- Részletek
-
Készült: 2017. július 19. szerda, 00:23
-
Találatok: 1769
Már csak négyet kell aludni, és sor kerül az év legnagyobb politikai és kulturális eseményére, melyet szokás szerint a szomszédos Romániában rendeznek meg. A magyar miniszterelnöki székben pöffeszkedő ember nem a magyar nép legfontosabb házában (demokráciákban értsd: parlamentjében), hanem egy idegen ország úgynevezett nyári szabadegyetemén szokta felvázolni lázálmait (értsd: jövőképét), a nyolc éve tartó országromboló projektjének következő etapjait.
A helyszínen tartózkodó résztvevők – nem a tűző naptól, hanem az előadótól megbabonázva – ájult csodálattal hallgatják a nyári professzor előadását, szemükben a boldogság könnycseppjei csillognak, amiért ott lehetnek a nagy tudós simogató aurájában és belélegezhetik az általa kifújt levegőt. Itthon sokan nem értik és nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a nyári akadémikus egyetemi órájának, pedig az a legfontosabb mondanivalója, amit itt ad elő, itt mesél szándékairól, legújabb téziseiről és elméleteiről.
A magyarországi Kötcsén először említett „centrális erőtér” kifejezést – amit a legtöbb, úgynevezett elemző bambulva magyarázott, mert nem értette, hogy a nagy koponya ez alatt önkényuralmat, autokráciát ért – továbbfejlesztve itt vezette elő az „illiberális demokrácia” munkacímen futó nem létező fogalmat, s ezt is tönkre analizálták a magukat politológusnak képzelő egyének, mégsem értették, hogy a professzor valójában diktatúrát ért rajta.
Nyolcadik éve tartó hatalombitorlása alatt volt idő felfogni, miről is beszélt a nagy gondolkodó a romániai nyári egyetemen. Azóta megvalósult a diktatúra, egy kézbe – a nyári professzor kezébe – összpontosult a hatalom és minden döntés joga. Magyarországon még egy hangya sem választhatja meg önállóan, hogy melyik morzsaszemet szeretné hazavinni a hangyabolyába az ő jóváhagyása nélkül. Az oktatási szaktanácsadóvá előlépett egykori WC-árus – akinek a vállalkozása sajnálattal csődbe ment – ötletei alapján szinte felszámolta, megnehezítette vagy lehetetlenné tette a felnövekvő generáció tanulását.
Az egészségügyet a „hulljon a férgese” elvet követve tette tönkre reformátuslelkész miniszterének hathatós segítségével, s ma már bizonyított tény, hogy 32 ezer ember vesztette életét kizárólag a szándékosan ispotályokká lezüllesztett kórházak katasztrofális állapotai miatt. Nem neveznénk hazaárulónak a nyári professzort, hiszen nem a hazát árulja, csak a haza állampolgárságát egyik végrehajtóján, a Pasa parki híresen táguló, gumifalú lakás tulajdonosán keresztül. A nyári akadémikus jobbkeze – ezt ő maga állította –, a jegybank elnöke nyolcadik éve szorgosan és eredményesen üríti az ország trezorját. A júliusi professzor nem feledkezett meg a lelkek ápolásáról sem, és megadja a magyar emberek sokaságának azt a szellemi táplálékot, amire szükségük van: a rasszizmust, az antiszemitizmust, a homofóbiát, s óriásplakátokon folyamatosan kielégíti a gyűlöletigényüket is. A végtelenségig sorolhatnánk a nyári akadémikus és csapata áldásos tevékenységét, de nincs az a szerver, és nincs annyi terabájt, amire elférne a teljes bűnlajstrom.
Ezért mindenkit arra kérünk: július 22-én, szombaton reggel semmiképp se aludjon el, kapcsolja be valamelyik tv-csatornát – mindegy melyiket, mert az összes a professzor, illetve jó barátja, az adómentességet élvező kaszinótulajdonos birtokában van – és nézze meg a romániai Hargita megyéből közvetített egyetemi előadást, ha tudni akarja, hogy mi vár rá Magyarországon az elkövetkezendő években. Pardon – az ő avíttas szóhasználatával –, esztendőben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 18. kedd, 01:02
-
Találatok: 1871
A kormány Soros-plakátja kétségkívül átlép egy határt, vagy talán visszalép egy határon: az idősebbeknél Titót, a láncos kutyát idézi meg, az imperialista Uncle Sam gonosz, vékony figuráját, vagy éppen az ’56-os ellenforradalmár reakciós alakját. A polgári máz utolsó darabkái is leperegnek a tömegpropagandáról, ami most már nyers, zsigeri, durva. Síklaki István szociálpszichológust arról is kérdeztük, hogy visszájára fordulhat-e az agymosás.
– A kormány Soros Györgyöt ábrázoló plakátja szerint maga a Gonosz jelent meg a világban, látjuk sátáni nevetését, ellene harcol a Jó, vagyis mi, magyarok. Az üzenet sokaknak tetszik. Annyira könnyű megrémíteni az embereket a világállapotokat illetően, hogy szinte apokaliptikus hangulatba lehet hozni őket?
– Az egész kommunikáció kezd némiképp naiv népmesei jelleget ölteni. Hogy ez ténylegesen milyen hatást vált ki, egyelőre nehéz megítélni. Az apokaliptikus hangulat keltése kétségkívül beleillik a hatalom stratégiájába, hiszen az erős kéz és a tekintélyelvű kormányzás éppen az ilyen helyzeteket szokta kihasználni. Kérdés, hogy ezt a virtuális apokalipszist meddig és milyen széles körben lehet fenntartani. Bármikor átfordulhat nevetségességbe is.
– A kisember félelme jelenhet meg abban, hogy Sorost – és ehhez nem kell feltétlenül antiszemitizmus, bár nem árt – minden bajok okának lássa? De ki ez a Soros? Mit jelenít meg konkrétan?
– Soros egy absztrakt figura, aki ezen a kommunikáción keresztül képes megtestesíteni olyan, sok száz éves előítéleteket, összeesküvés-elméleteket, sztereotípiákat, amelyekben a zsidó mint idegen, bankár, spekuláns, a világ ellen összeesküvő titkos háttérhatalom jelenik meg. Tehát ebben a kampányban, ha nem is teljes nyíltsággal, de világosan felismerhető módon ott van az antiszemitizmus, a nácik és a kommunisták által a zsidó spekuláns bankárról festett rémisztgető karikatúra.
– De a kormány azt mondja, hogy őt nem Soros, a zsidó érdekli, hanem Soros, Európa tönkretevője. Lázár miniszter azt kérdezi, hogy attól, mert ez az ember zsidó, pusztán a származása miatt támadhatatlan kellene-e hogy legyen.
–Teljesen mindegy, hogy mit mondanak. Ebben a térségben évszázadok óta az előbb felvázolt zsidókép él, nem hihető, hogy ezzel a kormány nem számolt. Továbbá: miért pont Sorost választották ki közellenségnek? Annyi más személyiség lenne vádolható „migránsszimpátiával”. Csakhogy Sorosban a propaganda szempontjából üdvösen van jelen minden együtt, ami miatt utálható.
– Fontos-e, hogy az emberek többsége sose látta, hallotta őt?
– A bűnbakképzésben fontos, hogy a bűnbak minél inkább absztrakt legyen, mert lényeges mozzanat a projekció, az tudniillik, hogy a megcélzott emberek a saját félelmeiket, előítéleteiket vetítsék ki a bűnbakra. Egy olyan ember vagy csoport, akiről vagy amiről részletes személyes tapasztalataink vannak, könnyebben ellenáll az ilyen kivetítésnek.
–
De van itt más is. A valóság és hazugság, az álhírek és a féligazságok, a megválaszolhatatlan kérdések szép új világa. Az amerikai elnökválasztás idején az orosz titkosszolgálat hamis hírei, hekkelései révén is kibogozhatatlan szövevényben jelentek meg egymást kizáró, de igaznak tűnő állítások. Sok szakértő szerint a politikai propagandának pont ez a célja: bizonytalanná és ezzel kiszolgáltatottá tenni a választót. Igaz ez? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 16. vasárnap, 22:53
-
Találatok: 1992
Most már teljesen biztos, és kétség sincsen felőle, hogy Bayer tagkönyv beteg ember. Mégsem tudjuk tisztelni őt, mint a rézbőrűek a degeneráltakat, mert ezzel együtt kártékony is nagyon. Nem foglalkoznék vele, ha csak önmagában nyüszítene, ámde muszáj, mivelhogy egyszersmind eszencia is ő, a NER párlata mintegy.
Ez az organizmus ezúttal azzal szórakoztatta a nagyérdeműt a miskolci helyi érdekű televízióban, hogy a pápa a migránsokról szóló megnyilvánulásával beállt a jelenlegi EU-s vezetők sorába, akik szembe mennek az uniós állampolgárok érzéseivel, szándékaival, akaratával, és egy semmibe menő politikát akarnak ráerőltetni Európa lakosságára.
Ferenc, mint uniós vezető, ez delikát idea, ami állítás önmagában még szórakoztató is lenne, ha nem hangzottak volna el a továbbiak: az argentin születésű Ferenc migráns hátterű pápa, akinek az égvilágon semmilyen európai kötődése sincsen. És innentől nyitjuk ki a zárt osztály ajtaját.
A tagkönyv szerint az sem véletlen, hogy amikor a leginkább szükség lenne egy európai pápára, dél-amerikai pap került a katolikus egyház élére, és éppen most sikerült idehozni egy európai értékektől idegen pápát.
Szerinte – most betűhíven – a pápa “hiába ismételgeti kretén brüsszeli politikusok kretén mondatait kretén módon”, ettől „migráns marad, mert Argentínában szinte mindenki az”.
A korona ezen a deliráláson, hogy az Orbán által kitüntetett szavakkal foglalkozó képződmény szerint a pápa ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, csak egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni.
Ezen kívül először „argentin libsi”-nek, később pedig „derék liberális, gender-ben hívő marhá”-nak titulálta az egyházfőt.
Most, hogy ismertettem a tényállást, gondolkozzunk el rajta, foglaljuk össze tagkönyv elvtárs Ferencről való elmélkedésének velejét. Ezek szerint a pápa: migráns, libsi, marha, kretén, és ebbéli minőségében EU-s vezető. Íme hát, bayeri előadásban, a felszólítás a csatára, kiket kell utálni, ha majd véget ér a vizes cirkusz, amely most ápol és eltakar.
Hozzáteszem, mindehhez a magyar katolikus egyháznak, a magyar püspöki karnak semmi hozzáfűzni valója nincsen, mert el vannak foglalva azzal, hogy Orbán Viktor lelki üdvéért imádkozzanak. Legalább arról felvilágosíthatnák a drágalátos tagkönyvet, hogy még a pápa-állításról sincsen lövése, továbbá, hogy Péter mindenkori utódja nem Európát dirigálja, hanem a Föld nevű bolygó összes csuhását és minden hívőjét, de ez mindegy is.
Ez az egész szórakoztató is lehetne, mégsem az. Úgy tűnik ugyanis, hogy Bayer és közönsége ilyen egymás hülyeségét erősítő szimbiózisban él, és ezek így közösen elkezdtek szélsebesen pörögni. S míg a tagkönyv olyan ökörségeket beszél, mint amit volt szerencsétlenségem bemutatni, az ő hívei pedig ilyen megnyilvánulásokat eregetnek a kibertérbe:
„Na jó, őszentsége leszophat, úgy tetszik, szépen befeküdt a liberálisok alá szexuális célból. Vén latin genya.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 15. szombat, 22:39
-
Találatok: 3234
Ő az egyik legnagyobb barátvesztő politikus. Szép lassan eltünedeztek mellőle mindazok, akik évtizedeken át közel álltak hozzá, miközben az Orbán Viktorhoz fűződő barátsága fokozatosan egyoldalú imádattá alakult. Öt éve vezeti az emberminisztériumot, látszólag karrierje csúcsán van, miközben napról napra veszít politikai súlyából. Ma már inkább csak akkor figyelnek rá, ha épp mosolyt fakaszt valamelyik közszereplése alkalmával. Egykori barátainak az fáj a legjobban, hogy botcsinálta, sőt kártékony politikus lett egy hajdan nagy reményekkel induló, művelt és intelligens teológusból. Balog Zoltán portréja.
– Zoltán nekem csupán egy üveg sörrel tartozik. Számadással kizárólag saját magának és az Istennek. Egyszer majd neki is meg kell állnia az Úr előtt. Nem lesz könnyű. Tudom, nekem sem.
Donáth László evangélikus lelkész 2002 tavaszán fogadást kötött barátjával, a református lelkész Balog Zoltánnal. Az MSZP színeiben politizáló Donáth arra tett, hogy a szocialisták megnyerik a parlamenti választást, a Fideszt támogató Balog ezt képtelenségnek tartotta. Medgyessyék futottak be, az üveg sör azonban valahol elveszett. Igaz, Donáth sem reklamálta az eltelt tizenöt évben.
Odalett azonban a barátság is. És nem csak ez a kapcsolat. Balog Zoltán az egyik legnagyobb barátvesztő: öt éve csúcsminiszter, de mára szinte mindenki elmaradt mellőle azok közül, akikhez egykoron mély érzelmek fűzték. Nem a miniszterséggel kezdődött, hanem valahol 2006 és 2010 között, akkor, amikor hosszú hezitálás után az egyházi szolgálat helyett végleg a politikusi pályát választotta. Nem könnyű, ám alighanem logikus döntés volt. Balog édesapja, aki rendkívül kemény református lelkész, állítólag azt mondta neki: „Fiam, azért mentél politikusnak, mert papnak nem vagy elég jó.”
Amikor Halász Zsuzsa – a Mélység és magasság című, 2006-os interjúkötetében – világiasnak nevezte Balog Zoltánt, ő visszakérdezett: „Világias lennék? Talán csak nem vagyok eléggé papos.” Donáth László is így látja, szerinte Balog nem elhivatott lelkész, soha nem volt belső késztetése a lelkipásztori feladatra, hiába hitte sokáig predesztinációnak az egyházi utat, azt valójában nem Isten, hanem a szülei jelölték ki a számára.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 14. péntek, 23:14
-
Találatok: 2078
A hadoválás és a handabanda teljes arzenálját felvonultatta a magyar kormány a CEU elleni hadjáratában - de végül kénytelen volt meghátrálni. Fideszeshez méltóan, Szijjártó Péter igyekszik győzelemként kommunikálni a vereséget - de az attól még vereség.
Az MTI, mint ahogy az jó szócsőhöz illik, büszkén adta hírül péntek délután: "Szijjártó Péter megállapodást írt alá a McDaniel College további budapesti működéséről." Néhány sorral arrébb, kevésbé feltűnő módon, de azt is elárulták: Maryland állammal kötött paktumot Szijjártó. Aki persze gyorsan elmondta a kötelezőt: meg lehet itt állapodni, ha valaki akar. Ez a valaki jelen esetben a magyar állam volt - amely a CEU kapcsán már messze nem ilyen konstruktív.
De lépjünk eggyel hátrébb. A lex-CEU elfogadásakor még olyan indoklásokat hallhattunk a törvény kapcsán, hogy: mindenkinek be kell tartania a törvényeket, a magyar egyetemeket versenyhátrány éri a CEU működése miatt, stb… Legutóbb Lázár János gyengült bele egy őszinte pillanatába, amikor elismerte: "Itt mi békében megvoltunk egymás mellett CEU – Fidesz-kormány az elmúlt években, a változás ebben akkor állt be, amikor Soros György egy programot hirdetett arra nézve, hogy Európa határait meg kell nyitni, és évente egymillió bevándorlót kell Európába behívni." Vagyis minden eddigi indok csak kamu volt, itt is egészen konkrétan a Fidesz Soros-ellenes agybaja húzódik meg.
Oké, ezt eddig is tudtuk, de legalább Lázárnak könnyebb, hogy végre kimondta.
Hogy még véletlenül se jöhessen össze a szeptemberi határidőre a megállapodás a CEU kapcsán, a kormány a törvénybe is belevéste, hogy szövetségi államok területén működő egyetemek esetében a szövetségi kormánnyal kell megállapodni az iskolákról. Ez praktikusan kizárólag az USA-ra vonatkozik, ott viszont érdekes helyzetet teremtett: ugyanis a szövetségi kormánynak nincs hatásköre az államokban működő felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban. Legalábbis ez olvasható ki az amerikai alkotmányból. De nem a magyar kormány szerint.
Akár még szórakoztató is lehetett volna e vita az USA kormánya és a magyar között az amerikai jogállamiságról - már ha nem emberi sorsokkal szórakoztak volna. Emlékezetes: az Egyesült Államok minden létező eszközzel igyekezett megértetni Orbánékkal, hogy bármennyire is vágynak egy baráti kézfogásra Trumptól, ez így nem fog össze jönni. A rendelkezésre álló hat hónapból hármat már le is tudott Budapest, mire egyáltalán meghallották, hogy New York állammal kellene beszédbe elegyedni.
És láss csodát: rögtön nem olyan fontos a törvény szigorú betűje, ha nem a CEU-ról van szó. Nem kell ide szövetségi kormányzati bólintás, Szijjártónak azon mód megfelelt az ügyben egyébként kizárólagos illetékességgel rendelkező Maryland állam is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 14. péntek, 01:03
-
Találatok: 1843
A Szlobodan Milosevics szerb diktátorral szembeszálló mozgalom egyik meghatározó alakja kézikönyvet állított össze az általuk kidolgozott és tökéletesített módszerekből, melyek erőszakmentesen, de hatékonyan kezdik ki a diktátorok rendszerét.
Szrgya Popovics egyszerű egyetemistaként lett a szerb Otpor! (Ellenállás) nevű mozgalom egyik vezetője 1998-ban. Graffitikkel és plakátokkal kezdték, majd koncertekkel és tüntetésekkel folytatták a rezsimellenes kiállást. Többüket letartóztatták (többször is), de a velük szembeni egyre erősebb hatósági fellépés csak növelte a támogatóik számát. Milosevics végül 2000-ben megbukott, 2001-ben letartóztatták. 2002-ben kezdődött a pere a Hágai Nemzetközi Bíróságon, ahol egyebek mellett népirtással és emberiség elleni bűnökkel vádolták. Ítélet nem született az ügyében, az egykori szerb diktátor 2006-ban, 64 évesen meghalt a cellájában.
Szrgya Popovics és társai azóta képzéseket tartanak ellenzéki aktivistáknak a világ minden tájáról. Az Otpor-mozgalomról készült DVD eljutott Ukrajnába és Burmába is, és módszereiket megosztották már egyiptomi, szír és maldív aktivistákkal is. Emiatt Erdogan, Putyin, a Venezuelát irányító Chavez és az iráni Ahmadinezsád sem kedveli őket, sőt felforgató ügynököknek tartják Popovicsék szervezetét, a CANVAS-t (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies / Alkalmazott Erőszakmentes Tevékenységek és Stratégiák Központja).
Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz
Göncöl Kiadó, 2017 / 252 oldal, 1995 Ft
Az eredetileg 2015-ös, magyarul most megjelent könyv az Otpor által kidolgozott és alkalmazott erőszakmentes módszereket veszi sorra, és mindegyik mellé tesz gyakorlati példákat is.
1, Higgy a változásban
Popovics leszögezi, hogy minden ország és rezsim más, így az egyikben sikeres módszereket nem lehet átkopisztélni változtatás nélkül egy másikba, de a mozgalomnak igenis hinnie kell abban, hogy sikeresek lesznek. Felidézi, hogy 2009-ben egyiptomiaknak mesélt az erőszakmentes forradalom módszereiről Belgrádban, és ők akkor még erősen kételkedtek abban, hogy náluk is működhet ez – aztán 2010-ben jöttek a Tahrír téri tüntetések, és végül Mubarak megbukott. A könyv szerint egy ellenzéki mozgalomnak először meg kell alkotnia saját egyedi jelképét, majd ezt plakátokon, graffitikkel és egyéb módszerekkel bevinni a köztudatba, és közben építkezni belül, készülni a jövőre.
Szrgya Popovics háta mögött az Otpor jelképével, az ököllel. (fotó: Darko Vojinovic / AP)
2, Kezdd kicsiben
Fontos a nagy álom, a diktátor és a rezsim megbuktatása, de lépésről lépésre kell haladni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 13. csütörtök, 04:51
-
Találatok: 2064
De a szavazói erről nem fognak tudni. - Amikor a Fidesz elnöke bajban van, akkor borítja az asztalt: új pályára helyezi a küzdelmet, nem nézi végig, ahogy a régin veszít.
div>Amikor például tavaly februárban a kopasz verőemberektől volt hangos a közélet, akkor rendkívüli sajtótájékoztatón állt elő a kamunépszavazás ötletével. Amikor azt október elején elveszítette (mert érvénytelen lett), akkor egy pillanat alatt túllépett rajta, és máris az alkotmánymódosítás vált számára a legfontosabbá.
Alig ért véget a meccs, máris újabbat kezdett. Ha meg rosszul állt, meg sem várta, hogy véget érjen.
Az ország gép előtt lévő része azt találgatta, milyen gumicsontot fog bedobni Orbán, hogy elterelje a figyelmet arról,
már megint véres fejjel volt kénytelen visszatakarodni a faltól.
- Tagadja, hogy a hír igaz lenne?
- Nekiáll magyarázni, hogy mekkora siker volt a zsidózás?
- Beleáll védekezni, hogy nem is volt antiszemita a kampány, mert tudott venni magának pár rabbit, akit ezt jó pénzért alátámasztja?
- Lemond, és előrehozott választásokat kér?
- Bejelenti, hogy embert küldünk a Holdra?
- Vagy hogy háborút indít Pirézia ellen, mert ők állnak a Soros mögött?
- Bejelenti, hogy indul az úszóvébén?
De nem, egyik sem. Közölte, hogy kormánya megvette a Seuso-kincsek hiányzó hét darabját. Ez volt a nagy bejelentés. Ezzel akarta átvenni (vagy visszavenni) a napirend (a közbeszéd) irányítását.
Első látásra ez egy újabb szánalmas kudarc, ismételt pofáraesés. Ha valamivel, hát ezzel nem fog neki sikerülni címlapokra kerülni, meg a családi és kocsmai beszélgetések témájává lenni.
De csak első látásra. Nézzék csak meg például ezt:
A kormányzati propagandaoldallá süllyedt
Origo nemcsak címlapon, de vezető hírként közli az amúgy ezredrangú kisszínest.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 11. kedd, 23:44
-
Találatok: 1620
Ebben a helyzetben az MSZP-nek szabad csak elindulnia, a kisebb ellenzéki pártok megőrizhetik magukat a jövőnek. Vélemény.
Természetesen: az egész magyarországi politika válságban van, nemcsak az ellenzék. Ezt Orbán Viktor radikális jobboldali csoportja is sejti, ezért a harsogó uszító kampányok, az erőszakoskodás és az, amit csak „vagyonátmentés”-nek lehet nevezni (egész vállalatbirodalmak, hatalmas földbirtokok és eurómilliárdok elhelyezése megbízható jobboldali kezekben: ez lenne majd a garanciája a visszatérésnek, ha netán mégis elveszítené a Fidesz–KDNP a választásokat).
Az ellenzék (ezen a rövidség kedvéért a Jobbik nélküli, a Jobbiktól balra álló ellenzéket értem az alábbi, roppantul egyszerű fejtegetésekben) szétment.
Teljesen világos, hogy számos – most még kisebb, de esetleg később esélyes – ellenzéki csoport, ha meg akarja őrizni a politikai identitását és a jövőjét, nem állhat a Magyar Szocialista Párt mellé: némelyikük éppen azért alakult, hogy másfajta ellenzéket hozzon létre, más eszmékkel, más stílusban, más politikai kultúrával, más emberekkel.
Ellenzéki egység nem lehetséges, tehát nem is lesz.
Amennyiben viszont erre a lehetetlen problémára – a lakosság többsége nem támogatja a Fidesz–KDNP-t, de nem áll módjában kormányváltást kieszközölni – nincs megoldás, akkor demokraták számára elfogadhatatlan, teljesen erkölcstelen helyzet jöhet létre: Orbán Viktor csoportja fényes győzelmet arat, pedig a népnek rossz véleménye van a kormányzásáról (ha akad is persze, amit helyesel benne), és szeretne valami mást. Ám ez a más nem áll a rendelkezésére.
De nem igaz, hogy nincs megoldás.
Van.
Nem kell hozzá más, csak nagylelkűség, önzetlenség és hazafiasság (hozzáteszem: a klasszikus republikanizmus értelmében vett hazafiasság, nem etnikai előítélet vagy ilyesmi). Igen: áldozatot kell hozni a haza oltárán.
Ezt a pillanatnyilag kisebb ellenzéki pártok könnyen megtehetik. Nyilván nem akarják azt a látszatot kelteni, mint a múltkor (2014-ben), hogy néhány képviselői helyért szögre akasztják az elveiket, és ezért csatlakoznak valami összegányolt „összefogáshoz”. Ez nem lehetséges és – lássuk be – nem is kívánatos.
Viszont senki nem akadályozza meg a kisebb ellenzéki pártokat abban, hogy elveik, identitásuk és szervezeti különállásuk fönntartásával kijelentsék: ebben a mély válságban (amelynek része az igazságtalan, méltánytalan választási rendszer, a kormányzó jobboldal törvénytelenül megszerzett „médiafölénye”, az adófizetők pénzének fölhasználása a kormánypropagandára, és így tovább) LEMONDANAK RÓLA, HOGY 2018-BAN ELINDULJANAK A VÁLASZTÁSOKON, továbbá fölszólítják híveiket, hogy szavazzanak a Magyar Szocialista Pártra, bár sok mindent helytelenítenek az MSZP programjában és politizálásában. (E sorok írója se osztja a magyar szocialisták szemléletét: évtizedek óta messze balra áll tőle.)
Senki nem mondhatja, hogy itt mandátumvadászat folynék, vagy tisztességtelen alku jönne létre. Válság van. Rendkívüli helyzet, amely rendkívüli módszereket, szokatlan rendszabályokat, váratlan gesztusokat tesz szükségessé. Ebben a helyzetben a legnagyobb (többé-kevésbé demokratikus) ellenzéki pártnak, vagyis az MSZP-nek szabad csak elindulnia – és a kisebb ellenzéki pártok megőrizhetik magukat a jövőnek, később pedig fontos pozíciókat szerezhetnek a helyhatósági testületekben. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. július 10. hétfő, 23:17
-
Találatok: 1926
A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.
Ezek a kormányinfók érdekesek, szórakoztatóak, de nem szabad túlságosan komolyan venni őket. A miniszterelnökséget vezető miniszter rutinos politikus, aki ráadásul a többi kegyelmes úrral ellentétben dolgozik is. Valószínűleg rengeteg olyan érdekes tényt tud, amit sajnálatos módon nem szándékozik a nagyközönséggel megosztani. 2010 óta folyik az elkeseredett, de egyoldalú választási kampány, így részéről ez a magatartás teljesen érthető.
Orbán ráadásul a miniszterelnökséget vezető miniszter bosszantása céljából a nyakára ültette Rogán Antalt, ezt a mihaszna semmirekellőt. Amíg Lázár bíboros kemény kézzel irányítja az államapparátust, a miniszterelnök kabinetfőnöke legfőképpen dőzsöl és élvezi az életet. A primitív, alantas kampányok nem kívánnak különösebb szellemi erőfeszítést, csak rengeteg pénzt, amiből ráadásul könnyedén lehet csipegetni ezt-azt.
Lázár azon kijelentése, miszerint az oroszlánszívű magyar miniszterelnök nem fél semmitől, ugyanolyan hatásvadász kijelentés, mint amikor Orbán azt állította magáról, ő még életében soha nem hazudott.
Ha egy valamirevaló vezető nem fél semmitől, akkor rendkívül ostoba és nem sok esélye van arra, hogy sokáig hatalmon maradjon. Nem bélyeggyűjtéssel vagy törpenyulak tenyésztésével keresi a kenyerét. Orbán elég sok évet lehúzott már politikusként, így ostobának semmiképpen sem nevezhető. A félelme azonban mára már kórossá vált és egyre erősödő paranoiába ment át. Nem azokkal a dolgokat kell nézni, amelyekkel nagy hangon dicsekszik, hanem azokkal, amelyeket véghez visz. Ha nem rettegne folyamatosan, nem fordítaná energiáinak és hatalmának nagy részét folyamatos harcokra, értelmetlen látványberuházásokra és pusztításra.
Mik azok a dolgok, amelyek folyamatosan táplálják Orbán jogos és irracionális félelmeit? Minden olyan tevékenység, körülmény, személy, amelyek a hatalmát veszélyeztetik. Minden, amit nem tud közvetlenül irányítani. Azaz világ nagy része. Félelmetes nyomás nehezedik rá. Egy vezetőnek, aki senkiben sem bízik meg, éjjel-nappal résen kell lennie, ami rendkívül kimerítő és idegőrlő tevékenység.
Hiába a rengeteg csodás ingatlan, a hatalmas vagyon, a pompásan jövedelmező cégbirodalmak, ha ezeket állandóan dugdosni kell a kíváncsiskodó szemek elől. Orbán részéről hatalmas energiát emészt fel a puritánság látszatnak fenntartása. Ki tudja, vajon meddig bírja mindezt elviselni? Itt is, ott is felbukkannak különböző összefonódások, gyanús ingatlanbérlések, svindlik. Még a saját elszánt hívei sem hiszik el azt, hogy Mészáros Lőrinc egy szerencsés kimenetelű áramütésnek köszönheti kimagasló üzleti tehetségét.
Orbán retteg a nyilvánosságtól, valamint a sajtótól. Ha nem így lenne a beszédeit nem hermetikusan elzárva, válogatott közönség előtt mondaná el. Nem próbálná meg rátenni a kezét a legkisebb megyei lapokra is. Az igazi újságíróktól úgy fél, mint az ördög a keresztvíztől. Ezért inkább pénzt, energiát nem sajnálva szép lassan felszámolja, illetve megveszi a lapjaikat. Lassan már a Magyar Madártani Egyesület kiadványai is valamelyik strómanja kezébe kerülnek. A miniszterelnökben nincs semmi nagyvonalúság, elegancia. Úgy törtet előre a hatalomban, mint egy megsebzett vadkan.
A bátor Orbán már régóta senkivel sem mer kiállni vitatkozni. Ezt azzal magyarázza, vitapartnerei nem méltóak hozzá, a kiválasztott miniszterelnökhöz. Rendkívül ellentmondásos helyzet. 
Bővebben ...
