- Részletek
-
Készült: 2015. április 13. hétfő, 21:17
-
Találatok: 1967
Nem tudom, hány pofont kell még kapnia a demokratikus oldalnak ahhoz, hogy levonjon bizonyos következtetéseket. Az viszont biztos, hogy a választók nem látnak benne alternatívát a Fidesz-Jobbik kétfejű görénnyel szemben, ami nagyon nagy baj.
De csodának azért nem csoda, habár a csoda az, hogy még egyáltalán a pályán vannak.
Azt hiszem, hogy most sem a következtetések levonása, a higgadt értékelés következik, hanem a szokott forgatókönyv alapján az egymásramutogatás.
Ameddig ez így megy, addig nincs esély.
Itt a szocialisták is, a DK is az egész társadalmat akarja megszólítani, jóllehet a szocialisták potenciális szavazóbázisát elviszi a Jobbik, a DK szavazóbázisa meg annyi - amennyi.
A kisértelmiségi, szociálisan elkötelezett rétegben ennyi szavazat van, nincs több és nem is nagyon lesz, és bár Gyurcsány belépésekor már egyre kevesebben mennek ki a szobából, de abba a szobába eleve nem lépnek be olyanok, akik nem értik, miről is folyik ott a szó.
Azt hiszem, hogy a Jobbik sikereit nem magasztos elveivel éri el - jóllehet, nem becsülöm le a populista, nacionalista, rasszista szentháromság hatását, de ebben vastagon benne van az is, hogy a Jobbik benne él a falvak, kisvárosok társadalmában, míg a szocialisták és a DK budapesti pártirodákban, fikciók alapján politizál, lényegében médiafelület nélkül.
A Jobbik megtalálta a médiaínség gyógyszerét, azt csinálja, mint amit a szocialisták meghirdettek, de nem tettek: a lábukkal győzik le az ellenfelet.
Ők napi kapcsolatot tartanak fenn a választókkal, közösségeket szerveznek, rövid távú és helyi célokat jelölnek meg, jelen vannak, mutatják magukat, erőt sugároznak.
A mi oldalunk meg erőtlenséget, széthúzást mutat, és összevissza beszéddel, megalvadt struktúrákkal akar versenyképes lenni.
Nem fog sikerülni.
Természetesen leszünk egy páran, akik még akkor is hűek maradunk a zászlóhoz, ha a saját vezetőink naponta vernek fejbe a rúdjával, de a többség nem ennyire türelmes, hamar elfordul azoktól, akikben nem bízik,a liba sem repül arra, ahol egyszer már lőttek rá....
És miért is bízna bennünk a választó?
Meghallgatja a kampány ideje alatt a volt pártelnöktől, hogy nem bírt el a pártpénztárossal, ezért államtitkárt csinált belőle, meg, hogy azért lett valakiből államtitkár, hogy szemmel tartsa a párt által delegált minisztert - hát nem szánalmas ez az egész?
Két pártot csináltak az egyből úgy, hogy a kettőnek nincs összesen annyi támogatója, mint a hajdani egynek volt.
A mutyizó pártpénztárnok ma megyei elnök, és megőrizve befolyása jelentős részét most tovább mutyizgat, abban bízva, hogy hajdani partnere kinyírja az ellenfél vezérét.
Ő az egyik ballaszt, akitől most, hogy zeng a vihar, meg kellene szabadulni.
A pártból ehelyett kiebrudalták a tisztességes és tapasztalt politikusokat és a másod-harmadosztály vergődését kell néznünk.
De az egyiküknek sem jut eszébe, hogy el kellene kezdeni dolgozni. Nem, nem papírgyárat üzemeltetni, hanem életet lehelni a hajdani remek szervezet maradékába, újjászervezni azt, megnézni, hogy az önkormányzatokban a képviselőink hogy muzsikálnak, jelen lenni mindenhol, és a hétköznapi problémák megoldásában segíteni Mari néninek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 13. hétfő, 06:37
-
Találatok: 2174
Mellár Tamás: A miniszterelnöké a felelősség - A közgazdászprofesszort főképp a Quaestor-botrány kapcsán kérdeztük. Például arról, le kell-e mondania Orbán Viktornak. Mellár Tamás úgy véli: ha ez az ügy nyomtalanul, felelősségre vonás nélkül cseng le, akkor minden megtörténhet Magyarországon. De azt is mondja, a brókerbalhé akár végleg erodálhatja a Fideszt. Viszont az ellenzék gyenge, alkalmatlan a kormányzásra. Mi lesz így velünk?
– Miután a Quaestor-botrány kipattant, előbb külügyi tisztviselők tettek beismerő vallomásokat a brókercégnél tartott közpénzről és bennfentes információkról, majd maga a miniszterelnök is. Nem kellene most már valakinek lemondania a kormányból?
– Elsősorban a miniszterelnöké a felelősség. A törvény kimondja: közpénz kizárólag a Magyar Államkincstáron keresztül vásárolt állampapírokban tartható. Másrészt államférfi nem képviselhet partikuláris érdekeket. Ha a miniszterelnök valamiért azt sejti, hogy a közeljövőben becsődölhet a Quaestor – túl azon, hogy ez már önmagában is felveti a bennfentes információ gyanúját –, akkor kormányfőként nem az volna a legfontosabb feladata, hogy megfelelő intézkedésekkel a legkisebbre csökkentse a veszteséget? Ez előbbre való, mint utasításba adni, hogy a minisztériumok mentsék a pénzüket.
– A kormányzati magyarázat szerint állampapírban tartották a közpénzt. Nem mellesleg: ez is törvénytelen. Viszont ön rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy ez ráadásul nem is logikus: miért brókercégen keresztül vásárolnának kezelési és egyéb költségekkel terhelt papírokat, ha a Magyar Államkincstár közreműködésével ezt ingyen is megtehetnék?
– Hadd éljek egy kissé drasztikus példával. Ha engem rajtakap, amint kilépek a piros lámpás házból, akkor hiába bizonygatom, hogy csak egy málnaszörpre tértem be, mert ott olcsóbb, mint a szomszéd kocsmában. Joggal gyaníthatja, hogy talán mégsem csak a málnaszörpért időztem a piros lámpás házban, nem?
– De, kételkednék. Visszatérve: én is valószínűnek tartom, hogy ha már brókercégről van szó, „tőzsdéztek” az állami szervek. Vagyis magasabb jövedelmezőségű pénzeszközbe is befektethettek. És az ebből származó nyereség sehol sem jelenik meg az állami bevételek között.
– Persze hogy nem! Hiszen az illegális bevételeket nem lehet költségvetési forrásként elkönyvelni. Némi iróniával: ilyen rubrika nincs a büdzsében. És hát az ember korrupciót és átjátszásokat sejt, ha azt látja: nincs nyoma ezeknek a pénzeknek. Egyébiránt nemcsak ez a baj a közpénzes tőzsdével, hanem az is, hogy szembemegy a gazdaság működésével.
– Hogy érti?
– Az egész tőzsdei rendszert, illetve a brókercégeket arra találták ki, hogy a gazdasági szereplők megtakarításait közvetítsék a beruházóknak. Az ekképpen megtakarított pénzek jövedelmezőséget produkálnak, és a jövedelmező vállalkozások profitjából ki tudják fizetni a megtakarításokat is. Ehhez képest a Quaestor fiktív papírokat bocsátott ki. Szó sincs itt valódi beruházásról! És a Quaestor-ügy a tőzsdei rendszer karikatúrája is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 10. péntek, 21:35
-
Találatok: 2083
Számos jele van annak, hogy a Kreml egyre erősebben igyekszik befolyásolni mind az Európai Unió intézményeit, mind a tagállamok döntéshozóit és közvéleményét. Ennek egyik fő politikai eszközét egyes európai szélsőjobboldali (illetve szélsőbaloldali) pártok és szervezetek jelentik. Ez az orosz hatalmi befolyás az európai integrációra leselkedő egyik legnagyobb veszély.
E folyamat bemutatása érdekében a Political Capital tanulmánysorozatot indít egyes tagállamokra (Magyarország, Szlovákia, Görögország és Franciaország), valamint az EU intézményeire fókuszálva. A sorozat most megjelenő első darabja a magyarországi szélsőjobboldal, különösen a Jobbik Kreml-barát beállítottságát vizsgálja.
- A magyar szélsőjobboldal és annak fő ereje, a Jobbik, bár a nemzeti érdekek képviseletét hirdeti, mára a jelenlegi orosz rezsim érdekeinek kritikátlan és feltétlen kiszolgálójává vált. Ez pedig egyáltalán nem magyarázható belpolitikai okokkal: mind a szélesebb közvéleményben, mind a Jobbik szavazótáborában többségben vannak a Nyugat támogatói Oroszország híveihez képest.
- Az orosz hatalmi érdekeket kiszolgáló európai szélsőjobboldali szervezetek három fő funkciót töltenek be:
- társadalmi-politikai destabilizáció (tagállami, közösségi és transzatlanti szinten),
- az orosz rezsim külső legitimálása (pl. ideológiai szinten vagy választási megfigyelőként),
- információszolgáltatás és dezinformációs tevékenység (orosz propaganda áramoltatása az uniós tagállamok irányába, illetve információszerzés).
- E három fő funkció jól kimutatható a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek, köztük a Jobbik tevékenységében és kommunikációjában is. Magyarország esetében ugyanis az orosz hatalomnak az Orbán-kormány hintapolitikája közepette kiemelten fontos a szélsőjobboldal, azon belül is főként a második legnagyobb párttá erősödött Jobbik befolyásolása, valamint a politikai spektrum Kreml-barát irányba történő eltolása, illetve társadalmi szinten a Nyugat-ellenesség felerősítése. Ezen keresztül pedig közvetve a magyar kormányra való nyomásgyakorlás, valamint az Európai Unió és a régió destabilizációja.
- Az orosz vezetés és a Kreml-közeli orosz média több európai szélsőjobboldali erőhöz hasonlóan felhasználja a Jobbikot és annak vezetőit a Kreml aktuálpolitikai céljainak és EU-ellenes álláspontjának támogatására. Így például ahogy korábban az EU intézményei elleni kémkedéssel megvádolt Kovács Béla a Krímben volt „választási megfigyelő”, úgy később Gyöngyösi Márton és Szaniszló Adrienn is egyike volt azon európai szélsőjobboldali politikusoknak, akik részvételükkel legitimálták a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyében megrendezett szavazást. Bár a Jobbik politikusai semlegességről beszélnek az orosz-ukrán konfliktus kapcsán, álláspontjuk teljes mértékben megfeleltethető az egyoldalú orosz propagandának, melynek terjesztése érdekében lakossági fórumokat is tartanak. Ennek jegyében a Jobbik folyamatosan igyekszik nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy az ne teljesítse uniós és NATO-kötelezettségeit. Részben ezt szolgálja a párt által elindított népszavazási kezdeményezés is. A Jobbik energiapolitikai ügyekben is rendre az orosz érdekeknek megfelelő döntéseket támogat mind az Európai Parlamentben, mind Magyarországon. Utóbbi törekvések egyértelműen fenntartani, vagy növelni igyekeznek Magyarország energiafüggőségét, azaz a magyar nemzeti érdekkel ellentétesek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 09. csütörtök, 20:48
-
Találatok: 2121
A Mandiner arra a hálátlan feladatra vállalkozott, hogy Semjén Zsolttal (nagy)interjút készítsen. Igaz, hogy egy kicsi is elég lett volna, de ha már így alakult, végigolvastam, esküszöm. Elejétől végig. Többször is. És be kell látnom, el kell ismernem, hogy minden szava arany. Tömény, keresztény karátokból kirakott arany.
Olyannyira tömény, hogy nehezemre esik sorra venni az élet kvintesszenciáját meglobogtató, sűrű létigazság mindegyikét. Amelyeket ezúttal csak 2 percenként takar el a pökhendi, gőgös, lekezelő ájtatosság.
Semmi kedvem túllihegni ezt az interjút, de kétségtelen, hogy szót kell ejtenem róla. Dühít, elképeszt, hogy egy síkhülye műkeresztény ennek az országnak a miniszterelnök-helyettese lehet. Aki el akarja hitetni velem, hogy rántott húst fogyasztó emberként kannibál vagyok. Aki megpróbál meggyőzni arról, hogy a magyar családokra való tekintettel, rendben van, hogy vasárnap tilos vásárolni/kötelező pihenni alapon autót gyártani és pincérkedni szabad. Aki le akarja nyomni a torkomon, hogy szerelmesnek és kocavadásznak lenni (azaz szórakozásból gyilkosnak lenni) egyaránt az ember antropológiai természetéből fakadó evidencia. Aki belehazudja az arcomba, hogy a szabad vasárnapot mozgalommá szervező KDNP-tag tulajdonképpen civil. Aki a társadalom vasárnapi pihenőnapot ellenző közel 80%-át egyszerűen leérdekcsoportozza. Akinek szent meggyőződése, hogy a család vasárnap együtt van a családi boltban – buta rigmus ismételgetése megállítja a lábán ezt az oltári nagy baromságot, amit „hogy lássátok, hogy mi is dolgozunk” megfontolásból keresztülvittek. És aki ellentmondást nem tűrően elhitette magával, és velem is el akarja, hogy őt kizárólag azért lehet bírálni, mert valamit (mindent?) nagyon jól csinál.
Antropológiailag szólva, jól figyeljen ide Semjén elvtárs! Ha jól emlékszem, ön nem hisz az evolúcióban, tehát fölösleges volt ekkora nagy szavakkal dobálóznia. Másodszor az antropológia, amelyből az ön vadász-szenvedélye eredeztethető egy egyszerű tudomány, amiből az égvilágon semmi nem következik, a legkevésbé az, hogy a mi őseink együtt vadásztak. Harmadsorban ön – ha jól értem – egyáltalán nem azért vadászik, mert éhes. Keresztényileg szólva ön a gyilkolásban leli örömét, önnek ez a szórakozás. Én perverzitásnak hívom, de hát nagy ez a földi paradicsom, - vagy ahogy ön mondaná: gondozásra szoruló kert – elférünk benne mindketten.
Igazából nekem mindegy, hogy hány bekezdésenként köpi szembe azt, amiben elvileg hinnie kellene, akár vadászatról, akár pihenésről, akár keresztényi szeretetről van szó. A lényeg, hogy mától egy életre megjegyzem: önnek, és az önhöz hasonlóknak az ölés ama rítusa nyújt földi élvezetet, ami az én olvasatomban azonban pusztán a felsőbbrendűségi érzés szánalmas bizonyítási módja. Nem tudom, Isten szemének mennyire kedves az ön által kultivált értelmetlen gyilkolás (persze lecsupaszítva: a táplálkozás miatti gyilkolás is csúnya dolog), de nem megyek bele antropológiai-teológiai vitákba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 08. szerda, 21:07
-
Találatok: 1946
Kifejezetten szerette volna a kabinet, ha a most már túlzónak tartott áron, minél hamarabb felépül az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakasza. A beruházás EU-s finanszírozásának felelőse Lázár János volt, aki egy éve még védte, most már kivizsgálná a vállalkozók árképzését.
„Az ajánlatok bírálata során vizsgált árak, egységárak nem voltak magasabbak az utóbbi időszakban más munkákra kiírt közbeszerzési eljárások során beérkezett ajánlatokban szereplő áraknál, egységáraknál” – vette védelmébe az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakaszának tervezett költségeit Németh Lászlóné fejlesztési miniszter, amikor válaszolt Jávor Benedek független képviselő írásbeli kérdésére.
Jávor azt vetette a kormány szemére, hogy „botrányos”, lényegében németországi árszinten valósul meg a tervezett sztráda: a 29 kilométernyi, de az építkezés szempontjából három szakaszra bontott szakasz kivitelezését összesen nettó 110 milliárd forintért vállalták a közbeszerzésen győztes cégek, „ami testvérek között is 3,8 milliárd forintos, elképesztően magas kilométerenkénti költséget jelent”.
A miniszter szerint tehát ez akkoriban nem volt túlzó ár, és jó magyarázatai voltak a magas költségekre, kezdve műszaki nehézségektől (ilyen az ártéren futó nyomvonal, híd a Zagyván és a Tiszán, és számtalan más műtárgy), egészen a forint árfolyamának ingadozásáig és a drága hitelekig. Ráadásul a kormány szerette volna minél nagyobb arányban az akkor már utolsó előtti évébe lépett 2007-2013-as EU-s fejlesztési ciklus pénzügyi keretéből finanszírozni az M4-est, emiatt igyekezni kellett, ez pedig szintén feljebb hajtotta az árakat. Igaz, végül nem sikerült uniós támogatást szerezni a projektre.
Németh Lászlóné nem az egyetlen kormánytag, aki védelmébe vette az M4-est, hiszen például tavaly április végén a Miniszterelnökséget vezető Lázár János is azt írta: nem minősíthető irracionálisnak a sztráda fajlagos költsége. Idén március 31-én aztán nagyot fordul a világ, és a kormány bejelentette: leállítják az építkezést, a szerdai kormányülésen pedig várhatóan a hivatalos döntés is megszületik a beruházás felfüggesztéséről.
Kartell, ami nem is volt
Az M4-es autópálya költségeit egy éve még védelmébe vevő Lázár János a múlt héten már arról beszélt, hogy tisztázni kell, kartellezett-e a megrendelést elnyerő öt nagy építőipari cég – Közgép, A-Híd Zrt., Colas, Switelsky és Strabag –, illetve hogyan alakult ki a kivitelezési ár, hiszen ekkor már ő is sokallta a kilométerenkénti négymilliárd forintot. Az építkezés leállításának valódi okai azonban máig homályban rejlenek, és ezt a kormányzati kommunikáció egyáltalán nem segít eloszlatni.
Az első hírek szerint az EU részéről kartellgyanú merült fel, ezért Brüsszel nem hajlandó finanszírozni az építkezést. Csakhogy az Európai Bizottság 444.hu megkeresésére adott válaszából kiderült az EU nem vizsgálja a beruházást. Ráadásul már csak azért sem vizsgálhatta az EU ezt az ügyet, mert végül nem adott pénzt az útszakasz finanszírozására, így hatásköre sem lehetett vizsgálni annak finanszírozását.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 08. szerda, 06:18
-
Találatok: 1974
A Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Programban (HURO) becslésünk szerint legkevesebb 7 milliárd, más becslések szerint 16 milliárd forint uniós támogatást költött el a két szomszédos ország olyan utak megépítésére, amelyek a semmibe vezetnek, autó csak elvétve jár rajtuk, értelmük és hasznuk egyaránt erősen megkérdőjelezhető. A magyar oldalon az útépítési tenderekkel a kormányváltás óta szárnyaló Duna Aszfalt Kft. nyert nagyot, ez a cég kapta a legtöbb pénzt a programból.
Hallottak már önök a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Programról (HURO)? Ha nem, ne keseredjenek el, nincsenek egyedül, sőt. Van olyan település, ahol bár a HURO-ból megnyert százmilliókból (eurómilliókból) rakták rendbe az utakat, a helyiek mégsem tudtak semmit a programról. Mivel ezek a projektek a híradásokba se nagyon kerültek be, így joggal hihette azt bárki, hogy problémák se voltak körülöttük. Pedig voltak, elég nagyok.
2004-es csatlakozása óta Magyarország összesen 7 ezer milliárd forint (nettó 23 milliárd euró) támogatást kapott az Európai Uniótól. Ez hatalmas összeg, fel lehetne építeni belőle például 1842 darab felcsúti stadiont. Romániával hasonló a helyzet, 2007-es csatlakozása óta az ország sereghajtó, 60 százalék alatti abszorpciós (felhasználási) rátával is összesen mintegy 6 ezer milliárd forint (20 milliárd euró) uniós támogatást hívott le. A pénzt mindkét országban különböző alprogramok keretében osztották szét. Ezeket a kezdetektől kiemelt figyelem kísérte, ami nem meglepő: több milliárd euró cserélt gazdát, csak a magyar Környezet és Energia Operatív Programban (KEOP) 4,3 milliárd euróról (300-as árfolyammal számolva 1300 milliárd forintról) volt szó.
Míg a reflektorfény ezekre a nagy költségvetésű alprogramokra irányult, addig a nyilvánosságtól szinte teljesen elzártan működtek a kisebb büdzséjű uniós programok, így a HURO is, amely egy régebbi uniós program folytatásaként, 2007-ben indult, és hét évig tartott. A programban magyar és román partnerek vehettek részt, a fő cél a határmenti térségek közös fejlesztése volt. A megvalósításra 64,5 milliárd forintot (215 millió eurót) kapott a két ország az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERDF).
Az Átlátszó a HURO-ból finanszírozott pályázatok közül elsősorban a kivitelezésre és a kommunikációs feladatokra kiírt tendereket vizsgálta meg, korábbi tapasztalataink alapján ugyanis ezek azok a területek, ahol a leggyakrabban fordulnak elő korrupciógyanús esetek.
Több mint 300 közbeszerzést néztünk át, és mintegy 40 állami, önkormányzati szervhez nyújtottunk be közérdekű adatigényléseket. Emellett Magyarországon és Romániában egyaránt háttérbeszélgetéseket folytattunk az érintett megyék politikai-gazdasági életének szereplőivel, és a programot belülről ismerő szakemberekkel.
Segítőink, forrásaink kivétel nélkül nevük elhallgatását kérték.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 06. hétfő, 21:01
-
Találatok: 1946
A kormány oktatáspolitikája rossz, és ha az eddigi irányvonal folytatódik, akkor vészesen lemaradhatunk a világtól – vallja Mérő László, aki diákjai gondolkodása miatt mégis optimista. A matematikus és pszichológus szerint az ellenzéki tüntetések szervezői rosszul gondolkodnak, és a rendszerváltás utáni tévelygésbe még egy Jobbik-kormányzás is beleférhet. A nemrégiben a csodák logikájáról könyvet író gondolkodóval beszélgettünk, aki adott esetben még a fradista ultrákért is kiállna.
hvg.hu: Nemrég legutóbbi könyvéről, A csodák logikájáról tartott előadást, és az egyik következtetése az volt, hogy az unokáink lehetséges problémáit úgysem tudjuk megoldani, ezért sokkal inkább a jelenre kell fókuszálnunk.
Mérő László: Az ember mindig szereti elképzelni, hogy mi lesz tíz, száz vagy ezer év múlva. Azonban azzal nem segítünk a következő generációknak, hogy megpróbáljuk az ő problémáikat megoldani, ugyanis úgysem tudjuk előre, milyen helyzetekkel találja szembe magát az emberiség generációk múlva.
A legtöbbet azzal segítünk, hogy amikor találkozni fognak az adott problémával, akkor minél gazdagabb tudást, azaz minél gazdagabb szemétdombot hagyjunk rájuk. Ezzel segítünk a legtöbbet. A történelemben a válságokból kilábalást mindig ez tette lehetővé. Lehet, hogy egy modell a jelenünkben nem működik, de később még hasznát vehetjük.
hvg.hu: A csodák logikája a kiszámíthatatlan, extrém eseményekkel foglalkozik. Miért épp ennek a témának szentelt egy egész könyvet?
M. L.: A legfőbb indíttatásom Nassim Nicholas Taleb Fekete hattyú című könyve volt, amely egyrészt egy nagyon okos munka, és megérdemelten lett világsiker, másrészt egy elég irritáló írás. Taleb egója hatalmas, a közgazdaság Nobel-díjasait mind sarlatánoknak nevezi, és a könyv matematikai része is elég kusza.
A saját könyv megírására azonban leginkább az sarkallt, hogy alapvető dolgokban nem értettem egyet Talebbel. Ő teljesen elveti az ember eddigi tudományos teljesítményét, és azt mondja, dobjuk ki Átlagisztán – ő a sokkal pejoratívabb Középszerisztánt használja – tudományát, azaz szinte mindent az elmúlt évszázadokból, mert a világ már Extremisztán, azaz számunkra még ismeretlen elvek alapján működik.
Én ezzel szemben azt mondom, hogy Átlagisztán tudománya egyáltalán nem ócskaság. Igaz ugyan, hogy nem érvényes mindenre – a gazdaságban tapasztalható folyamatokra például már rég nem –, de attól még bizonyos helyzetekben működőképes.
De nem ellenkönyvnek szántam A csodák logikáját. Számomra a könyv legérdekesebb kérdése az volt, hogy mitől tudunk évezredek óta menetrendszerűen érkező válságokból kilábalni.
hvg.hu: Rendszeresen publikál közéleti témákban is. Oktatási ügyekben mindig markáns véleményt fogalmaz meg, mi a véleménye a kormány felsőoktatási tervéről, néhány szak megszüntetéséről?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 06. hétfő, 07:08
-
Találatok: 1937
Nézem a videót az Indexen. Nézem és keserű lesz a számban a falat. Az ünnepi ebéd nem olyan, mint máskor.
Nézem a pergő képkockákat és tudom.
Tudom. Van, aki maga tehet róla. Nem mindenki. A legtöbb ember nem.
Tudom. Sokan éhezni kénytelenek. Tudom, de nem látom napról-napra. Most látom.
Érzem a nyomor szagát. Az éhség sajgását a gyomromban. A szégyent. A megalázottan lehajtott fejekben kavargó gondolatokat.
Tudom. Tegnap talán jobb volt. Talán nem adományból került a márkás cipő a tétován csosszanó lábra. Talán fél éve, két éve még telt rá. Aztán egy kattanás és áll a sorban.
Egy tál ételért. Darab kenyérért.
Annyira kevés kell! Hirtelen észre sem veszed. Fel sem fogod.
Egy reggel nincs munkád. Másnak kell a helyed.
Egy reggel betegen ébredsz.
Egy reggel megsérülsz. Sérült maradsz.
Egy reggel stigma sül a homlokodra. Sisteregve, fájdalmasan. „SZEGÉNY”.
Onnantól kezdve minden nap látják rajtad. Mindenki. Érzik a szagát. Hallják a döndülését a mellkasodban.
Talán még van lakásod. Talán kinyögöd a rezsit. Kapaszkodsz abba, amit még a magadénak tudhatsz.
De, ha híre megy, te is beállsz a végtelen sorba. A napi szelet kenyér… te nem éhezel… csak sok vizet kell rá inni.
De egy tál meleg étel… más. Az ízét sem érzed. Mindegy, hogy paprikás krumpli, vagy töltött káposzta. Meleg.
Állsz a sorban. Ha szerencséd van, egyedül. Mert a sorban az a szerencsés, aki nem fogja egy gyermek kezét.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. április 05. vasárnap, 07:10
-
Találatok: 1715
A nagy büdös semmit hirdető büdös senkik lövik egymást vaktölténnyel a honi lövészárkokból. Figurák, akiknek semmilyen értékrendjük nincs.
Kedves Böcskei Balázs!
„Az MTVA bloggere voltam” című írásodban azon keseregsz a Népszabadság hasábjain, hogy mennyire nincs párbeszéd Magyarországon egymással szemben álló politikai erők, nevezetesen – szerinted – a jobboldal és a baloldal között. Szomorúan konstatálod, hogy a két tábor, az egymás véleményét nem osztó emberek nem képesek kimászni a lövészárkaikból. Írod ezeket politológusként. Vagyis a politika, a társadalmi mozgások, az elvek és eszmék, az érdekek és azok megjelenési formáinak ismerőjeként, Magyarországon élő magyar emberként. Pont abból a pozícióból – gondolom én –, mint amiből magam is írom ezt a levelet neked.
Ahogy kiveszem a soraidból nem vagy Orbán Viktor, Lázár János vagy Szabó László Zsolt és az általuk képviselt „értékek” kritikátlan híve. Éppen ellenkezőleg. Ezért fájnak is a megbélyegző vélemények, amiket azért kaptál, mert a hatalom zsoldjába szegődtél, az MTVA bloggere lettél. Én baloldali liberális embernek vallom magam, és igyekszem az elveim szerint élni, cselekedni, ahogy a rokonod is kérte tőled, ezért megpróbállak megérteni. Nem erkölcsileg, mert az a te ügyed, azt neked kell saját magaddal rendezned, és úgy veszem ki, hogy van hajlandóságod erre, továbbá nagy valószínűséggel jó irányba fordultál, amikor otthagytad a bérbloggerséget. Tehát nem erről akarom elmondani a véleményemet.
Arról szeretnék veled vitatkozni, hogy vajon Magyarországon a baloldal és a jobboldal áll-e egymással szemben. Hogy itt Mesterházyk és Tóbiások, Gyurcsányok és Bajnaik képviselik-e a baloldali értékeket az állítólag jobboldali értékeket megtestesítő Orbánokkal, Lázárokkal, Kövér Lászlókkal és társaikkal szemben. Mert szerintem nem. És ha Orbánnak semmi köze a jobboldali, konzervatív eszmékhez, ahogyan az MSZP-nek és a DK-nak sem sok a baloldali gondolatokhoz, akkor rá kell döbbennünk, hogy az egyik, vagy a másik táborba állva, nem képviseljük sem a baloldalt sem az igazi jobboldalt. Ha az MSZP szintjéről bíráljuk a Fideszt és fordítva, akkor nem csinálunk az ég világon semmi értelmeset és racionálisat, még kevésbé olyan valamit, ami az ország tényleges érdekeit szolgálná – ahogy ma mondani szokás –, fenntartható módon.
A nagy büdös semmit hirdető nagy büdös senkik állnak jelenleg egymással szemben nálunk. Azokból, a te képzeletedben létező lövészárkokból olyan figurák lövik egymást (mindez idáig jórészt vaktölténnyel), akiknek semmi közük semmilyen egzaktan megfogalmazható politikai értékrendhez, sem baloldalihoz, sem polgári jobboldalihoz. És itt ne vigasztaljon senkit, hogy ezzel a fenoménnel, magyarul az általános értékválsággal nem csak nálunk lehet szembetalálkozni az utcán, mert az egész világon lehet. Még ott is, ahol az álkonzervatív és álbaloldali politikai bohócok nem lövészárkokban, hanem demokratikusnak látszó, működni tűnő politikai intézményekben csépelik a szót és hárítják a problémákat az uralkodó osztály érdekében és a saját anyagi javaik gyarapítását szem előtt tartva, a társadalmi- és osztálybéke, a kapitalista társadalmi rendszer védelmében, mivel nem ismernek és elképzelni sem tudnak a piacgazdaságnak nevezett kapitalizmusnál jobb szisztémát.
Bővebben ...
