sasos-Gábriel arkangyalos megszállási emlékműve kapcsán a Magyar Tudományos Akadémia hangját, az kedden úgy érezhette, hogy az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya kisebb forradalmat csinált „A történelmi emlékezet és a történettudomány” című konferenciájával.
Ne tessék politizálni!
Néhány napja még csúnyán letolta a Magyar Tudományos Akadémia múlt héten leköszönt elnöke, Pálinkás József – akinek helyére Lovász László matematikust választották meg – az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályát a szokatlanul éles hangú, április 1-jén kiadott állásfoglalásáért. Pálinkás szerint politikai indíttatású sértettségből íródott a közlemény, amely azt kifogásolta hogy a kormány az MTA-val való egyeztetés nélkül létrehozta a kormányfő vezetése alatt álló Magyar Nyelvstratégiai Intézetet.
A keddi konferencián felszólalt akadémikusok ezen messze túlmentek, amikor a kormány történelemkanonizáló próbálkozásairól szóltak a hallgatóságnak. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a felolvasóterem melletti termet is meg kellett nyitni a közönségnek. /
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 14. szerda, 00:54
-
Találatok: 1800
Azt hinnénk, hogy egy minden gyanún felül álló, szigorúan ellenőrzött társaság tette tiszteletét Orbán Ráhel tavaly szeptemberi lakodalmán, mintegy háromszáz meghívott Grál-lovag, ám mint kiderült, ez nem így volt: több mint fél év eltelt azóta, de csak alig egy hónapja lett köztudott, hogy a válogatott kiválóságok közé egy (vagy több) tolvaj is odakeveredett.
Elloptak ugyanis egy mobiltelefont a Tükröspusztán tartott lakodalmon. Egy olyan uradalomban történt mindez, ahová a légy is csak erkölcsi bizonyítvány felmutatása és minimum C típusú átvilágítást követően juthatott be.
Nem a telefon eltűnése volt a legfájóbb, bár nyilván az is jelentős értéket képvisel: ha abból a Lázár János által elővezetett alapvetésből indulunk ki, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér, akkor arra kell gondolnunk, hogy aki Orbán Ráhel lagzijára hivatalos, annak bizonyára van mit a tejbe aprítania. Az nem használ holmi bóvlit, kizárólag telefonálásra alkalmas készüléket. Drága jószág lehetett a szeptemberi lagzin megfújt készülék, de nem is ez a később előkerült kütyü okozott igazi riadalmat az erre illetékes szervek körében, hanem a belőle kinyert SIM-kártya. Azon lehettek olyan adatok, telefonszámok, beszélgetések nyomai, amelyek nyilvánosságra kerülése számos kellemetlenség forrása lehetne az úri közönség berkeiben. (Urambocsá’, talán még a Videoton összeállítását is azon tárolták.)
A Légy jó mindhalálig óta tudjuk, ha egy jobb helyen eltűnik valami, mindig a kiszolgáltatottakat gyanúsítják tolvajlással. A Nyilas Misiket, akikbe bármikor belerúghat bárki, naná, hogy jelen esetben is a személyzetet vették elő. Abból indultak ki, hogy az Orbán Ráhel lagzijára vendégként hívott illető nem lehetett a tettes, hiszen oda kizárólag csupa feddhetetlen előéletű, minden gyanún felül álló személy tehette be a lábát. Olyanok, akiknek a kezéhez nem tapad közpénz, és a nap 24 órájában, sőt, azon túl is valamelyest, az ország gyarapodásán, valamint a haza üdvén munkálkodnak.
Magyarán: a nemzet legjobbjai.
/ fsp
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 12. hétfő, 22:22
-
Találatok: 1477
Igaz, hogy elszalasztottam a nagyszerű hétvégi lehetőséget, hogy Orbán Viktor királlyá koronázásának körülményein, vagy egy szakállas nő művészi teljesítményén forgassam a szemem, amelyet az Európa legnagyobb geopolitikai giccsparádéjának számító eurovíziós dalfesztiválon nyújtott, de van itt azért még látnivaló. Olvasom, hogy egy német cégalapítással foglalkozó szervezet összegzése szerint 580 ezer magyar dolgozott 2013 év végén különböző európai országokban, becslése szerint idén szinte biztosan meghaladja a hatszázezret a hivatalosan is külföldön dolgozó és élő magyarok száma.
Tudom, hogy ez a megbízhatatlan, rosszindulatú adat távolról sem esik egybe a harmadik Orbán-kormány felemelkedését szolgáló sikerpropagandával, sem e kormány szócsövének hálás szerepét betöltő intézmények hivatalosnál is hivatalosabb jelentéseivel, így nem meglepő, hogy eme, az ország közép- és hosszútávú fejlődése szempontjából kardinális kérdéssel kapcsolatban távolról sem véletlenül, és nem is ártatlanul hallgat a vezér és kara. Vagy amikor véletlenül beszél róla, ködösít, vagy bagatellizálni próbál.
Én nem gondolom azt továbbra sem - jóllehet már tudjuk, hogy a magyarnál kalandvágyóbb nemzetet aligha hordoz a hátán a föld - hogy több tíz ezer fiatal kalandvágyból hagyta el az országot. Engem nem vigasztal, hogy az egymillió munkahely ígérete lassan valóra válik, csak éppen nem a Magyar Alföldön, hanem Londonban, Bécsben vagy Münchenben. Én nem érzem magam jobban attól, hogy az egy millióval legfeljebb a honosított, új magyar állampolgárokat lehet mérni, akik pontosan tudják, hogyan kell szavazni.
Egyáltalán nem próbálom azt sugallni, hogy magasan kvalifikált szakembereink, jól képzett szakmunkásaink, és kalandvágyó fiataljaink külföldre vándorlásáért egyetlen, azaz a szóban forgó kormány vonható felelősségre, de minden okom megvan azt hinni, hogy a valós szám ennél a közel 600 ezernél nagyobb lehet, mert a kint élők nem elhanyagolható része feketén dolgozik kint, vagy csak idénymunkát vállal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 12. hétfő, 01:39
-
Találatok: 1463
Letette a nagyesküt - Hangulatos, választási nagygyűléssel kombinált szeánsz keretében iktatták be hivatalába az új-régi miniszterelnököt, egyelőre új kormány nélkül, mivel olyan még nincs neki. Pár hétig megteszi a régi is. Aki mégis abban reménykedett, hogy egyetlen kósza utalás, jel, félmondat elhangzik arról, mit tervez Orbán a hazával, annak újra csalódnia kellett. Két dolog lehetséges. Vagy nem tudja, vagy mélyen titkolja. A miniszterelnök egyébként az elmúlt hetekben mutatott formáját hozta. Lózungoktól, önfényező frázisoktól hemzsegő, fáradt beszédéből többek között kiderült, hogy újra „legyűrtük a történelmet”, Magyarország visszaszerezte elveszettnek hitt tekintélyét és nagy idők várnak reánk. Buják Attila eme nagy idők kezdetének tanúja lehetett.
A Házban emelkedett a hangulat. Jó ismerősök gratulálják meg egymást, mintha mindenki megnyert volna valamit. Egy részcsatát, békemenetet szervezett, ott volt, látta Orbánt, valamiképpen történelmet írt. Független politológusok, harcias publicisták vidám kompániája vágtat el mellettünk, az élen személyesen Bayer Zsolttal. Az utóvéd Zárug Péter Farkas. Szinte nem is a földön járnak, ellebegnek fölöttünk a folyosón. Bugyborékoló női kacagás, a hangulat túlfűtött, de csak úgy parlamentárisan. Nagy ünnep a mai.
És valóban rendhagyó is, abból a szempontból, hogy ilyen miniszterelnöki beiktató műsor alkotmányos értelemben még nem volt. Ez az első eset, amikor se politikai, se közjogi értelemben, se írásban se szóban nem rögzítettek és nem tettek közzé semmiféle kormányprogramot. Abból úgyis csak baj van. A régi rendszer szerint a programot a kormányalakításra felkért személy terjesztette elő. Ezt a parlament röviden megvitatta, megszavazta, s végrehajtására felhatalmazta a kormányzásra esélyes politikust, vagyis a jövendő kormányfőt. Az alkotmány megszövegezésekor ez a lépés valahogy kimaradt, nem is vettük észre, most szembesülünk vele. A Fidesz élt is az alkalommal, elsikálta a programalkotást. A most induló történet origója a miniszterelnök megválasztása és beiktatása. Tehát a mai nap. Erre várunk. Pontosabban a házelnök úrra várunk, aki késik, de neki erre opciója van. Mennyivel dekoratívabb, ha megjelenik s mindenki feláll. Majd ő ül le előbb.
/ Buják Attila
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 11. vasárnap, 11:01
-
Találatok: 2218
Nehogy abba az illúzióba ringassa magát bárki is, hogy akasztani olyan nagyon könnyű. Tessék elolvasni a Bárka irodalmi folyóirat internetes oldalán Márton László A népbíró és a kormánybiztos című regényrészletét, világosan le van írva, hogy mennyi utánajárással jár egy szimpla utcai akasztás lámpavasra.
Nem véletlenül említjük a Dunát
Nem elég a tömeg euforikus biztatása, megfelelő lámpaoszlopot kell találni, aztán kötél után nézni, ami nem is olyan egyszerű, az egyik rövid, a másik szakad, derékszíjat meg nem szívesen ad kölcsön senki, mert fél, hogy nem kapja vissza; s akkor még meg kell választani az akasztás módját is: rövid vagy hosszú eséses, netán szimpla felfüggesztéses legyen, melyik felel meg leginkább az úri közönség hangulatának.
Sajnos még nem tartunk ott, ahol a baráti Irán, ahol az ilyen utcai akasztásokat távirányítású daruval végzik; a Kossuth térre amúgy sem szabad munkagéppel behajtani. Szerencsére idő viszont van, amennyit akarunk. Jaj, most nem arra óhajtunk utalni cinikusan, hogy Pásztor Istvánt, a vajdasági magyarok vezetőjét, Áder államfő személyes vendégét hétfő délután állták körül és köpdösték le hazafiak a Kossuth téren, és a magyar köztársasági elnök tőle szokatlan gyorsasággal már péntek délelőtt közleményben ítélte el a történteket; a honi közjogi méltóságok a miénktől eltérő téridő dimenzióban élnek.
Hanem a gyors reagálású és jogállami magyar rendőrség! A Nol.hu beszámolója szerint amikor a rendőrök meglátták, hogy Pásztort lökdösik és köpködik, azonnal odamentek, ám úgy ítélték meg, hogy ami történt, az nem hivatalból üldözendő cselekmény. Minthogy a leköpdösött elnök arra a kérdésre, hogy kíván-e magánindítvánnyal eljárást kezdeményezni a köpdösők ellen, nemmel felelt, a rendőrök elmentek.
/ Megyesi Gusztáv
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 10. szombat, 07:57
-
Találatok: 1474
A Norvég Királyság minden, Magyarországra irányuló kifizetést leállít, kivéve azokat, amelyek leállítását Lázár János kérte tőlük. Azt írják, ugyanaz a problémájuk, ami az EU-nak, a támogatások kifizetésével foglalkozó szervezetrendszer átalakítása nem tetszik nekik. Csepreghy Nándor a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára szerint csak a véletlen műve, hogy épp a Lázár Jánossal folytatott vita idején döntöttek így a norvégok.
A Norvég Királyság Külügyminisztériuma pénteken közleményt adott ki a Norvég Alapok magyarországi működéséről. Ebben az írják, felfüggesztik a Norvég Alap, valamint a Norvégia, Liechtenstein és Izland által közösen működtetett EGT Alap Magyarországra irányuló kifizetéseit. Utóbbi egy Norvég Alaptól szervezetileg független, másik szervezet, melyben szintén Norvégia a legnagyobb befizető. A mostani döntéssel 141 millió euró ragadhat be, ez körülbelül 43 milliárd forint.
Az indoklás szerint azért határoztak így, mert a magyar kormány 2014. január elsejével átalakította a támogatások elosztásával foglalkozó szervezetrendszert úgy, hogy a Norvég Alapok forrásainak és programjainak lebonyolításával és monitorozásával kapcsolatos teendőket az állami tulajdonban lévő, de attól szervezetileg független Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft.-hez helyezte át.
Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára az Origónak azt mondta, az átalakításra azért volt szükség, mert "az utóbbi 7 évben Magyarországon teljesen pályázóidegen támogatási szerkezet alakult ki". A helyettes államtitkár szerint a norvégok levelét úgy kell értelmezni, mint az Európai Bizottság vizsgálódását: egyszerűen a támogatások elosztására szolgáló új szervezetrendszert kell elfogadniuk. "Év eleje óta folynak a szakértői tárgyalások az EU-val és a Norvég Alappal is, pár hét, talán másfél hónap múlva ezek lezárulnak" - mondta.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. május 08. csütörtök, 20:26
-
Találatok: 1716
Alig húszperces, mégis mennyi mindent érintő előadást tartott a német WDR Europa Forum elnevezésű, berlini konferenciáján Orbán Viktor. Az volt a címe, hogy Európa válaszút előtt.
Az európai rezsiharcos
Aki olvasta Magyari Péter kiváló cikkét arról, hogy a németek mennyire másként képzelik el a jövőben az enegriatermelést, mint a magyar kormány (Vagy a németek teljesen hülyék, vagy nagyon meg fogjuk szívni), az alig várhatta, hogy Orbán Viktor Németországban oktasson arról, mi is a tennivaló Európában. Az európai versenyképesség jövője szempontjából az olcsó energiát nevezte a legfontosabb kérdésnek. “A mai rendszer vereségre ítél bennünket (…). A jövő Európájában az energiaárakat radikálisan le kell szorítani” – jelentette ki a kormányfő, aki szerint az energiaárak leszorításához képest minden más, egyébként fontos szabályozási kérdés csak másodlagos. Sem az MTI, sem az Origo tudósítása szerint nem beszélt Paksról, nyilván nem kell ennyire részletesen kitérni magára a probléma megoldására.
Ha nincs munka, majd az állam ad
A munkába vetett hitét a munkába hívő Németországban is bizonyította. Orbán szerint Európa csak a munka révén boldogulhat, ezért támogatni kell azt, és ha a vállalkozói világ nem tud munkát adni mindenkinek, az államnak kell szerepet vállalnia, s törekednie a teljes foglalkoztatottságra. Magyarországon “segély helyett igyekszünk mindenkinek – talán jövőre már valóban mindenkinek képesek is leszünk – állam által felkínált munkalehetőséget ajánlani”.
... De mi volt itt a választásokon?
Kérem szépen, azon elsöprő fölénnyel győzött az európai közép. Nem a szélsőségek – sem a bal, sem a jobb -, hanem a közép kapott felhatalmazást a folytatásra, “a középnek van parlamenti kétharmada” – mondta a kormányfő. Kifejtette: mivel “a vízállás változó, ezért a politikában sohasem az a kérdés, milyen magas (…) a szélsőségek vízállása, hanem az a kérdés, milyen magasak a gátak. Magyarországon az európai együttműködésre, az emberi méltóságra, a gazdasági ésszerűségre épülő politika magas gátakat húzott, ezért stabil Magyarország”. Arra a kérdésre, hogy demokratikus-e az a rendszer, amelyben a szavazatok 44 százalékával kétharmados parlamenti többséget lehet szerezni,...
Bővebben ...
