Hírek

A SZERVEZET FŐNÖKÉNEK ÉS ALVEZÉREINEK ÜNNEPI INTERJÚIRÓL

Részletek: Készült: 2015. december 26. szombat, 22:04
Print; Találatok: 1557

kutyautok1 Az a nagyon nagy baj, hogy Rogán ezt a dumát Orbániában bárhol előadhatná – sehol sem röhögnének a képébe, senki sem mondaná, hogy na mars ki innen, vicces fiú... Aki még mindig nem tudja, milyen jellemtelen, elvetemült, mindenre kapható gazemberek uralják az országot, olvassa el karácsonyi handabandáikat.

Hogy miért beszélnek folyamatosan, számomra rejtély. Talán nem tudják elviselni, hogy a magyar világban nélkülük teljenek el napok, akár csak órák is. Hogy legyenek emberek, akik föllélegeznek, amikor az ország „vezetői”, ha mégoly rövid ideig is, de kussban vannak…

Hát akkor vegyük őket sorba! De a rangra most nem leszek tekintettel: mindenkitől csak néhány mondatot idézek, amelyeket visszafogottan kommentálok, szintén csak néhány mondatban. Ennél többet tőlem most csak Rogán Antal, a „kormány” valamilyenügyi minisztere kap: az ő dumája olyan tömény, hogy abban szinte minden benne van, amit a hatalmat birtokló-bitorló szervezetről tudni kell.

Természetesen maga a Keresztapa is adott interjút.

Hát, ha a szívem belefájdul, akkor sem fogom itt bemásolni az egész szövegét – pedig arany szavakat szólt a Főnök, mint mindig! Csak keveset idézek tőle, mintegy találomra:

Nem vágytunk a kiemelt nemzetközi figyelemre. Boldogok lettünk volna, ha az uniós partnereink többsége kezdettől fogva egyetértett volna azzal, amit a magyar kormány gondol a helyzetről. Ha így lett volna, ma pár tízezer valódi menekült lenne Európában, nem pedig egymillió migráns.

Vagonokba próbálnak fölkapaszkodni magukat menekülteknek álcázó migránsok, hogy Szerbián keresztül Magyarországra utazhassanak…

Bizony, teljesen egyértelmű: ha uniós partnereink a mi Kedves Vezetőnkre hallgattak volna, akkor fölismerték volna a menekülteknek álcázott migránsokat, és Orbániával együtt kiáltották volna: Ide nem teszi be a lábát egy se..! De partnereink nem hallgatnak a mi Kedves Vezetőnkre, s ez azt is jelenti, nem érdekli őket a magyarok véleménye sem: inkább beálltak migránssimogatónak… Na persze, ha Soros fizeti őket..!

És persze a migránsok is inkább otthon maradtak volna, békésen eltöltve azt az időt, amit gyilkosaik engedélyeznek számukra.

Aztán van, amit mindenkinek tudnia illik, kell is:

… a szólás- és véleményszabadság, ami minden demokrácia alapja és központi tétele, él és virul, sőt, amit egyébként soha nem gondoltam volna, szélesebb és mélyebb, mint Nyugat-Európában

2010-hez képest Magyarországon mindenkinek jobban megy a sora, aki dolgozni akar, és munkából akar megélni. A mi kormányunkkal mindenki jól járt, az ellenzéket leszámítva.

Bizony, ez igaz azokra nézve is, akikről azt hazudják Sorosék ügynökei, hogy reménytelen mélyszegénységben élnek. A helyzetük stabil, a legjobbak közmunkában vehetnek részt, és oktatási rendszerünk arról gondoskodik arról, hogy gyermekeik is – ha jól viselik magukat – lehessenek közmunkások!

Kedves Keresztapánk azt szintén megmondta, hogy előbb-utóbb mindenki osztani fogja a magyarok véleményét. Reménykedjünk, hogy mielőbb így lesz! Persze, ezért nekünk is tennünk kell: például először is meg kell mondanunk, kik is azok a nekünk, kik tartoz(hat)nak hozzánk. Szerencsére el tudunk igazodni dolgainkban: magyar az, hozzánk az tartozik, aki tudja, hogy álláspontját a „kormány” hivatott megfogalmazni.

Szart sem ért volna a karácsony a Ház zordon Mesterének kulturált, baráti hangú ünnepi üzenete nélkül! De vele annyit foglalkozott a média, hogy itt csak az alábbi „gondolatát” emelem ki:

„A baloldal lételeme ugyanis a permanens felszabadítás. Mindig újabb és újabb tömegeket, csoportokat szuggerálnak bele az elnyomotti, pária státusba, hogy ismét kialakíthassák a „felszabadítás” lehetőségét. Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de a felszabadítható tömeget tekintve a baloldal szemében nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.

Eltöprengtem kicsit e szavakon, s belátván azok igazságát, elhagyván a magam, egykor szociálliberálisnak gondolt meggyőződését, így kiáltottam föl:

Soha többet baloldalt, baloldali kormányt! Ha nincs baloldal, nincsenek pária sorba szuggerált tömegek se! Egyáltalán: ellenzékben se legyen baloldal! Ballibsi se. Mert ellenzékből is képesek pária sorban élő tömeget szuggerálni például a Blaha Lujza térre! (Hiába, nehéz az ember élete, ha úgy érzi, körülötte mindenki idióta…)

Aztán itt van Lázár János is! Ő aztán egyéniség, senki sem tagadhatja: gondolt egy merészet és nagyot, s – szemben társaival – kilépett szervezete fasisztoid médiabirodalmából, s magának a Népszavának adott interjút. (Hogy a Népszava miből gondolta, hogy karácsonyra Lázár Jánossal kell kedveskednie olvasóinak, azt én nem tudhatom.)

Azért a Kedves Vezető helyében én nyugtalankodnék: a kép arról árulkodik, hogy Lázár már-már azt hiszi magáról, ő Orbán Viktor…

Azt mondta, hogy amíg a Keresztapa meg valami ügyész vagy mi „focit” nézve szotyiznak, addig ő dolgozik. Hát nem tudom: talán inkább menjen ő is szotyizni… Meg ezt is mondta:

Gondoljanak csak bele; ma a szlovák kormányfő Európával szemben a magyar kormány mellett áll ki, pedig a két ország viszonya nem volt feszültségektől mentes.

Próbálok belegondolni – ha majd eltölt a büszkeség, jelentkezem. Addig is beérem azzal, hogy a szlovákiai magyarok bizonyára örülnek ennek az egymásra találásnak.

És még egy lázári mondat:

Több Magyarországot és kevesebb Brüsszelt akarunk.

Sajnos, egyelőre nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy e kívánság jogosságát, igazát belássam: én – ma még – úgy gondolom, hogy ha Magyarországon Lázárt és szervezetét kell érteni, ahogy ők értik, akkor én sokkal kevesebb Magyarországot akarok… De nekem Brüsszellel általában sincs bajom – ha mégis, hát egészen más természetű, mint a orbáni-lázári Magyarországnak.

Bezzeg Rogán Antal valamilyenügyi miniszternek nagyon is komoly gondjai vannak Brüsszellel, s ezt a jelentős részben fasisztoid médiabirodalmuk legfontosabb lapjának adott interjújában el is mondja!

És most, vállalva a stílustörést, elhagyom az eddig is következetlenül használt ironikus hangot, és átmegyek direktbe.

Úgy gondolom, hogy a teljes erkölcsi lerohadás állapotában van az az ország, amelyben a hatalom nevében – magára a hatalomra nézve súlyos következmények nélkül – ilyen bicskanyitogatóan pofátlan, hazug, stupidnak tűnő, ám kiszámítottan aljas, sunyin uszító handabandát, ilyen lealacsonyító, embermocskoló halandzsát elő lehet adni! ...

Teljes cikk: http://gepnarancs.hu/2015/12/a-szervezet-fonokenek-es-alvezereinek-unnepi-interjuirol/

A sérelmek viszonosságának apró trükkje
Liberális véleményterrort képzelni: hülyeség. De a szociálpszichológia jól ismeri a jelenséget. - E kérdés, legalábbis részleges, megválaszolásához érdemes a szociálpszichológia egyik vastörvényét, a reciprocitást felidézni. A reciprocitást többnyire az emberi viselkedésnek azt a szinte automatikusan működő sajátosságát írja le, hogy a társas együttélés során kapott jeleket és gesztusokat viszonoznunk kell. Legyen szó egy mosolyról, köszönésről, ajándékról vagy szívességről — az esetek többségében pontosan tudjuk és tesszük a dolgunkat a viszonosság szabálya szerint. Azonban van a reciprocitásnak egy különös válfaja, a sérelmi reciprocitás, ahol felborul a harmonikus szimmetria. A sérelmi reciprocitás működését úgy érthetjük meg legjobban, ha két embert állítunk egymással szembe és arra kérjük őket, hogy pont akkora erővel – finoman – üsse meg az egyik a másikat, amekkorával az előbb a másik ütötte meg az egyiket.