- Részletek
-
Készült: 2017. május 11. csütörtök, 08:52
-
Találatok: 2025
Orbán arra építette rendszerét, hogy egy sikertelen országot egyben tudjon tartani - mondta szerda este egy előadásában Tölgyessy Péter. A Fidesz - és korábban az SZDSZ - volt képviselője szerint ez az ország belső feszültségeit ismerve nem is kis teljesítmény. Mégis rendszerváltás lesz a vége, amelynek során a kormány ellenzékével együtt süllyedhet el, mondta, szerinte csak az a kérdés, ez mikor jön el. Orbán azért is ideges, mert 1989-ben már átélte, milyen gyorsan dől össze a legstabilabbnak látszó építmény is.
Tölgyessy Péter nem ígért kevesebbet az Eötvös Csoport szerda esti rendezvényén, mint hogy Orbán rendszerének elemzése mellett jóslatra is vállalkozik annak jövőjét illetően. Ennek megfelelő érdeklődés mellett zajlott a jogász-politológus előadása a Párbeszéd Házában: a díszteremből kiszorult több tucat ember a folyosóról is fegyelmezetten hallgatta az egykor az SZDSZ, majd a Fidesz színeiben politizáló Tölgyessyt.
A politológus hosszú, egy évszázadra visszatekintő történelmi pályán vázolta fel Magyarország mai helyzetét. A negyven éve induló spanyol felzárkózáshoz, majd a közép-európai térség 1990 utáni fejlődéséhez viszonyítva állapította meg az ország sikertelenségét. Hazánk elmarad gazdasági mutatóiban még a szomszédos államoktól is. De egy sikertelen országot is egyben kell tartani – erre építette fel Tölgyessy szerint rendszerét Orbán Viktor.
A kormányfő nem oldja meg a problémákat, ehelyett folyamatosan kijelöli azt, aki azokért hibás. Ezért van minden héten újabb harc, új ellenség. Viszont ezzel nem csak az alapfeladatát teljesíti – egyben tartja a sikertelen országot -, hanem három szempontból felülmúlja elődeit.
Orbán Viktor nagy találmánya ugyanis, hogy nem hitelből oszt jótéteményt rendszere támaszainak, hanem másét osztja szét közöttük. Ezért rég nem látott eredményt könyvelhetett el: a piacról finanszírozza az ország így is tetemes adósságát. Nem gazdasági érdekből teszi, hanem politikai okból, így garantálhatja a legnagyobb függetlenséget a nemzetközi színtéren. Ettől függetlenül, Orbán rendszerének első sikere ez: a piaci finanszírozás. A második, hogy az elmúlt hét évben csökkenteni tudta Magyarország lemaradását az unió fejlettebb országaival szemben. Ha kis hátránnyal is, de az ország együtt mozog az uniós térséggel. És képes volt egy felső réteg tagjainak gazdagodást biztosítani, az ő arányukat 7-8 százalékra teszi Tölgyessy.
Az ebből fakadó alapok ellenére az elégedetlenség jelentős az országban, a politológus 60-70 százalékra tette a csalódottak arányát. De őket nem tudja senki egy erővé kovácsolni. Az ellenzék gyengesége szerinte részben életkori sajátosság is. Ha a választójogot 65 év felett lehetne csak elnyerni, akkor a baloldal képes lenne leváltani a Fideszt.
© Túry Gergely
A fiatal korosztályok viszont már sokszínűbbek. Erős köztük a Jobbik, ami viszont a Fidesznek kedvez, hiszen a jobboldalon képeznek potenciális bázist. Ahogy Tölgyessy fogalmazott: a Jobbik tábora mézesbödön Orbánéknak, amelyből alkalomadtán meríteni tudnak. A fiatal generációban ezen túl jelen van az antikapitalista zöld irányzat, és a Nyugatot elúszni látó, ez ellen cselekedni akaró réteg. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 10. szerda, 03:24
-
Találatok: 1887
A Miniszterelnökség jogi érvelése a Semjén-aláírás ügyében annyira lezsibbasztotta az agyunkat, hogy összeállítottuk az elmúlt évek legviccesebb kormányzati jogi álláspontjainak szubjektív toplistáját. Kommentálni nem is merjük őket, annyira messzire vezetne mindegyik esetében következményeik komolyan vétele. A kifejezetten erre a jogi abszurd műfajra szakosodott szereplők (Alapjogokért Központ, egyéb kormányközeli alkotmányjogászok és politológusok, a Nemzeti Választási Bizottság egyes tagjai) teljesítményeit itt most nem értékeltük, hiszen ők profiként jogosulatlan előnyben lettek volna a kisebb rutinnal rendelkező kormányzati szereplőkhöz képest.
5. “A kormány átvállalta a visszafizetési kötelezettséget, így a kár megtérült.”
Legutóbb az Országos Roma Önkormányzat botrányos “Híd a Munkához” programja kapcsán került elő ez az érv mint a költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárás folytatásának lehetséges akadálya, de hallhattuk már korábban is, például a játszótérbotrány hazai szálainak 1,8 milliárd forintos “elvarrása” kapcsán.
4. “A férfiak és a nők azonos kedvezmények szerinti nyugdíjazása sértené a nők pozitív diszkrimináció által biztosított egyenlő bánásmódhoz való jogát.”
Ez ugyan formálisan nem hivatalos kormányzati álláspont, de erősen kormányközeli indítványozók hozták fel, és arra az Alkotmánybíróság ebben az ügyben kormánybarát többsége végül közvetve – az indítványozói jogállás megállapításakor – támaszkodott is a 40+-os népszavazás elkaszálásakor.
3. “Az előzetes választási regisztráció révén jóval egyszerűbb lesz szavazni a jövőben akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választásokon.”
Bár az Alkotmánybíróság döntése alapján végül az elfogadott formájában teljesen értelmetlen választási regisztráció nem valósult meg, de a 2012-ben hónapokig tartó vitában – az adatvédelmi érvek és a szokásos kiragadott külföldi példák mellett – az emblematikus,az előregisztrációt bürokráciacsökkentésként bemutató Selmeczi-nyilatkozat ment a legmesszebbre. Persze az is szép pillanat volt a történetben, amikor – a még majd a lista előkelőbb helyén is felbukkanó – Kósa Lajos egy ponton bejelentette, hogy megszüntetik a központi lakcím-nyilvántartást mint államszocialista csökevényt.
2. “Az ügyirat kelteként nem az aláírást, hanem a benyújtás napját tüntették fel, amit semmilyen szabály nem zár ki.”
A Semjén-aláírás időpontját “tisztázó” miniszterelnökségi közleményt azért tettük ilyen előkelő helyre, mert alapjaiban újítja meg azt, amit eddig az okiratok érvényességi kellékeiről tudtunk, így a közjog és a politika zárt világán kívül is forradalmi jogi innováció. (Amúgy a sajátos eljárás miatt – a hiba elismerése mellett – a mundér becsületét azzal a jóval komolyabban vehető érveléssel is lehetett volna védeni, hogy a kivételes eljárás kezdeményezésre jogosult kormány döntéséről szóló tájékoztatás formai hibája a törvény érvényességét nem érintheti.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 08. hétfő, 23:44
-
Találatok: 2300
Tulajdonképpen - már, ha az átlagot nézzük - rendben is van a dolog. Áder János, a nemlétező Köztársaság köztársasági elnöke magas méltóságának betöltése alatt olyan terepszínű, hogy a kaméleon térdenállva könyörög neki a receptért, de aztán belehúz, és néhány hét alatt nevet szerez magának. No, nem egy dicsőséges név, de mégiscsak név, utal nevezetes bajszára, miközben minősíti is viselőjét. Ha Barbarossa Frigyes kaphatta nevét vörös szakálláról, akkor ő miért ne kaphatná a bajuszáról, mely ezzel az aktussal be is vonult a történelembe.
Miután Orbán másodszor is megválasztotta a nevezetes posztra, beszédet is mondott, szépet, szívhez szólót.
Ha nem ő mondta volna, felállva kellene tapsolnia mindenkinek, csak az a baj, hogy vannak mondatok, melyek nem minden szájból tűnnek hitelesnek.
Ilyenek azok is, melyekben értékeink védelméről beszél, mondván: legalább 3 dologban jó lenne egyetérteni: mindannyian Európa polgárai vagyunk, a magyar nemzethez tartozunk és tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk.
Azt kérte, adjuk vissza a nemzeti ünnepeink méltóságát, és ez ne egymás rendezvényeinek megzavarásáról szóljon.
Hát nem is tudom, de mintha nem emelte volna fel szavát pártja idióta plakátkampánya ellen, mely Brüsszel megállítására szólít fel, ami azért vicces, mert Brüsszel - az EU - mi is vagyunk, mint ahogy az IMF is, és mintha a Közép Európai Egyetem sem a szomáliai gerilláknak képezne parancsnokokat, hanem az Unió számára képez magasan kvalifikált vezetőket.
Utóbbi intézményt bizonyára ismeri, hiszen személyesen verte bele az utolsó szöget koporsójába.
Hogy a magyar nemzethez tartozunk, az vitán felül állna, ha nem éppen az ő pártja osztotta volna meg a nemzetet, mondván, a nemzet nem lehet ellenzékben.
Amikor nagybeteg felettese azt mondja, hogy a magyar emberek, akkor csak a magyar emberek felét érti alatta, azt a felét, mely hajlandó mindkettejüket hatalomba emelni, és eltűrni, hogy vazallusaikkal együtt úgy viselkedjenek, mint Batu kán harcosai ellenfelük legyőzése után, szabadrablás idején.
Azt hiszem, ha bűneiket rangsorolni kellene, ez lenne a listavezető, hiszen a többi már jórészt ebből következik - a kirekesztések, a rassziszmus, antiszemitizmus, a maffiózó küldetéstudatos gőgje, a gátlástalanság, a néppel szembeni alázat hiánya.
És hát igen, tisztességes, becsületes nyugodt életre vágyunk, de hogy legyen tisztességes az a vállalkozó, akinek egész élete munkája mehet tönkre, ha nem asszisztál a korrupcióhoz, mely ugyan mindig létezett, de ilyen nyílt, ilyen pofátlanul természetes még soha nem volt.
Ahogy a példabeszéd is mondja, sokan belepisilnek a fürdőmedencékbe, na de a trambulinról tenni ezt, ez azért túlzás - és itt éppen ez folyik.
És már gátlások sincsenek, Áder főnöke Mészáros Lőrinc és társai néven gátlástalanul lop magának és pereputtyának, most legutóbb a Mátrai Hőerőművet szemelték ki Európa legnagyobb napenergia előállítására épült erőművével együtt.
Hát akkor most ítéljük el azt, aki a megrendelésért cserébe visszacsorgat huszonöt százalékot a fideszes oligarchának?
Nem egyszerű dolgok ezek, de hogy ez bárkiben erkölcsi dilemmát okozhat, ennek egyértelműen ő is oka, még ha funkciója karbantartását bátran tekinthetjük fazonigazításnak is a bikinivonalon.
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis - írja József Attila és nagy igazsága a mai társadalomban is érvényes.
Hogy ez így van, az Ádernek is köszönhető, aki azért egy bazi nagy csavar a gépezetben, és már régen eljátszotta a jogot, hogy szót emelhessen a becsület mellett.
Nyugodt életet meg olyat kívánok neki, melyben havi harmincezerből kell eltartania a családját - és nem euróban értettem. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 07. vasárnap, 20:03
-
Találatok: 2037
A CEU sorsa még nem dőlt el, de a botrány máris helyrehozhatatlan károkat okozott. A Graphisoft alapítójának írása.
Néhány hete megjelent egy írásom arról, hogy az informatika napjainkban zajló forradalma milyen hatalmas, évezredenként talán csak egyszer adódó lehetőséget jelent Magyarország számára. Ebben a kontextusban háborogtam a nemzeti jövedelmünkből oktatásra fordított hányad egyre zsugorodó mérete miatt, de a cikket végül egy pozitív statisztikai adattal zártam: az oktatásra fordított, és összességében sajnos csökkenő arányon belül a magánszféra beruházásának aránya növekszik, és a világon az egyik legmagasabb nálunk. Mindezek alapján a cikkem némi optimizmust sugallt, hiszen a befektetők többnyire előrelátóbbak a kormányoknál, látják az oktatásban rejlő óriási értéket és hasznot, a világban szabadon mozgó tőke pedig oda áramlik legszívesebben, ahol van mire építeni. Nálunk pedig még van.
Ebbe a halvány reménybe rondított bele a lex CEU. Semmi sincs ugyanis, ami jobban elriasztja a befektetőket, mint a jogbizonytalanság. Ők nem azt látják, hogy Orbán miniszterelnök szemében szálka a liberális ellenzéket támogató Soros György, hanem azt, hogy egy adott jogszabályi környezetre épített, dollármilliárdos nagyságrendű befektetést alig titkoltan testre szabott törvénnyel egyetlen pillanat alatt tesz tönkre a kormány.
Az okozott károkat, mint cseppet a tengerben, saját felsőoktatási vállalkozásom sorsán már közvetlenül látom. Ezt a vállalkozást tíz évvel ezelőtt azért hoztuk létre, hogy szoftvermérnök-hallgatók részére a matematikai tárgyakat kiegészítsük a tudás hasznosításához szükséges üzleti ismeretekkel és humán tárgyakkal is. Korábbi cégem tapasztalatai alapján láttam ugyanis, mennyire hiányzik ez a szempont a mérnökképzésből, nemcsak nálunk, de még Amerikában is. A célcsoport – a magyar diákok mellett – az Egyesült Államok legjobb egyetemeinek hallgatói, akik egyszemeszteres részképzésre külföldre utaznak. Az amerikai diákok magas, amerikai szintű tandíjat fizetnek, biztosítva a vállalkozás hosszú távú profitabilitását, és lehetővé téve a magyar diákok tandíjmentes fogadását is. Az ő számukra nemcsak a magas szintű kiscsoportos képzés az érték, hanem az itt tanuló amerikai diákokkal kialakuló barátság is felbecsülhetetlen kapcsolati tőkét jelenthet későbbi karrierjük során.
Bojár Gábor - Fotó: © Kiss-Kuntler Árpád
A vállalkozás nyolc év folyamatos befektetés után tavaly termőre fordult, és a külföldről közel kétszeres túljelentkezés kihívásával néztünk szembe. Nehéz volt a válogatás, hiszen a nálunk jelentkező diákokat a legjobb amerikai egyetemekre vették fel (Princeton, MIT, Yale, Harvard, és az összes többi „Ivy league” elit intézmény). De a siker fölött érzett büszkeség nem tartott sokáig. A lex CEU elfogadása után szinte minden partnerünk megkérdezte, hogy ez hogyan érint minket. Természetesen joggal válaszolhattuk, hogy sehogy, hiszen nem vagyunk külföldi egyetem, és diplomát sem adunk, csak krediteket, amiket az amerikai partneregyetemek saját belátásuk szerint fogadnak el sajátjukként – de mindez nem sokat segített. A jogbizonytalanság feletti aggodalmukat nem sikerült eloszlatni, és a lex CEU elfogadása óta eltelt időben a jelentkezők száma (ami nyolc év alatt töretlen növekedést mutatott) alig fele a tavalyinak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 06. szombat, 14:36
-
Találatok: 2055
Milyen döntést várunk attól a közösségtől, ami ezt a szart eszi?
Két fontos vita folyik ma párhuzamosan. Az egyik, hogy hány szavazót veszített a Fidesz.
A másik, hogy Soros György megölte-e az anyját, vagy csak akarta.
A lényeg pedig az, hogy ezek miként függnek össze.
Én azt nem tudom, hogy aki kitalálta, megírta, megszerkesztette, adásba engedte, felkonferálta és beolvasta ezt a rágalmat, az megölte-e már az anyját, vagy csak tervezi. Esetleg nem volt még rá lehetősége, vagy előbb mások anyján gyakorolna, netalán egyéb tervei vannak a saját anyjával.
De az biztos, hogy belefér nekik. Egy egész ország agyhalálára játszanak ugyanis. Az volna nekik az optimális eredmény.
Mérjük meg ennek a hadműveletnek a hatását két fókuszcsoporton. Az egyik azt mondja erre, hogy hát aranyoskám, ha egyszer a tévé bemondja, akkor biztos megölte volna ez a Soros az anyját, hallottuk róla korábban, hogy igen gonosz fajta, az ilyen, az rámegy az anyjára simán.
A másik csoport minimum szkeptikusan fogadja az információt, és él a gyanúval, hogy őt éppen manipulálni próbálják. Ehhez nem kell érettségi sem, elég néhány krimi megtekintése, és egészséges kétely a fentvaló hatalomban. Az már csak bónusz, ha arra is rájön, hogy kik és miért hazudnak neki ilyeneket, és mire lenne jó nekik, ha elhinné.
A következő kérdés az, hogy melyik csoportból választanánk szívesen munkatársat, párt vagy főnököt. Mert nem kell elvitatni alapvető emberi jogokat egyiktől se, de mégiscsak az az igazság, hogy aki eztet elhiszi, az sajnos hülye. Hülyének lenni is állampolgári jog egyébként, ahogy Simicska Lajos szíveskedett rávilágítani. De attól még nem szerencsés, ha olyan emberekre bízunk bármi fontosat, akiknek ennyi eszük van.
Ugyanilyen szintnek szól a Simicska elleni kampány is. Ott nem az a vízválasztó, hogy a ripacs vérvád képtelenségét felismerje az alany, hanem hogy kiterjed-e az emlékezete csak három-négy évre. Mert ha igen, úgy kénytelen lesz végiggondolni, hogy ha ez a Simicska ekkora bábjátékos, hogy zsinóron rángat politikai csicskákat, akkor... Úristen, akkor mi egy nagyon durva melegpornót néztünk végig! A rendszerváltástól egészen a G-napig!
Hát ez a perverz oligarcha hol bedugta a seggébe a kedvenc, Viktorka nevű bábját, hol meg elővette. Az meg hálás volt érte, és elhalmozta ajándékokkal. És ha valaki kérdezte, miért csicskáskodik Simicskának, akkor megmondta kereken, hogy ez igaz szerelem, azazhogy nemzeti nagytőke. Eléggé zavarbaejtő ez a féltékeny tányércsapkodás most, hogy Lajos talált másik legjobb barátot.
Plakátra tenni őt mint bábmestert, az csakis olyanoknak szólhat, akik totál amnéziások, és nem ismerik a saját koruk történelmét.
Hülyíts és uralkodj
Szóval a kormányzás – mert hiszen mindezek a támadások azt hivatottak helyettesíteni – már bevallottan és célzottan a lehető legsötétebb, az egyes szavak jelentését éppenhogy felfogó idiótákat célozza. Egyetlen céljuk maradt: megtartani vagy kitenyészteni annyi sült hülyét, amennyivel hatalmon lehet maradni. Az aljának talán elég ez a teljesítmény. Senki más nem számít.
Nem fontos a prüszkölve és nyíltan kihátráló értelmiség, a sajátjuk sem. Inkább kitalálják, hogy értelmiség nincs is, sőt az a bolond, aki fennakad ilyen kis trükkökön. Nem fontos a nemzetközi közvélemény.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 05. péntek, 02:15
-
Találatok: 1990
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a csengeri járási tanuszoda avató ünnepségén. Az eseményt 11 órától élőben közvetítjük.
A magyar belpolitikával foglalkozó újságírók idővel persze perverzzé válnak, de a kormany.hu ajánlója még ezzel a beteges mércével mérve is riasztónak tűnt, én azonban saját magamra sem hallgatva felvettem a fülhallgatót, és megnyomtam a play gombot. Mit mondjak, nem bántam meg!
Igazából azért reménykedtem, hogy jó lesz, mert a politikusok 12 egy tucat jellegű rutineseményein sokkal több szokott kiderülni róluk, mint a fontosnak nevezett sajtómegjelenésekkor, amikor sokkal jobban odafigyelnek ők is.
Csengeren, ebben a Maros Szamos-parti szatmári kisvárosban vigasztalanul zuhogó csapóesőben állt ki a Makovecz Imre irodája által tervezett tanuszoda elé Forján Zsolt polgármester, Kovács Sándor parlamenti képviselő, Szabó Tünde sportállamtitkár és Orbán Viktor.
Mármint a politikusok az eresz alatt álltak, a mazsorettek meg a lakosság áztak az esőben. Meglepetés: a három, az épület felszentelésére érkezett papot is kint áztatták az esőben, hogy a Legfontosabb Emberek zakóját nehogy víz érje.
Amikor bekapcsolódtam, egy rakás kislányt pillantottam meg piros zászlókat lengetve. Bár a későbbiekben kiderült, hogy ez a kontextusából kiragadott pillanat tökéletesen adta vissza az egész esemény hangulatát, nemsokára újabb gyerekek jelentek meg, fehér, majd zöld zászlókkal.
Azt énekelték, hogy
életfán rügyező águnk / szép felhő, amelyen szállunk
Később megnéztem: a Szkítia együttes Örökké lobogjon című számával fogadták a miniszterelnököt, ami így kezdődik:
Piros szín olyan, mint vérünk,
Ezüsttel díszíti vértünk,
Ellene sohasem vétünk,
Ha látjuk, mindent megértünk!
Fehér szín őstisztaságunk,
Életfán rügyező águnk,
Szép felhő, amelyen szállunk,
Istenes-pogányos álmunk!
Választhatták volna azt is a Szkítiától, hogy
Fölséges Istenünk, tisztelettel kérünk,
Oltalmazd sokáig, jó szittya-hun népünk.
Ez a nép a múltját őrzi, óvja, védi,
Származása szerint rendkívüli s régi.
De végül nem emellett döntöttek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 04. csütörtök, 03:14
-
Találatok: 1610
Nézegetem a televízióban a május elsejei közvetítést, hallgatom a szónokot, aki kifejti, hogy május elseje nem kommunista ünnep, és nem Kádár János ünnepe. Bizony nagy bölcsesség ez, habár igen ostobának kellene annak lenni, aki egy ilyen állítással ellenkezőt megfogalmazna, nincsenek is ilyenek sokan. De azért van ezzel a kissé feleslegesnek tűnő cáfolattal kis baj, mert aki korrekt, az úgy fogalmaz, hogy nem csak a kommunisták és nem csak Kádár ünnepe, mert ettől a kis szócskától válhat igazzá az állítás.
Abba már bele se mennék, hogy ki a kommunista, hiszen a kor pártjának neve is Magyar Szocialista Munkáspárt volt, mely kongresszusain maga is leszögezte, hogy nem a kommunizmust, hanem a szocializmust építi.
Nyolcszázezren voltunk, akiket ma kommunistának hívnak, ifjúkommunista ugyanennyi.
A szónok előtt ott áll zömében ősz hajú. ráncos arcú közönsége, Kádár árvái.
Nem csak ez előtt a szónok előtt állnak, de szinte minden párt mindenféle szónokai előtt is, hiszen a társadalom gerince ma belőlük áll, a rendszerváltás idején harminc-harmincöt éves, és ennél idősebb emberekből, akik tudják, hogy amikor Kádár koráról beszélünk, akkor miről is van szó.
Ők azok – mi vagyunk azok – akiket cserbenhagyott a történelem.
Ma ezek az emberek nyugdíjba készülnek, vagy már nyugdíjasok, és amikor arról hallanak, hogy Görögországban csökkenteni fogják a nyugdíjakat, kiveri őket a hideg veríték.
A világ összement, ami megtörténik ma Görögországban, az megtörténhet holnap Magyarországon is…
Kádár népe, mely hajdan saját országának tulajdonosa és legfontosabb szereplője volt, ma megtűrt, lesajnált ember saját hazájában, jóllehet mai urai még most is azt a vagyont fosztogatják, melyet ő halmozott fel, melyet ő épített, melyért az ő körme kopott.
Leértékelt nemzedékek, megtűrt – vagy lassacskán már meg se tűrt – személyiségek, akiknek a nagypofájú utódok elvették a múltját, elvették a jövőjét is, és akinek jelene oly siralmasan különbözik a Kádár-kor létbiztonságot adó állapotaitól.
Kádár népe hallgatja a fennkölt szólamokat, közben elnézegeti, hogy a kőbányász fia, a lófelcser unokája hogy lopja az ország vagyonát, és miként próbálja ellehetetleníteni az iszákos apa mellett gyerekeit tisztességesen felnevelő gyári munkás Katus fiát, miközben kéz a kézben szidják felmenőiket.
Merthogy amikor a Kádár-rendszert szidják, szüleik életét értékelik le, az ő munkájuk értelmét vonják kétségbe, miközben ők is, követőik is ezidáig még csak Európa alamizsnájáért nyújtogatták a kezüket, és hárommillió nyomorgót adtak az országnak.
Kádár árváinak nincs ma képviselete ebben az országban, pedig ők vannak többségben, csak sajnos megettek minden maszlagot, melyet eléjük villáztak, és megmérgezték a lelküket.
A liba is be tud rúgni, ha rohadt gyümölcshöz jut, mi is meg tudunk részegedni a hazugságoktól, hiszen a sok hazugság ad valamiféle felmentést számunkra, mikor azt kérdezzük magunktól, hogy miként lehettünk olyan ostobák, hogy hagytuk kiénekeltetni a szájunkból a sajtot.
Leírtak bennünket, és ezt felettébb nehéz tudomásul venni annak az embernek, aki egész életében dolgozott, alkotott, hiszen abban a korban volt munka, volt munkahely, és a munkának is, a munkásnak is volt becsülete.
Most meg állunk a különféle tribünök előtt és hallgatjuk, hogy mekkora barmok is voltunk, mert dolgoztunk, neveltük a gyerekeinket, kuporgattunk a Trabantra és évente két hétre elmentünk a szakszervezeti üdülőbe nyaralni.
Megérdemeljük persze, hiszen mi is eltűrjük, hogy gusztustalan nyilatkozatokat tegyenek arról a korról és névadójáról, aki mellesleg az elmúlt néhány évszázad legtisztességesebb és legnormálisabb politikusa volt, csak azért, mert néhány mai politikus úgy véli, hogy nagyobb lesz, ha Kádárt kicsinyli.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 03. szerda, 02:54
-
Találatok: 1498
Néhány keresetlen szó Komócsin Zoltán méltó utódaihoz.
Nagyjából egy hete jelentette be a kései KISZ-titkárok és ifjú trafiktulajdonosok szervezete, a Fidelitas, hogy „országos, figyelemfelhívó plakátkampányt” indít, azaz a hatalom mögül kikandikálva igyekszik ellenzéki politikusokat lejáratni. Büszkén még azt is hozzátette, hogy erre magától, a gazditól kapott pénzt, gondolom, két csaholás között, és ha ügyik lesznek, akkor még a fülük tövét is megvakarja majd a Fidesz országos elnöksége. Elámulok, hogy mi minden aljamunkára kapható ember, pláne fiatalember, aki nagy nyilvánosság előtt vállalja, hogy sem önérzete, sem önálló akarata, sem saját véleménye nincs, csak csúszómászó kiszolgálója nagyobb kaliberű tolvajoknak. Az meg egyenesen bámulatos, hogy éppen az a Fidelitas igyekszik Simicska Lajossal kompromittálni a Jobbikot, mely szervezet Simicska nélkül (pártközeli publicisták szíves közlése szerint) már 2006-ban a gazdatesttel együtt kimúlt volna. De mindegy, ez legyen a pártok dolga, az MSZP és a Jobbik is meg tudja magát védeni, ha akarja, nem az a legnagyobb gond velük, hogy a Fideltas támadja őket.
Azonban a parazitakommandó nem állt meg óriásplakát-helyek tövében és parlamenti pártirodáknál, tagjai odatekergőztek szerkesztőségek elé is, hogy kimatricázzák a szerintük „csicska párt” médiáját. Ahogy írják: „a Simicska-médiabirodalomhoz tartozó Index, Hír Tv és egyéb médiumok székházainál tájékoztató matricákat helyeztünk ki. A matricákon Simicska Lajos arca és az »Ez is az enyém!« felirat látható”. Elintézhetnénk az egészet annyival, hogy merő pazarlás az egész, amit stréber hülyegyerekek kiraktak, azt felnőtt emberek majd leszedik, csak a ragacs marad, ehhez viszont nem kellett volna matrica. Például összeenyvezni a szerkesztőségeket lehetett volna úgyis, ha a fidelitasosok puszta tenyerükkel végigsimítják az ajtófélfát.
Ám a wellness-disznóvágásokon edződött nyaloncok nem rongálni akartak, hanem hitelteleníteni. Csináltak is róla videót, amelyen egy mocsok, miközben fölhelyezi a ragaszt, odadugja a fejét, hogy nini, én tényleg ekkora mocsok vagyok. Nem, nem azért jegyzem meg ezt, mert az egykori kitartott beleharap az őt már nem etető kézbe, és ráadásul egyből hótisztának mutatja magát, holott az egyik leggusztustalanabb kifizetőhelye egy szimplán lopásra épülő rendszernek. Ismétlem, nem akarok igazságot szolgáltatni a Fidesz–Simicska-viszályban sem – mert, hogy ennek a Fidelitashoz semmi köze, csak elvégzi a koszos melót a rablóurak helyett. Csakhogy ennek során tagjai odadugják irritáló képüket, ahol semmi keresnivalójuk. Még a Hír Tévében és a Magyar Nemzetben sem, amely orgánumok korábban maguk is élén jártak a lejáratásban, ám azóta rengetegen dolgoznak ott olyanok, akik nem voltak részesei az előző érának, mások magukkal viaskodnak, megint mások változatlanul úgy gondolják, hogy meggyőződésből adták szaktudásukat (a Fidelitas kedvéért lefordítom: egy ember ért valamihez) olyan politikához, amellyel már nem tudnak azonosulni – de Simicska pénzének ebben nincs szerepe, ugyanis mindenki átmehetett volna a Magyar Időkhöz vagy az Echo tévéhez. No, de az Index környékéről végleg húzzon el a Fidelitas.
Az Indexben autonóm lények készítettek és készítenek színvonalas újságot. Azzal tartják el magukat, családjukat, hogy munkát végeznek, gondolkodnak, szóval csupa olyasmit művelnek, amellyel átlagfidelitasos még soha nem találkozott. Többüknek lelkiismereti problémát okoz a tulajdonosváltás (ezt azt hiszem, most föladom, egy élet kevés lenne rá, hogy egy fidelitasosnak elmagyarázzam, mi az, hogy „lelkiismereti probléma”). Pedig bármit is ragaszt rájuk a csicskahad, a lapjuk lehet, de ők soha nem lesznek oligarcha tulajdona. Az Index a versenytársunk, de nincs olyan konkurenciaharc, amelyben ne azt kívánnám nekik, hogy még sokáig tudjanak eredményesen dolgozni, sikeres lapot csinálni. Ugyanitt azért a Fidelitasnak is üzennék valamit, ezt, ni:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 01. hétfő, 23:48
-
Találatok: 1618
Bármennyire is úgy tűnt tegnap, hogy Rogán Antonio nincs a helyzet magaslatán, itt egy videó, ami kimaradt nekem, pedig több mint érdekes. Ezen a propaganda felkent minisztere, a bűnözőgyanús helikoptercsászár és feltaláló, a letelepedési kötvényről elhíresült gigakorrupció-gyanús biznisz megálmodója még vigyorgott is a közpénzből fenntartott, híreket hamisító, gyűlöletet terjesztő, lélekmérgező, néphülyítő kanális kamerájába bele:
Nem találtam jobb felvételt, mint ezt, amit Vona Gábor, a Jobbik elnöke osztott meg, és amin azóta is összekuszált szemöldökkel háborog a Fidesszel a szélsőjobboldalon versenyt futó ellenzéki párt. A Fidesz migrációs kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról Rogán ezt mondta szó szerint:
… mi minden részletkérdést hajlandók vagyunk megfontolni. Vannak olyan témák a tranzitzóna kapcsán is, amelyek megfontolhatók. Például a tizennégy-tizennyolc évesek esetében konkrét kérés van felénk, hogy engedjük be őket Magyarország területére. Mi hajlandók vagyunk erre, amennyiben alávetik magukat a DNS-vizsgálatnak, amiből egyértelműen kiderül, hogy valójában mennyi idősek.
Vona amúgy jó érzékkel lovagolta meg a témát, még mielőtt én szóhoz jutottam volna. A Fidesz-féle, leegyszerűsített, primitív, ellenben igencsak hatásos kommunikációs üzemmód ez. A kormánypárt által szított gyűlölet magasabb hőfokra emelése, mert még mindig nem elég puskaporos a levegő:
A helyzet az, hogy abban feltétlenül egyet kell értenem a Vonával és a jobbikos médiával, hogy miután Rogánt nem tudták kivágni a közpénzmédia élő adásából, és az interjú lement így, ahogy láttuk, a hazabeszélésbe különösebben nem illeszkedő passzus után rá is hányták a fátylat. Pedig Rogán ma a Kossuth rádió mikrofonállványával csacsogott élőben vagy felvételről, és ott valamiért nem esett szó erről az úgynevezett konkrét felénk érkezett kérésről. 
Bővebben ...
