- Részletek
-
Készült: 2016. január 16. szombat, 05:59
-
Találatok: 2097
A Várkert Bazárban felsorakozott a magyar keresztény konzervatív szellemi hátország, hogy az esztergomi érsek segítségével spirituálisan és teológiailag rendezzék összekuszálódott soraikat.
Annyit ideszpojlerezek, hogy a hívek kemény próba elé lettek állítva, és a teológiai kálvária után sem távozhattak nyugodt lélekkel.
Fekete György, Kerényi Imre, Csizmadia László, Schmit Mária, Rétvári Bence, Kulin Ferenc, Stumpf István és a többiek azért gyűltek össze, hogy Erdő Péter bíboros szenteltvizet öntsön a pohárba, és feloldja végre az ország lelkiismeretét hónapok óta feszítő ellentmondást.
Hogy hivatkozhatunk napra nap kersztény kultúránkra és gyökereinkre, ha közben szembe megyünk mindennel, amit krisztusinak hívnak?
Hogyan lehet Európa keleti fele a kereszténység végvára, ha pont az ellenkezőjét teszi, mint, amit Ferenc pápa hétről hétre megkövetel nyájától? Hogy lehetünk mi a kereszténység acélpajzsa, miközben a határainkon, a tereinken hetekig menekültek, gyerekek, családok fagyoskodtak, és mi nem voltunk hajlandók segíteni rajtuk? Mi több a magyar állam büszkén deklarálta, hogy egyetlen egy menekültnek, bevándorlónak, migránsnak sem hajlandó segítő kezet nyújtani, de a normális, emberi bánásmódot és az empátiát az együttérzést is megtagadta tőlük.
Az Evangélium útján
A feloldhatatlannak tűnő paradoxon nem csak a hívő emberekben, hanem az egyházakon belül is feszültségekhez vezetett. Emlékezzünk vissza, mikor ősszel Erdő Péter előbb úgy nyilatkozott, hogy ha a katolikus egyház kinyitná kapuit a menekültek előtt, akkor embercsempésszé válna.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 14. csütörtök, 23:40
-
Találatok: 2041
Valamelyik nagyon hozzáértő és végtelenül empatikus szakember átdolgozta az eddig is döcögve működő időskori ellátást, mert ne élősködjön már a sok kilencvenéves a közcsöcsön, amikor a rájuk elszórt pénzből lehetne hotdogos bódét építeni a felcsúti stadionba, vagy esetleg az ország parasztja bevezetheti a gázt uniós pénzből a luxusminőségű disznóólba.
Véres médiaháború zajlik kicsiny hazánkban. Mindenki üzenget mindenkinek, felszólítanak, leszólítanak, kiszólnak, beszólnak. Nem elég istencsapása nekünk az, hogy akkor most ki lesz Jakupcsek Gabriella ezután és hogy végülis Tarlós, vagy Orbán nyer szájkarate-ügyileg, hanem még a Fidesz és a KDNP is kőkeményen nekiment a kormánynak és felszólította.
Miután magamhoz tértem a rémületből, árkot ástam a ház köré, felállítottam az őrtornyokat és bevettem a nyugtatót, már kezdek jobban lenni. De azért ez kemény, amikor a Fidesz-KDNP felszólít, főleg a kormányt. Az önleszopásnak olyan hihetetlen szintje ez, amit a Moszkvai Nagycirkusz – Putyin izmos felsőtestén elhelyezkedő bal mellbimbója tiszteletére tartott – díszelőadásán is lelkesen tapsolna a nagyérdemű. Kell ehhez gerinc, éspedig végtelenül hajlékony. Mert gondoljunk csak bele a szituációba! Vagy inkább ne, ebéd előtt semmiképpen.
Ámde.
Miután a kormány szép csendesen ledarálta a rokkantakat az eddig nekik járó ellátással együtt – ezen a ponton elfelejtette felszólítani a Fidesz-KDNP, de csak az nem hibázik, aki nem szólít fel – most az idősekre került a sor. Valamelyik nagyon hozzáértő és végtelenül empatikus szakember átdolgozta az eddig is döcögve működő időskori ellátást, mert ne élősködjön már a sok kilencvenéves a közcsöcsön, amikor a rájuk elszórt pénzből lehetne hotdogos bódét építeni a felcsúti stadionba, vagy esetleg az ország parasztja bevezetheti a gázt az uniós pénzből luxusminőségű disznóólba.
Az van tehát, hogy mostantól nem jár ám csak úgy a házi segítségnyújtás, vagy az idősotthonba való elhelyezés.
Mivel végigjártam ezt a kálváriát, bátran kijelenthetem: eddig is rohadtul nehéz és drága dolog volt bármelyikhez hozzájutni.
A házi segítségnyújtás lényege az, hogy az egyedülálló (akár mert nincs rokonság, akár, mert távol élnek egymástól) idős, már önmagát nehezen ellátó embert naponta meglátogatja valaki és segít a bevásárlásban, gyógyszerek kiváltásában, takarításban, mosásban, tisztálkodásban, megméri a vérnyomást, vércukor-szintet, közben vált pár szót az idős emberrel, akivel más talán már nem. A lakása fogságában élő öregek számára ez fontos. Volt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 14. csütörtök, 08:15
-
Találatok: 1841
Az elmúlt öt év tanulsága, hogy politikai értelemben egyetlen erőtől kell tartania a kormánypártoknak, ez pedig a saját követeléseik érdekében fellépő társadalmi csoportok, mint például a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, szociális munkások, közlekedési ágazatban dolgozók. Egy ágazati sztrájk meghátrálásra késztethetik a kormányt. Ennek lehetősége az első félévben adott, az a kérdés, hogy az érdekképviseletek képesek lesznek e átlépni eddigi árnyékukon. A Policy Agenda az elkövetkező hónapok lehetséges konfliktusait vizsgálta meg.
Nem sikerültek a bértárgyalások
Az elmúl év vége úgy zárult le, hogy nem sikerült a kormánynak, a munkaadóknak és a munkavállalói szervezeteknek megállapodnia a 2016. évi minimálbérről, garantált bérminimumról, és a bérajánlás mértékről. Érezhetően szerette volna a kormány elkerülni ezt a helyzetet, ezért a tárgyalásokat szinte az utolsó pillanatig folytatta, és bízott benne, hogy a korábbi évekhez hasonlóan sikerül az utolsó pillanatban egyezséget teremteni. Ezzel pedig megmutathatta volna, hogy mivel országos szinten megállapodás van, ezért nincsen értelme ágazatoknak kibújnia ez alól.
A probléma gyökere, hogy az alacsony keresetűek széles rétege úgy érzi, nem képes kijönni a havi fizetéséből. Természetesen ez a dolgozói szegénységgel érintett réteg nem tavaly, vagy tavalyelőtt alakult ki. A gazdasági növekedés – amit egyébként a kormány által folyamatosan sulykol - illetve az elvándorlás miatt jelentkező munkaerőhiány felerősítette a dolgozók azon alapköveteléseit, hogy „adjatok több bért, hogy élhessünk, és dolgozhassunk”.
Nem vagyunk általában sztrájkhangulatban
A KSH adatai szerint 2010 és 2014 között 12 sztrájk volt Magyarországon, amelyekben csupán 5.000 dolgozó vett részt. Ez ugyan nem számít kirívóan alacsonynak a volt szocialista országokkal összehasonlítva, de mindenképpen azt mutatja, hogy nem ezt tartjuk az érdekérvényesítés fő eszközének. A kormány tehát joggal bízhat abban, hogy nehéz lesz tömegeket megszervezni egy sztrájkhelyzethez. Éppen ezért eddig is több területen olyan politikát folytatott, ami a feszültségeket a „szőnyeg alá söpörte”. Ilyen volt az egészségügyi dolgozók helyzete, az oktatás, a szociális szféra, vagy most a közlekedési ágazatban dolgozók ügye.
Ugyanakkor a kormány számára egyre inkább az negatív értelmezés alakul ki ezekről a területekről, hogy ott nem az alacsony bérek jelentik a legfőbb problémát, hanem az elvándorlás miatti munkaerőhiány, és a rossz munkakörülmények. Ez pedig romló szolgáltatási színvonalat jelenthet, amelyet már a választók sem fogadnak el. Így létrejöhet egy társadalmi összefogás a dolgozók és a „szolgáltatásaikat igénybe vevő” társadalom között.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 11. hétfő, 23:33
-
Találatok: 2857
Jon Van Til könnyű megoldásokról és közéleti bunkerekről - A magyar beteg. Magyarra fordítva ez a címe annak az angol nyelvű tanulmánykötetnek, melyet a Közép-európai Egyetem kiadója jelentetett meg. A kötet egyik szerkesztője és zárótanulmányának szerzője Jon Van Til szociológusprofesszor, a Rutgers Egyetem volt tanszékvezetője. A civil társadalom ismert kutatója magyar feleségével ma Budapesten él és 2010 óta a Fulbright Specialist Program keretében folytatja akadémiai pályafutását.
– Mi az ön diagnózisa a magyar beteg állapotáról?
– Mi, szociológusok gyenge demokráciának hívjuk azokat a rendszereket, ahol négyévenként vannak ugyan választások, de a politikai folyamatokban, a döntésekben való civil részvétel lehetősége korlátozott vagy éppen kizárt. Magyarországon ma ennél is rosszabb a helyzet, mert a választási játékszabályokat a hatalom úgy manipulálta, hogy előre bebiztosítsa saját győzelmét. Az itteni tehát gyenge demokráciának is csak jóindulattal nevezhető. Ez a helyzetkép számomra is nagyon fájdalmas, hiszen a kilencvenes évek elején azoknak az elemzőknek egyike voltam, akik úgy gondolták: a tárgyalásos rendszerváltás Magyarországot különlegesen reményteljes társadalmi műhellyé avatta. Hogy a kormány hatalmának és az üzleti szféra befolyásának egyidejű korlátozása egyedülálló lehetőségeket jelenthet a civil szféra számára. Sajnos a magyar társadalomban felülkerekedett az egyszerű megoldások iránti vágy. Hogy egy karizmatikus vezető mondja meg, merre van a könnyű és gyors megoldásokhoz vezető út. Az eredményt látjuk.
– A kötetet záró tanulmányban ön úgy vélekedik, hogy Magyarországon a változások aligha indulhatnak el a hagyományos politika forrásvidékéről, a pártok világa itt egyhamar nem lesz képes erős demokráciát alkotni.
– Van valami, amit külföldiként itt nagyon nehéz megérteni. Rengeteg olyan ember van, aki magántársaságban vagy éppen egy pohár bor mellett lelkesen politizál, de a választásokra el sem megy. Mintha a baloldali és liberális gondolkodású emberek nagy része ma eleve lenézné a pártokat. Mintha méltatlannak találná őket, hogy rájuk adja a voksát. Könnyen győz a Fidesz, ha az ellenfél valójában nem is versenyez.
– Tanulmányában le is írja: ha minden így megy tovább, borítékolható a Fidesz 2022-es győzelme.
– A baloldalon csak nagyon gyenge pártok láthatók, a jobboldalon pedig egy szörnyképződmény, amelyre a kormánypárt mutogathat: ha nem ránk szavaztok, akkor ők következnek. Attól tartok, hogy a magyar realitás valójában ma az egypártrendszer különleges válfaja, ahol a Fideszen kívüli politikai szerveződések végső soron mind az állampárt malmára hajtják a vizet. Pedig napnál világosabb, hogy egy egységes nagy váltópárt legyőzhetné a Fideszt, amely a választópolgárok kisebbségének voksaival szerzett kétharmadot.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 10. vasárnap, 18:19
-
Találatok: 2474
Hallott már tolvajt szónokolni arról, hogy a lopás bűn? Esetleg házasságtörőt a monogámiáról? Ha nem, akkor mindenképp érdemes megnéznie a köztelevízió Médiaklikk című műsorát, ahol 20 percen papoltak a németországi hírhamisításról azok, akikről jogerősen is kimondható, hogy hírhamisítók.
Az M1-en épp lefutott a Médiaklikk című műsor, ahol húsz percen keresztül a német média szándékos hírhamisításáról és manipulációjáról esett szó. A szerkesztők szerint a német kollégák nem tudósítottak a közmédia mércéje szerint kellő objektivitással a Kölnben történt szilveszteri eseményekről, korábban pedig a magyar menekültválságot sem kezelték megfelelően.
"Ha egy médium rendszeresen és szándékosan manipulálja és hamisítja a híreket, hamar elveszíti hitelességét a nézők, hallgatók szemében" - hangzott el azon a csatornán, melynek tartalomszolgáltatási vezetőjéről, Papp Dánielről egy hónapja jogerősen kimondható, hogy hírhamisító - írja a 444.
Történt, hogy az MTVA tartalomszolgáltatási igazgatója beperelte az Index hírportált, amiért hírhamisítónak nevezte egy újságíró. A helyreigazítási kérelem után és a per lezajlását követően a Kúria kimondta: az Index állítása nem tényállítás, hanem egy erőteljes vélemény, és nem is csak rá, hanem az MTVA egészére vonatkozott, így a bíróság döntése alapján nem vonható felelősségre a portál. A kritizált riport egyébként is tartalmazott manipulatív elemeket, vélte a legfelsőbb bíróság, a közszereplő riporternek pedig el kell viselnie ilyen véleményeket, áll a bíróság indoklásában.
A Médiaklikk beszámolója a német hírmanipulációról legalább olyan, mintha Észak-Korea adna ki közleményt arról, hogy Amerika nem tartja tiszteletben az alapvető emberi jogokat. Köszönjük tehát az objektív beszámolót az MTVA-nak!
Hírhamisító Papp Dánielt, a köztévé hírhamisítóját most már tényleg nyugodtan hívhatjuk hírhamisítónak
Az, hogy Papp Dániel hírhamisító, nem tényállítás, hanem egy erőteljes vélemény, és nem is csak rá, hanem az MTVA egészére vonatkozott az Index megállapítása – döntött a Kúria, Ezzel egy hosszú ideje húzódó ügy fejeződött be. A kritizált riport egyébként is tartalmazott manipulatív elemeket, vélte a legfelsőbb bíróság, a közszereplő riporternek pedig el kell viselnie ilyen véleményeket, áll a bíróság indoklásában. |
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 09. szombat, 08:57
-
Találatok: 2006
A magyar gazdasággal szemben nincs bizalom. Oszkó Péternek győzködnie kell a partnereket, hogy a hazai vállalkozók betartják a megállapodásokat, lehet velük dolgozni, és ne a hivatalban lévő kormány alapján ítéljenek az országról. A volt pénzügyminiszter, az OXO Labs Kft. alapító-tulajdonosa szerint az elmúlt öt évben Magyarországon a korrupciós problémák mérhetetlenül súlyossá váltak, minden független vizsgálat azt támasztja alá, hogy drámai romlás következett be, de az alapvető állami funkciók iránya, működése is a közpénzek magánpénzzé átalakítását szolgálja.
- Mint a kárelhárító Bajnai-kormány pénzügyminisztere nem irigykedik egy kicsit? Hiszen a mai kabinettől tudjuk, a reformok működnek, Magyarország jobban teljesít, megalapozták a fenntartható fejlődést, Varga Mihály szerint pedig sikeres évet zárt a gazdaság 2015-ben.
- Boldog lennék, ha valóban minden rendben lenne. Mint magyar állampolgár és mint itt élő és dolgozó üzletember. Én valóban pont akkor voltam egy évig
pénzügyminiszter, amikor a legnehezebb munkát kellett elvégezni. Túl sok köszönet nem volt benne. Irigység azonban ettől még nincs bennem.
- Az irigységfaktort tehát elvethetjük, de mi a véleménye a sikertörténetről?
- Hogy Magyarország jobban teljesítene, szerintem kétséges, persze az a kérdés, hogy mihez képest. Ha az elmúlt öt évet vesszük alapul, Magyarország évente átlagosan 1,3 százalékos bruttó hazai termék (GDP) növekedést produkált. Ha ebből kivonjuk az uniós források gyorsított lehívásának egyszeri hatását, akkor nem volt növekedés. Ezt nehéz sikertörténetnek tekinteni. Fontos megemlíteni, hogy az államigazgatásnak az uniós források kihelyezését kezelő része hatékonyan tartotta a tempót, nem érzek kényszert, hogy ezt a teljesítményt elvitassam. Az más kérdés, hogy ez a folyamat mennyire volt
átlátható, célszerű, és mennyire volt mentes a korrupciótól. Az pedig erősen vitatható, hogy 2010 óta tartós, strukturálisan fenntartható fejlődést alapoztak volna meg az Orbán-kormányok. A külső forrásból finanszírozott tavalyi növekedés idén már nem valószínű, hogy tartható. Én lassulásra számítok. Másrészről, ha a pénzügyi stabilitást, az államadósság mértékét és az ennek érdekében tett intézkedéseket nézzük, akkor elsőre megint csak azt mondhatjuk, hogy a 2015-ös költségvetés jó eredménnyel zárt. Ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez milyen egyszeri intézkedéseknek köszönhető, ide
értve például a magán-nyugdíjpénztárak államosításának máig tartó hatását, a szektorális különadókat, akkor már nem olyan megnyugtató a költségvetés egyenlege.
Az államadósság pedig érdemben alig csökkent, pláne ahhoz képest, amilyen mennyiségben a kormány felélte a költségvetés és a gazdaság nem csak meglévő, de jövőbeni tartalékait is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 08. péntek, 21:38
-
Találatok: 2033
Mennyi pénzt adott az MKB az Origo és a TV2 megvételére? - Először egy éve – a Töröcskei István vezette Széchenyi bank csődjének kapcsán – írtam cikket a témában, Bankcsődök: ma kicsiben, holnap nagyban? címmel. Azóta volt itt minden, a BudaCash-csődtől a Quaestor-botrányig terjedően: 300 milliárdos kár, átírt BEVA szabályok, visszamenőleges törvényhozás, végső soron adófizetői pénzekből történő részleges kártalanítás. Felelős nuku, következmény nix.
A korábbi bejegyzésemben definiáltam a Fideszes bank prototípusát:
„A tulajdonos részben az állam és/vagy az állampárthoz lojális oligarcha, a hitelkihelyezésnél pedig politikai érdek és/vagy lopás szándéka jelenik meg.”
Ugyanitt leírtam azt is, hogy mi a lopás egyik bevett formája az állami/államközeli bankrendszerben, a félig autoriter, tekintélyelvű rezsimekben:
„Jól tudjuk, hogy a korrupció és a lopás egyik klasszikus csatornája a hitelfelvétel: valaki felvesz hitelt a vállalkozására, majd nem tudja azt visszafizetni, mert „nem jött be a vállalkozás”. Látszólag minden rendben van, a bankolás kockázatos üzlet. A bank elkönyveli a veszteséget, amit először a profit csökkenése, majd a tőke leírása követ. Ha a veszteség már nagyobb, mint a bank tőkéje, akkor jön a csőd, de ha nem időben jön, akkor a betétesek fizetik meg a tudatosan rossz hitelezést. Így lehet ellopni a bank tulajdonosainak és végső soron a betéteseinek a pénzét.”
Szóval nincs a mai fideszes bankolásban semmi „unorthodox innováció”, ősrégi mocskos technika ez.
2014-ben állami tulajdonba került az MKB és a Budapest Bank is. De ne feledkezzünk meg Matolcsy unokatestvérének, Szemerey Tamásnak bankjáról, a rendkívüli mértékben növekvő Növekedési Hitelbankról (NHB) sem. Régi jó ismerősünk ezen a piacon az Eximbank és az MFB. Ezek elméletileg nem sima kereskedelmi bankok, hanem célfeladattal rendelkező pénzintézetek: a külkereskedelem illetve beruházások finanszírozása a feladatuk. 2015-ben bekövetkezett az, amitől egy éve tartottam: az állami bankok a haverok üzleteihez nyújtanak hitelt, főleg családi alapon, illetve politikailag fontos ügyekben. Rendszerszinten. Ezek közé tartozik a média felvásárlása is. Ehhez a Simicskával történő szakítás után rendkívüli politikai érdek párosul: a kieső (sőt közben ellenzékivé avanzsáló) Simicska médiabirodalmat pótolni kell. Hogy megtérül-e valaha? Ez senkit sem érdekel… / papalevente.blog.hu/
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 08. péntek, 08:32
-
Találatok: 1886
Ezt fejtegette Ónodi-Szűcs Zoltán, az egészségügyért felelős államtitkár. Mint a Királyi Televíziónak nyilatkozta: egyetért azzal, hogy alacsonyak a bérek a magyar egészségügyben, de úgy gondolja: be kell látni, hogy a rendszert a magyar dolgozók járulékaiból kell finanszírozni. A magyar dolgozók ugyan nem fizetnek járulékot, merthogy azt az államtitkár keresztapjának családja megszüntette (merthogy a járulékért jár is valami), helyette adót fizet, merthogy annak ellenében legfeljebb csak a pofája jár, de mindegy, értjük ezt mi így is, ha nem is szeressük, ugye...
De az tény, hogy kevés a lóvé, és egyre kevesebb lesz, ezért az egészségügy egyre rosszabb helyzetbe kerül - legjobb, ha ebbe beletörődünk.
Ami az egészségügyi "járulék" mértékét illeti, arra meg csak azt tudom mondani a hatalmon levőknek, amit Marosán mondott 57-ben az elégedetlenkedő munkásoknak: nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy...
A legnagyobb baj itt is a foglalkoztatottak számának csökkenése, ez természetesen az egészségügyre fordítható járulékbevételeket is csökkentené, ha lennének járulékok, de nincsenek.
Vannak viszont adóbevételek, melyekhez a kormány minden gátlás nélkül hozzányúlhat, az a mindenki pénze, mely jó magyar szokás szerint senkié, abból ellopni nálunk becsület és dicsőség dolga.
Viszont ebben a helyzetben azt állítani, hogy azért alacsony az egészségügyben foglalkoztatottak bére, mert a magyar munkavállaló kevés adót fizet, ez a pofátlanság minősített esete.
Adó lévén a kormány maga dönti el, hogy mennyit fordít a különféle feladatokra, így az egészségügyre is.
Ha sokat, akkor sokat, ha keveset, akkor keveset, ha Romániában akarja az egészségügyet finanszírozni, akkor oda tol milliárdokat, ha itthon akkor itt fektet be betonba és műszerbe, de természetesen ez egy bonyolult kérdés.
Mégis, azt hiszem, ha valakit megkérdeznének, hogy mit szeretnél jobban, hogy kórházban fekvő édesanyád alatt szükség szerint cseréljék a lepedőt, vagy egy stadiont a falu szélén, nem hiszem, hogy talányos lenne, milyen választ fogunk kapni.
Szóval, csak ne toljuk a felelősséget a hülye magyarra, aki - akarja, vagy sem - finanszírozza a pocista (kedves kommentelőmtől lopva) magánhobbiját, a felelősség azoké, akik adóbefizetéseink elköltéséről döntenek - ebből a többesszám csak udvariassági fordulat.
Ha már az államtitkárt "egészségügyért felelős"-nek hívják, tegyünk úgy, mintha elhinnénk, hogy itt a költségvetés kollektív bölcsesség eredménye lenne.
Az államtitkár meg vagy hülye, ha megfelelő felhatalmazás és források hiányában részt vállal egy nemzet egészségügyének sírbatételében, vagy a morál oly messze van tőle, mint nyári lúdtól a télikabát.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. január 01. péntek, 06:24
-
Találatok: 1941
Hol volt, hol nem volt, még a délibábos magyar ugaron is túl, volt egyszer egy ország, amelynek lakói újév másnapján arra ébredtek, hogy a politikusoknak egyszerűen nyomuk veszett. Eltűntek.
Amikor az emberek a szilveszteri bódulat után lassan kezdtek volna visszazökkenni a munka szokásos rutinjába, meglepődve tapasztalták, hogy a politikusok fellelhetetlenek. Nem mutatkoztak a minisztériumokban, önkormányzatokban, különféle cafrangos hivatalokban, s amikor annak ideje lett volna, a parlamenti ülést sem tudták megnyitni, mert egy árva politikus nem mutatkozott az ország házában. Se kormánypárti, se ellenzéki.
A reformok működtek.
Azt viszont hamar felfedezte mindenki, hogy csak azok a figurák tűntek el, akiket a különböző pártok ¬- túlnyomó többségben a hatalmon lévők – helyeztek valamilyen fontos posztba, és ezért nem is igen értettek máshoz, mint a politikai szélhámoskodáshoz. Akikről tudható volt, hogy kicsit is konyítottak a szakmájukhoz, azok továbbra is megjelentek a munkahelyükön. Kizárólag a „hivatásos” politikusok tűntek el.
Eleinte senki nem értett semmit ebből a csodából, s az emberek zavarba jöttek. Rokonok, ismerősök próbálták keresni a politikusokat, de csak hűlt helyüket találták. Mintha soha nem is léteztek volna.
Döbbenet és tanácstalanság lett úrrá kezdetben az embereken. Nem mintha különösebben hiányolták volna az amúgy közmegvetésnek örvendő figurákat, csak nem tudtak mihez kezdeni a helyzettel, mert még soha nem tapasztaltak hasonlót. Így eleinte a káosz és zűrzavar jelei mutatkoztak, mert sokan azt hitték, mostantól azt csinálnak, amit akarnak, és nem parancsol nekik többé senki. De a többség meglepő gyorsan ráébredt, hogy az anarchia csak az ország vesztét okozhatja.
Meg különben is, nem a vízvezeték-szerelők, a közgazdászok vagy a rendőrök tűntek el, csak a politikusok.
Így aztán az emberek elkezdték megszervezni az életet. A különböző szakmákban, ágazatokban, az élet minden területén igyekeztek a legésszerűbb, leghatékonyabb feltételeket megteremteni. Választottak ugyan irányítókat, de az ő szerepük semmiben sem volt hasonlatos a korábbi politikusokéhoz. Az egész újonnan kialakított rendszer leginkább valamiféle önigazgatási szisztémához lett hasonlatos.
Bővebben ...
