- Részletek
-
Készült: 2017. május 30. kedd, 06:05
-
Találatok: 1713
Most már nagyon ideje lesz, hogy vége legyen ennek a konzultációnak, mert rohadtul unalmas. Értem én, hogy hatalmas a siker, hogy a Párt vezérkara állva pisál örömében, de nem kéne az arcunkba veretni a gyönyörüket. Ott tartunk hovatovább, amint beesik egy kósza levél a Központi Bizottsághoz, abban a pillanatban összetrombitálják a sajtót, hogy na, ugye, mintha focimeccs volna az élet, és lehet, hogy az is.
Hogy ezen a hétvégén se maradjunk konzultációs gyönyörök nélkül, arról valami Hidvégi Balázs gondoskodott, aki kommunikációs igazgató volna a Pártnál, vagy mókamester, ez egyelőre képlékeny. Kitűzte a lobogót a hívek agyára, és sehol nem volt egy Dugovics Titusz mélybe rántási céllal, így hát, a hülyeség ott lobog a szélben, hogy ilyen föss képpel, ha zavarossal is érzékeltessem kies hazánk lehengerlő nívóját az Úrban, a búgivúgi klubban.
„Egyegészhattized” millió a bűvös szám, ami rekord állítólag a levelezés történetében, hogy ennyien küldték volna vissza a budipapírt. Ez nagyon szép, de ki a rosseb tud utána járni, senkise, egyrészt, másrészt viszont ezt úgy előadni, hogy mindenki az ő agyamenésüket támogatja, meglehetősen merész matematikára vall, amit viszont a népszavazás óta ismerhetünk. De nem is erről akarnék mesélni most igazán, mert ezt már mindenki unja.
Finiséhez érkezett a személyes úthengerlés is, amiről ez a mókamester szintén azt tudatta, hogy óriási attrakció volt, mint a cirkuszi kikiáltó, hülye, elnyújtott hangon. Az derül ki a számológép kijelzőjéről, hogy az elmúlt négy hétben több mint százharminc településen tartott fórumot a Párt, amelyeken több mint harmincezer emberrel találkoztak. Ilyenkor az ember nekilát fejben fölmérni a diadalt, és arra jut, hogy fajlagosan így meglehetős drága terjeszteni a kórt.
Egy-egy agymosásra jut százötven-kétszáz ember, ami amellett, hogy nem igaz, drága is a maga nemében, terembérlet, benzinpénz, pogácsák, üdítők és még ki tudja milyen költségek csapódnak az ilyen túrákhoz, viszont a személyes találkozás varázsa megfizethetetlen, minden másra ott van a MasterCard. Az elbutításnak ez meglehetősen költséges módja, igaz, a levelezésről sem tudjuk, mit kóstált, de kicsire nem adunk, mert a népek megvilágosodtak, pedig nem is lótuszülésben ültek a szeánszokon.
A mókamester mintegy ráadásként azt rántotta elő a cilinderből, hogy a népek körében az váltotta ki a legnagyobb felháborodást, idézem: „Az Európai Parlament határozatban kérte számon egy terrorizmus vádjával Magyarországon jogerősen elítélt férfi szabadon bocsátását.” Ő a megafonos ember, hogy világos legyen az écca, akiről a fórumok népének halovány fingja sincs, csak Hidvégi et.-nak ezt adták most ukázba, hogy erről is lódítson csöppet.
Egyébiránt a bámuló plebsnek még nagyon sok mindenről nincsen tudomása. Mondhatnám azt is, hogy a setétség honol bennük, mert aki mondjuk önszántából elmegy Németh Szilárdot hallgatni és csodálni, az már végképp menthetetlen, és minden aljasságra képes. Mellesleg a fajlagosan drága hülyeség termékeny talajt talált, ha a „Honfoglalás 2000” és a „Nemzeti Szociáldemokraták” közleményét olvassuk, amit az MTI hozott, mert ezt arra érdemesnek tartotta, míg másokat nem, ha emlékezünk.
Íme, az alkotás egy részlete: „Számba kell vennünk a migránsokat behívó, velük kollaboráló civil vagy leplezett szervezeteket és azoknak tagjait. Fel kell számolni a társadalomellenes csoportokat, meg kell vonni tőlük a nyilvános szereplés – a sajtóban való megjelenés lehetőségét. Be kell tiltani a nyugalmunkat megzavaró, felforgatásra irányuló tüntetéseket. Nem engedhetjük meg, hogy egy nemzetellenes törpe kisebbség közvetve-közvetlenül veszélyeztesse gyermekeink életét, asszonyainkat, jövőnket! Kollektív bűnökre, legyen kollektív büntetés a válasz!” 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 28. vasárnap, 23:09
-
Találatok: 1965
Meghalni Orbán Viktorért vagy élni Magyarországért. Ez a 2018-as választás és második rendszerváltás tétje. Európai Magyarország vagy ázsiai orosz kormányzóság: ez a magyar függetlenség tétje. Nemzeti, faji, vallási, osztály- és Európa-ellenes háború vagy társadalmi kiegyezés, együttműködés és béke: ez biztonságunk és rendünk tétje. Társadalmi igazságtalanság, megalázó szegénység, gőgös úrhatnámság vagy igazságosság, szolidaritás, emberség és egyenrangúság: ez társadalmi felemelkedésünk tétje.
Felzárkózás vagy leszakadás, bezárkózás vagy nyitás, tudatlanság és barbár butaság vagy világszintű tudás és autonóm polgárrá nevelés: ez az élhető és magára büszke Magyarország tétje. Személyi tekintélyével és illiberalizmusával hivalkodó hatalom vagy parlamentáris jogállam: ez a magyar demokrácia tétje. Állami szintű korrupció, jövőfelélés, hozzá nem értés vagy feddhetetlen és ellenőrzött tisztesség, hiteles kormányzóképesség: ez a jövőbeli kormányzás tétje.
Más országot kell akarnunk: európai Magyarországot. Más magyarok vagyunk: európai magyarok. Nekünk Budapest és nem Felcsút a fővárosunk, nekünk egyetemeink és munkahelyeink vannak, nem stadionjaink és udvarházaink, mi Brüsszelbe és Londonba vágyunk, nem Moszkvába és Magadanba. Nem akarjuk, hogy a Nyugat határa ismét a Lajtánál húzódjon. Nem szeretjük a harcot és az erőszakot, a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. Nyugalmat és békét, biztonságot és kiszámíthatóságot szeretnénk. Nem akarunk és nem is fogunk félni. Mi Európával, a szomszéd népekkel, a háborúból menekültekkel, a magyarországi szegényekkel, a másként gondolkodókkal nem háborúzni, megbékélni akarunk. Emberi életet Boldván vagy Igalon, hogy az ott született gyerek megérhesse azt az időt, amit a Rózsadombon született. Egy európai Magyarország fölemelkedése nem egyesek, hanem az egész, az egységesülő magyar társadalom felemelkedését jelenti.
Ki győz Európában?
A Brexit és Trump megválasztása óta valamennyi elnök- és parlamenti választás európai választás is egyben. A nemzetállami választásokon is döntenek a választók arról, hogy országukban és Európában EU-integrációs, nyitó, liberális parlamenti demokratikus rendszer lesz-e, vagy EU-ellenes, bezárkózó, szuverenista, illiberális, populista, nacionalista rendszer. 2016 végén, 2017 elején még rémisztő kilátás volt arra, hogy a nacionalista-populista hullám elsodorja Európát. Az EU a szétesés küszöbére jutott, fennállt a nemzetállamokra hullás veszélye. Elképzelhető volt egy Trump-Putyin paktum, amely nagyhatalmi alapon újra felosztja Európát, és Magyarországot Moszkva befolyási övezetébe sorolja. Lejár a parlamentáris demokráciák órája, és autoriter politikai, protekcionista gazdasági és nacionalista szellemű rezsimekké válnak az európai országok. Orbán e megoldás híveként elhitette magával és párttársaival, hogy az ő illiberális demokráciája lesz a példa Európában, és a kicsiny Magyarország lesz a révkalauz, amely az amerikai és az orosz anyahajókat az új világ kikötőjébe kalauzolja.
Ám 2017 tavaszán a nacionalista-populista hullám nem tört át se Hollandiában, se Franciaországban, és remélhető, hogy a szeptemberi, a földrész sorsát leginkább eldöntő német választásokon is Európa-barát döntés születik. Nem jött létre egy Trump-Putyin megállapodás, és a háborús kockázatok Európa keleti feléről Ázsia felé tolódtak el. De kiderült, mennyire törékenyek a globális világ, és ezen belül Európa politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetei, és ezek reformjai nélkül bármikor összeroppanhatnak. A választások utáni német-francia politikai vezetésű EU-ban remélhetőleg meglesz a szándék az integráció elmélyítésére, és az illiberális/autokrata országok politikai változásának támogatására. Ha nem, akkor ezen országokat, köztük hazánkat második, harmadik rangú „európai sebességbe” sorolják. Biztonsági szempontból pedig Amerikával együtt megerősítik a NATO-t és annak Oroszországgal szembeni visszatartó funkcióját. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 27. szombat, 16:58
-
Találatok: 1599
Ha a nép nem zavar el egy diktátort, azt nem azért nem teszi, mert elégedett vele. Inkább azért tart ki mellette, mert nem lát kormányképes alternatívát. Vélemény.
Sokan latolgatják Orbán Viktor és az általa teremtett, illiberális – valójában diktatórikus - rendszer jövőjét. Két éve két kutató matematikai modellekkel eredt a nyomába annak, milyen hatások formálják a 21. század új típusú diktátorainak sorsát (S. Guriev, D. Treisman: How Modern Dictators Survive: Cooptation, Censorship, Propaganda, and Repression.).
Kiindulópontjuk: a globalizáció és a szociális média korában a diktátorok stratégiája megváltozott. Egykor a féktelen erőszakra és az ideológia monopóliumának kisajátítására alapoztak. Korunk modern diktátorai csak kivételes esetben – bár akkor habozás nélkül - alkalmazzák a tömeges erőszakot. Inkább, kisajátítva a társadalom pénzügyi forrásait és a véleményformáló médiát, manipulálják a társadalmat és arról igyekeznek meggyőzni a polgárokat: kompetensek és hatékonyan kormányoznak.
Stratégiájuk lényege: országaikon belül „megvásárolnak” kiválasztott társadalmi csoportokat, az országaikban tevékenykedő nemzetközi szervezeteket viszont zsarolják. Ennek példája Orbán Viktor civilek elleni támadása, és egyes külföldi nagyvállalatok „szívatása”. Gyakran - pusztán szeszélyeik érvényesítése érdekében - túszokat szednek, és azokat használják eszközként céljaik valóra váltására. Ez a gyökere Orbán Viktor CEU-val kapcsolatos akciójának. „Nem tárgyalnak velem az amerikaiak? Túszul ejtem a CEU-t. Majd kijelentem: a CEU sorsa az amerikai és magyar kormány közötti tárgyaláson múlik”. Az efféle túszejtés nehezen megoldható problémák elé állítja a diktátorok racionális és a morál által is vezérelt partnereit.
Ez a fajta stratégia azért lehet gyakran sikeres, mert az átlagpolgárok nem rendelkeznek reális képpel a társadalom tényleges állapotáról, és gyakran nem is érdeklődnek az iránt. Benyomásaik viszonylag egyszerűen manipulálhatók. Egyrészt, a totálisan kisajátított média azt sulykolja: minden rendben és minden a polgár érdekében történik. Azért, hogy az „agymosás” tökéletes legyen, a diktátorok ellehetetlenítik a független médiát, kiszorítják mindenhonnan a hozzáértő és kritikus szakembergárdát, és kizárólag hozzájuk hű „véleményvezéreket” neveznek ki. Másrészt, különböző fortélyos módon megvesztegetik a polgárok nagyobb csoportjait. Számtalan lehetőség van a társadalmi szolgáltatások költségeinek a valóságostól való eltérítésére – lásd rezsicsökkentés – vagy meghatározott térségek és rétegek ígéretekkel vagy juttatásokkal való megvásárlására.
Ha a média a helyzetet nagyjából rendben levőnek, sőt sikeresnek tűnteti fel, az esetleges problémákat meg külső támadás következményének mutatja be, a polgár békén marad, sőt támogatja a diktátort. Ám e manipulációs stratégia sikerességét két tényező behatárolja: képes-e finanszírozni a diktátor a támogatás megvásárlásának költségeit, és létezik-e a diktatórikus hatalomnak működőképes alternatívája, olyan ellenzéki csoportosulás, amelyet a polgárok, kormányképesnek tekintenek?
Amíg a gazdaság működik – érveltek a kutatók - a diktátor meg tudja vásárolni a támogatást. Ezt egészíti ki a veszélyhelyzet érzetének kialakítása, amely a „ne rázd a csónakot” nyugalomra intő figyelmeztetését üzeni. A diktátor így nem csupán hatalmon képes maradni, a stabilitást idővel személyes kompetenciájának tulajdonítják. S bár a diktátorok mindig készek a különböző típusú – jogi, intézményi, politikailag szervezett - erőszakot alkalmazni, a modern autokraták inkább kompetens vezetőként igyekeznek feltüntetni magukat. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 27. szombat, 05:48
-
Találatok: 1540
Ha az Orbán kormány folytatja jelenlegi politikáját, akkor az ország összeomlik - nyilatkozta a B1 blognak a neves katolikus értelmiségi Horányi Özséb.
A Pax Humana elnökségi tagja, több egyetem tanára korábban a Hír Tv Alinda című műsorában már beszélt arról, hogy Magyarországot nem a keresztény elvek szerint vezetik. A miniszterelnököt hatalomban tartó értelmiségi körök jól látják ugyan a kormány hibáit, de az egzisztenciális félelmek miatt ma már egyre kevesebben merik nyilvánosan bírálni. Pedig ami az oktatás területén történik az egyenesen nemzetellenes, véli Horányi, aki a menekültekkel szemben hiányolja a kötelező irgalmat.
B1 blog: A kormány már évek óta menekültellenes politikát folytat, ami ellen most felemelte a hangját. Miért most szól?
Horányi Özséb: Nézze, azt ma is helyeslem, ha a kormány igyekszik megvédeni az ország rendjét, lakóit a káosztól. Ez is dolga. Az viszont már elfogadhatatlan számomra, ha a hatalomból hiányzik a menekültekkel szembeni irgalom és a szolidaritás.
A sietve kiépített szögesdrótra, vagy árammal teli kerítésre gondol?
A kormány nemcsak fizikai, hanem jogi akadályokkal is próbálja útját állni a politikai, vagy gazdasági menekülteknek. Még ez is rendben lenne, de a hatalom a végveszély ellen menekülő idegent is igyekszik kiszorítani, ami borzasztó. Ezek
a földönfutók ráadásul nem is nálunk akarnak véglegesen letelepedni,
csak némi táplálékra, menedékre szorulnának. Ezért állítom ma, hogy a kormány nem keresztény értékek szerint vezeti az országot.
Közben persze a kormánypropaganda azt dübörgi, hogy itt az egész keresztény Európa védelme zajlik. Ezt elutasítja?
A szavak nagyon béketűrőek, de a valódi szándék talán egészen más. A magyarság társadalomképében régóta van egy toposz: a törökök ellenében valóban védtük a keresztény Európát. Az efféle megközelítésnek a XXI. századi Unióban semmi értelme, egységes megoldásokat kéne találni, de ehelyett csak szerencsétlenkedéseket látunk. A helyzet megoldatlansága nem csak a magyar kormány, hanem az egész Európai Unió tehetetlenségét jelzi.
Ha nem keresztény szellemben vezetik az országot, akkor miért nem emelték fel hangjukat időben a keresztény egyházak, vagy a holdudvarában a keresztény értelmiség, esetleg ön személyesen?
A közpolitikában nem veszek részt, de követem az eseményeket, ha kérdeznek, akkor elmondom, hogy mire jutottam.
Ön egy ismert katolikus értelmiségi, mióta formálódik önben a hatalom kritikája?
Követem az eseményeket, ha rendszeresen nem is tiltakozom.
Pedig, ha az egész keresztény társadalom időben felemeli a hangját a menekültek ügyében, akkor talán nem ütnek le ököllel valakit az utcán, csak mert migránsnak nézik. Vagy a kormány sem mert volna plakátokkal gyűlöletet szítani, ha hívei között ellenállást észlel. Nincs már késő? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 26. péntek, 02:07
-
Találatok: 2698
A Fidesz azért dob be szándékosan a közbeszédbe olyan, a liberálisokat és a szocialistákat bőszítő, őket a Jobbiktól távolító témákat, hogy ezzel is akadályozza az ellenzéki összefogást – mondta a 168 Órának Kolosi Tamás, a Tárki alapítója és elnöke, a Líra és Lant Zrt. vezetője. A szociológusdoktor szerint a Fidesznek ma már csak az számít, mit képes elhitetni az emberekkel.
– Az év kávézásának nevezett találkozó zajlott a minap Bayer Zsolt és politikai ellenfelei között. Annyira utáljuk egymást, hogy ennek ekkora jelentősége lehet?
– A kilencvenes évek normális demokratikus vitái 2000 decembere óta, amikor Orbán meghirdette a senki nincs középen elvét, egyre inkább elmérgesedtek, amire az akkori MSZP és SZDSZ is aktívan reagált. Az utóbbi éveket pedig a kifejezetten durvuló gyűlöletkampány jellemzi. Pedig reméltem, hogy a Fidesz a 2010-es kétharmados győzelme után lehetőséget teremt konszenzusosabb politizálásra. Az országnak is ez lett volna az érdeke.
– Miért nem így lett?
– Mindkét oldal azoknak a politikai tanácsadóknak a véleményét fogadta el, akik szerint a gyűlöletkampány, az ellenfél lejáratása a hatékonyabb.
– Ron Werber a szocialistáknál és Arthur Finkelstein a Fidesznél?
– És magyar megfelelőik.
– Habony Árpád?
– És csapata. A jelenlegi felállásban nem is látok esély, hogy visszaszoruljon ez a gondolkodásmód. Ezen pedig az sem változtat, ha számomra szalonképtelen figurákkal leülnek vitatkozni.
– Ön nem ült volna le Bayerrel?
– Mindenkivel szívesen vitatkozom, a kompromisszum és a konszenzus híve vagyok, de csak bizonyos határon belül. Márpedig azt Bayer többször átlépte. Vele nem érdemes beszélgetni.
– Tavaly azt nyilatkozta: „Mivel a társadalom hierarchiájának felsőbb régióiban helyezkedem el, ezért az elit tagjának vélem magam.” Most hányadik a száz leggazdagabb listáján?
– Nyolcvanadik körül, nem nagyon követem.
– Nem nagyon követi?
– Az első ötven többnyire követhető, utána bizonytalan és problematikus, ki és mi alapján kerül a listára. Van három-négyszáz család, amely a vagyonos réteghez tartozik, de azért ezek a vagyonok nemzetközi összehasonlításban valójában kicsik.
– A vagyonnal kötelezettség is jár. Ahogy fogalmazott: az elit tevékenységével kapcsolatban több szempontból is erős a kritikai fenntartása. A Szeretem Magyarországot mozgalom találkozóján azt mondta: a társadalom szemében az elit rég elvesztette hitelét, nem tud példát mutatni.
– A véleményformáló értelmiség befolyása a társadalmi folyamatokra a huszadik század második felében világszerte megnőtt. Az utóbbi tíz-tizenöt évben viszont a politikailag korrekt értelmiség válságba került. Amikor már azt sem szabad mondani, hogy törpe, helyette vertikálisan hátrányos helyzetűről kell beszélni, vagy amikor már nem a vén cigány húzza, hanem az idős roma, amikor a tolvaj jogait jobban védik, mint azét, akihez betörtek, akkor nagy a baj. Ezt érezte meg a társadalom, és mindezt elitellenes folyamatként értelmezte. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 25. csütörtök, 02:19
-
Találatok: 1882
Az Orbán-kormány, emberi erőforrások tekintetében számtalanszor levitézlett minisztere és elfuserált lelkésze hiába várta azt a levelet a Trump adminisztrációtól, a szerinte illetékes amerikai minisztériumtól, a levél nem gyütt. Elkeveredett valahol a postán.
Ellenben a legmagasabb világi hely közleményben újra leírta: az amerikai kormánynak sem jogköre, sem szándéka nincs a CEU-ról, vagy bármilyen oktatási intézményről szóló vitába beleállni, a magyar kormánynak közvetlenül az érintett felekkel kell tárgyalnia. Mint ahogyan – tegyük hozzá – már akkor kellett volna tárgyalniuk, amikor kitalálták, hogy mondvacsinált baromságokra (utólag hozott törvény alapján elkövetett korábbi jogsértés, állítólagos privilégiumok, stb.) hivatkozva inkább a fejük fölött hozták meg az ellehetetlenítésüket célzó jogszabályt. Csak azért, mert Donald fosik Viktorka okos fejére, illetve mert Sorosból másképp nem lehetett igazán világraszóló patás ördögöt gyártani a fogalmatlan rajongók táborának tájékozatlanságtól csillogó szemében.
Hiába Lázár János tenyérbemászóan sunyi vigyora, Kovács Nemsikerült Zoltán kioktató, cinikus arroganciája, hiába az átlátszó időhúzás és Altusz Kristóf főtárgyaló kinevezése, a megannyi sikamlós hazugság és a mi készen állunk kezdetű szándéknyilatkozatok tömkelege: a CEU-ról a szövetségi állammal nem lehet tárgyalni. Azon egyszerű oknál fogva, mert Amerikában – Trump ide vagy oda – az alkotmány és a törvények nem arra vannak, hogy azokat megkerülve, okosba’ tárgyalgassanak, hatásköröket leszarva egyezkedjenek. Lehet köpködni az Egyesült Államokat, de ott olyan nem fordulhatna elő, hogy egy miniszter egy idegen országban hozott bírósági ítéletet kommentálva fenyegetőzzön, zsarolgasson és csapkodja magát az anyaföldhöz, mint azt Lázár Sohanemiszomsört János tette a csíki sörmanufaktúra kontra Heineken romániai pere kapcsán.
Szóval semmi más nem történt, mint amit Hoyt Yee, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára már április második hetében, budapesti látogatása alkalmával világosan elmondott: a szövetségi kormány nem szokott bilaterális megállapodást kötni, a magyar kormánynak így az egyetemmel kell megállapodnia. A magyar kormány pedig ahelyett, hogy ezt tenné, és nem mellesleg komolyan venné az EU által indított kötelezettségszegési eljárást, illetve az EP, 7-es cikkelyt aktivizáló eljárását, a szokásos suttyó tempóban értetlenkedik.
Szijjártó Péter toporzékolásügyi minisztériuma szerint ezt a közleményt kenjék a hajukra az amerikaiak, ugyanis ez messze van a hivatalos diplomáciai választól. Különben is a kínai, a malajziai és a thaiföldi (!) nagykövetek és egyetemek nem kifogásolták a törvényt, tehát minden rendben van. Idézem:
A magyar kormány a megállapodásban érdekelt, sajnálatos, hogy ehhez az amerikai szövetségi kormányzattól nem érkezik támogatás. Különösen sajnálatos ez annak tudatában, hogy a magyar és az amerikai kormány az elmúlt évtizedekben háromszor kötött oktatási témájú együttműködési megállapodást.
Azt most hagyjuk is, hogy – a magyar kormány, Kováccsal az élen, a seggéből kilógó szervilis médiával együtt hülyét csinálva magából – totálisan irreleváns oktatási megállapodásokra hivatkozik, az eb karóhoz kötözése címén. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 24. szerda, 00:30
-
Találatok: 1766
Néhány éven belül jelentősen csökkennek az uniós támogatások, s miután nincs koherens gazdaságpolitika, nem tudni, miből él majd az ország 2020 után. Ha pedig elfogynak a közösségi pénzek, fennáll a lehetőség, hogy a kormányfő kivezeti az országot az unióból – nyilatkozta az mno.hu-nak Zsiday Viktor közgazdász.
– Tavaly nyáron arról beszélt, hogy 2020 után kapkodás lesz, mert elfogynak az uniós pénzek, s nem látszik, hogy fenntartható fejlődést garantáló gazdaságpolitikát dolgozott volna ki a kormány. Lát ebben változást?
– Határozottan romlott a helyzet az eltelt egy évben. Az biztos, hogy már csak a brexit miatt is kevesebb lesz az uniós támogatás a jövőben. Másrészt jelenleg is fennáll a veszélye annak, hogy megkurtítják vagy akár leállítják az uniós támogatásokat. De ha nem történik is meg, jó eséllyel változik az unió hozzáállása, s kevesebb pénzt juttat a kelet-európai országok felzárkóztatására. Egyrészt azért, mert gyorsabb a növekedésük, mint a magországoknak, másrészt mert Lengyelország és Magyarország folyamatosan szembehelyezkedik a közös uniós politikával, amiből elegük van a pénz nagy részét összeadó államoknak. Attól viszont nem tartok, hogy a magyar kormány túlfeszítené a húrt, mert mindennél fontosabb az uniós pénz az országnak, így még azelőtt visszakozik a kényes ügyekben, hogy valóban leállítanák a támogatásokat.
– Ezek szerint nem tart attól, amit sokan vizionálnak, hogy a miniszterelnök kivezeti az országot az unióból?
– Addig semmiképpen, amíg jönnek az uniós pénzek, mert hatalmas összegről van szó. Akkor azonban van esélye annak, hogy el akarja hagyni a közösséget, ha már biztosan nem számíthat ezen összegekre. Mondhatja azt, hogy most már semmit nem kapunk, tehát nincs értelme bent maradni.
– Egyáltalán látható valamilyen tervezett gazdaságpolitika körvonalazódása, vagy tovább folyik az ötletszerű kormányzás?
– Két alapvetés van a magyar gazdaságpolitikában. Egyrészt hogy legyünk összeszerelő üzem olcsó munkaerővel, olcsó devizával, alacsony kamatokkal és államilag támogatott vállalkozói réteggel. A másik pedig, hogy létezik egy foglyul ejtett állam. Ennek lényege, hogy vannak azok a vállalkozói csoportok, amelyeknek – ha fontos – két nap alatt törvényeket is módosítanak. Ez nagyon káros a gazdaság hosszú távú fejlődésére, amit számos példa bizonyít. Ebben a tekintetben nincs semmi változás. Ami viszont változás, hogy – akárcsak Kelet-Európában mindenütt – a kivándorlások miatt kialakult bérnövekedés eredményeként a gazdaság húzóereje a következő években a lakossági fogyasztás bővülése lesz.
– Lassan általánossá válik a munkaerőhiány hazánkban, miközben több százezren vannak munka nélkül. Hogyan lehet az ellentmondást feloldani? Nem kellene többet költeni oktatásra, egészségügyre, innovációra?
– Rövid távon a munkaerőhiányt béremeléssel lehet ellensúlyozni. Ez azonban azt vonja maga után, hogy a gyengén teljesítő cégek tönkremennek. Kérdés, hogy az így felszabaduló munkaerőt át lehet-e képezni magasabb hozzáadott értéket termelő munkaerővé. Ha igen, akkor az mindenképpen örvendetes. Hosszabb távon azonban más a helyzet. Az előző két évtizedben már számtalanszor elhangzott, hogy oktatásra, egészségügyre, kutatás-fejlesztésre sokkal többet kellene költeni. Nem biztos azonban, hogy egy egyetem bezárásával kellene kezdeni a folyamatot. Ha a kiemelten fontos területekre költene komoly összegeket az állam, az nagyságrendekkel jobban hasznosulna, mint a stadionépítések vagy az egyéb nagy állami beruházások. Tudomásul kellene venni, hogy egy jó egyetemnek is 15-20 évbe telik, mire meg tudja közelíteni a világ élvonalát. A CEU-nak is két évtizedébe került, hogy Európa-szerte elismert oktatási intézmény legyen. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 23. kedd, 01:01
-
Találatok: 1707
Az a határozott érzésem, hogy egy zombihadsereg foglalta el az országot. Mindegy, hogy a miniszterek elnöke prédikál valahol, hogy sajtótájékoztatót tart valaki, tévéműsorban nyilatkozik, vagy interjút ad, ugyanaz a pár mondat a teljes szókincsük. Mindig ugyanaz, mindenkinek ugyanaz. A propagandamédia is kizárólag ezt a sablont használja és gyakorlatilag az is mindegy, hogy aktuálisan miről van szó, ez az előre legyártott gondolatsornak látszó mantra köszön vissza mindenhonnan.
Soros-egyetem, Soros-hadsereg, Soros-bérencek, Brüsszel (soha nem Európai Unió, mindig Brüsszel), időnként Simicska. És újabban az erőszakossá váló ellenzék – akik természetesen egytől egyig Soros emberei -, az országot kívülről és belülről ért támadás, viszkető tenyerek, ökölbe szorult kezek, vér, takony, védekezés, háború.
A kormánypártban egyetlen egy önálló egyéniség nincs. Bárki bárkivel lecserélhető. Mindegy, hogy L. Simon László, Kovács Zoltán, Halász János, vagy Németh Szilárd. Egyetlen saját gondolat nincs, de még saját szavak sincsenek. Ugyanazok az elcsépelt frázisok a Fidesz nagyszerűségéről, a fantasztikus gazdasági teljesítményről és az előző kormány aljasságáról.
Tök mindegy, hogy nőnap, gyáravató, óvodalátogatás, vagy kormányinfó. Tényleg az az ember érzése, hogy egy rakás tökegyforma zombi masírozik egy irányba és ugyanazt mormolják. Süketen, vakon, hülyén. Mindenkit meg akarnak harapni és akit sikerül, az éppen olyan zombivá válik, mint ők, velük fog masírozni és együtt mormog a tömeggel.
Félelmetes is lehetne, ha nem lenne olyan végtelenül, szánalmasan primitív és átlátszó. Így inkább – ha nem is vicces – röhejes. Az egész kormányban, de az egész pártelitben és a saját pártmédiájukban sincs egyetlen ember, akinek saját gondolatai, saját szavai lennének. Vagy, ha vannak is saját gondolataik és saját véleményük, azt nem mondhatják el, nem írhatják le.
Jól látható, hogy egy szűk, néhány emberből álló csoport bábként mozgatja a teljes kormánypártot, az őket kiszolgáló média minden egyes tagját. Kubatov Gábortól Bayer Zsolton át Stefkáig, G. Fodorig, Kósa Lajosig és a nagy számban felbukkanó trollokig bemagolt egyendumát tolnak a hívek arcába.
Nem tudom, a kedves olvasók hogy vannak ezzel, de én rettentően utálnék így élni. Bármennyi is a fizetése egy zombinak, attól az még zombi marad. Márpedig zombinak lenni nem jó. Még luxusterepjáróért, milliós fizetésért, udvari úszómedencéért, külföldi nyaralásokért sem. Nem éri meg.
Pocsék dolog lehet a gerincet leadni a ruhatárban. Lélekölő lehet a központilag kiadott néhány mondatot ismételgetni minden helyzetben. Szinte látom magam előtt, hogy valamelyik pártszolga elmegy a boltba és ilyen jelenetek játszódnak le:
– Üdvözlöm uram! Mit adhatok?
– A Soros-hadsereg megtámadta Magyarországot, a Soros zsoldjában álló idegenszívű hazaárulók meg akarják buktatni a legitim magyar kormányt!
– Értem…de mivel szolgálhatok? Friss kacsacomb érkezett, csak ajánlani tudom. Vagy esetleg egy darab füstölt sonka? Ez valódi, nem gyorspácolt hulladék.
– Simicska Lajos megvette a Jobbikot és megvette az Indexet. Simicska Lajos megvette a Jobbikot és megvette az Indexet.
– Öööö…igen, biztosan. Esetleg egy kis sajtot ajánlhatok? Van egészen különleges olasz kecskesajtunk, biztosan ízleni fog önnek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 22. hétfő, 09:23
-
Találatok: 2100
Magyarország esélye arra, hogy felzárkózzon Nyugat-Európához, immár elveszett, hazánk történelmileg továbbra is abban a zsákutcában vergődik, amibe legkésőbb az első világháború után belekerült – a borúlátó, vitára ingerlő kijelentés Róna Péter közgazdász részéről hangzott el a péntek esti, szokásos Magyar Nemzet Szalonon.
A lapunk által szervezett esemény meghirdetett, központi témája az volt, vajon tényleg hidegháborús helyzet alakult-e ki az Egyesült Államok és Oroszország között, valamint hogy hol helyezkedik el, hol lenne a helye Magyarországnak a Kelet–Nyugat-tengelyen. A sokfelé ágazó beszélgetésen a szakértők között az est során szóba kerültek a rendszerváltás óta eltelt időszak hazai kudarcai, illetve a menekültválság is. Az eseményen – amelyet Tóth Szabolcs Töhötöm, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese moderált – három, a magyar társadalomban erőteljesen jelen lévő világnézet is összecsapott az alapvetően Nyugat-barát Róna Péter, továbbá lapunk főmunkatársa, az Oroszországban lévő lehetőségeket is hangoztató Stier Gábor, illetve a Németországból hazalátogató Techet Péter újságíró személyében.
Mégis, miért szállt el hazánk esélye a felzárkózásra? Róna Péter ezt a történelmünkkel magyarázta: szerinte a Horthy-rendszer nem tudta felzárkóztatni Magyarországot, amelyet egyfajta álkeresztény mázzal lepleztek, majd jött a Rákosi- és a Kádár-korszak, amelyek szintén elkendőzték a kudarcokat. A rendszerváltáskor ugyan volt esély Nyugat-Európához csatlakoznunk, azonban a közgazdász úgy látja, ez nem történt meg, „ez a vonat márpedig elment”. A magyar társadalom csalódott, s éppen emiatt a csalódottság miatt roppant meg a baloldali–liberális oldal, hiszen ők a rendszerváltás idején a felzárkózást tűzték zászlajukra. Elmondta véleményét arról, hogy Orbán Viktor felismerte az abból fakadó társadalmi traumát, hogy nem tudunk a Nyugathoz felzárkózni, a miniszterelnök többek között ezért is hirdette meg a keleti nyitás politikáját. Tehát egyúttal „jóban akarunk lenni Európával, főleg, amíg küldik a pénzt”. Az pedig, hogy a Nyugathoz történő integrációra valójában nincs reményünk, olyasmi, amit a közgazdász szerint egyszerűen nem lehet kimondani. Az egyenes beszéd helyett ezért csak olyan paneleket lehet használni, hogy „a Nyugatot felejtsük el, ragaszkodjunk az identitásunkhoz, szuverén országként pedig csináljunk, amit csak akarunk”.
E problémákat csak tetézte a menekültválság, amely az egyébként kereszténynek gondolt magyar társadalom felületes vallásosságára is rámutatott – fejtette ki Róna. – Keresztény ember olyat nem mond, hogy ide nem jöhet senki. Mondhatja, hogy ellenőrizni kell a folyamatot, és hogy vigyázni kell bizonyos személyekkel. De a keresztény hit alapvető tétele arról szól, hogyan viszonyulunk az idegenhez, hiszen Isten minden gyermeke egyenértékű. Megdöbbentő, hogy miközben az európai fülnek milyen mélységesen sértő a magyarok menekültekkel szembeni elutasítása, addig a magyar fülnek mindez teljesen rendben volt, sőt! Még az egyházak sem mondtak semmit – állította a közgazdász, aki szerint ha jövőre a magyar választók ismét Orbán Viktort teszik meg miniszterelnökké, azzal – részben az eddig taglalt okokból – hosszú időre kiírjuk magunkat Európából.
Az egyházak, illetve a keresztényi értékek szerepe többször is előkerült a beszélgetés folyamán. Techet Péter arról beszélt, hogy Angela Merkel 2015-ben a német társadalom akaratával összhangban nyitotta meg a határokat a menekültek előtt. – Két évvel ezelőtt a keresztényi érvelés nyert teret. A német evangélikus egyház is érvelt a befogadás mellett, a katolikus egyházzal együtt, ami a közhangulatra is befolyással volt. Nagyon erős volt a menekültpártiság. Egy bajor kis falu kocsmájában az emberek arról beszélgettek, miként lehet segíteni az érkezőknek, vagy hogy hol lehet ruhát leadni – mesélte németországi tapasztalatait Techet Péter. 
Bővebben ...
