A cégeknek az alapítástól a megszüntetésig minden évben kell adóbevallást és mérleget leadniuk, még az „igazából nem működőknek” is – cáfolják szakértők Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szavait, amelyekkel Vida Ildikó adóhivatali és Halasi Tibor vagyonkezelő-elnök közös egykori fantom-bt.-jét vette védelmébe.
Nem igaz, hogy az 1990-es években a bt.-knek ne kellett volna mérleget leadniuk, mint ahogy az sem, hogy ha egy bt. a kültagok emlékezete szerint „nem működött”, akkor bevallást se kellett leadnia – mondták lapunknak adószakértők Varga Mihály nemzetgazdasági tárcavezetőnek a Casus Bt. ügyét elkenő szavai kapcsán.
Mint arról hírt adtunk, Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetője és Halasi Tibor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) elnöke az 1993-as alapítástól a 2011-es kényszertörlésig kültag volt a Casus Bt.-ben, amely soha semmiféle adó- és egyéb közkötelezettségének nem tett eleget, egyetlen adóbevallást nem nyújtott be, és adót sem fizetett. Varga Mihály ennek kapcsán az ATV-nek úgy fogalmazott: „ha jól olvastam a cikket, ez a cég nem működött, tehát nem azért nem fizetett adót, mert nem akart adót fizetni, hanem mert se bevételei, se kiadásai nem voltak. A cikk után felhívtam Vida Ildikót és megkérdeztem, hogy pontosan mi történt. Ő elmondta, hogy valóban kültag volt egy ilyen cégnél, amely körülbelül egy évet működött, azt követően nem működött, se bevétele, se kiadása nem volt, semmiféle adózási kötelezettsége így nem keletkezett, ezért is kellett aztán a céget megszüntetni. Ebből a szempontból a cég, hogy mondjam, egy olyan cég volt, amit valamire létrehoztak, csak aztán a cég igazából nem működött”.
Az általunk megkérdezett szakértők határozott véleménye szerint egy társaság – akár a húsz évvel ezelőtti, akár a jelenlegi szabályokat vesszük alapul – a megalapítástól a törlésig, avagy a működéstől való eltiltásig tekintendő működőnek. Más értelmezés nem lehetséges. Márpedig a Casus Bt. tagjai 1993-ban állapodtak meg a működésről, a céget 1995-ben jegyezték be, és 2005-ben a bíróság rendelte el a végelszámolását, egyszersmind eltiltva a további működéstől. Ezért aggályos lehet, hogy az adóhivatal vezetője, avagy a felügyeletét ellátó nemzetgazdasági tárcavezető egy ilyen céget „körülbelül egy évet működőnek”, avagy bármely társaságot „igazából nem működőnek” minősít.
Meglehet, Varga és Vida működés alatt – tévesen – számlák kibocsátását és befogadását érti. Ám bizonyítékot sem erre, sem ennek ellenkezőjére nem találni. A bt.-nek a kezdeti időkben bizonyosan voltak költségei – ha más nem, a bejegyzési illetékek –, és valószínűleg jutott bevételekhez is a nevével megegyező egykori iskola révén.
Televíziós nyilatkozatában a tárcavezető nem minősítette azt a tényt, hogy a társaság működése egyetlen évében se nyújtott be se mérleget, se adóbevallást, még az általuk „körülbelül egyévesnek” tekintett működés után sem. Ez az akkor épp Vida Ildikó irányította adóhivatalnak 2001-ig – a nyilvános adatok szerint – nem szúrt szemet, sőt 2013-ban az – akkor már ismét Vida vezette – adóhatóság szintén engedékeny nyilatkozatot tett a már megszűnt bt.-ről. Ha az általuk „működésként” értelmezett időszakban se voltak a bt.-nek kiadásai és bevételei, rejtély, hogy a nemzetgazdasági miniszter és az adóhivatal elnöke mit ért egyáltalán működés alatt.
Utazgat a pártelit, hol magánemberi, hol politikusi minőségében. Lop is a párteleit, hol térítésmentesen, hol hitelbe. Már nem is titkolja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A Vezér maga jár elől jó példával, mikor beleköp egy tisztességes adagot a négymillió nyomorgó pofájába: azt csinálok, amit akarok, annak adom az országot, akinek akarom, ti meg befoghatjátok a pofátokat cselédek!
Boldogan avat, hol disznófarmot, hol logisztikai központot, mindent, ami lopott pénzből épül, mindent, amit a haveroknak adott, meg amit adni volt kénytelen azoknak, akik túl erősek, és akiknek lekötelezettje volt. Régi elképzelése, hogy létre kell hozni egy nagytőkés réteget, akik aztán majd kézben tartják a társadalmat, és most éppen úgy gondolja, hogy a végrehajtás ideje jött el. Közben rázzák a rongyot vadul, a sok parvenü hempereg a fincsiben.
Lázár, aki kénytelen volt értékálló tárgyba fektetni a fácánvadászat elmaradása miatt megmaradt pénzét egy igen értékes órával parádézott a Parlamentben, igaz, mellé piros karkötőt vett fel, rontás ellen védi. Nem irigylem, hiszen harmincötödik születésnapjára lepte meg magát vele, egy hosszú élet fáradságos munkájára emlékezteti órája finom ketyegése. A volt debreceni polgármester meg elindult Dubaiba, de valami csoda folytán mégiscsak Új-Zélandon kötött ki, viszont nem családtagot vitt magával, mint Vezére és példaképe szokott, hanem a titkárnőjét, mert ő is szorgalmas típus, aki a Rolling Stones tolószékes koncertjének még a szünetében is diktált, aláírt, de legfőképpen pecsételt. Aki látta a Caligula című filmet, az tudja, hogy a pecsételés is lehet üdítő elfoglaltság.
Orbán viszont példamutató módon Sára lányát vitte magával a német Családi Vállalkozásokért Alapítvány (Stiftung Familienunternehmen) rendezvényére, ahol részben hülyeségeket beszélt, részben átadta tapasztalatait a német vállalkozóknak, beleértve egy-két hungarikumnak minősülő szakmai fogás magyarázatát is. A németeknek különösen az a része tetszett az előadásnak, melynek címe „Hogyan lesz a ti pénzetekből az én pénzem” volt.
A kormány halk szava, Giró-Szász András kilencszáz milliós vagyonra tett szert, ami azért is figyelemreméltó, mert ő aztán igazán szelídküllemű volt, első ránézésre az ember kedves értelmiséginek nézte. Erre kiderült, hogy egy kis hörcsög, néhány off-shore céggel a füle mögött, - most éppen hotelt épít egy olyan ingatlanon, melyet a Belváros igen nyomott áron és több vitézkötést kötve az üzletre adott el a sógorával közös cégnek. Méltatlankodik, mikor faggatják, mondván, vezetője és részben tulajdonosa is volt egy igen jelentős megbízásokkal rendelkező cégnek, azt azonban nem teszi hozzá, hogy az igen jelentős megbízások Hódmezővásárhelyről és egyéb fideszes irányítású önkormányzatoktól érkeztek. Valamelyik felmenője hajdan tanított engem, azt hittem, rá fog hasonlítani, de tévedtem. A rokon nagyon tisztességes ember volt, de Mendel óta tudjuk, hogy a sok makulátlanul hófehér csodatölcsérecske között bármikor felbukkanhat egy sötét példány, jelen esetben is erről lehet szó.
A legújabb "World Talent Ranking" szerint az oktatás és a szellemitőke-vonzó képesség terén egy listán Magyarországon 60 ország közül az 51. helyre esett. Pedig tíz éve még a 16. helyen álltunk. Bulgáriát és Horvátországot rosszabbul, Lengyelországot, Csehországot, Romániát viszont sokkal jobban értékelték nálunk.
„Kijött a legújabb World Talent Ranking, ami leegyszerűsítve az oktatás minősége és az országok tehetségvonzó képessége alapján rangsorolja a gazdaságokat: az első tíz helyezettből nyolc európai, az élen csak liberális piacgazdaságok (Malayzia az egy szem kakukktojás)” – írja az Alapblogon a Vakmajom nevű blogger, azaz Faragó Ferenc befektetésialap-kezelő.
Érdekes szerinte Románia nagy ugrása felfelé. „Egyre több dologból látszik, hogy fejlődés van ott. Olaszok helyezése lesújtó, nagyon komoly gondok vannak az olasz oktatással és szellemitőke-vonzó képességgel, az nem véletlen, hogy kitermeltek egy Berlusconi-féle idiótát” – jegyzi meg az Olaszországot jól ismerő szakember.
„Magyarország helyezése egészen siralmas, de nem meglepő. Főleg ha a helyezések evolúcióját nézzük, 2005-2013, az elmúlt 10 év egy zuhanórepülés” – írja. Ugyanis 2005-ben – akkor még ötven vizsgált ország között – a 16. helyen álltunk, Norvégia és Németország közelében. Ezután lassú lemorzsolódás következett, a 2014-es felmérésben hatvan ország közül az 51. helyen állunk (táblázat a cikk cégén, Magyarország piros nyíllal jelölve).
Szomszédaink a legutóbbi listán Brazília, Mexikó, Oroszország, India, picit távolabb Olaszország és Szlovénia voltak. A lista legelején az első öt helyen Svájc, Dánia, Németország, Finnország, Malajzia. A sereghajtók, az 56.-60. helyen, de nem túl távol tőlünk, Dél-Afrika, Peru, Horvátország, Venezuela és végül Bulgária.
Hogy a felmérés módszertana mennyire elfogadott széles körben, nem tudjuk, de aktualitását az adja, hogy a kormányzat forrásokat von ki az oktatásból, szűkíti a létszámot például a gimnáziumokban, tüntettek a pedagógusok és pedagógus-sztrájk is fenyeget. Az pedig nagyon egyértelmű, hogy a magasan képzett dolgozók és a szellemi foglalkozásúak sokkal, de sokkal többet keresnek, mint a többiek. Erről szóló cikkeink itt, valamint itt olvashatók.
Jó munkához idő kell – válaszolta a fideszes Nyitrai Zsolt, amikor arról kérdeztük, miért nem valósul meg Orbán Viktor 2010-ben, az állami nyugdíjrendszerbe visszakényszerítetteknek tett ígérete. Be fogják tartani, amit a miniszterelnök ígért, csak nem tudja, mikor, mert nem ő a miniszterelnök – mondta a fideszes Pesti Imre. Magyarország gazdasági csődben volt 2010-ben, a rendszerből kivett pénzből ezt kellett orvosolniuk – magyarázta.
Orbán Viktor miniszterelnök négy évvel ezelőtt azt mondta bele a saját pr-kamerájába, hogy garantált, nyomon követhető, egyéni számlák várják az állami nyugdíjrendszerbe visszakényszerítetteket. Erről azonban kiderült, hogy nem igaz. Kormánypárti képviselőket faggattunk arról, hogy miért mondott olyat a miniszterelnök, amit négy évvel később sem tartanak be.
Jó munkához idő kell – válaszolta kérdésünkre a fideszes Nyitrai Zsolt, aki szerint "az állam mindenképp egy komolyabb garancia, mint egy összevissza működő magánnyugdíjpénztár (manyup)".
Orbán hazugságáról kérdeztük a képviselőket - Közzététel: 2014. nov. 24. - A miniszterelnök négy évvel ezelőtt azt mondta bele a saját pr-kamerájába, hogy garantált, nyomonkövethető, egyéni számlák várják az állami nyugdíjrendszerbe visszakényszerítetteket. Ez azonban nem igaz. De jó munkához tényleg idő kell.
Hargitai János KDNP-s képviselőtől azt kérdeztük, hogyan bízzanak ez után az államban a polgárok, mire a KDNP-s honatya azt válaszolta, kérdezzük meg az állampolgároktól. "Tudja, hogy volt három választás ebben az országban? Bíztak benne?" – tette fel a kérdést. Szerinte egyébként nem igaz, hogy nem tartják be, amit ígértek, legfeljebb késnek kicsit a teljesítésével. Hargitai magyarázata szerint azt látták, hogy az emberek megtakarításai nincsenek biztonságban a manyup-oknál.
A pénteken benyújtott költségvetést megalapozó törvényjavaslatban a Kormány a hazai forrásból finanszírozott költségvetési támogatásokra vonatkozóan jelentősen korlátozza a nyilvánosság szintjét, az összeférhetetlenségi szabályokat, így például azt, amely szerint a döntéshozók, a kormánytagok és hozzátartozóik, valamint a pártokhoz kötődő szervezetek nem támogathatóak, nemes egyszerűséggel megszüntetné. Mindezt persze a 194 oldalas törvényjavaslatban gondosan eldugva, egy hangnyi tartalmi indokolás nélkül.
Az ember ül egy jó csésze kávé mellett péntek délután, olvasgatja a frissen benyújtott költségvetési salátatörvényt, jóleső izgalommal, miként a karácsonyi ajándékokat bontogató gyermek. Majd ráköpi a kávét a monitorra. Először ott, amikor a 120. oldal alján, a 293. §-ban megtalálja a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény alábbi rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését:
6. § (1) Nem indulhat pályázóként, és nem részesülhet támogatásban
f) az az egyesület vagy szakszervezet, illetve ezek önálló jogi személyiséggel rendelkező azon szervezeti egysége, valamint az egyházi jogi személy
fa) amely a pályázat kiírását megelőző öt évben együttműködési megállapodást kötött vagy tartott fenn Magyarországon bejegyzett párttal (a továbbiakban: párt),
fb) amely a pályázat kiírását megelőző öt évben párttal közös jelöltet állított országgyűlési, európai parlamenti vagy helyi önkormányzati választáson,
Ennek indokát is adja az előterjesztő Varga Mihály: a cél a “civil szervezetek közötti megkülönböztetés megszüntetése”. Ennél azonban jóval komolyabb következményekkel jár az a módosítás (42. oldal, lap teteje, 54. § 62. pont), ami az államháztartás alrendszereiből nyújtott minden költségvetési támogatást (azaz minden hazai támogatást) kivesz ugyanennek a törvénynek a hatálya alól.
Közel kéttucatnyi étolajmárkát, importőröket és forgalmazó cégeket nevezett meg, szállítóleveleket, számlákat, konkrét áfacsalási sémát ismertetett 2012 elején egy részletes anyagában az amerikai Bunge étolajgyártó cég, amelyet eljuttatott az adóhatóság központi hivatalába, és amelyik a hvg.hu birtokába került. De már előtte pár hónappal is adott át információkat az őket ellehetetlenítő, egyre durvább méretűvé dagadó áfacsalásról
A listára került étolajmárkákat három évvel később, ma is ott találjuk a boltok polcain. Vagy nagyon hasonló márkák gyanúsan olcsók: ugyanazon a polcon van Sunol, Suniol és Szaniol, ugyanolyan áron, de durván 100 forinttal olcsóbban, mint a Bunge által gyártott Vénusz étolaj. Az adóhatóság hallgat, mint a sír, a Bunge nem cáfolta információinkat.
Ez egy fecni; nem tényekre, hanem híresztelésekre és vélelmekre alapozott dokumentum, amely felszínes, hiányos, több helyen téves információkkal szolgál; formai komolytalanságát csak a tartalmi komolytalansága múlja felül – ezekkel a jellemzésekkel próbálta lejáratni a kormányzati oldal (Orbán Viktor, az adóhatóság, a külügyi államtitkár) azt a dokumentumot, amelyet az amerikai nagykövetség küldött meg nemrég a magyar kormány számára a kitiltási botrányban. Az amerikaiak által készített anyag összefoglalta azokat a lépéseket, amelyek hat kormányzati vagy kormányközeli személy kitiltásához vezethettek (közülük csak az adóhatóság elnöke, Vida Ildikó ismerte el, hogy rajta van a kitiltási listán), benne több konkrét mozzanatot is felvillantottak. Így például többször találkoztak amerikai cégek vagy maga a nagykövetség emberei az adóhatóság tisztviselőivel, magyar kormányzati személyekkel, komoly aggályaikat jelezték az elharapódzott áfacsalások miatt.
Ezt igyekszik azóta is bagatellizálni a magyar kormány, konkrétumokat is hiányolva az amerikaiaktól.
A hvg.hu birtokába került egy dokumentum, amely azonban gyengíteni látszik azt a kormányzati narratívát, hogy igazából nem is nagyon kaptak használható információkat az amerikai féltől, amelyek alapján az adóhivatal az áfacsalók nyomába eredhetett volna.
A közel harmincoldalas anyag bő két és fél évvel ezelőtt készült, és részletesen bemutatja az étolajpiacon 2008 óta zajlott folyamatokat. Az az amerikai hátterű Bunge cég csinálta, amelyik az étolajpiacon domináns, gyárt is Magyarországon (a Vénusz és a Floriol márka az övé, egyébként egy másik napraforgóolaj-gyártó van még idehaza, az NT), és külföldre is exportál, de külföldön, Európa számos országában is vannak gyárai. Ez a cég volt az, amelyiknek a piaci pozícióit durván sértették a 2009-2010 fordulójától datálható nagyobb lendületet kapott áfacsalások. Olyannyira, hogy, amint az a dokumentumból is kitűnik, 2008 elején még ötször annyi étolaj fogyott idehaza az ő márkáiból, mint azokból – a dokumentumban csak B márkákként emlegetett, jellemzően importból származó – étolajokból, amelyek rendszerint áfacsaló láncolatban tűntek fel, 2011 nyarára azonban a Bunge márkáit már beelőzték a B márkák eladásai. És a Bunge volt az az egyik olyan cég, amelyikre utalt az amerikai nagykövetség a nyilvánosságra hozott levélben, mint amelyik többször szóvá tette a kormányzati és hatósági emberek előtt, milyen károkat okoz neki, és mit lehetne tenni az áfacsalás ellen.
Úgy döntöttem, kihagyom a fecnivé degradált, nyilván nem létező korrupciós botrány körüli észosztást, elengedtem a fülem mellett, hogy a miniszterelnök úrra nyomást gyakoroltak, és kicenzúrázták azon utolsó európai lapok egyikéből, amely még kíváncsi rá, de annyira mégsem, és a közfelháborodás sikerének megírását is nálam okosabbakra bíztam. De azt, hogy egy napon, ugyanazzal a lendülettel sikerült egy marha- és egy mangalicatelepet is felszentelni átadni, és a mezőgazdaságban dolgozóknak kijáró tiszteletről halandzsázni egy hatalmasat, igazán megér egy fél órát az életemből.
Orbán Viktorról és holdudvaráról eddig sem a visszafogottság, és a késsel-villával evés jutott eszembe, de most extra értelmet nyert a gumicsizmás, szégyentelen, szemérmetlen erőfitogtatás. A hír: A kormányfő először Felcsúton részt vett Flier János vállalkozó marhatelepének avatóján, majd Alcsútdoboz mellett a Búzakalász 66 Felcsút Kft. (Mészáros Lőrinc cége, a gyengébbek kedvéért) bányavölgyi mangalicatelepének átadásán. Nem tudom hányan értjük a súlyát egy 3,5 hektáros marhatelepnek, két 1500 négyzetméteres istállónak, 430 millió forintos uniós és kormánytámogatásnak, a számolatlan sertésjóléti támogatásnak, a száz évvel ezelőtti sertésállomány elérésére törő nagyszerű álmoknak, és végső soron a néhány ember kezébe összpontosuló mangalicatelepekbe öntött fényűzésnek.
Nem akarom különösebben részletezni az Orbán család érdekeltségeinek összefonódását e két szerencsés, és sikeres vállalkozó marha-, illetve sertésjólétével (ITT egy kis ízelítő), bárki utánanézhet, és mélyebben dokumentálódhat. Úgy ítélem meg, hogy különösebb bizonyítás nélkül is nyilvánvaló, hogy a pofátlanság legmagasabb hegycsúcsára felért miniszterelnök ma bebizonyította: nem kínos számára, hogy jobbágyai szeme láttára felavassa családja vagyonkezelő strómanjainak legvadiújabb birtokait. A királyi, nemzeti, közszolgálati média jelenlétében, az ellenséges, extraprofitot termelő sajtó kizárásával: technikai és állat egészségügyi okokból az RTL kamerája például nem lehetett jelen, amikor a miniszterelnök külön gratulált Mészáros Lőrincnek és családjának a telepükhöz, sem amikor homályos tekintettel a mangalicát a magyar állattartás nagy büszkeségének nevezte.
Igen, drága mangalica-imádó Viktorom! A magyar nemzetgazdaság egyik húzóágazata valóban a mezőgazdaság: ezeket a Flier-Mészáros-féléket is ez húzta fel oda, ahova csak nagyon kevesen juthatnak fel, mert csak a kiválasztottak kezére érdemes átjátszani ezt az állatfarm alakú országot. Igen, Viktorom, a mezőgazdaságban dolgozóknak meg kell adni a tiszteletet: hálásak lehetnek azért, hogy közönséges gázszerelőkből milliárdos vállalkozókká avanzsált talpnyalóidnak éhbérért dolgozhatnak. Igen, igazságos Viktorom, ezeknek a magyar, családi baráti vállalkozásoknak nincsen extraprofitjuk, 800 milliós osztalékoknál ki az a mangalica, aki ezt szóvá tenné?
Nem az az öntelt földesurat meghazudtoló vigyor, nem az trágyalé szagú, alattvalókhoz leereszkedő kedélyeskedés az undorító, persze az is. Nem az a baj, hogy Mészáros Lőrincnek nem elég a polgármesteri fizetés, még a sertésjólléti támogatást is felveszi. Nem az a lehangoló, hogy merész ötleteim megvalósításához a büdös életben nem dobnak utánam 430 milliót, hogy utána gratuláljanak a sikeremhez.
Annak idején azzal a felvetéssel éltem, hogy komoly problémák származhatnak abból, ha egy miniszterelnök valami papírmasé világban kezd élni. A bajok nyilvánvalóan csak fokozódnak, ha a meseország királyának módot és hatalmat adnak a valóság hatékony kiiktatására. Talpnyalásból, kíméletből, haszonlesésből. A végeredmény szempontjából mindegy.
Erre a történelem is tartogat néhány példát. A végkifejletre is. Addig azonban nyilvánvaló, hogy a kis rózsaszín álomvilágból lassan kiszorul minden, mai a valós gazdasági teljesítményről, a valós megítélésről, vagy akár a valós orvosi diagnózisról szól. Amivel kapcsolatban tulajdonképpen továbbra is az a legmeglepőbb, hogy a média, az ellenzékinek tartott csatornákat is beleértve, nem szólaltat meg egy egészségügyi szakértőt sem. Holott már csak a függetlennek tekinthető elmeszakértők létének igazolása érdekében is szükséges lehetne. Arra az esetre például, ha keleten egykor szokásban volt recept alapján elmegyógyintézetben találná magát mindenki, aki nem hiszi el: a MINISZTERELNÖKNEK alanyi jogon igaza van. Mert személyesen megnyilvánult neki a magyarok ősszelleme, a Turul, a megváltó, vagy a világszellem. Esetleg a béka a tóban. Aki egyben azt is megígérte, hogy azonnal király lehet, ha megfelelő várat alakít ki magának, és megcsókolja. Bár, ismerve néhány béka bőrváladékának hatását, lehet a sorrend fordított is. Előbb a csók és aztán a lekvár.
Amit eddig a várépítési tünetekből látunk, az első olvasatra igencsak nevetséges. Nem annyiban természetesen, hogy a budapesti várnegyedre ne férne rá a tatarozás. Az szinte minden műemlékre ráfér időnként. Az azonban mindenképpen elgondolkoztató, ha kormányfőként ehhez valaki el akarja foglalni a várat. Még akkor is, ha visszafoglalásról vizionál. Ugyanis hazánk még az USA-nak sem üzent hadat, és így legfeljebb a magyarok vívhatnák vissza a magyaroktól. Már akkor, ha igaz lenne Orbán Viktor állítása. Marad tehát az a közvetett értelmezés, ami alapján Orbán Viktor, immár királyi többesben gondolta komolyan venni azt, hogy „megvitatják, miként foglalják vissza a magyar nemzetnek”. Alighanem közben azt legózva össze a neuronok kóboráramából, hogy a „nemzet én vagyok”. Elvégre az, aki hasonlókat mondott, szintén kastélyban élt. Ráadásul anélkül volt király, hogy ehhez békákkal kellett volna puszilkodnia.
Tulajdonképpen csak az lehet kérdéses, hogy hol lesz a stadion a Várhegyen. Mert Orbán Viktor szerint a rezidenciája a kultúra fellegvára lesz. Ám több kulturális intézményt éppen kirúgnak a környékből. Így marad az, hogy nem az általános kultúra, hanem az orbanizmus fellegvára lesz. Azé, ami nem bírja elviselni, ha könyvtár vagy képtár van a közelben. Természetesen merhetünk egész hatalmasat álmodni. Ebben az esetben I. Feltsuthy Orbán Viktor elfoglalja a várnegyed összes termeit, és a völgyet alakítják át egy nagy stadionná. A Tabán például szinte adja magát. Egy nagy stadion, és háttérben a Gellérthegy. Bár a várnegyedből arrafele elég rossz lehet a kilátás. Úgyhogy inkább másutt lesz a Várhegyről belátható stadion. Azt a pár házat majd csak eltolják, ami útban van. Azt ugyan kétlem, hogy Hauszmann Alajos, akire kultúrközpontilag hivatkoznak kiköltöztetné a miniszterelnöki rezidencia kedvéért az Országos Széchenyi Könyvtárat vagy a Magyar Nemzeti Galériát, de ő még nem ismerte a Grippenekkel avatás nagy élményét.
A Népszabadság információi szerint Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke, illetve Halasi Tibor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elnöke a 2011-es kényszertörlésig egy fantom betéti társaság kültagjai közé tartozott.
A cégiratok tanúsága szerint az 1993-as alapítástól a 2011-es kényszertörlésig a fantomcégnek minősülő Casus Művészeti Bt. kültagja volt Vida Ildikó adóhivatali elnök. Hasonló posztot viselt a társaságban Halasi Tibor, a vagyonkezelő (MNV) Fidesz-támogatású elnöke is. Ráadásul a vonatkozó iratokban kettejük zuglói lakcíme megegyezett.
A bt. székhelye azonos volt a kilencvenes évek derekán működő Casus Művészeti Menedzserképző Kollégium, illetve a Casus Alapítvány a Kortárs Művészetekért nevű szervezetével. Kultúrkörökben máig emlékeznek az érettségi utáni fizetős oktatást nyújtó intézményre, amely azonban egy szülő megfogalmazása szerint „idővel kikopott a diákok alól”.
A bt., egyszersmind az iskola egykori irányítóját, Pocsai Józsefet ugyan nem értük el, de feltehetőleg a bt. is részesült a tandíjakból: a kültagok között találunk egykori tanárokat is. A nyugdíjintézet későbbi vizsgálata szintén együtt kezelte az alapítványt és a bt.-t. Halasi Tibor a cég ügyvédjeként is eljárt, Vida Ildikóra könyvelőként emlékeznek. Ők ketten igen jól ismerhették egymást, hiszen Orbán Viktorral és Simicska Lajossal együtt egyaránt Bibó-kollégisták voltak, és ekkoriban együtt dolgoztak a 124. számú ügyvédi irodában.
Mi több, Vida Ildikó menedzserként, Halasi Tibor pedig külsős jogászként a Simicska-féle Mahir-csoportnál is feltűnt. Az ügyvédi-könyvelői tevékenység nem indokol kültagságot, mint ahogy közös lakcímet sem: egy forrásunk Vida és Halasi belépése mögött baráti gesztust feltételez.
Kommunikációs zavarok
Az iratok szerint a bt.-t Halasi Tibor közbenjárására 1995-ben jegyezték be. Ezután viszont semmi jele annak, hogy a cég bármely közkötelezettségének eleget tett volna. Egyetlen mérleget sem adott le, továbbá egyetlen fillér adót sem fizetett. Ez 2001-ig különösebben nem is zavarta a hatóságokat. Nem meglepő módon egyebek mellett azt az adóhivatalt sem, amelyet a jelenlegi NAV-vezető 1998–1999-ben Simicska Lajos akkori elnök helyetteseként, 1999 és 2002 között pedig elnökként irányított.
Annak sincs semmi nyoma, hogy akár Vida, akár az akkori állami vagyonkezelő és számos nagy állami vállalat vezetőségében dolgozó Halasi bármilyen módon rákoppintott volna a bt-vezető körmére. Így annak sincs, hogy a hatóságok a társaság egy évtizedig elnyúló agóniája alatt a felszívódott cégen és beltagon túl a kültagokat is keresték volna.
Pedig 2002-ben a nyugdíjfolyósító arról tudósított, hogy már négy éve nem éri el az iskolát, amely nem jelezte a fővárosnak, hogy költözne vagy megszűnne. Ezután bírságok, sikertelen végrehajtások, majd rendre megszakított törlések következtek. 2005-ben az A Cont(ó)-roll Kft.-t képviselő Zöld Lászlót nevezték ki végelszámolónak, aki sikertelenül kísérletezett. Egy levele szerint nem kezdeményezhetett fizetésképtelenségi eljárást, mert a bt. sosem nyújtott be mérleget, így adótartozása sem keletkezett.
A cégeknek az alapítástól a megszüntetésig minden évben kell adóbevallást és mérleget leadniuk, még az „igazából nem működőknek” is – cáfolják szakértők Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szavait, amelyekkel Vida Ildikó adóhivatali és Halasi Tibor vagyonkezelő-elnök közös egykori fantom-bt.-jét vette védelmébe.
Utazgat a pártelit, hol magánemberi, hol politikusi minőségében. Lop is a párteleit, hol térítésmentesen, hol hitelbe. Már nem is titkolja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A Vezér maga jár elől jó példával, mikor beleköp egy tisztességes adagot a négymillió nyomorgó pofájába: azt csinálok, amit akarok, annak adom az országot, akinek akarom, ti meg befoghatjátok a pofátokat cselédek!
A legújabb "World Talent Ranking" szerint az oktatás és a szellemitőke-vonzó képesség terén egy listán Magyarországon 60 ország közül az 51. helyre esett. Pedig tíz éve még a 16. helyen álltunk. Bulgáriát és Horvátországot rosszabbul, Lengyelországot, Csehországot, Romániát viszont sokkal jobban értékelték nálunk.
Jó munkához idő kell – válaszolta a fideszes Nyitrai Zsolt, amikor arról kérdeztük, miért nem valósul meg Orbán Viktor 2010-ben, az állami nyugdíjrendszerbe visszakényszerítetteknek tett ígérete. Be fogják tartani, amit a miniszterelnök ígért, csak nem tudja, mikor, mert nem ő a miniszterelnök – mondta a fideszes Pesti Imre. Magyarország gazdasági csődben volt 2010-ben, a rendszerből kivett pénzből ezt kellett orvosolniuk – magyarázta.
A pénteken benyújtott 
Közel kéttucatnyi étolajmárkát, importőröket és forgalmazó cégeket nevezett meg, szállítóleveleket, számlákat, konkrét áfacsalási sémát ismertetett 2012 elején egy részletes anyagában az amerikai Bunge étolajgyártó cég, amelyet eljuttatott az adóhatóság központi hivatalába, és amelyik a hvg.hu birtokába került. De már előtte pár hónappal is adott át információkat az őket ellehetetlenítő, egyre durvább méretűvé dagadó áfacsalásról
Úgy döntöttem, kihagyom a fecnivé degradált, nyilván nem létező korrupciós botrány körüli észosztást, elengedtem a fülem mellett, hogy a miniszterelnök úrra nyomást gyakoroltak, és kicenzúrázták azon utolsó európai lapok egyikéből, amely még kíváncsi rá, de annyira mégsem, és a közfelháborodás sikerének megírását is nálam okosabbakra bíztam. De azt, hogy egy napon, ugyanazzal a lendülettel sikerült egy marha- és egy mangalicatelepet is felszentelni átadni, és a mezőgazdaságban dolgozóknak kijáró tiszteletről halandzsázni egy hatalmasat, igazán megér egy fél órát az életemből.
Annak idején azzal a felvetéssel éltem, hogy komoly problémák származhatnak abból, ha egy miniszterelnök valami papírmasé világban kezd élni. A bajok nyilvánvalóan csak fokozódnak, ha a meseország királyának módot és hatalmat adnak a valóság hatékony kiiktatására. Talpnyalásból, kíméletből, haszonlesésből. A végeredmény szempontjából mindegy.
A Népszabadság információi szerint Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke, illetve Halasi Tibor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elnöke a 2011-es kényszertörlésig egy fantom betéti társaság kültagjai közé tartozott.