- Részletek
-
Készült: 2016. október 09. vasárnap, 01:23
-
Találatok: 1572
Kinyírták Magyarország legnagyobb baloldali újságját, a szimbolikus jelleggel bíró Népszabadságot. Nem kétséges, hogy Orbán megszerezte az újság feletti uralmat, és az ő utasítására szüntették meg puccsszerűen a Népszabadságot.
Az új kiadó által kiadott közlemény minden szava hazugság. Miért vette meg valaki, ha nem tudja finanszírozni a veszteséget? Nem most tudta meg, hogy mibe kerül az újság fenntartása. A közlemény szerint a Népszabadság előfizetőinek azt ajánlották fel, hogy a kiadó másik lapjára fizessenek elő, az előfizetéseket oda irányítják át. Ez bizonyítja, hogy a Népszabadság nem fog újraindulni.
Egy lapot akkor sem állítanak le, ha át akarják alakítani. Az átalakítás és tervezés alatt a lap folyamatosan megjelenik. A rádiónak szólnia kell, a lapnak reggel meg kell jelennie, ez az alapvető sajtómorál része. Az olyan újság, amelyet puccsszerűen leállítanak, azt soha többé nem fogják újraindítani.
Nagyon egyszerű, hogy mi áll a háttérben. Orbán két lépésben szerezte meg a lapot, azzal a szándékkal, hogy kinyírja. A Mediaworks Zrt. "Mészáros Lőrinc", vagyis Orbán Viktor kezébe kerül, de mielőtt ezt formálisan közölnék, nyilván a belső megállapodás értelmében, a Népszabadság kivégzését még a Mediaworks-re bízták. A piszkos munkát végezzék el ők, mielőtt átveszi a tényleges tulajdonos, "Mészáros" valamelyik cége.
Ennek aljasságával lehet összefüggésben, hogy a Népszabadság felszámolásával egyidőben távozik a cégtől a vezérigazgató, akinek talán felfordult a gyomra ettől, és nem volt hajlandó a nevét adni ehhez az aljas eljáráshoz. A Népszabadság kivégzése azt jelenti, hogy Orbán elhatározta a viszonylagos sajtószabadság felszámolását is. A NER szorosabbra vonja a centrális erőteret.
Az ügy politikai része nyilvánvaló, Orban fasiszta diktatúrája felszámolja az ellenzéki hangvételűnek mondható médiát. Korábban megírtuk, hogy megbízható források szerint a nyár elején Orbán utasításba adta, hogy december 31-ig némíttassák el a NER-t kritizáló hangokat és helyezzék teljes kontroll alá az egész magyarországi médiát.
Tudomásunk szerint az Orbán Viktor házi díszzsadajának számító, az Orbán pénzén terjeszkedő Köves Slomó és a nevéhez köthető Brit Media sem fizeti már rendesen a 168 Óra újságíróinak fizetését. Idő kérdése lehet, mikor jelentik be ők is, hogy nem tudják fenntartani az általuk megvett és Orbánnak átjátszott médiumokat. Gazdasági kényszernek és megfontolásnak álcázva számolják fel a tradicionális liberális és baloldali médiumokat.
Orbán és Erdogan között a brutalitásban van csupán különbség, egyelőre. Nem úgy rohanják le a szekesztőségeket, mint Erdogan. Orbán ezt csak a Norvég Alapítvány esetében rendelte el. Megzsarolják a tulajdonosakat, megszerzik és gazdasági okokra hivatkozva megszüntetik az ellenzéki hangokat. Orbán Észak-Koreává teszi a magyar Tündérországot. Az emberek egy mesterséges világot kapnak, aminek köze sincs a valósághoz. A propagandára épülő rendszer a nácizmus találmánya.
A Népszabadság megszüntetése a diktatúra eddigi legdurvább lépése. Nincs esélye a többi ellenzéki médiumnak sem a túlélésre, arra pedig senki nem számíthat, hogy a szabadságszerető magyar nép majd utcára vonul a diktatúra ellen a sajtószabadság miatt. A Népszabadság nem ennivaló. Az értelmiség saját kis projektjeit és a túlélését tartja szem előtt, és asszisztál a fasiszta diktatúra minden aljasságához.
Abba most még bele sem gondolunk, hogy a fasizmuson túl mit jelent ennek a nagy múltú lapnak a bezárása és megszüntetése. Micsoda történelmi múlt, szellemi tőke, érték halmozódott fel ott az elmúlt évtizedek alatt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 08. szombat, 06:10
-
Találatok: 1484
„Orbán még nyerhet választásokat, de a karizmatikus hatalma, a népvezérsége véget ért. Egy füllentős, érthetetlenül gazdagodó politikus a sok közül, talán még mindig a legügyesebb – de ez nem sokat ér." Ennek az interjúnak a kérdéseit Kertész Melinda tette föl, kedden, október 3-án jelentette meg a kolozsvári Transindex.ro portál. A Kettős Mérce számára Tamás Gáspár Miklós kiegészítette a válaszait.
Mind a magyarországi ellenzék, mind a kormány a maga előnyére magyarázta az október 2-ai népszavazás kimenetelét, közben egészen érdekes retorikai bukfenceket is elkövettek. A kérdés most itt inkább az, hogy Magyarország számára morálisan kudarc vagy győzelem az, hogy egyrészt érvénytelen volt a szavazás, magas volt az érvénytelen szavazatok aránya is, másrészt a nemmel szavazók aránya 98 százalékos?
Se kudarc, se győzelem. Magyarországon bebizonyosodott, hogy a közvélemény zöme konzervatív, bezárkózó, gyanakvó: óvakodik a muzulmánoktól, a színesektől, fél a terrorizmustól. Nagyjából ugyanilyen a hangulat egész Európában, sőt: az egész világon. Ugyanakkor ez a közvélemény, ez a társadalom nem fasiszta. Akik a kormány, a jobboldal kérésére „nem”-mel szavaztak, azok se szélsőjobboldaliak, csak töredékük lehet az. Akik hátat fordítottak a jelenlegi magyar kormánynak, azok megundorodtak a borzalmas propagandakampánytól, amely – azon túl, hogy számos elemében alkotmány- és törvénysértő volt – sértette majdnem valamennyiünk erkölcsi és szépérzékét. Volt, aki párthűségből, lojalitásból túltette magát ezen, de tetszeni neki se nagyon tetszett.
Mindazonáltal persze több mint hárommillió ember szavazott „nem”-mel: ez azért sokat számít. A menekültek befogadásával szembeni közhangulat nem változott érzékelhetően. A kormányzó jobboldal csatát vesztett, de a világszemlélete még mindig domináns Magyarországon. Akkor is, ha a módszerei rendkívül népszerűtlenek.
A többséget fölháborította a kormányzó jobboldal tenyérbe mászó szemtelensége, kihívó arroganciája, a honpolgárok intelligenciájának lenézése. A megvetés. Mindehhöz hozzájönnek még a valaha tehetséges Orbán Viktor abszurd győzelmi beszédei, amelyeken mindenki nevet. Ugyanakkor a gyáva és tehetetlen „ellenzék” se nyert. Természetesen. A nagyobb ellenzéki pártok (MSZP, LMP) nem csináltak semmit, és az alapkérdésben voltaképpen igazat adtak Orbánnak. Gyurcsány nem adott neki igazat, de a magyarországi választók általában az ellenkezőjét csinálják annak, amit Gyurcsány tanácsol, úgyhogy jobb lett volna, ha meg se szólal. (Ez a Piszkos Fred-szindróma.) A független magyar értelmiség máskor ékesszóló, neves hangadói meghúzták magukat, és hallgattak. Most, hogy Orbán – számukra is váratlanul – vereséget szenvedett, előbújnak erdei kunyhóikból, győzelemről harsognak és hencegnek. Még most se mondja (majdnem) senki azt, ami szerintem a legszükségesebb: hogy Európától teljesen függetlenül, a saját akaratunkból be kellene fogadnunk legalább pár ezer menekültet. Szíriát miszlikbe bombázzák, a kétmilliós Aleppóban nincs víz és villany, az emberek éheznek és véreznek, az Egyesült Államok, Oroszország, az Asszad-kormány, az Iszlám Állam és még vagy öt fegyveres szervezet szétlőtte a legtöbb lakóépületet és kórházat, az emberek menekülnének – és mi, európaiak azon vitatkozunk, hogy mekkora Orbán veresége. (Vagy a „sikere”.) Végül is mindegy. Tovább se segítünk a szenvedőkön, és némelyek közülünk tapsolnak, ha a menekülők lélekvesztői elsüllyednek a Földközi-tengeren, és a holtfáradt menekültek végre a vízbe fulladnak. Mare nostrum!
Ez a kvótanépszavazás – mivel nem befolyásolhatja Magyarország európai uniós szerződéses kötelezettségeit – mennyire szólt a menekültválságról, a migrációról, és mennyire fogható fel az Orbán-kormány iránti bizalmi népszavazásként?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 07. péntek, 02:10
-
Találatok: 1531
Elgondolkodtató, hogy mivé lett az ország, mivé lettünk mi, magyarok, hová süllyedtünk és süllyedhetünk-e még alább? Itt élünk, egy áthiszterizált társadalomban, mentális és szellemi, morális kihívásokkal küzdő emberek irányítása alatt, és értetlenül nézzük hárommillió honfitársunk szellemi vergődését, miközben tudjuk, hogy ők nem a teljes népesség, kiket meghülyített a félelem.
Vannak még sokan, akik szégyellik környezetük előtt, hogy félnek, vannak, akiknél a félelmeket felülírják erkölcsi szabályaik, mely szerint az elesettet, a gyengét, a menekültet támogatni, segíteni kell.
De az ismeretlentől, az idegentől fél az ember, mióta ősük lemászott - fideszesek esetében leesett - a fáról, mert az idegen maga a veszély, az ismeretlen pedig kiszámíthatatlan és félelmetes.
Az, hogy az ismeretlen hozzá is adhat valamit a kultúránkhoz, teljességgel meghaladja a fantázia határait, ezért hát magunkra kell csuknunk az ajtót és magunk között kell élnünk, míg csak a fejlődés le nem takarít bennünket a térképről, mint a longobárdokat, hunokat vagy a vizigótokat.
A népi bölcsesség megmondja: egy bolond százat csinál, erre számíthattunk, de hogy egy bolond hárommilliót, no, erre azért nem számíthattunk.
És lám, mégis.
Azért ha mélyebben belegondolunk, volt már ilyen a történelemben, ha csak a hamelni patkányfogóra gondolunk, aki - bosszúból - százharminc gyereket csalogatott magával bűvös furulyája segítségével, de az ezerkétszázas években a gyermekek keresztes hadjáratát, később a boszorkányüldözéseket is a tömegmanipuláció tette lehetővé.
Nálunk is szorgalmasan furulyázik egy manipulátor, normális időkben már vagy a bolondokházában, vagy börtönben ülne, de most ő a Nemzeti Lótuszfaktusz (copyright by Hofi...) aki után boldogan üget szerencsétlen népe, mint lemmingek a szakadék felé...
Persze vannak, akik nem ingyen idióták, vannak közöttük kisebb-nagyobb Voldemortok, Nagyurunk kisebbségi érzéséből jól élő díszítő-szobrász szakmunkások, strómanok, pasaparki bulibárók, gusztustalan rablók még gusztustalanabb celebekkel az oldalukon - ők tudják, miért barna a nyelvük.
De ők legfeljebb néhány ezren vannak, a hárommillió meg ingyen küzd a migránsok léte jelentette kihívással, rémálmaival, félelmeivel, önértékelési és megértési zavaraival, primitivizmusával.
Mitől lett ilyen ez a társadalom - nehéz megérteni.
Magam sem tudok biztos magyarázatot adni, de azt gondolom, hogy főként azért alakult ez így, mert magyarember képtelen a tükörbe nézni, vagy, ha mégis belenéz, mást lát benne, mint amit a tükör mutat.
Érvényes ez a társadalom egészére éppúgy, mint az egyénre, Kiss Julcsára vagy Nagy Józsira, az összes önértékelési zavaraikkal megtetézve.
A magyar (és értsük ezen most a magyar nemzetiségű magyarokat, ne a Magyar Királyság alattvalóit) társadalom évszázadokon át abban a hitben volt, hogy hazánk bokréta Isten kalapján, magyarember pedig létállapotánál fogva (miszerint ő magyar) arra hivatott, hogy ezen az istenáldotta földön elkormányozgassa a primitív vadakat, legyenek bocskoros oláhok, tutajos tótok, gyüttmaradt svábok, ruszinok, vendek, és így tovább - kultúrfölény, miegymás.
Nem is kellett nekünk gyarmat, elvoltunk itt magunkban, csak akkor a saját nemzetiségeinknek lett elegük belőlünk, most meg éppen Európa népeinek lesz belőlünk elegük.
Az első világháború után Trianon következményét - a nemzetiségek önrendelkezési jogának gyakorlatba történő átültetését - sokként élte meg a népbutításból már akkor is bőven részesülő társadalom, kellett hát az állapot további fenntartása, mely elvezetett a második világháború során kivívott vereségig, melyben saját felelősségünket ismét nem sikerült fellelni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 05. szerda, 20:52
-
Találatok: 1405
Hogy rövid legyek, és pórias, csak egyetlen dolog maradt homályban Orbán Viktor tegnapi sajtótájékoztatója után, éspedig az, hogy mi a kacskaringós fityfenének kellett nekünk egyáltalán népszavazást tartani? Hiszen hiába érvénytelen, a Fényesorcájú Padisah az Új Egység nevében mindenképpen azt tesz, amit akar és amit eltervezett.
Ez nem meglepő, mi több, nem is mulatságos, de akkor minek kellettünk ehhez mi, mármint az ország népessége? Érdeklődött a hogylétünk felől? Rég nem hallott rólunk, meg akart számolni minket, megvagyunk-e még? Mert számolni, amint látom, tud, de nem akar. „Hogy vagyunk, hogy vagyunk”, viccelődik Orbán Viktor, „jól vagyunk, jól vagyunk”, viccelődünk mi? Mindjárt megszakadok a röhögéstől. A népszavazásra semmi szükség nem volt, a milliárdok kihussantak az ablakon, mint könnyű tollpihe a lenge szellő szárnyán, nekünk pedig maradt a fogaknak csikorgatása.
Ugyanis kutya pogány idők jönnek ránk.
Először is vegyük azt, hogy módosul az alaptörvény, amit a miniszterelnök tévesen de következetesen alkotmánynak nevez. Nem alkotmány az, nagyon nem, de hogy alaptörvényen kívül még micsoda, azt a jóízlés tiltja elmondani. Az. Na, szóval módosul ez az izé, mégpediglen négy ponton, melyből tegnap csak az egyiket ismertette, mondván, az a legfontosabb. Hát, vagy nem, látnunk kéne a másik hármat is, hogy ismereteink legyenek erről, véleményünk lehessen, csakhogy azt nekünk nem mutatják meg, pedig le merném fogadni, hogy a láthatatlan három pontban lesz a vitamin. Azokat viszont csak akkor láthatjuk, amikor majd késő lesz.
Illetve, most is késő, hiszen semmibe nem szólhatunk bele, ez benne a demokratikus.
Mármost lássuk az ismertetett pontot.
„A szabad mozgás és tartózkodás jogával nem rendelkező személyt Magyarországra csak a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelmére, az Országgyűlés által megalkotott törvény szerinti eljárásban meghozott, törvényes határozat alapján lehet betelepíteni. Tilos a csoportos betelepítés.”
Hát, azért ennek is véres a nyaka, mint olyan, ugyanis csak arról feledkezik meg, hogy uniós tagállam nem hozhat az uniós joggal ellentétes törvényt, márpedig ez törvénymódosítás, még ha alaptörvényé is. Létezik egy jogharmonizáció nevű elv, ami kötelező ránk nézve is. Azért ezt egy jogvégzett kormányfő tudhatná. De mellesleg az egésznek a felhatalmazásával, legitimitásával van a legnagyobb baj, és itt érkeztünk el a lényeghez.
Szóval, kiknek a nevében is terjeszti be a minielnök a módosítási javaslatot? Itt a leghelyesebb őt magát idézni. Az első mondat még az ülésteremben hangzott el, nem a sajtótájékoztatón.
„Úgy fogalmazott, mostantól nem a kormány és nem is a parlamenti képviselők akaratát, hanem mintegy 3,3 millió magyar emberét képviselik Brüsszelben.” (kormany.hu)
A maradék 6,7 millióét meg nem. Ők le vannak tojva, rosszul viselkedtek, nem mentek szavazni, büntiben vannak. Orbán gazda csinál nélkülük országot, ő meg az élcsapat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 04. kedd, 20:58
-
Találatok: 1642
Nem azért kell lemondatni Orbán Viktort, mert a népszavazás elbukott; nem azért kell eltávolítani a hatalom éléről Orbán Viktort, mert feleslegesen költött milliárdokat, ráadásul a mi milliárdjainkat egy értelmetlen referendumra; nem azért kell a kormányfőt elküldeni, mert gyűlöletet keltett az országban. Ezekre még mind azt lehet mondani: egy ostoba, de persze elfogadhatatlan, megbocsáthatatlan kampány elemei voltak. Orbánnak azért nincs helye a hatalomban, mert törvénytelenségre buzdít, tudatosan veszi semmibe a jogszabályokat, miniszterelnökként olyan országgá akarja tenni Magyarországot, ahol azt a szabályt tarja csak be, amit akar, de még a saját maga által gyártatott törvényekre is fittyet hány.
Orbánról eddig sem hittük, hogy demokrata, de hittük, hogy csak bizonyos határok között mozog. Jó, tologatja ezeket a határokat, pontosan úgy, ahogy mindig is tette, de azért egy ponton túl nem terjeszkedik. Amióta ő vezeti az országot, uralkodóvá tette a maffiamódszereket, ezek sem voltak soha ízlésesek, de legalább arra ügyelt, hogy fenntartsa a törvényesség látszatát. Vagy ha nem tudta, hát alkottatott egyet az országgyűlésével, s ha döntései eladhatóvá nem is váltak általa, de nem billentette látványosan fenékbe a paragrafusokat.
Most ezt tette. És ezzel egy újabb határt lépett át, testközelbe emelve a putyini, vagy erdogani megoldásokat. Orbán vasárnap este, a teljesen nyilvánvalóan elbukott népszavazás után kiállt a nyilvánosság elé és győzelmet hazudott az emberek szemébe. Ami, ismétlem, még mindig beleférne egy – ilyen – politikus filozófiájába, a folytatás azonban már semmiképp. Az már semmiképp, amikor arról beszél, hogy a magyar emberek felhatalmazták őt az alkotmány módosítására és ő ennek meg is fog felelni; néhány napon belül leteszi az országgyűlés asztalára azt a javaslatot, ami a népszavazásból következik. És ott állt mögötte a sok sötétbe borult Fidesz vezető, hol mosolyogva, hol tapsolva, épp, úgy ahogy egy diktátor szolgahada szokott. Mindenki adta, adja hozzá az arcát, s az ember csak reménykedni tud, hogy azért ott legbelül éreznek valami mellkasi nyomást, hogy ez még sincs így rendben. Hogy csak akad közöttük egy olyan, aki legalább a tükörbe nézve azt mondja: túlmentem a szervilizmus minden határán.
De ez csak illúzió.
Ahhoz valóban meg kell buknia Orbán Viktornak, hogy előjöjjenek a fényre a másként gondolkodók, akik egyszer majd azt fogják vallani a nyilvánosság előtt: ők nem ezt akarták, ők szóltak, ők ellenálltak, de a rendszer elnyomta, bedarálta őket. Ettől azonban még messze vagyunk. Most még valamennyien asszisztálnak a hazug játszmához, részesei a törvénytelenségeknek és haszonélvezői a hatalomnak. Vajon várhatunk-e igazi tiszteletet, legalább az emberek iránt, akikre oly gyakran hivatkoznak, ha a legpimaszabb módon csapják be őket. Várhatunk-e tisztulást egy olyan rendszertől, ahol a vezető egy csoportképet maga mögé állítva közli a tévékamerák előtt: őt bizony nem érdeklik a saját törvényei sem. Hiszen Orbán ezt mondta, még ha mást is hallottunk tőle. Ezt a törvényt ugyanis ő alkotta, ő alkottatta; ő döntött úgy, ilyen szabályok mellett lehet Magyarországon népszavazást tartani. Pont azért találta ki így, hogy az ellenzék ne tudja vele szemben használni a saját fegyverét (2008), csak akkor és csak abban a kérdésben lehessen a népszavazást tartani, amit ő engedélyez. Azért emelte ily magasra az érvényességi küszöböt, mert akkor még nem gondolta: ő maga akar újra ezzel a fegyverrel élni. És azt hitte, képes lesz megmozgatni négymillió embert, kerül amibe kerül.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 03. hétfő, 16:57
-
Találatok: 1597
Ha a demokratikus ellenzék most sem csapja rá a parlament ajtaját Orbán enyves kezére, részese és legitimálója marad az orbáni diktatúrának.
Orbánnak nem sikerült október 2-án a választók többségét az urnákhoz kényszeríteni. Százezrek a távollétükkel szavaztak, százezrek érvénytelenül. Elsősorban a nemzeti együttműködés gyűlöletes, gyűlöletre épülő rendszere ellen, és ezzel az érvénytelenségbe taszították az elmúlt évtizedek legnagyobb propaganda kampányával megtámogatott kvóta-referendumát.
Mindez egy cseppet sem fogja zavarni a magyar kormányfőt, hogy a „nem” szavazatok nagyobb számára hivatkozva, ne kapcsoljon magasabb fokozatba, és ne folytassa legiszlációs és politikai ámokfutását, értelmetlen, Magyarország nemzeti érdekeivel ellentétes harcát az Európai Unió, az európai értékek, a nyugati világ, a liberális demokrácia ellen, saját, korlátlan hatalmának megteremtése és fenntartása érdekében.
Sajnos abban is majdnem biztosak lehetünk, hogy a magyar demokratikus ellenzék, főleg annak a parlamentben is képviselettel rendelkező pártjai nem fogják megérteni, hogy Orbán jelenlegi kudarcát semmi esetre sem lehet a 2018-as parlamenti választások ellenzéki esélyeinek javulásaként értelmezni. Orbánt mostani fiaskója ugyanis arról fogja meggyőzni, hogy az eddiginél is határozottabban és erőszakosabban kell tovább haladnia azon az úton, amelyet a liberális parlamenti demokrácia szétlőtt állásai és lebombázott erődítményei szegélyeznek.
A kvótanépszavazáson a „nem” válaszok többsége is elég lesz Orbánnak ahhoz, hogy a magyar választók október 2.-án felmutatott relatív támogatására hivatkozva, újabb lépéseket tegyen illiberális, fasisztoid rendszerének végleges kiépítése felé, amelyhez – amennyiben nem vonul ki testületileg a parlamentből és nem hirdeti meg annak bojkottját –, a demokratikus ellenzék puszta parlamenti jelenlétével fog paravánként szolgálni és az országgyűlésben a szájukat tépő ellenzékiek fogják tartani a lámpást, midőn Orbán Viktor és nem a migráns csordák erőszakot tesznek mindenen, ami európai, humánus, demokratikus, ami még megmaradt a rendszerváltás után kiépített gyenge demokráciánkból.
Amennyiben a demokratikus ellenzék nem csapja rá a parlament ajtaját Orbán Viktor enyves kezére, továbbra is alkotó eleme marad az orbáni diktatúrának, amely máig arra alapozza a legitimitását, hogy a parlamentben ellenzéki képviselők ülnek, a tisztelt ház ülésezik, a parlamenti többség törvényeket hoz, a kormány pedig azok mentén vezeti az országot. A helyzet ennél is rosszabb.
Orbán a népszavazás – szerinte meggyőző többségére hivatkozva – olyan törvényeket fog átverni a parlamenten, kényelmes többségére alapozva, amelyek ellen ágálva az ellenzék ismét a „nemzetre rontó baloldal” megalázó szerepébe kényszerül. Bizonyítást nyer ország és világ előtt, hogy csak és kizárólag a mocskos liberális baloldal és a Soros által pénzelt civil szervezetek aknamunkája a forrása országunk minden bajának.
Október 2.-án az egész ország, valamennyi magyar szavazópolgár egy idióta csapdakérdés előtt állt (felismerte, vagy nem ismerte fel, teljesen mindegy), amit csak úgy lehetett kikerülni, hogy vagy érvénytelenül szavazott, vagy meg sem jelent az urnák előtt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 03. hétfő, 02:49
-
Találatok: 1646
Nagyon kemény agymosásnak voltak kitéve a magyarok, úgy néz ki, hogy a döntő többség ellen tudott állni az intenzív gyűlöletkampánynak - mondta lapunknak a Political Capital elemzője, aki azzal nem érte egyet, hogy emiatt Orbán Viktornak le kellene mondania.
„Sokáig izzadt a Fidesz, míg talált egy olyan adatot, hogy ezt az eredményt győzelemként kommunikálhassa, holott ez nyilvánvalóan bukás” – mondja László Róbert, a Political Capital választási szakértője. A Fidesz azzal érvel, hogy többen mondtak nemet, mint amennyien az uniós csatlakozásról szóló népszavazáson igent., és ezt saját táboron belül el lehet adni sikerként, a szélesebb közvélemény illetve az EU viszont látja, hogy bukás – teszi hozzá.
Alaptörvényt ugyanis enélkül is lehetett volna módosítani (a Jobbik támogatta volna), a 3,2 millió szavazat pedig brüsszeli nyomásgyakorlásra sem igazán elég. „Ezzel csak megmosolyogják, hogy minden idők legdrágább kampányával még egy érvényes népszavazást sem bírt összehozni.”
Orbán abban is bízhatott, hogyha sikeres lesz a népszavazás, az mintaként szolgálhat más uniós tagországban is, de így nem nagyon fogja bevállalni senki. László Róbert felhívta a figyelmet arra is, hogy a 2008-as, háromdíjas népszavazáson többen szavaztak „igen”-nel, mint ahányan most „nem”-mel, és az 10-20-szor kevesebbe került.
Kiderült az is, hogy Orbánnak a Fidesz és a Jobbik táborán kívül szinte senkit nem sikerült elvinnie szavazni, vagyis a párterőviszonyok befagytak.
„Nagyon kemény agymosásnak voltak kitéve a magyarok, úgy néz ki, hogy a döntő többség ellen tudott állni az intenzív gyűlöletkampánynak” - mondta, de azt hangsúlyozta, hogy aki otthon maradt, az nem feltétlenül protestált, hiszen a választók 30-40 százaléka soha nem megy el szavazni.
Az ellenzéknek semmiképpen sem siker az eredmény, hiszen ők gyengén teljesítettek, és azt sem gondolja az elemző, hogy ezek után Orbán Viktornak le kellene mondania, az viszont sokat elárul szerinte a baloldalról, hogy a lemondást a Jobbik vetette fel elsőként, pedig elég kézenfekvő ötlet.
Az eredmény miatt a Fideszben hullhatnak fejek, bár nem azonnal - véli László Róbert, szerinte Kocsis Máté-szintű „fejhullást” nem lehet megjósolni (Kocsis a budapesti elnök, ahol a legkevesebben mentek el voksolni), azonban választókerületi elnököket leválthat Orbán. László Róbert csodálkozna, ha a nagy stratégák közül bárkiben is elvesztette volna a bizalmát, és bár Habony Árpádot lehetne a legfőbb felelőssé tenni, nem gondolja, hogy ez megtörténik.
Ha lenne potens ellenzék – mint ahogy 2008-ban volt –, akkor egy óriási fordulat kezdete lenne a vasárnap este – tette hozzá. Itt ilyenről nem beszélhetünk. Az érvénytelen szavazatok kiemelkedően magas arányából szerinte arra lehet következtetni, hogy van igény új ellenzéki erőre.
A Fidesz magának köszönheti, hogy érvénytelen lett a voksolás – utal László Róbert a korábbi módosításra, amellyel előírták, csak az összes választópolgár felének érvényes szavazata esetén érvényes maga a szavazás is. „Az ellenzék dolgát akarták nehezíteni ezzel, de visszaütött. A régi szabályok szerint érvényes lett volna a szavazás.” A külhoni magyarok sem fel, hanem lehúzták az arányt. „Nincs olyan eleme a választási rendszernek, ami életbiztosításnak számít” - fűzi hozzá az elemző.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 01. szombat, 23:23
-
Találatok: 2406
Nehezen átlátható kapcsolati háló épült ki mára az Orbán-család körül közel-keleti, török és más, Európán kívüli országokban élő, vagy onnan származó üzletemberekből. A tényleges üzletekből csak annyi látszik, hogy a miniszterelnök környezetéhez köthető cégek időnként közös ingatlanügyletekben vesznek részt ezen üzleti körök egyes tagjaival. Az viszont bizonyos, hogy a Bahreinben a helyi konzul kíséretében egy kormányszervnél magánlátogatást tevő Orbán Ráhel és Tiborcz István központi figurái ennek a kapcsolatrendszernek.
Több kiváló cikk mutatta már be az Orbánék körül felbukkanó arab és török vállalkozókat – ezek alapján összegyűjtöttük, és az alábbi tablókon bemutatjuk a szereplőket, illetve azokat az eseményeket és ügyleteket, amelyek a miniszterelnök közvetlen környezetéhez kötik őket. És nem csak rideg cégadatok bizonyítják ezt, hanem például a Magyar Narancs fotói, amelyeken az látszik, hogy a miniszterelnök lánya és veje meghatározó súlyú török, illetve arab üzletemberekkel találkoznak.
A török kapcsolat
A kapcsolati hálózat megjelenítéséhez kattints a képre!
Suat Gökhan Karakus
Török üzletember, Adnan Polat köréhez tartozik. Gökhan az egyik ügyvezetője az isztambuli magyar kereskedőháznak, melyet Polat cége üzemeltet. Ő vezeti az AMX HS Real Estate Management Hungary Kft-t, és vezette az AMX Nador House Kft-t – mindkét cég a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz is köthető ingatlanügyletekben érdekelt.
.
Adnan Polat
Milliárdos török üzletember, a Galatasaray korábbi elnöke.A HBRE International Investments BV.nevű cégen keresztül tulajdonos az AMX HS Real Estate Management Hungary Kft-ben, illetve tulajdonos volt az AMX Nador House Kft-ben. Előbbi a volt Rátkai Klub városligeti fasorban található villáját, az AMX Nador a volt Postabank József nádor téri épületét vette meg. Több jel utal arra, hogy a turai Schossberger kastélyt megvásárló cég mögött is Polat érdekeltsége áll.
Tiborcz István egyaránt felbukkan a József nádor téri és a turai ingatlanvásárlás ügyében. Az isztambuli magyar kereskedőházat üzemeltető, Polat tulajdonában lévő ALX Magyar-Török Kereskedelmi Központ Kft nemrég elnyerte az iráni magyar kereskedőház üzemeltetésének jogát is. Polat isztambuli irodaházában, a Polat Ofisban működik a Magyar Kulturális Központ.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. október 01. szombat, 07:04
-
Találatok: 1604
Mert idegen országok miniszterelnökei felőlem viszonylag tág határok között azt csinálnak, amit akarnak, az enyémnek viszont munkaadója vagyok, ahogy, Kedves Olvasóm, feltehetőleg te is. És ha adót is mindketten fizetünk, úgy azt is elmondhatjuk, hogy mi fizetjük őt, így tényleg az alkalmazottunk.
***
Alkalmazottat értékelni sokféle szempontból lehet. Én itt most a teljesítmény / körítés, más szóval láng / füst arányt nézném meg kicsit. Tehát hogy a füstje nagyobb-e vagy a lángja annak, amit csinál.
***
A világ nagy, bonyolult, és nagyon sokan dolgoznak benne. Ha csak a nekünk szánt dolgokat nézzük, abban is naponta sok ezer ember munkája van. Pék süti a kiflit, tehenész feji ki a tejet, kólász a kólát, és még egy csomó irodista is dolgozik azon, hogy életünk egészét ne nekünk kelljen megszerveznünk. (Jó, itt az irodistákat egy kicsit túlértékeltem, tudom...)
És higgyék el, ezek mindegyikében rengeteg probléma merül fel -- minden egyes munkanapon. Nem érkezett lenmag a kiflibe, lucernát evett a Bimbó (ld. lent), nem küldtek elég szenet a dioxid mellé a kólába, hogy az excelről már ne is beszéljünk ott az irodákban.
És ezeket a problémákat mind meg kell oldani, és tudom, a más problémája mindig egyszerű, de aki ott van, annak az nem a másproblémájája, és ha tényleg meg kell oldani, az úgy már igazából sose annyira egyszerű. Leszámítva az excelt, azt újra kell indítani.
A megoldáshoz több embernek kell egymással a dolgot megbeszélni, majd kitalálni a hogyant. Sokszor ütköznek érdekek és vélemények. De hogy legyen kifli, tej és kóla még aznap, ahhoz ezeket mind meg kell oldani, és közösen valahogy dűlőre jutni. (És persze az excel is fontos...)
***
És ha ezt a sok problémamegoldásos egyeztetést/megbeszélést én mind hallanám, estére eléggé szét lenne esve a fejem.Vevőként tehát azt várom el, hogy oldják meg házon belül nélkülem, és ne is kelljen hallanom róluk.
Persze ha méreg került a kiflibe (vagy szar a palacsintába), arról halljak, de ami engem nem érint, az ne zavarja a fülemet, ha lehet.
Épp' ezért főnökként arra törekednék, hogy a vevőt ne terheljem e dolgokkal, és mindent oldjunk meg magunk. (Még a szart is a palacsintában, csak legfeljebb valljuk be aztán, ha olyan.)
Sőt: felsővezetőként még én magam se szeretnék mindenbe belefolyni, olyan középvezetőket vennék fel, akik az ő szintjükön megoldják, amit lehet, hozzám pedig csak az ott megoldhatatlanokkal jöjjenek.
***
Amit biztos nem szeretnék, ha az embereim nem beszélnének egymással, ill. a tévén keresztül tennék. Esetleg plakátokat tetetne a kemencefelügyelő a boltokba és forgalmasabb csomópontokra, hogy a lenmagraktár vezetője elaludt, és ha fél hatig nem küld magokat, ő zellert tesz a kiflibe, aztán aki eszi, az tudja, kit kell szidni érte.
***
Talán körvonalazódik, mire is gondolok.
Szóval az még nem feltétlen baj, ha egy miniszterelnök többet beszél a tévében, mint egy pék, tehenész vagy kólász. Az irodistáról nem is beszélve.
Bővebben ...
