Egy látszólagos reformprogram
- Részletek
- Készült: 2018. július 30. hétfő, 20:22
- Találatok: 1865
Az elmúlt hónapokban több új elem jelent meg a kormányzat gazdaságpolitikai retorikájában. Közvetlenül az áprilisi parlamenti választások után még változatlanul az erőltetett gazdasági növekedés volt napirenden. Ezt mutatta, hogy a miniszterelnök a pénzügyminiszter kiválasztásakor feltételül szabta, hogy az illető éveken át legalább 4 százalékos gazdasági növekedést ígérjen. Ennek megfelelően Varga Mihály pénzügyminiszter, illetve a stábja által összeállított, az EU-nak benyújtott középtávú terv, a kormány konvergenciaprogramja 2022-ig minden évre legalább 4 százalékos növekedést jósolt. (Az egy évvel korábban készült konvergenciaprogram ennél pesszimistább volt, már 2019-re is 4 százalék alatti bővüléssel számolt.)
A tartósan 4 százalékos növekedés azért erőltetett, mert forrásai – az EU-támogatások dinamizáló hatásának kifutásával, a munkaerőhiány fokozódásával, a magasabb energiaárak és kamatok mellett a világgazdasági konjunktúra várható romlása közepette – csak a termelékenység és a versenyképesség látványos és a korlátozott magyar versenyviszonyok között irreális javulása mellett lennének elérhetők. Igaz, ezt elvileg segíthetné az MNB által ugyancsak még áprilisban bejelentett új hitelezési koncepció, mely szerint 2030-ig a vállalati hitelállományt évi 10-15 százalékkal, a lakosságit évi 15 százalékkal kellene emelni. Ez azonban a 2020 utáni EU-források csak mértékében bizonytalan, akár egynegyedes beszűkülésére adott válasz volt.
A válasz voluntarista, mert homályban maradt, hogy a cégek miképpen tudják e hatalmas hitelösszeget a banki kockázatelemzés szerint is versenyképes termékek és szolgáltatások előállítására fordítani, mitől fog a lakosság hitelképessége (reáljövedelme) ilyen mértékben, tartósan javulni. Az állami nyomásra, főleg a kormányzattal jó viszonyban levő, de tőkeszegény bankok által végrehajtott felelőtlen hitelezés következményei pedig akár egyes bankok válságához is vezethetnek.
Az új retorikai elemek sorát a miniszterelnök júniusi bejelentése nyitotta meg, amelyben egy esetleges világgazdasági válságra hivatkozva 2019-re egy „masszív és földrengésbiztos” költségvetést igényelt. Az új feltételt csak a költségvetés bemutatásakor ismertette a miniszterelnök, miközben a költségvetés fő számai továbbra is megegyeznek a konvergenciaprogram még növekedéscentrikus előirányzataival. A gyakorlatban tehát a szükséges változtatások legfeljebb a kormányzat menet közben, átláthatatlanul végrehajtott költségvetési kiigazításaiban fognak megnyilvánulni, amelyekkel – és ez az elmúlt évekhez viszonyítva új elem – akár a növekedés kárára is igyekeznek a megígért deficit közelében tartani a hiányt. (A magyar államháztartási hiány az egyik legmagasabb az EU-ban, különösen a jó konjunkturális körülmények között minősül magasnak.)
Helyes és szükséges lépés, hogy középpontba állítják az egyensúlyi viszonyokat, az EU és más nemzetközi szervezetek is követelték vagy javasolták ezt. Mégsem érinti a magyar modell lényegét az új retorika, hiszen a változás szükségességét csak külső, világgazdasági okokkal magyarázza. Ezért a tartós növekedés szempontjából messze nem kielégítő. A forint nyár eleji látványos gyengülése sem csak külső okokkal magyarázható, hanem a nemzetközi tendenciákkal szembemenő magyar monetáris politikának is következménye.
A növekedés idén valóban elérheti a 4 százalékot, a világgazdasági válság előrevetítése azonban inkább politikai retorika: előkészítik, hogy várhatóan el fog maradni a tartósan 4 százalékos növekedés.
A gazdaságpolitikát érintő legújabb kormányzati fejlemény az MNB júliusi, 180 lépést tartalmazó (műhelymunkának nevezett) javaslata a magyar gazdaság fenntartható felzárkóztatására. Az elemzés legnagyobb erénye, hogy szembenéz számos aggasztó – bár szakmai körökben többnyire közismert, többek között az MNB őszi Versenyképességi jelentésében is rögzített, de a kormányzati propaganda által eddig mégis jellemzően figyelmen kívül hagyott – ténnyel. Emellett felrajzol egy sok tekintetben a fejlettebb országokban kialakulthoz hasonló (bár meghökkentően optimista) jövőképet, továbbá a változtatáshoz egy régóta tabunak szánt fogalmat, reformot tart szükségesnek. 
„Energiafüggetlenséget” hirdetett Magyarország számára 2030-ig Orbán Viktor kormányfő tusványosi beszédében: készüljön el Paks és az új energiaforrások is lépjenek működésbe - fogalmazott. Szerinte szégyen, hogy a környező országokkal nincsenek energiaösszeköttetéseink, Oroszország pedig az Északi Áramlat nevű gázvezetékkel kiiktatná Európa Ukrajnán keresztüli gázellátását - vélte. 
Évek óta téma, hogy micsoda keresztény ország vagyunk mi. A kormány retorikájának megfelelően az is hívő lett, aki eddig erről nem is tudott. Hirtelen elvárt lett hinni, ennek megfelelően pedig országszerte újulnak meg a templomok és épülnek Jézus szobrok. Ennek az agyatlan költekezésnek egy újabb lépése az a Baks községben frissen átadott 6 méteres világító kereszt, melyet az Áldott Kereszt Egyesület kezdeményezésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával mi fizettünk.
Becslések szerint akár 600 ezer magyar is élhet külföldön, és még majdnem ugyanennyien tervezik, hogy néhány éven belül elhagyják az országot - derül ki a KSH friss kiadványából. A statisztikai hivatal a 2016-os mikrocenzus kivándorlással kapcsolatos eredményeit összegezte, így amellett, hogy friss adatok, becslések vannak a külföldön élők számát illetően, egy sor új adatot is megtudhatunk az elvándorolt magyarokról.
A Magyar Helsinki Bizottság, ha lehet ezt ilyen módon elmesélni egyáltalán, úriembereset játszik a tébolydában. Teázni akar a nyálacsorgató baltás gyilkossal, ami öreg hiba, sőt, ha szabad ilyen közvetlennek lenni: fiúk, ez így nem fog menni egyáltalán. Az van, hogy a fideszhordák gecik voltak meg aljasok, jól ragadta meg tehát a torkánál a tökét Simicska bácsi, aki immár jobbra el és taps nélkül.
Gyakran elhangzik magyar politikusoktól, hogy milyen sikeres a magyar export. Ez az export értékét vagy a GDP-hez viszonyított arányát nézve kétségtelen tény. De ha jobban megnézzük, miből áll össze a magyar kivitel, kevésbé lehetünk büszkék.
V-A-K-Á-C-I-Ó ide vagy oda (Netanjahuval olyannyira működött a kémia, hogy megkésve bár, de helyére került az A betű is; ma este meg Montenegróban munkavacsorál a fénylő csillag, úgyhogy hátha pont kerül ennek a fészbukosok szórakoztatását célzó gagyi-debil feladványnak a végére), azért azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy megpihen a propaganda. Pedig az Országgyűlés Hivatala által kinyomott közérdekűen parasztvakító 
A vártnál is többet költhet a következő években kommunikációra az állami szféra, miután az eddig megszokott 
Monopolizálódott az állami kommunikáció, 75 milliárd mehet egy emberhez
