- Részletek
-
Készült: 2017. május 25. csütörtök, 02:19
-
Találatok: 1903
Az Orbán-kormány, emberi erőforrások tekintetében számtalanszor levitézlett minisztere és elfuserált lelkésze hiába várta azt a levelet a Trump adminisztrációtól, a szerinte illetékes amerikai minisztériumtól, a levél nem gyütt. Elkeveredett valahol a postán.
Ellenben a legmagasabb világi hely közleményben újra leírta: az amerikai kormánynak sem jogköre, sem szándéka nincs a CEU-ról, vagy bármilyen oktatási intézményről szóló vitába beleállni, a magyar kormánynak közvetlenül az érintett felekkel kell tárgyalnia. Mint ahogyan – tegyük hozzá – már akkor kellett volna tárgyalniuk, amikor kitalálták, hogy mondvacsinált baromságokra (utólag hozott törvény alapján elkövetett korábbi jogsértés, állítólagos privilégiumok, stb.) hivatkozva inkább a fejük fölött hozták meg az ellehetetlenítésüket célzó jogszabályt. Csak azért, mert Donald fosik Viktorka okos fejére, illetve mert Sorosból másképp nem lehetett igazán világraszóló patás ördögöt gyártani a fogalmatlan rajongók táborának tájékozatlanságtól csillogó szemében.
Hiába Lázár János tenyérbemászóan sunyi vigyora, Kovács Nemsikerült Zoltán kioktató, cinikus arroganciája, hiába az átlátszó időhúzás és Altusz Kristóf főtárgyaló kinevezése, a megannyi sikamlós hazugság és a mi készen állunk kezdetű szándéknyilatkozatok tömkelege: a CEU-ról a szövetségi állammal nem lehet tárgyalni. Azon egyszerű oknál fogva, mert Amerikában – Trump ide vagy oda – az alkotmány és a törvények nem arra vannak, hogy azokat megkerülve, okosba’ tárgyalgassanak, hatásköröket leszarva egyezkedjenek. Lehet köpködni az Egyesült Államokat, de ott olyan nem fordulhatna elő, hogy egy miniszter egy idegen országban hozott bírósági ítéletet kommentálva fenyegetőzzön, zsarolgasson és csapkodja magát az anyaföldhöz, mint azt Lázár Sohanemiszomsört János tette a csíki sörmanufaktúra kontra Heineken romániai pere kapcsán.
Szóval semmi más nem történt, mint amit Hoyt Yee, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára már április második hetében, budapesti látogatása alkalmával világosan elmondott: a szövetségi kormány nem szokott bilaterális megállapodást kötni, a magyar kormánynak így az egyetemmel kell megállapodnia. A magyar kormány pedig ahelyett, hogy ezt tenné, és nem mellesleg komolyan venné az EU által indított kötelezettségszegési eljárást, illetve az EP, 7-es cikkelyt aktivizáló eljárását, a szokásos suttyó tempóban értetlenkedik.
Szijjártó Péter toporzékolásügyi minisztériuma szerint ezt a közleményt kenjék a hajukra az amerikaiak, ugyanis ez messze van a hivatalos diplomáciai választól. Különben is a kínai, a malajziai és a thaiföldi (!) nagykövetek és egyetemek nem kifogásolták a törvényt, tehát minden rendben van. Idézem:
A magyar kormány a megállapodásban érdekelt, sajnálatos, hogy ehhez az amerikai szövetségi kormányzattól nem érkezik támogatás. Különösen sajnálatos ez annak tudatában, hogy a magyar és az amerikai kormány az elmúlt évtizedekben háromszor kötött oktatási témájú együttműködési megállapodást.
Azt most hagyjuk is, hogy – a magyar kormány, Kováccsal az élen, a seggéből kilógó szervilis médiával együtt hülyét csinálva magából – totálisan irreleváns oktatási megállapodásokra hivatkozik, az eb karóhoz kötözése címén. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 24. szerda, 00:30
-
Találatok: 1788
Néhány éven belül jelentősen csökkennek az uniós támogatások, s miután nincs koherens gazdaságpolitika, nem tudni, miből él majd az ország 2020 után. Ha pedig elfogynak a közösségi pénzek, fennáll a lehetőség, hogy a kormányfő kivezeti az országot az unióból – nyilatkozta az mno.hu-nak Zsiday Viktor közgazdász.
– Tavaly nyáron arról beszélt, hogy 2020 után kapkodás lesz, mert elfogynak az uniós pénzek, s nem látszik, hogy fenntartható fejlődést garantáló gazdaságpolitikát dolgozott volna ki a kormány. Lát ebben változást?
– Határozottan romlott a helyzet az eltelt egy évben. Az biztos, hogy már csak a brexit miatt is kevesebb lesz az uniós támogatás a jövőben. Másrészt jelenleg is fennáll a veszélye annak, hogy megkurtítják vagy akár leállítják az uniós támogatásokat. De ha nem történik is meg, jó eséllyel változik az unió hozzáállása, s kevesebb pénzt juttat a kelet-európai országok felzárkóztatására. Egyrészt azért, mert gyorsabb a növekedésük, mint a magországoknak, másrészt mert Lengyelország és Magyarország folyamatosan szembehelyezkedik a közös uniós politikával, amiből elegük van a pénz nagy részét összeadó államoknak. Attól viszont nem tartok, hogy a magyar kormány túlfeszítené a húrt, mert mindennél fontosabb az uniós pénz az országnak, így még azelőtt visszakozik a kényes ügyekben, hogy valóban leállítanák a támogatásokat.
– Ezek szerint nem tart attól, amit sokan vizionálnak, hogy a miniszterelnök kivezeti az országot az unióból?
– Addig semmiképpen, amíg jönnek az uniós pénzek, mert hatalmas összegről van szó. Akkor azonban van esélye annak, hogy el akarja hagyni a közösséget, ha már biztosan nem számíthat ezen összegekre. Mondhatja azt, hogy most már semmit nem kapunk, tehát nincs értelme bent maradni.
– Egyáltalán látható valamilyen tervezett gazdaságpolitika körvonalazódása, vagy tovább folyik az ötletszerű kormányzás?
– Két alapvetés van a magyar gazdaságpolitikában. Egyrészt hogy legyünk összeszerelő üzem olcsó munkaerővel, olcsó devizával, alacsony kamatokkal és államilag támogatott vállalkozói réteggel. A másik pedig, hogy létezik egy foglyul ejtett állam. Ennek lényege, hogy vannak azok a vállalkozói csoportok, amelyeknek – ha fontos – két nap alatt törvényeket is módosítanak. Ez nagyon káros a gazdaság hosszú távú fejlődésére, amit számos példa bizonyít. Ebben a tekintetben nincs semmi változás. Ami viszont változás, hogy – akárcsak Kelet-Európában mindenütt – a kivándorlások miatt kialakult bérnövekedés eredményeként a gazdaság húzóereje a következő években a lakossági fogyasztás bővülése lesz.
– Lassan általánossá válik a munkaerőhiány hazánkban, miközben több százezren vannak munka nélkül. Hogyan lehet az ellentmondást feloldani? Nem kellene többet költeni oktatásra, egészségügyre, innovációra?
– Rövid távon a munkaerőhiányt béremeléssel lehet ellensúlyozni. Ez azonban azt vonja maga után, hogy a gyengén teljesítő cégek tönkremennek. Kérdés, hogy az így felszabaduló munkaerőt át lehet-e képezni magasabb hozzáadott értéket termelő munkaerővé. Ha igen, akkor az mindenképpen örvendetes. Hosszabb távon azonban más a helyzet. Az előző két évtizedben már számtalanszor elhangzott, hogy oktatásra, egészségügyre, kutatás-fejlesztésre sokkal többet kellene költeni. Nem biztos azonban, hogy egy egyetem bezárásával kellene kezdeni a folyamatot. Ha a kiemelten fontos területekre költene komoly összegeket az állam, az nagyságrendekkel jobban hasznosulna, mint a stadionépítések vagy az egyéb nagy állami beruházások. Tudomásul kellene venni, hogy egy jó egyetemnek is 15-20 évbe telik, mire meg tudja közelíteni a világ élvonalát. A CEU-nak is két évtizedébe került, hogy Európa-szerte elismert oktatási intézmény legyen. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 23. kedd, 01:01
-
Találatok: 1728
Az a határozott érzésem, hogy egy zombihadsereg foglalta el az országot. Mindegy, hogy a miniszterek elnöke prédikál valahol, hogy sajtótájékoztatót tart valaki, tévéműsorban nyilatkozik, vagy interjút ad, ugyanaz a pár mondat a teljes szókincsük. Mindig ugyanaz, mindenkinek ugyanaz. A propagandamédia is kizárólag ezt a sablont használja és gyakorlatilag az is mindegy, hogy aktuálisan miről van szó, ez az előre legyártott gondolatsornak látszó mantra köszön vissza mindenhonnan.
Soros-egyetem, Soros-hadsereg, Soros-bérencek, Brüsszel (soha nem Európai Unió, mindig Brüsszel), időnként Simicska. És újabban az erőszakossá váló ellenzék – akik természetesen egytől egyig Soros emberei -, az országot kívülről és belülről ért támadás, viszkető tenyerek, ökölbe szorult kezek, vér, takony, védekezés, háború.
A kormánypártban egyetlen egy önálló egyéniség nincs. Bárki bárkivel lecserélhető. Mindegy, hogy L. Simon László, Kovács Zoltán, Halász János, vagy Németh Szilárd. Egyetlen saját gondolat nincs, de még saját szavak sincsenek. Ugyanazok az elcsépelt frázisok a Fidesz nagyszerűségéről, a fantasztikus gazdasági teljesítményről és az előző kormány aljasságáról.
Tök mindegy, hogy nőnap, gyáravató, óvodalátogatás, vagy kormányinfó. Tényleg az az ember érzése, hogy egy rakás tökegyforma zombi masírozik egy irányba és ugyanazt mormolják. Süketen, vakon, hülyén. Mindenkit meg akarnak harapni és akit sikerül, az éppen olyan zombivá válik, mint ők, velük fog masírozni és együtt mormog a tömeggel.
Félelmetes is lehetne, ha nem lenne olyan végtelenül, szánalmasan primitív és átlátszó. Így inkább – ha nem is vicces – röhejes. Az egész kormányban, de az egész pártelitben és a saját pártmédiájukban sincs egyetlen ember, akinek saját gondolatai, saját szavai lennének. Vagy, ha vannak is saját gondolataik és saját véleményük, azt nem mondhatják el, nem írhatják le.
Jól látható, hogy egy szűk, néhány emberből álló csoport bábként mozgatja a teljes kormánypártot, az őket kiszolgáló média minden egyes tagját. Kubatov Gábortól Bayer Zsolton át Stefkáig, G. Fodorig, Kósa Lajosig és a nagy számban felbukkanó trollokig bemagolt egyendumát tolnak a hívek arcába.
Nem tudom, a kedves olvasók hogy vannak ezzel, de én rettentően utálnék így élni. Bármennyi is a fizetése egy zombinak, attól az még zombi marad. Márpedig zombinak lenni nem jó. Még luxusterepjáróért, milliós fizetésért, udvari úszómedencéért, külföldi nyaralásokért sem. Nem éri meg.
Pocsék dolog lehet a gerincet leadni a ruhatárban. Lélekölő lehet a központilag kiadott néhány mondatot ismételgetni minden helyzetben. Szinte látom magam előtt, hogy valamelyik pártszolga elmegy a boltba és ilyen jelenetek játszódnak le:
– Üdvözlöm uram! Mit adhatok?
– A Soros-hadsereg megtámadta Magyarországot, a Soros zsoldjában álló idegenszívű hazaárulók meg akarják buktatni a legitim magyar kormányt!
– Értem…de mivel szolgálhatok? Friss kacsacomb érkezett, csak ajánlani tudom. Vagy esetleg egy darab füstölt sonka? Ez valódi, nem gyorspácolt hulladék.
– Simicska Lajos megvette a Jobbikot és megvette az Indexet. Simicska Lajos megvette a Jobbikot és megvette az Indexet.
– Öööö…igen, biztosan. Esetleg egy kis sajtot ajánlhatok? Van egészen különleges olasz kecskesajtunk, biztosan ízleni fog önnek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 22. hétfő, 09:23
-
Találatok: 2125
Magyarország esélye arra, hogy felzárkózzon Nyugat-Európához, immár elveszett, hazánk történelmileg továbbra is abban a zsákutcában vergődik, amibe legkésőbb az első világháború után belekerült – a borúlátó, vitára ingerlő kijelentés Róna Péter közgazdász részéről hangzott el a péntek esti, szokásos Magyar Nemzet Szalonon.
A lapunk által szervezett esemény meghirdetett, központi témája az volt, vajon tényleg hidegháborús helyzet alakult-e ki az Egyesült Államok és Oroszország között, valamint hogy hol helyezkedik el, hol lenne a helye Magyarországnak a Kelet–Nyugat-tengelyen. A sokfelé ágazó beszélgetésen a szakértők között az est során szóba kerültek a rendszerváltás óta eltelt időszak hazai kudarcai, illetve a menekültválság is. Az eseményen – amelyet Tóth Szabolcs Töhötöm, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese moderált – három, a magyar társadalomban erőteljesen jelen lévő világnézet is összecsapott az alapvetően Nyugat-barát Róna Péter, továbbá lapunk főmunkatársa, az Oroszországban lévő lehetőségeket is hangoztató Stier Gábor, illetve a Németországból hazalátogató Techet Péter újságíró személyében.
Mégis, miért szállt el hazánk esélye a felzárkózásra? Róna Péter ezt a történelmünkkel magyarázta: szerinte a Horthy-rendszer nem tudta felzárkóztatni Magyarországot, amelyet egyfajta álkeresztény mázzal lepleztek, majd jött a Rákosi- és a Kádár-korszak, amelyek szintén elkendőzték a kudarcokat. A rendszerváltáskor ugyan volt esély Nyugat-Európához csatlakoznunk, azonban a közgazdász úgy látja, ez nem történt meg, „ez a vonat márpedig elment”. A magyar társadalom csalódott, s éppen emiatt a csalódottság miatt roppant meg a baloldali–liberális oldal, hiszen ők a rendszerváltás idején a felzárkózást tűzték zászlajukra. Elmondta véleményét arról, hogy Orbán Viktor felismerte az abból fakadó társadalmi traumát, hogy nem tudunk a Nyugathoz felzárkózni, a miniszterelnök többek között ezért is hirdette meg a keleti nyitás politikáját. Tehát egyúttal „jóban akarunk lenni Európával, főleg, amíg küldik a pénzt”. Az pedig, hogy a Nyugathoz történő integrációra valójában nincs reményünk, olyasmi, amit a közgazdász szerint egyszerűen nem lehet kimondani. Az egyenes beszéd helyett ezért csak olyan paneleket lehet használni, hogy „a Nyugatot felejtsük el, ragaszkodjunk az identitásunkhoz, szuverén országként pedig csináljunk, amit csak akarunk”.
E problémákat csak tetézte a menekültválság, amely az egyébként kereszténynek gondolt magyar társadalom felületes vallásosságára is rámutatott – fejtette ki Róna. – Keresztény ember olyat nem mond, hogy ide nem jöhet senki. Mondhatja, hogy ellenőrizni kell a folyamatot, és hogy vigyázni kell bizonyos személyekkel. De a keresztény hit alapvető tétele arról szól, hogyan viszonyulunk az idegenhez, hiszen Isten minden gyermeke egyenértékű. Megdöbbentő, hogy miközben az európai fülnek milyen mélységesen sértő a magyarok menekültekkel szembeni elutasítása, addig a magyar fülnek mindez teljesen rendben volt, sőt! Még az egyházak sem mondtak semmit – állította a közgazdász, aki szerint ha jövőre a magyar választók ismét Orbán Viktort teszik meg miniszterelnökké, azzal – részben az eddig taglalt okokból – hosszú időre kiírjuk magunkat Európából.
Az egyházak, illetve a keresztényi értékek szerepe többször is előkerült a beszélgetés folyamán. Techet Péter arról beszélt, hogy Angela Merkel 2015-ben a német társadalom akaratával összhangban nyitotta meg a határokat a menekültek előtt. – Két évvel ezelőtt a keresztényi érvelés nyert teret. A német evangélikus egyház is érvelt a befogadás mellett, a katolikus egyházzal együtt, ami a közhangulatra is befolyással volt. Nagyon erős volt a menekültpártiság. Egy bajor kis falu kocsmájában az emberek arról beszélgettek, miként lehet segíteni az érkezőknek, vagy hogy hol lehet ruhát leadni – mesélte németországi tapasztalatait Techet Péter. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 21. vasárnap, 01:38
-
Találatok: 1821
Ahol félmilliárdot el lehet dugni a cipősszekrénybe, ott hamar szemet vetnek rá azok, akik hozzáférnek. Nem az ő zsebükben akarok én turkálni, dehogy. Pont a sajátomban turkálok, ugyanis onnan kerül a pénzem az övékbe.
Helló, cöfik! Félmilliárd forinttal dobta meg az állami áramszolgáltató a CÖF költségvetését. Abba a nagyívű mesébe csapódott bele ez a hír, mely szerint Soros György a haza ellensége, mivel titokban civil szervezeteket támogat, amelyek beleavatkoznak a politikába; ezenkívül aljas és kapzsi módon egyetemet üzemeltet itt a saját pénzéből.
Ebből annyi biztos nem igaz, hogy a támogatás titok lenne; ehhez képest a CÖF mindent megtett, hogy senki se tudjon a közpénzből lecsípett félmilliárdról. „De sikerült?” Nem, viszont mégsem neki kell odaírnia minden kiadványára, hogy ezt bizony az Ön villanyszámlájából fizettük. Mert mire is írná oda? A protoprimitív plakátjaira, amelyeknek kizárólag pártpolitikai céljuk van, és azon belül is a negatív kampányt viszik? A következő „békemenet” molinójára?
Az is izgalmas, hogy a norvégok és Soros György pénzéből kiket taníttatnak, védenek vagy kivel jótékonykodnak az üldözött civil szervezetek. És hogy mindez miért minősül ellenséges tevékenységnek, meg miféle politika az, amivel nem fér meg egy országban. De még érdekesebb, hogy a mi saját pénzünkből mit visz véghez a CÖF és a többi közkutya, akiket nemcsak elviselni vagyunk kénytelenek, de finanszírozni is. Hol érhető tetten a közjó abban, amit eddig műveltek?
És persze határtalanul kíváncsi lennék, hogy ebből a buliból mennyit lehet szakítani a hízott cöfiknek. Ahol félmilliárdot el lehet dugni a cipősszekrénybe, ott hamar szemet vetnek rá azok, akik hozzáférnek. Nem az ő zsebükben akarok én turkálni, dehogy. Pont a sajátomban turkálok, ugyanis onnan kerül a pénzem az övékbe.
De nemcsak a CÖF nem hirdeti magáról, hogy közpénzből trollkodik, hanem a villanyszámlán sincs erről egy szó se. Arra egészen más van írva narancs háttérrel: hogy mennyit is spóroltam én a rezsicsökkentésen, havi bontásban, illetve a nagy rezsiharc óta.
Az igazán érdekes szám ez lenne. Hogy mibe is került eddig ennek az egész rendszernek az üzemeltetése.
A gázvezetékre már a határon rácuppan egy Garancsi István nevű kullancs, megvámolja a gázt, és ennyi. Nem csinál vele semmit, nincs olajfinomítója vagy gáztározói, csak adja és veszi, mint egy spekuláns. Kivéve, hogy a spekuláns kockázatot vállal, a MET gázkereskedő cég pedig garantált bevétellel dolgozik. Mint mindenki más ebben az iparban – és iparon nem az energetika értendő, hanem az élősködés. Azt a pusztító buborékot, amit az ilyen pottyanó pénzek teremtenek: a reménytelen lemaradást. Képzeljünk csak el egy elegáns csúcstalálkozót, üzleti Eurovíziót, ahol egy asztalnál ülnek a Tesla, a Google, az Ikea vagy a Mercedes vezetői. És egyszer csak felkapják a fejüket az asztal végéről hallatszó röfögésre: Magyarország Mészáros Lőrincet delegálta. Nálunk ez számít sikernek. Aki máshogy sikeres, azt elüldözzük.
A biztos profitból aztán jut annak is, aki mindezt kegyeskedett lehetővé tenni. Nemcsak az állami cégek adminisztrátorai utalgatnak lelkesen Felcsútra az adójukból, hanem kollaborálnak a nemzetközi nagyvállalatok is. Ismerik már a tájat, tudják, mi az alkotmányos költség.
Lassan nekünk is ki kéne számolni. Hogy mennyi is Orbán Viktor rezsije. Mibe kerül nekünk, hogy mindenáron ő maradjon hatalmon? Mibe kerülnek a diszkréten elhordott vagyonok? Hogyan kamatozik a pénz, amit ebbe fektettünk? És mennyi az elmaradt haszon: mindazok a lehetőségek, amikről lecsúszunk, mert nekünk ő jutott. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 20. szombat, 08:33
-
Találatok: 1991
Orbán propagandagépezete azt állítja, hogy az Európai Parlament határozata Soros baloldali hálózatának provokációja. Az EP döntését baloldali politikai provokációnak nevezi, próbálja a jelentőségét elbagatellizálni és a tartalmát meghamisítani, elrejteni. Mindez hazugság, mert a határozat nagy többséggel született, amelyben néppárti, nem baloldali szavazatok voltak.
Orbán trükkjének lényege, hogy az emberek tudatában elválasztja egymástól az Európai Uniót és “Brüsszelt”. Orbán tudja, hogy a magyarok nem akarnak kiesni az Európai Unióból, de meg lehet velük utáltatni “Brüsszelt”, ha nem tudják, hogy az maga az Európai Unió. Az idegenellenességre épülő propaganda alapján “Brüsszel” rossz, az Európai Unió (még) jó.
A propaganda most összekapcsolta “Brüsszelt” Sorossal, és a kettőt a migránsokkal, mint két öszetartozó dolgot, amelynek célja, hogy migránsokkal, sőt: illegális bevábdorlókkal árassza el az országot. A magyarok a propaganda hatására tudathasadásos állapotban vannak: elutasítják a “Brüsszelnek” tulajdonított “gonoszságokat”, miközben ragaszkodnak az Európai Unióhoz, amely mást jelent számukra, és nem azonosítják “Brüsszellel”.
Az igazi nagy kérdés az lesz, amikor a tetemre hívás megtörténik, és kiderül, hogy Brüsszel és az Európai Unió ugyanaz: az Európai Unió megítélése lesz azonos “Brüsszel” hírével, vagy az Európai Unióról vallott pozitív kép leplezi le a “Brüsszelről” szóló hazugságokat? Ez majd csak akkor derül ki, amikor az Európai Unióból való kilépés kerül napirendre.
Orbán azt már régen elhatározta, ha nem tudja elfoglalni az Uniót, akkor Magyarországot kivezeti az Európai Unióból. Márpedig Macron győzelme után úgy fest, hogy vége az orosz titkosszolgálat által felerősített szélsőjobb fenyegetésének, mert lelepleződött a hazugság. Ha Németországban is a liberális demokrácia hívei győznek, ami valószínűleg így lesz, akkor Orbán búcsút inthet az illiberális Európáról szőtt álmainak.
2017 nem a “lázadás”, hanem a “bukás” éve lesz számára, de csak Európában. Belföldön megőrzi a hatalmát, mert a diktatúráját az ellenzék segítségével legitimálta és bebetonozta. Ebben az esetben azonban nyilvánvalóan ki fog lépni az EU-ból, ha a 7. cikkely életbe lép. A propaganda egyelőre azt a látszatot kelti, mintha ez nem lenne komoly dolog, az ellenzék bűnösen asszisztál ehhez a hazugsághoz. Orbán még ad egy esélyt, hátha a pávatánc újra sikeres lesz, és nem lép életbe a 7. cikkely.
Erre azonban most kisebb az esély, mert egyrészt Macron erősebb lesz Merkelnél, aki most már nem is akarja mindenáron megtartani Orbánt, akit leváltani nem lehet, jobb pedig nem lesz, csak rosszabb. Európa nem tűrhet meg tovább egy kiépült fasiszta diktatúrát az Unión belül. Formailag kizárni senkit nem lehet, de a 7. cikkely ezt helyettesíti, gyakorlatilag ezt is jelenti, mert szavazati jog nélkül és pénzügyi szankciók mellett ki akarna tag maradni?
Az biztos, hogy Orbán nem marad az EU tagja, ha Magyarországtól megvonják a szavazati jogot. Ebben az esetben “Brüsszelt”, és annak gonoszságait, nyilvánvalóan az Európai Unióval azonosítja, mint ami el akarta árasztani Magyarországot migránsokkal. Soros azt akarta, hogy az ügynökeivel Magyarországra kényszerítse az “illegális bevándorlókat”, és ő ettől megmentette az országot. Megvédte a rezsicsökkentést és az adócsökkentést is. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 18. csütörtök, 23:24
-
Találatok: 2021
Egy érdekes cikk jelent meg “The little boy president” (“A kisfiú elnök”) címmel a CNN online oldalán Michael D’Antonio tollából. A szerző az írás elején idézi Trump vallomását, amelyben azt mondja, “ha megnézem magamat elsőosztályosként, és ha megnézem magam most, alapvetően ugyanaz vagyok.” Nem lát különbség mostani és 6 éves önmaga között.
Ennél pontosabban nem lehetne leírni a diktatúrára hajlamos személyiséget. Örökre gyerek marad. A tragédia az, hogy az elsőosztályos kisfiú az Egyesült Államok elnöke. Nem felnőtt, kiszámíthatatlan, impulzív és éretlen. Trump pontosan úgy viselkedik, mint amit egy 6 éves kisfiútól várnánk, miközben az ő hangulati ingadozása diktálja a felnőttek világát és a világ legerősebb nemzetének döntéseit.
Hatéves kisgyerekek vezetik a világ egyes országait, akik megrekedtek a gyerekkorban és a gyerekkori álmaikat, vágyaikat valósítják meg. Vagy éppen a gyerekkorban szerzett sérülést torolják meg a világon. Az egyik lóháton vadászik medvékre, amit a James Fenimore Cooper könyvekben olvasott, félmeztelenül lovagol, a másik futballstadiont épít a falujába, odaviszi Puskást és meghívja a Real Madridot. Kisvasútat épít, szereti a mozdonyt.
Ebben azonban nem merül ki az infantilis elmebeteg diktátor kórképe, mert az infantilis vezető képtelen felmérni a döntései és a felelőssége súlyát. Mint egy kisgyerek, hárít, soha nem ő a felelős, ő nem tehet semmiről. A vérengző diktátorok nem érzékelik, hogy valódi embereket ölnek meg, hanem mintha csak játszanának, és a játékban felhalmozódott düh vagy harag levezethető lenne az élő embereken.
A Prédikátor Könyve szerint “Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek”. Ha egy gyerek vezet egy országot, annak sorsa megpecsételődött. Aki csak biológiailag nő fel, szellemileg és érzelmileg gyerek marad, nem képes vállalni a felelősséget a tetteiért, ezért gátlástalan. Ez egy betegség, amiről a beteg nem tud, de mint a gyerek, keresi a védelmet, vagy éppen uralkodni akar, vagy kielégületlen vágyait kiélni. Sokszor szeretetlen vagy durva szülő áll a háttérben, amiért a szeretetre vágyó gyerek soha nem tud felnőni. Mit az apja által rugdalt Orbán.
Az infantilis ember nem képes a világot reálisan felfogni, elfogadni a környezetét olyannak, amilyen. Számára a valóság kibírhatatlanul szörnyű, amiért mindig más a hibás, ő biztosan nem. A gyermekded lélek örökké elégedetlen, feszegeti a határait, gátlástalan, mert minden játék, semmi nem valódi, és hajtja magát a teljesítményért, az elismerésért, a dicséretért. Az ambíciózus ember sokszor egy lélekben gyerek, aki kompenzál. Állandó konfliktusban él, mert a gyerekkori konfliktusa rögzült.
Az infantilizmus nem látható kívülről, miközben olyan emberekről van szó, akik megállnak a fejlődésben, visszamaradottak. Felnőtt testben egy gyermek él, akinek gyermekies marad a gondolkodása. Ez egy önvédelmi reakció a megoldatlan vagy megoldhatatlan konfliktusokkal szemben. A gyermek nem veszi olyan súlyosan a helyzetet, mint egy felnőtt, és ösztönösen inkább gyermek marad. Gyerek módjára él és gondolkodik, ami egy felnőttet megállítana, őt nem. Állandó feszültséget, harcot és konfliktust indukál, mert abból úgy megy tovább, hogy nem vesz tudomást róla. Más kerüli a konfliktust, az infantilis ebben érzi otthon magát.
A gyerek szinten megrekedt infantilis ember egyik legfőbb jellemzője, hogy menekül a felelősségvállalás elől. Soha nem ismeri el, hogy ő hibázott, hogy bármiért felelős, és nem is látja be a tettei következményeit. Felelőtlen ember, aki mindig azt keresi, hogy ő ne legyen hibás. Érzelmileg visszamaradott, éretlen. Aki látta Orbán Viktort az Európai Parlamentben, az látott egy infantilis embert, egy hatéves gyereket, aki nem fogja fel, hogy mit mondanak neki, csak annyit érzékel, hogy támadják, és ő mellébeszél, ő nem hibás, nem felelős.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 18. csütörtök, 07:15
-
Találatok: 2766
A hatalom a végletekig fogja bódítani a társadalmat, mert egy valódi kormányváltással sokan szó szerint a börtönt kockáztatják.
A kábítószerekből mindig egyre több kell, hogy a vágyott hatást elérje. Az érzékelés tompulásához, a bajok elfelejtéséhez, a rózsaszín ködhöz egyre nagyobb dózis szükséges. A folyamat életveszélyessé válhat az egyén számára is, de ugyanilyen veszélyes egy népnek, ha politikusaik nyúlnak a szerhez. Természetesen nem arról van szó, hogy a kormány drogozna, ezt nem tudjuk, ennél jóval veszélyesebb szereket használnak. Olyan politikai módszereket, amelyek alkalmasak egy ország érzékeinek tompítására. A kormány használja, de egy ország mehet benne tönkre, ha nem vesszük el tőle időben ezeket az eszközöket.
Nem tudom megmondani, mikor következik be a rendszernek bukása, csak az a biztos, hogy be fog. De az is biztos, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy lehetőleg már 2018-ban bekövetkezzen. Sajnos ez mégsem egyértelmű mindenki számára, komoly és kevésbé komoly politikusok beszélik egymás között – de egyre inkább nyíltan is –, hogy 2018-ban nem lehet, vagy nem kell nyerni. Mindkét állítás tévedés, két okból is.
Az egyik okot a CEU ellen elkövetett gyilkossági kísérlet és a civilek narancssárga csillaggal jelölése idején különösen fontos jól látni. Ez a kormány egyszerűen túl sokat, de még inkább túl nyíltan lopott ahhoz, hogy megengedhesse magának a vereséget. Napokig sorolni lehetne azokat az ügyeket, ahol a pénzes doboz átadásának leleplezése nélkül is nyilvánvaló a csalás. Ezért egy valódi kormányváltással sokan szó szerint a börtönt kockáztatják. Így egyszerűen már nem állhatnak le. Egyre többször és egyre kevésbé gátlásosan használnak majd olyan módszereket, amelyekről azt hittük, hogy kulturált politikus már nem fog használni a XXI. században. A sok-sok milliárdból folytatott uszítás, a kommunista időket idéző sikerpropaganda, a sajtó bedarálása, a választási szabályok átírása, az egyre nagyobb hazugságok mantrázása olyan, mint a drog: mindig több kell belőle, hogy még mindig elérje a kellő hatást. Ahogy nő a társadalom elégedetlensége és elkeseredettsége, egyre több és több kell ezekből a szerből, és egyre keményebb anyagra, módszerekre lesz szükség. 2018-ban a jelen állás szerint még igenis van lehetőség a kormányt 50 százalék alá szorítani. Bár a társadalmat kábító szer erős, de még nem leküzdhetetlen.
Semmi jel nem mutat arra, hogy ha ’18-ban megússzák, ne folytatnák még durvábban. Ez nem is lenne logikus. Hiszen minél nagyobb elégedetlenséget mérnek (és fognak ilyet mérni), annál komolyabb eszközöket kell bevetni. Nem veszíthetnek. A viszkető tenyér, a vérben, nyálban kirángatandó civilek, a lépcsőn nagyon is valósan lerángatott újságíró csak egy folyamat része. Nem fognak leállni a szerről önként, mert egyszerűen nem tehetik. Az elmúlt hetekben többször hallottuk, hogy éppen átléptek egy vörös vonalat, de ezek a vörös vonalak egyre gyakoribbak lesznek. A végén vörös szőnyegen fognak lépkedni, de akkor már parlamenti eszközökkel végképp megállíthatatlanok lesznek. Akkortól a parlamenti ellenzék pedig csak díszlet szerepét fogja játszani
A másik helytelen, de gyakori érvelés, hogy a magyar gazdaság néhány éven belül úgyis annyira megroppan, hogy az teljes társadalmi összeomláshoz vezet. Reményeik szerint pedig legkésőbb 2022-ben átvehető a hatalom. Ezzel a várakozással több gond is van. Egyrészt minimum etikátlan a teljes összeomlásra játszani. Másrészt, ha valóban bekövetkezik ilyen – bekövetkezhet akár, hiszen a magyar gazdaság valójában alig van jobb állapotban, mint 2008-ban –, akkor az ellenzék egy látszat-békeidő után kap egy romhalmazt. Az addig meglevő elégedetlenség a krízis hatására még inkább fokozódik majd. A több százmilliárd lopott pénzen és a kiépített médiabirodalmon ülő Fidesz pedig pillanatok alatt visszaveheti a hatalmat. A katasztrofális helyzetet öröklő új kormány ellen ugyanis könnyű lesz a lopott milliárdok és a lopott sajtó segítségével hergelni az embereket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 17. szerda, 00:27
-
Találatok: 1525
Már az Európai Unió utáni pénzcsapot keresi Orbán - amit Matolcsy Györggyel rendszeresen Kínában vélnek felfedezni. Pénz ugyan még mindig nincs, de az ideológiát már legyártották.
Elvesztette lendületét a globalizáció régi modellje, amely arra épült, hogy a pénz, a profit, a technológiai tudás Nyugaton van, és onnan áramlik a szegényebb, kevésbé fejlett keleti országokba. … Az elmúlt évtizedekben – különösen a legutóbbiban – ez megváltozott: a gazdaság húzóereje nem Nyugaton, hanem Keleten van, pontosabban a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé, technológiai fejlettség szempontjából a keletiek már nem maradnak el a nyugatiaktól, és igazából legnagyobb mennyiségben pénz ma Ázsiában halmozódik fel, ami azután megindul visszafelé, Nyugatra – legalábbis Orbán Viktor szerint, aki ezekkel a szavakkal igyekezett kínai vendéglátói kedvében járni. Nagy kár, hogy alig valami igaz csak az elhangzottakból.
Nézzük az alapvető tévedéseket, ferdítéseket:
– A globalizáció mindössze annyit jelent Anthony Giddens meghatározása szerint: "a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont." Olyan iránya semmiképp sincs és nem is volt, amiről Orbán beszél.
– A technológiai tudásról elég lenne annyit mondani: Japán, Dél-korea. Persze ezek nem azok a keleti államok, amelyeket Orbán előszeretettel emleget. De azt állítani, hogy a fenti két állam ne lenne Keleten és ne lennének a technológiai fejlődés éllovasai fél évszázada – durva csúsztatás.
– A gazdaság húzóereje Orbán szerint Keleten van. Tudjuk, hogy előszeretettel álmodozik a miniszterelnök a Nyugat bukásáról, de az a rossz hírünk van számára, hogy még mindig az USA és az eurozóna után, harmadik legnagyobb gazdaság a kínai.
– Ázsia és a legnagyobb mennyiségű pénz: kétségtelen, hogy egy állampárt irányította diktatúrában – amelyben a központi költségvetés újraelosztását tudatosan minimális szinten tartják (Kínában a mai napig nincs általános nyugdíjbiztosítás például) – a szociális kiadások helyett hatalmas, látszólag a gazdaságot pörgető, állami beruházásokat tudnak végrehajtani. Mindennek azonban ára van: a kínai államadósság ma már meghaladja a GDP 250 százalékát.
Nem érdemes tehát nagyon komolyan venni Orbán hízelgő szavait. Mindez amúgy is csak a felvezetés volt mondandója lényegéhez: "a világ egy tekintélyes részének azért is elege lett a régi globalizációs formából, mert az két részre, tanárokra és diákokra osztotta a világot, és egyre bántóbb volt, hogy néhány fejlett ország állandóan kioktatta emberi jogokból, demokráciából, fejlődésből, piacgazdaságból a világ nagyobbik részét."
Az megszokhattuk, hogy a miniszterelnök úgy adja elő legvadabb ötleteit is, mint amelyek 10 millió magyar fejéből pattantak ki. A megalomániának azonban egy újabb szintje az, amikor a fél világ nevében beszél. Noha valójában kizárólag saját fájdalmát üvölti világgá, amikor azt panaszolja, hogy az Európai Unió úgy ad ezermilliárdokat Magyarországnak, hogy néha szóváteszi a jogsértéseket, a korrupciót, vagy épp az EU elleni uszítást.
Persze a megoldást is kimondja: "Nem megváltoztatni kell egymást, nem szövetségbe kell tömörülni, hanem el kell fogadni egymást úgy, ahogy vagyunk, és inkább össze kell kapcsolni ezeket az országokat, népeket, gazdaságokat." Lefordítva: adjátok a lóvét és hagyjatok békén. 
Bővebben ...
