Hírek

Felzárkózunk vagy lemaradunk? - Így teljesít Magyarország

Részletek: Készült: 2015. január 09. péntek, 05:39
Print; Találatok: 1653

ovi_lenduletben A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország kezdeti lehetőségeihez és a mérvadó összehasonlítást jelentő visegrádi országokhoz képest egyaránt messze alulteljesített - állapítja meg Oblath Gábor. A közgazdász a Tárki Társadalmi Riport kiadványában minden korábbi kutatásnál alaposabban járja körül, hogy a magyar gazdaság a régiós társaihoz képest miként teljesített a rendszerváltás óta.

Az 1991 és 2013 között eltelt 22 évből 8 évben egyáltalán nem mutatható ki felzárkózás, a maradék 14-ből pedig mindössze 6 évben - a teljes időszak alig több mint egyharmadában - mutatkozott gyors hazai konvergencia. Mindez régiós összevetésben is szerény eredmény, állapítja meg Oblath. A teljes tanulmány letölthető innen, mi a főbb megállapításokat ismertetjük.

Kezdjük rögtön egy fontos, de kevéssé ismert ténnyel! Amikor a felzárkózást, lemaradást az egy fő jutó, folyó vásárlóerő-paritáson számolt GDP alakulásán keresztül akarjuk megragadni, akkor valójában tévedünk. (A folyó PPP-n alapuló összehasonlítások csak egyes években mutatják a relatív szinteket, a vonalak viszont azt a hamis látszatot keltik, hogy valódi - vagyis évek között is összehasonlítható adatokat tartalmazó - idősorral van dolgunk.) Mindez sokkal érthetőbb lesz az alábbi ábrából:
Folyó PPP-n mérve (bal oldali ábra), Magyarországnak az EU15-höz viszonyított fejlettségi szintje az 1991. évi mintegy 45%-ról több mint 60%-ra emelkedett 2013-ig. Ez lényegesen gyengébb Lengyelország, különösen pedig Szlovákia felzárkózási teljesítményénél, de sokkal jobb a magasabb szintről induló Csehországénál.
A folyó PPP-n alapuló relatív szintek időbeli alakulását azonban az egyes években összehasonlított kosarak összetételének és az árarányoknak a változása, valamint módszertani revíziók is befolyásolják - ezeket a hatásokat szűrik ki a konstans PPP-n alapuló idősorok. Magyarországot tekintve az a fő különbség a folyó és a konstans PPP-n számított idősorok között, hogy amíg az előbbiek 2006-tól folytatódó felzárkózást jeleznek, utóbbiak a felzárkózási folyamat elakadásáról tanúskodnak (jobb oldali ábra).
Így az elmúlt 22 év során Magyarországot csupán egyetlen rövid időszakban, 2000 és 2005 között jellemezte a GDP/fő volumenváltozásával mért gyors felzárkózás, ez azonban fenntarthatatlan eladósodáson alapult.
Az EU-tagországokat a vizsgált két évtizedben úgynevezett béta-konvergencia jellemezte, vagyis az, hogy minél fejletlenebb volt egy ország, annál gyorsabb volt a felzárkózási ütem. (Vagyis a kezdeti fejlettségi szintek és aGDP/fő átlagos növekedési üteme közötti összefüggés negatív.)
A fenti ábrán az is látszik, hogy Magyarország - az EU-hoz 2004-ben velünk együtt csatlakozott (az ábrán ellipszissel jelölt) nyolc közép-kelet-európai ország közül egyedüliként - a regressziós vonal alatt helyezkedik el.
Ez arra utal, hogy az ország alulteljesített ahhoz a felzárkózási lehetőséghez képest, amely pusztán kezdeti lemaradásából adódott. Csehország és Szlovénia nagyjából megfelelt e lehetőségnek, a másik öt ország viszont "túlteljesített".
A hazai egy főre jutó GDP növekedésének így értelmezett "alulteljesítése" (a regressziós vonaltól mért távolság, vagyis az egyenlet Magyarországra vonatkozó maradéktagja) megközelítően -1 százalékpont. E csekélynek látszó évi átlagos eltérés húsz év alatt drámai különbségre vezet: az EU15-höz viszonyított tényleges 20% helyett 45%-os lenne a GDP/fő növekedési többlete (adottnak tekintve az EU15 GDP/fő növekedését).
2013. évi PPP-n mérve most nem 62, hanem mintegy 75%-on - Csehország szintjén - állnánk. Bármennyire abszurdnak látszanak is az effajta fiktív, történelmietlen összehasonlítások, jól érzékeltetik a felzárkózási lehetőségektől való elmaradás mértékét és annak hosszabb távú következményeit - mondja Oblath.
A közgazdász az 1994 és 2013 közötti időszakot több periódusra is felosztotta, majd megállapította: Magyarország - akár a teljes időszakot, akár a számára legkedvezőbb 2000 és 2008 közötti periódust vizsgáljuk - a konvergencia ütemét tekintve elmaradt a másik három országtól.
A fejlődést nem csak az egy főre jutó GDP- hanem a termelékenység alakulása alapján is vizsgálta Oblath. A munkatermelékenység felzárkózásának irányzatát nézve, a 2000-es évek első felében Csehországéhoz és Szlovákiáéhoz hasonló pályán emelkedett a hazai termelékenység, ámde - akárcsak a GDP alakulása - 2008 óta Magyarországot egyértelmű divergencia jellemzi. Ez aligha tulajdonítható a nemzetközi válságnak, hiszen ugyanebben az időszakban Lengyelországban és Szlovákiában felgyorsult az EU15-höz viszonyított termelékenység-emelkedés, Csehországban pedig nem mutatkozott visszaesés.
Oblath Gábor arra is felhívja a figyelmet, hogy a GDP nem tökéletes mutató egy csomó felzárkózási, jövedelmi kérdés megválaszolására, ezért azt több oldalról korrigálta. Leegyszerűsítve azt csinálta, hogy a külföldnek járó jövedelmeket kivonta a GDP-ből, az EU-transzfereket hozzáadta, korrigált az amortizációval és a cserearány-változással. Így volt lehetősége azt is vizsgálni, hogy a fenti tényezők hogyan hatottak a konvergencia folyamatokra. Az eredmények a következők: ...

Teljes cikk: http://www.portfolio.hu/gazdasag/felzarkozunk_vagy_lemaradunk_igy_teljesit_magyarorszag.1.208513.html