- Részletek
-
Készült: 2017. június 02. péntek, 22:45
-
Találatok: 2853
Sokadik folytatásához érkezett a NER-kormányzat szokásos csütörtöki show-műsora, a Lázár János–Kovács Zoltán-kettős által vezényelt kormányinfó. Írásunk fókuszában azonban ezúttal nem a kormányzati duó áll, hanem a kommunikációs inváziónak kitett sajtó. A heti meetingek koreográfiájából megrajzolható a hazai médiumok és médiamunkások hierarchiája. Ülésrend, szemkontaktusok, arckifejezések, megszólítások, simogatások és parádriposztok. Kritikánk a kormányinfónak keresztelt nyolcvankilencedik színi előadásról.
Csöndesen ejtőzünk a napsütésben, regisztrálunk, bejutunk és várunk. Készen állunk a befogadásra. A kulcsszereplők – Lázár János és Kovács Zoltán – késnek. Kétoldalt két teremszolga beélesített mikrofonnal, hátul hét nehézágyú, tüzelésre kész szuperkamera, körben tíz-tizenöt fotós. Valamiképpen esemény ez is. A kormányinfót a közszolgálati tévé is adja. Hogy lapunk e belterjes világban újonc és alkalmi szereplő, idegenkedő tekintetek sejtetik.
A hangulat váratlanul felforrósodik. „Pofán váglak, ha előrehajolsz, amikor jön a Lázár.” A felzúdulás tárgya fotósunk térfoglalása, az agresszor egy konkurens fotós. Szakmai ügy, nem érdemes beszállni, a művészek szenvedélyesek. Dani le is ül előre, bele a kemény mag közepébe. Ez a második nagy hiba. A kormányinfó világában megszabott protokollok, jogok és előjogok vannak. A rendezői bal egyes szék birtokosa Csuhaj kollegina (ATV), a kettesen az Origó ül, a hármason Péter (így szólítja őt Kovács Zoltán), Breuer úr (Heti TV). Ez megszentelt királyi rend. Nem illik felülírni. Dani tabut szegett.
Erősen kezdtünk. Mi jöhet ki ebből? Tikkasztó órák várnak ránk. Nézegetjük mobiljainkat, hallgatunk. A modernkori sajtótájékoztatók titka, hogy már mindenki tájékozva van. A hallgató néha tájékozottabb, mint az előadó. Nem az a fontos, mit mond, hanem hogy hogyan mondja. A mosolya, a fintora. Ahogy a fejét rázza. Zavarba hozható-e. A kormányinfó színi előadás.
Fotó: Kovalovszky Dániel
Lázár jő, sötét öltönyben, azúrkék nyakkendőben. Pedánsabb, mint egy zsúrfiú. Kovács ugyanez, zöld nyakkendőben, elegáns szemüvegben. Nagy páros, drukkolunk nekik. Az egykori Soros-diák, Kovács termetes dossziét cipel Lázár után, abban van az anyag. Azt kell leadni két óra alatt. Lázár is izgatott, tettre kész. Elnézést kér, a nemzetközi helyzet épp most fokozódik, Orbán Viktor ezekben a percekben (a brüsszeli NATO-csúcson) Donald Trump felé közelít. Ebből később félreértés is származik. Többen úgy értelmezik (Lázár nem siet pontosítani), hogy létrejött az áhított személyes találkozó Trumppal. Az igazság azonban az, hogy Orbán az európai kormányfőkkel egy csoportban egy ideig Trumppal közös légtérben tartózkodott és fényképezkedett. Állítólag később az elnök elejtett egy halk hellót is.
– Kétségtelen, a diplomáciában a találkozó szónak sajátos jelentéstartalma van. Több, mint ha valaki valakivel összetalálkozik. Elnézést kérek, ha félreérthetően fogalmaztam – szabadkozik Lázár. Ebben maradunk. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. június 01. csütörtök, 22:02
-
Találatok: 2089
Az unió reformra szorul, de van, ami reményt ad. Ilyen a magyarok ellenállása Orbán maffiaállamával szemben.
Ma az Európai Uniót egyszerre kell megmenteni és megújítani. A legfontosabb a megmentése, mert létében fenyegeti veszély. De amint Emmanuel Macron francia elnök mondta kampánybeszédeiben, nem kevésbé fontos újra megteremteni azt a támogatást, amelyet valaha az EU magáénak tudhatott.
Az uniót fenyegető veszélyek egy része kívülről ered. Olyan hatalmak veszik körül, amelyek ellenségesek értékeivel szemben: Vlagyimir Putyin Oroszországa, Erdogan Törökországa, al-Sziszi Egyiptomja és az az Amerika, amelyet Donald Trump próbál létrehozni.
De van belső fenyegetés is. Az EU olyan egyezmények talaján áll, amelyek a 2008-as pénzügyi válság után elvesztették értelmüket. Még az euró fenntarthatóságát szolgáló legegyszerűbb változások végrehajtásához is olyan kormányközi együttműködés kellene, amely ezeken a szerződéseken kívül valósul meg. És ahogy az európai intézmények működése egyre bonyolultabbá vált, maga az unió is részben működésképtelenné lett mára.
Európa nem az euró
Az eurózóna például már pontosan az ellentéte annak, ami a célja volt. Az EU olyan, hasonló értékeket valló államok önkéntes szövetsége volt, amelyek maguk adják fel szuverenitásuk egy részét a közös eredményekért. A 2008-as válság után viszont az eurózóna úgy alakult át, hogy a hitelező államok diktálhatták a feltételeket az adósoknak, akik képtelenek voltak azoknak megfelelni. A megszorítások erőltetése gyakorlatilag lehetetlenné tette a gyenge országoknak, hogy kinőjék gondjaikat.
Ha ez így folytatódik, kevés esély marad. Ezért kell az uniót radikálisan újjáépíteni. Az a felülről szervező elv, amellyel Jean Monnet elindította az európai integrációt az 1950-es években, igen sokáig kitartott. Most közös erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós intézmények együttműködhessenek az alulról induló kezdeményezésekkel, és közösen újra megnyerhessék a választók bizalmát.
Gondoljunk a Brexitre, amely egész biztosan pusztító hatással lesz mindkét félre. Nagy-Britannia elszakadásának rendezése elvonja az EU figyelmét a saját válságáról. Ráadásul mindez nyilván tovább tart majd, mint az erre szánt két év; öt esztendő a valószínű, ami a politikában egy örökkévalóság, különösen ilyen forradalmi időkben.
Ezért az uniónak konstruktívan, minden eshetőségre készen kell vezetnie a Brexit-tárgyalásokat. Az elhúzódó „válóper” során könnyen lehet, hogy a britek egyszer csak rájönnek, mégis jobb nekik az EU-ban maradni. De ez csak akkor esélyes, ha az unió olyan klubbá válik, amibe érdemes belépni – akár Nagy-Britanniának, újra. És kell hozzá az is, hogy a csatorna mindkét partján újragondolják a helyzetet.
Ennek a valószínűsége csekély, de nem nulla. Fel kellene ismerni egész Európában, hogy a Brexit a dezintegrációhoz vezető lépés, és mint ilyen, mindenki a vesztese lesz. Egy újra vonzóvá váló Európa ugyanakkor a jobb jövő reményét hordozná – különösen az ifjú generációk számára.
Ez az új Európa világosan elválasztaná egymástól az unió és az eurozóna fogalmát. Másrészt tudatosítaná, hogy az eurózónát elavult és megkövült szerződések irányítják.
Ezek a szerződések kimondják, hogy minden tagállam kötelezően bevezeti az eurót, amennyiben és amikor megfelel a feltételeknek. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. június 01. csütörtök, 07:41
-
Találatok: 1901
A terrorsajtó az államapparátus egyik legfontosabb része. „Szabadságát” védeni szánalmas félreértés, a sajtó nem ilyen.
Minden lehetségeset elmondtak már arról, hogy vajon helyesen tette-e a számomra politikailag nem nagyon rokonszenves Momentum (vö. írásommal), hogy két vezetője fölkereste az Origo szerkesztőségét, és az ott lezajlott eszmecserét a beszélgetőpartnerei belegyezése nélkül nyilvánosságra hozta. Megnéztem az Origónak a Momentumról a látogatás előtt és után közölt fantáziadús „anyagait”, és elképedtem Fekete-Győr András szelídségén és türelmén.
A gyűlölködés és a leprázás minden „oldalon” általános, az úgynevezett közbeszéd pedig annyira embertelenül durva, hogy lealacsonyító a sajtót (bármilyen magyarországi sajtót) olvasni egyáltalán. Mégis: a magyar állam által közvetlenül vagy közvetve fönntartott vagy jobboldali-szélsőjobboldali oligarchák által államközeli pénzből működtetett médiák (beleértve a miniszterelnök úr családi-baráti körének tulajdonában álló 192 magyarhoni orgánumot, továbbá beleértve az utódállamokbéli magyar nemzetiségi sajtó nagy részét) természetét helyes volna végre megállapítani – hiszen bár ezt sokan pedzik, a lényegre ritkán marad idő.
Az állami és „paraállami” sajtót helytelenül „kormánypárti” sajtónak nevezik, mintha a szerkesztőségek politikai rokonszenveiről lenne itt szó vagy akár a politikai jobboldal által pusztán támogatott sajtó beállítottságáról, amelynek a létezése nemcsak jogos lenne, hanem szükséges is, hiszen minden létező preferenciát ki kell fejezni, és hazánkban több millió ember preferenciái konzervatívak vagy a szó sajátos magyarországi értelmében „nemzetiek”, s nekik épp oly jogos információs, érzületi és orientációs szükségleteik vannak, mint bárki másnak.
De a magyarországi állami sajtó nem sajtó a nyilvánosság szokásos definíciói értelmében: „sajtó” mivoltától nem az állami tulajdonban álló közszolgálati médiák – végső soron érthető – enyhe kormánypárti elfogultsága fosztaná meg (bár például Csehországban, Szlovákiában, Romániában, Szerbiában a közszolgálati rádió a legszabadabb, néhol még a közszolgálati televízió is), amit azért el lehet viselni, nem is a pénznek tőkés országokban elkerülhetetlen és tagadhatatlan befolyása (a tulajdonosokon és a hirdetőkön keresztül), nem is az újságíróknak mint jól körülírható társadalmi csoportnak az uralkodó világnézete(i) és kulturális sajátosságai.
Nem.
A magyarországi állami, „paraállami” és államközeli sajtó (ezen az összes: digitális, elektronikus, nyomtatott, sőt: a közösségi médiákon szerkesztett, terjesztett, javarészt javadalmazott, hivatásos szerzőktől származó tartalmakat értjük) még csak nem is a propaganda (meggyőzés) eszköze, hanem a kormányzásé.
Miközben az államvezetés legmagasabb, döntő, a formális kormány fölötti irodáiban megszüntetik a közigazgatás intézményeit (a tisztiorvosi szolgálattól a műemlékvédelemig és a földmérésig), a kormányzás és igazgatás egyik legfőbb szerve a hivatalos és nem hivatalos jobboldali sajtó lett. A kormány fölötti szuperkormány – amelyet a csöndben fölszámolt megyerendszerrel és minden más közvetítő és félautonóm igazgatási szint kikapcsolásával az államon belül alig korlátoz valami: talán csak egy-két bíró nagynéha – alantasaival és alárendeltjeivel alig kommunikál külön, hiszen virtuálisan az egész lakosságot az alárendeltjének tekinti (ami ugyan egyelőre utópia, de átélt, elhitt utópia): utasításait a hivatalos és nem hivatalos jobboldali-szélsőjobboldali sajtó útján közli.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 30. kedd, 23:41
-
Találatok: 2199
Magyarország távolodik az európai szociális modelltől. A strukturális egyenlőtlenségek stabilizálódtak, a magyar társadalomban túl sok réteg érdeke a szegénység fenntartása, a szegénység csökkentésének az egyik legnagyobb akadálya a nem-szegények haszna a szegénységből. Ez a rendszer nagyon stabil, bár kistelepülési példa azt mutatja, hogy a sikeresség mellett ebben - az uniós és állami - fejlesztési források is jelentős szerepet játszanak.
Magyarországon nem voltak hatékonyak a szegénység csökkentésére tett kísérletek. Ennek okai között kutatók olyan okokat találtak, mint például, hogy Magyarországon sokak érdeke az, hogy a szegénységet konzerválják. A strukturális egyenlőtlenségeket pedig úgy tűnik sikerült is konzerválni, a rendszer igen stabilnak látszik. Ezek okaira világított rá az MTA TK A szegénység haszna: legitimáció, hatalom, elosztási rendszerek című konferenciája.
Abból komoly politikai haszon kovácsolódhat, ha bizonyos rétegeket szegénységben tartunk és ezt a médiában is prezentálni tudjuk - derült ki Szikra Dorottya, az MTA TK Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársának előadásából. Az erre irányuló szakpolitikák médiában való prezentálása ugyanis láthatóbbá teszi a minél élesebb választóvonalat a szegények, társadalomból kirekesztettek és a "társadalomban lévők", a "társadalom hasznos tagjai" között, így a leszakadóban lévő, saját egzisztenciáját féltő középosztálynak is lehet erősíteni azt az érzetét, hogy ő nem a szegények közé tartozik.
Magyarország különösen 2010 óta távolodik az európai szociális modelltől - mondta Szikra Dorottya, aki ezt a folyamatot egy 2012-es Orbán Viktor idézettel illusztrálta:
"Mi a posztkommunizmus gazdasági rendszerének romjai és a félig kész épületei közt botladozunk, de itt nincs jóléti állam. A mi programunk az az, hogy a nyugati típusú jóléti állam helyett, ami nem versenyképes, egy munka alapú társadalmat alakítsunk ki."
Csak az "érdemes" szegényeknek jár segítség
A szakember szerint a magyar társadalom valóban ebbe az irányba mozdult el és a magyar kormány szociálpolitikáját leginkább az "érdemes" és "érdemtelen" szegények újradefiniálásával lehet már jellemezni. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 30. kedd, 06:05
-
Találatok: 1733
Most már nagyon ideje lesz, hogy vége legyen ennek a konzultációnak, mert rohadtul unalmas. Értem én, hogy hatalmas a siker, hogy a Párt vezérkara állva pisál örömében, de nem kéne az arcunkba veretni a gyönyörüket. Ott tartunk hovatovább, amint beesik egy kósza levél a Központi Bizottsághoz, abban a pillanatban összetrombitálják a sajtót, hogy na, ugye, mintha focimeccs volna az élet, és lehet, hogy az is.
Hogy ezen a hétvégén se maradjunk konzultációs gyönyörök nélkül, arról valami Hidvégi Balázs gondoskodott, aki kommunikációs igazgató volna a Pártnál, vagy mókamester, ez egyelőre képlékeny. Kitűzte a lobogót a hívek agyára, és sehol nem volt egy Dugovics Titusz mélybe rántási céllal, így hát, a hülyeség ott lobog a szélben, hogy ilyen föss képpel, ha zavarossal is érzékeltessem kies hazánk lehengerlő nívóját az Úrban, a búgivúgi klubban.
„Egyegészhattized” millió a bűvös szám, ami rekord állítólag a levelezés történetében, hogy ennyien küldték volna vissza a budipapírt. Ez nagyon szép, de ki a rosseb tud utána járni, senkise, egyrészt, másrészt viszont ezt úgy előadni, hogy mindenki az ő agyamenésüket támogatja, meglehetősen merész matematikára vall, amit viszont a népszavazás óta ismerhetünk. De nem is erről akarnék mesélni most igazán, mert ezt már mindenki unja.
Finiséhez érkezett a személyes úthengerlés is, amiről ez a mókamester szintén azt tudatta, hogy óriási attrakció volt, mint a cirkuszi kikiáltó, hülye, elnyújtott hangon. Az derül ki a számológép kijelzőjéről, hogy az elmúlt négy hétben több mint százharminc településen tartott fórumot a Párt, amelyeken több mint harmincezer emberrel találkoztak. Ilyenkor az ember nekilát fejben fölmérni a diadalt, és arra jut, hogy fajlagosan így meglehetős drága terjeszteni a kórt.
Egy-egy agymosásra jut százötven-kétszáz ember, ami amellett, hogy nem igaz, drága is a maga nemében, terembérlet, benzinpénz, pogácsák, üdítők és még ki tudja milyen költségek csapódnak az ilyen túrákhoz, viszont a személyes találkozás varázsa megfizethetetlen, minden másra ott van a MasterCard. Az elbutításnak ez meglehetősen költséges módja, igaz, a levelezésről sem tudjuk, mit kóstált, de kicsire nem adunk, mert a népek megvilágosodtak, pedig nem is lótuszülésben ültek a szeánszokon.
A mókamester mintegy ráadásként azt rántotta elő a cilinderből, hogy a népek körében az váltotta ki a legnagyobb felháborodást, idézem: „Az Európai Parlament határozatban kérte számon egy terrorizmus vádjával Magyarországon jogerősen elítélt férfi szabadon bocsátását.” Ő a megafonos ember, hogy világos legyen az écca, akiről a fórumok népének halovány fingja sincs, csak Hidvégi et.-nak ezt adták most ukázba, hogy erről is lódítson csöppet.
Egyébiránt a bámuló plebsnek még nagyon sok mindenről nincsen tudomása. Mondhatnám azt is, hogy a setétség honol bennük, mert aki mondjuk önszántából elmegy Németh Szilárdot hallgatni és csodálni, az már végképp menthetetlen, és minden aljasságra képes. Mellesleg a fajlagosan drága hülyeség termékeny talajt talált, ha a „Honfoglalás 2000” és a „Nemzeti Szociáldemokraták” közleményét olvassuk, amit az MTI hozott, mert ezt arra érdemesnek tartotta, míg másokat nem, ha emlékezünk.
Íme, az alkotás egy részlete: „Számba kell vennünk a migránsokat behívó, velük kollaboráló civil vagy leplezett szervezeteket és azoknak tagjait. Fel kell számolni a társadalomellenes csoportokat, meg kell vonni tőlük a nyilvános szereplés – a sajtóban való megjelenés lehetőségét. Be kell tiltani a nyugalmunkat megzavaró, felforgatásra irányuló tüntetéseket. Nem engedhetjük meg, hogy egy nemzetellenes törpe kisebbség közvetve-közvetlenül veszélyeztesse gyermekeink életét, asszonyainkat, jövőnket! Kollektív bűnökre, legyen kollektív büntetés a válasz!” 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 28. vasárnap, 23:09
-
Találatok: 2003
Meghalni Orbán Viktorért vagy élni Magyarországért. Ez a 2018-as választás és második rendszerváltás tétje. Európai Magyarország vagy ázsiai orosz kormányzóság: ez a magyar függetlenség tétje. Nemzeti, faji, vallási, osztály- és Európa-ellenes háború vagy társadalmi kiegyezés, együttműködés és béke: ez biztonságunk és rendünk tétje. Társadalmi igazságtalanság, megalázó szegénység, gőgös úrhatnámság vagy igazságosság, szolidaritás, emberség és egyenrangúság: ez társadalmi felemelkedésünk tétje.
Felzárkózás vagy leszakadás, bezárkózás vagy nyitás, tudatlanság és barbár butaság vagy világszintű tudás és autonóm polgárrá nevelés: ez az élhető és magára büszke Magyarország tétje. Személyi tekintélyével és illiberalizmusával hivalkodó hatalom vagy parlamentáris jogállam: ez a magyar demokrácia tétje. Állami szintű korrupció, jövőfelélés, hozzá nem értés vagy feddhetetlen és ellenőrzött tisztesség, hiteles kormányzóképesség: ez a jövőbeli kormányzás tétje.
Más országot kell akarnunk: európai Magyarországot. Más magyarok vagyunk: európai magyarok. Nekünk Budapest és nem Felcsút a fővárosunk, nekünk egyetemeink és munkahelyeink vannak, nem stadionjaink és udvarházaink, mi Brüsszelbe és Londonba vágyunk, nem Moszkvába és Magadanba. Nem akarjuk, hogy a Nyugat határa ismét a Lajtánál húzódjon. Nem szeretjük a harcot és az erőszakot, a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. Nyugalmat és békét, biztonságot és kiszámíthatóságot szeretnénk. Nem akarunk és nem is fogunk félni. Mi Európával, a szomszéd népekkel, a háborúból menekültekkel, a magyarországi szegényekkel, a másként gondolkodókkal nem háborúzni, megbékélni akarunk. Emberi életet Boldván vagy Igalon, hogy az ott született gyerek megérhesse azt az időt, amit a Rózsadombon született. Egy európai Magyarország fölemelkedése nem egyesek, hanem az egész, az egységesülő magyar társadalom felemelkedését jelenti.
Ki győz Európában?
A Brexit és Trump megválasztása óta valamennyi elnök- és parlamenti választás európai választás is egyben. A nemzetállami választásokon is döntenek a választók arról, hogy országukban és Európában EU-integrációs, nyitó, liberális parlamenti demokratikus rendszer lesz-e, vagy EU-ellenes, bezárkózó, szuverenista, illiberális, populista, nacionalista rendszer. 2016 végén, 2017 elején még rémisztő kilátás volt arra, hogy a nacionalista-populista hullám elsodorja Európát. Az EU a szétesés küszöbére jutott, fennállt a nemzetállamokra hullás veszélye. Elképzelhető volt egy Trump-Putyin paktum, amely nagyhatalmi alapon újra felosztja Európát, és Magyarországot Moszkva befolyási övezetébe sorolja. Lejár a parlamentáris demokráciák órája, és autoriter politikai, protekcionista gazdasági és nacionalista szellemű rezsimekké válnak az európai országok. Orbán e megoldás híveként elhitette magával és párttársaival, hogy az ő illiberális demokráciája lesz a példa Európában, és a kicsiny Magyarország lesz a révkalauz, amely az amerikai és az orosz anyahajókat az új világ kikötőjébe kalauzolja.
Ám 2017 tavaszán a nacionalista-populista hullám nem tört át se Hollandiában, se Franciaországban, és remélhető, hogy a szeptemberi, a földrész sorsát leginkább eldöntő német választásokon is Európa-barát döntés születik. Nem jött létre egy Trump-Putyin megállapodás, és a háborús kockázatok Európa keleti feléről Ázsia felé tolódtak el. De kiderült, mennyire törékenyek a globális világ, és ezen belül Európa politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetei, és ezek reformjai nélkül bármikor összeroppanhatnak. A választások utáni német-francia politikai vezetésű EU-ban remélhetőleg meglesz a szándék az integráció elmélyítésére, és az illiberális/autokrata országok politikai változásának támogatására. Ha nem, akkor ezen országokat, köztük hazánkat második, harmadik rangú „európai sebességbe” sorolják. Biztonsági szempontból pedig Amerikával együtt megerősítik a NATO-t és annak Oroszországgal szembeni visszatartó funkcióját. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 27. szombat, 16:58
-
Találatok: 1620
Ha a nép nem zavar el egy diktátort, azt nem azért nem teszi, mert elégedett vele. Inkább azért tart ki mellette, mert nem lát kormányképes alternatívát. Vélemény.
Sokan latolgatják Orbán Viktor és az általa teremtett, illiberális – valójában diktatórikus - rendszer jövőjét. Két éve két kutató matematikai modellekkel eredt a nyomába annak, milyen hatások formálják a 21. század új típusú diktátorainak sorsát (S. Guriev, D. Treisman: How Modern Dictators Survive: Cooptation, Censorship, Propaganda, and Repression.).
Kiindulópontjuk: a globalizáció és a szociális média korában a diktátorok stratégiája megváltozott. Egykor a féktelen erőszakra és az ideológia monopóliumának kisajátítására alapoztak. Korunk modern diktátorai csak kivételes esetben – bár akkor habozás nélkül - alkalmazzák a tömeges erőszakot. Inkább, kisajátítva a társadalom pénzügyi forrásait és a véleményformáló médiát, manipulálják a társadalmat és arról igyekeznek meggyőzni a polgárokat: kompetensek és hatékonyan kormányoznak.
Stratégiájuk lényege: országaikon belül „megvásárolnak” kiválasztott társadalmi csoportokat, az országaikban tevékenykedő nemzetközi szervezeteket viszont zsarolják. Ennek példája Orbán Viktor civilek elleni támadása, és egyes külföldi nagyvállalatok „szívatása”. Gyakran - pusztán szeszélyeik érvényesítése érdekében - túszokat szednek, és azokat használják eszközként céljaik valóra váltására. Ez a gyökere Orbán Viktor CEU-val kapcsolatos akciójának. „Nem tárgyalnak velem az amerikaiak? Túszul ejtem a CEU-t. Majd kijelentem: a CEU sorsa az amerikai és magyar kormány közötti tárgyaláson múlik”. Az efféle túszejtés nehezen megoldható problémák elé állítja a diktátorok racionális és a morál által is vezérelt partnereit.
Ez a fajta stratégia azért lehet gyakran sikeres, mert az átlagpolgárok nem rendelkeznek reális képpel a társadalom tényleges állapotáról, és gyakran nem is érdeklődnek az iránt. Benyomásaik viszonylag egyszerűen manipulálhatók. Egyrészt, a totálisan kisajátított média azt sulykolja: minden rendben és minden a polgár érdekében történik. Azért, hogy az „agymosás” tökéletes legyen, a diktátorok ellehetetlenítik a független médiát, kiszorítják mindenhonnan a hozzáértő és kritikus szakembergárdát, és kizárólag hozzájuk hű „véleményvezéreket” neveznek ki. Másrészt, különböző fortélyos módon megvesztegetik a polgárok nagyobb csoportjait. Számtalan lehetőség van a társadalmi szolgáltatások költségeinek a valóságostól való eltérítésére – lásd rezsicsökkentés – vagy meghatározott térségek és rétegek ígéretekkel vagy juttatásokkal való megvásárlására.
Ha a média a helyzetet nagyjából rendben levőnek, sőt sikeresnek tűnteti fel, az esetleges problémákat meg külső támadás következményének mutatja be, a polgár békén marad, sőt támogatja a diktátort. Ám e manipulációs stratégia sikerességét két tényező behatárolja: képes-e finanszírozni a diktátor a támogatás megvásárlásának költségeit, és létezik-e a diktatórikus hatalomnak működőképes alternatívája, olyan ellenzéki csoportosulás, amelyet a polgárok, kormányképesnek tekintenek?
Amíg a gazdaság működik – érveltek a kutatók - a diktátor meg tudja vásárolni a támogatást. Ezt egészíti ki a veszélyhelyzet érzetének kialakítása, amely a „ne rázd a csónakot” nyugalomra intő figyelmeztetését üzeni. A diktátor így nem csupán hatalmon képes maradni, a stabilitást idővel személyes kompetenciájának tulajdonítják. S bár a diktátorok mindig készek a különböző típusú – jogi, intézményi, politikailag szervezett - erőszakot alkalmazni, a modern autokraták inkább kompetens vezetőként igyekeznek feltüntetni magukat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 27. szombat, 05:48
-
Találatok: 1561
Ha az Orbán kormány folytatja jelenlegi politikáját, akkor az ország összeomlik - nyilatkozta a B1 blognak a neves katolikus értelmiségi Horányi Özséb.
A Pax Humana elnökségi tagja, több egyetem tanára korábban a Hír Tv Alinda című műsorában már beszélt arról, hogy Magyarországot nem a keresztény elvek szerint vezetik. A miniszterelnököt hatalomban tartó értelmiségi körök jól látják ugyan a kormány hibáit, de az egzisztenciális félelmek miatt ma már egyre kevesebben merik nyilvánosan bírálni. Pedig ami az oktatás területén történik az egyenesen nemzetellenes, véli Horányi, aki a menekültekkel szemben hiányolja a kötelező irgalmat.
B1 blog: A kormány már évek óta menekültellenes politikát folytat, ami ellen most felemelte a hangját. Miért most szól?
Horányi Özséb: Nézze, azt ma is helyeslem, ha a kormány igyekszik megvédeni az ország rendjét, lakóit a káosztól. Ez is dolga. Az viszont már elfogadhatatlan számomra, ha a hatalomból hiányzik a menekültekkel szembeni irgalom és a szolidaritás.
A sietve kiépített szögesdrótra, vagy árammal teli kerítésre gondol?
A kormány nemcsak fizikai, hanem jogi akadályokkal is próbálja útját állni a politikai, vagy gazdasági menekülteknek. Még ez is rendben lenne, de a hatalom a végveszély ellen menekülő idegent is igyekszik kiszorítani, ami borzasztó. Ezek
a földönfutók ráadásul nem is nálunk akarnak véglegesen letelepedni,
csak némi táplálékra, menedékre szorulnának. Ezért állítom ma, hogy a kormány nem keresztény értékek szerint vezeti az országot.
Közben persze a kormánypropaganda azt dübörgi, hogy itt az egész keresztény Európa védelme zajlik. Ezt elutasítja?
A szavak nagyon béketűrőek, de a valódi szándék talán egészen más. A magyarság társadalomképében régóta van egy toposz: a törökök ellenében valóban védtük a keresztény Európát. Az efféle megközelítésnek a XXI. századi Unióban semmi értelme, egységes megoldásokat kéne találni, de ehelyett csak szerencsétlenkedéseket látunk. A helyzet megoldatlansága nem csak a magyar kormány, hanem az egész Európai Unió tehetetlenségét jelzi.
Ha nem keresztény szellemben vezetik az országot, akkor miért nem emelték fel hangjukat időben a keresztény egyházak, vagy a holdudvarában a keresztény értelmiség, esetleg ön személyesen?
A közpolitikában nem veszek részt, de követem az eseményeket, ha kérdeznek, akkor elmondom, hogy mire jutottam.
Ön egy ismert katolikus értelmiségi, mióta formálódik önben a hatalom kritikája?
Követem az eseményeket, ha rendszeresen nem is tiltakozom.
Pedig, ha az egész keresztény társadalom időben felemeli a hangját a menekültek ügyében, akkor talán nem ütnek le ököllel valakit az utcán, csak mert migránsnak nézik. Vagy a kormány sem mert volna plakátokkal gyűlöletet szítani, ha hívei között ellenállást észlel. Nincs már késő? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 26. péntek, 02:07
-
Találatok: 2748
A Fidesz azért dob be szándékosan a közbeszédbe olyan, a liberálisokat és a szocialistákat bőszítő, őket a Jobbiktól távolító témákat, hogy ezzel is akadályozza az ellenzéki összefogást – mondta a 168 Órának Kolosi Tamás, a Tárki alapítója és elnöke, a Líra és Lant Zrt. vezetője. A szociológusdoktor szerint a Fidesznek ma már csak az számít, mit képes elhitetni az emberekkel.
– Az év kávézásának nevezett találkozó zajlott a minap Bayer Zsolt és politikai ellenfelei között. Annyira utáljuk egymást, hogy ennek ekkora jelentősége lehet?
– A kilencvenes évek normális demokratikus vitái 2000 decembere óta, amikor Orbán meghirdette a senki nincs középen elvét, egyre inkább elmérgesedtek, amire az akkori MSZP és SZDSZ is aktívan reagált. Az utóbbi éveket pedig a kifejezetten durvuló gyűlöletkampány jellemzi. Pedig reméltem, hogy a Fidesz a 2010-es kétharmados győzelme után lehetőséget teremt konszenzusosabb politizálásra. Az országnak is ez lett volna az érdeke.
– Miért nem így lett?
– Mindkét oldal azoknak a politikai tanácsadóknak a véleményét fogadta el, akik szerint a gyűlöletkampány, az ellenfél lejáratása a hatékonyabb.
– Ron Werber a szocialistáknál és Arthur Finkelstein a Fidesznél?
– És magyar megfelelőik.
– Habony Árpád?
– És csapata. A jelenlegi felállásban nem is látok esély, hogy visszaszoruljon ez a gondolkodásmód. Ezen pedig az sem változtat, ha számomra szalonképtelen figurákkal leülnek vitatkozni.
– Ön nem ült volna le Bayerrel?
– Mindenkivel szívesen vitatkozom, a kompromisszum és a konszenzus híve vagyok, de csak bizonyos határon belül. Márpedig azt Bayer többször átlépte. Vele nem érdemes beszélgetni.
– Tavaly azt nyilatkozta: „Mivel a társadalom hierarchiájának felsőbb régióiban helyezkedem el, ezért az elit tagjának vélem magam.” Most hányadik a száz leggazdagabb listáján?
– Nyolcvanadik körül, nem nagyon követem.
– Nem nagyon követi?
– Az első ötven többnyire követhető, utána bizonytalan és problematikus, ki és mi alapján kerül a listára. Van három-négyszáz család, amely a vagyonos réteghez tartozik, de azért ezek a vagyonok nemzetközi összehasonlításban valójában kicsik.
– A vagyonnal kötelezettség is jár. Ahogy fogalmazott: az elit tevékenységével kapcsolatban több szempontból is erős a kritikai fenntartása. A Szeretem Magyarországot mozgalom találkozóján azt mondta: a társadalom szemében az elit rég elvesztette hitelét, nem tud példát mutatni.
– A véleményformáló értelmiség befolyása a társadalmi folyamatokra a huszadik század második felében világszerte megnőtt. Az utóbbi tíz-tizenöt évben viszont a politikailag korrekt értelmiség válságba került. Amikor már azt sem szabad mondani, hogy törpe, helyette vertikálisan hátrányos helyzetűről kell beszélni, vagy amikor már nem a vén cigány húzza, hanem az idős roma, amikor a tolvaj jogait jobban védik, mint azét, akihez betörtek, akkor nagy a baj. Ezt érezte meg a társadalom, és mindezt elitellenes folyamatként értelmezte. 
Bővebben ...
